Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-30 / 177. szám

Szombat, 2005. július 30. SZIESZTA 11 Nem is létezett Schindler listája? MTI Steven Spielberg sok Oscarral díjazott filmjének egyik legmegindítóbb jelenete, amikor Oskar Schindler gyáros átad egy listát a krakkói üzemét vezető intézőnek, rajta több mint ezer zsidó kényszermunkás nevével, akiket szűkebb hazájába szállíttat, megment a biztos pusztulástól. Valójában azonban Schindler listája nem létezett - állítja Dávid M. Crowe amerikai történész németül most megjelent vaskos könyvében. Legalább tizenhárom különböző lista volt, és Schindler ezek összeállításában is csak közvetve vett részt, mert Amon Göth lágerparancsnok megvesztegetésének megkísérlése miatt éppen a Gestapo börtönében ült. - Tette mégis egyedülálló, Oskar Schindler minden emberi gyengéje mellett joggal lett híres - tette le a garast Schindler mellett a német kiadás frankfurti bemutatóján Crowe, aki megpróbált árnyalt képet rajzolni a gyárosról, akinek kivételes tette Németországban sokáig senkit sem érdekelt. A Szudéta-vidékről - a háború előtti Csehszlovákia zömmel németek lakta területéről - származó Schindler Crowe beállításában részben szerencselovag, aki gyorsan pénzhez akar jutni a németek által megszállt Lengyelországban, s a náciknak is kémkedik. Erkölcsi átalakulása fokozatosan következik be, amit - jegyzi meg némi éllel Crowe - felgyorsított az a felismerés, hogy a németek elvesztették a háborút. Crowe hét éven át kutatott archívumokban, Schindler számos kortársával, köztük a megmentett, s még élő zsidókkal is elbeszélgetett. A háború után a megmentettek tartották életben, látták el pénzzel a szoknyabolond gyárost, akit a világégés után már nem fogadott kegyeibe a szerencse. Argentínából felesége, Emilie nélkül tért haza. 1957-től 1974-ben, 66 éves korában bekövetkezett haláláig Frankfurtban élt, s a pályaudvar melletti parányi lakásában egyre inkább az ital rabjává vált. Ufófelvételek Egerből A Negyedik Dimenzió magazin ezúttal egri vendégeket hívott: a néhány héttel ezelőtt nagy port felkavaró, szenzációs mobiltelefonos ufófelvételek készítői számolnak be élőben döbbenetes élményeikről, és mutatják be a szóban forgó fotókat vasárnap este 7 órakor a Telin Televízióban. Az ufórovat további izgalmas ufóeseteket is bemutat: a stáb ellátogatott az osztrák határ mellé, Szentpéterfára, ahol egy nyugalmazott határőr meséli el a közel négy évtizedes pályafutása során több ízben átélt különös eseményeket, melyeket mint kiderül - kollégáival együtt kísérhetett figyelemmel. VENDÉGSÉGBEN A SZEGVÁRON ÉLO SZÉNÁSI JÚLIÁNÁL ÉS MAGYAR DENESNEL szép világa Szénási Júlia reggeltől estéig csupán halvány fényeket lát, Magyar Dénes még annyit sem. A budapesti lány és a szegvári fiú néhány hónapja egymásra találtak, közösen képzelik el az életüket. Falubeli kis házukból bátran indulnak útnak, a vakvezető kutyáknak csak anyit kell mondani: a mamához, vagy a boltba - és odaérnek. A fiatalok beiratkoztak a szentesi gimnáziumba, szeptembertől elsősök lesznek. A világtalan kifejezés abszolút pontatlan Szénási Júlia és Magyar Dénes esetében: a fiatalok szüleik és legjobb barátaik, a kutyák segítségével számukra tökéletesen élhető világot alakítottak ki. Szegváron a Sárállás utcában vidám csevegés fogadja a betérőt, Dénes a szavakból kifogyhatatlan. A fiatalember szerint lényeges különbség lehet a fővárosi nők és a falubeli asszonyok között, az utóbbiaknak ugyanis sokkal több dolguk van. Júliája ittléte alatt szerinte egészségesebb lett, hiszen a szabadban frissen termett gyümölcsöket fogyasztja, a csavart lében még benne van a nap éltető ereje, a sok vitamin. Budapesten nagy a komfort - magyarázza Dénes -, de ez a vidéki ember munkájának köszönhető. A két vakvezető és a palotapincsi Júliával a fővárosban találkozott a közös munkahelyükön - egy vállalat bedolgozói, szőnyeget szőnek. Találkozásukkor beszélgettek, érezhető volt a szimpátia, aztán Dénes megadta a lánynak a telefonszámát. - Tétováztam, zavarban voltam, mit is tehet ilyenkor egy hölgy - meséli Julcsi aztán úgy döntöttem, felhívom. Az első telefont több követte, most együtt élnek Szegváron. A napos szobába invitáltak, mondván, hogy szükségem van a fényre, ha jegyzetelni akarok. Ott értekeztünk a nagy dolgokról kényelmes fotelokban ülve, körben a szőnyegeken ültek a kutyák. A vakvezetőknek mindketten bemutattak, Zorán és Lucky kitartóan szagolgatott, végtelen békével figyelték a beszélgetést. A harmadik jószág, egy hétesztendős palotapincsi Dénes ölébe férkőzött, és simogattatta magát. „Látod, Gabi, milyen jól érzi magát?" - szólt Dénes. A Johnny névre hallgató kutyát a fiatalember édesanyja tanította meg arra, hogy a falu központjában az úttesten átvezesse a fiát. Később érkezett ugyanis a profi Zorán. Mindenük közös Dénes szerint véletlenek nincsenek, az sem lehet véletlen, hogy amikor Júlia a faluban járt, ő a vendéglőben barátait hallgatta, azok pedig finom célzásokat tettek, hogy láttuk ám a kedvesedet. A fiú azt mondta: „Csak néztek rám mosolyogva, én meg nem értettem, miről is van szó, de most már tudom." Úgy tapasztalta, a kortársai közül sokan irigyek rá, mert az ő kedvese mindig megérti őt - de az igaz barátok nem ilyenek. A fiatalok kicsimnek szólítják egymást, és mindketten úgy nyilatkoztak, hogy mindenük közös. A házban velük együtt lakik Dénes anyja, Keller Ilona. Júlia apja alkalmanként tartózkodik Szegváron, sokszor Budapestre hívja a munkája. Az anya elmesélte, hogy három hónapos terhes volt, amikor a gyermeke apja elhagyta őket, Dénes hat hónapra született. Mindenhová magával vitte a fiát, nem hagyta soha magányosan, igyekezett őt mindenre megtanítani. Cukrászdában gyermekként is önálló volt, „Anyukám azt mondta, tessék nekem felolvasni, milyen fagyit lehet kapni", azután választott magának. A beszélő gép A nemrégiben vásárolt számítógépen létezik egy dokumentum, egy fogalmazás Luckyról, abban a helyesírási hibákat még ki kell javítani mondja Júlia. Az ellenőrző program mellett segít a hangosan beszélő gép, mely röviden ejti a magánhangzót, ha az röviden van írva - Julcsi tudja, hogy abban az esetben történetesen hoszszúnak kellene lennie. A gépen filmet is tudnak hallgatni, közös nagy kedvencük Bud Spencer főszereplésével a Kincs, ami nincs, a legnagyobb poSzénási Júlia és Magyar Dénes egy fővárosi vállalatnak dolgoznak - szőnyeget szőnek FOTÓK: TÍSIK ATTILA énokat fejből idézik. Ősztől pedig iskolások lesznek: beiratkoztak a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba, a huszonegy éves lány és a huszonnégy éves fiú az első osztályt kezdi szeptemberben. Nagy kedvvel készülnek a tanulásra, a gimiben már tisztázták, hogy a kutyáik velük bemehetnek, és számítanak a leendő osztálytársak segítségére. „Vezesselek, Gabi?" A házból kifelé elindultunk a kertbe a fóliához, ahol gaztalanítani szokott Dénes, aki megkérdezte tőlem: „Vezesselek, Gabi?" A felajánlást elfogadtam és megköszöntem, visszafelé menet távolról láttam, hogy Dénesnek útban van a kerti kapu - Julcsi fogta meg a karját. - A gyerekeknek fejben van, amit mi látunk - magyarázta Ilona. A formából azonosítják a tárgyakat, a fia mondta is neki egyszer, már nem volna jó, ha látna, mindent újra kellene tanulnia. I^tás nélkül sokkal nagyobb munkára van szüksége az agynak - mondja az anya -, kiváló eszű gyerekek mind a ketten. A fiatalok nem szűnő áradatként beszéltek a kutyáikról, Luckyról megtudtuk, hogy vásárlási lázban szenved, valahogy mindig a zöldségesnél kötnek ki, mert a jószág nagyon szereti a dinnyét. Zorán, a fekete tudós intelligenciája az elképzelhetőt is felülmúlja. A hosszúra nyúlt elköszönés közben érezhető volt, hogy a lány és a fiú szeretnék, ha még maradnánk, viszszatérésre szóló meghívást kaptunk szegvári otthonukba. A kapuban Dénes megkérte édesanyját, kérdezze meg Zoránt, hogy jó vendégek voltunk-e. A kutya kettőt vakkantott. Ez egy nemet jelent. BLAHO GABRIELLA Kedvenc filmjüket hallgatják: Kincs, ami nincs