Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-15 / 164. szám

10 DÉLMADÁR 2005. július 15., péntek Indiánszerelem Az öreg indián törzsfőnök a tábortűznél ül három fiával. Egy idő után megszólal a legidősebb fiú: - Mondd, apám, miért hívnak engem Puha Medvebőrnek? - Azért fiam, mert anyádat egy puha medvebőrön Ismertem meg közelebbről. Hamarosan a középső fiú kérdez: - Mondd, apám, miért hívnak engem Mohos Sziklának? - Azért fiam, mert anyádat egy mohos szikla tövében ismertem meg közelebbről. A harmadik fiú csak mogorván ül, szótlanul. Odafordul a legidősebb testvér: Nem kérdez, Szakadt Gumi testvérünk? - Uram! Akkor ön beismeri, hogy súlyosan bántalmazta az anyósát? - Igen. - Akkor hát nem szükséges őt is beidézni, ugye? - Talán azért mégiscsak jó volna megnézni azt az aszszonyt, ügyész úr, hátha enyhítő körülménynek számítana... Kórház szülészetén egy csinos, fiatal nő egészséges fiúgyermeknek ad életet. A kisbabának vörös a haja. A főorvos megkérdezi a fiatalaszszonyt: - Vörös a haja a papának is? - Nem tudom, főorvos űr, mert sapka volt rajta. Hol VOLT, hol nem VOLT... Bozóki András (jobbról): - Kulturáltan bebombáztam néhány Sopronit, ez világos Hurrá, már három perce nem esik az eső! Belami zápora Na, én aztán jól eláztam! - csapkodta összes kezével minden fejét Snájdig Pepi, miután egy cirkuszban ellesett tigrisugrással bevetődött a Zsibbadt brigádvezetö ajtaján. Smúz persze csak legyintett, mert látta ő már Snájdigot ennél százszor jobban elázni, pedig akkor viharfelhőkből nem csavarták a záport, csupán túl hamar érkezett a sörhöz a rum. S mire az ötkörös verseny után Snájdig az addig szervezetébe bevitt alkoholmennyiséget szétcsapatta három deci vegyes pálinkával, már a vízállásjelentésben is bemondták: Snájdig Pepi közelében a kritikus hang, no meg a hajóvonták találkozása tilos. Smúz mindezt el is mondta Snájdignak, majd amikor megkapta ezért a jól megérdemelt pofonját, a beszélgetés egészen más irányba kanyarodott. Ló Elek Trabantját vették célba, ami az NDK ipar műszaki csodájaként még harminc év után is funkcionál, ám a hétfőn délután lezúduló eső úgy szétáztatta, hogy különösebb gond nélkül legelhette le a tetejét egy kóborló ló. - Meglátják, hamarosan itt lesz a nyakunkon az özönvíz, Józsi úr kezdheti építeni azt a bárkát, amivel megmentheti a ml kis közösségünket riadozott Plüss Eta. Majd bővebben is kifejtette: az idei nyár egyértelműen arra figyelmeztet, hogy a Föld a víz áldozata lesz, mert túl sokan használnak szájspray-t, meg szemránckrémet. - Drága Etuskám, ennyi marhaságért már komolyabb összegeket is kifizetne egy kupec valamelyik közeli állatság vásárban, ezért aztán biológiai elméleteivel szórakoztassa talán őt javasolta Belami. Majd rámutatott a sörére, s arra, hogy meteorológia ügyében igencsak ellentmondásos információk érkeztek az elmúlt években, így aztán ideje lenne eldönteni, hogy mitől is rettegjenek a Panel Pál-lakótelep kellős közepén. - Én a végrehajtóktól félek egy kicsit, merthogy momentán csak a Párizs és Vidéke Takarékszövetkezetnek nem tartozom az európai bakintézetek közül - motyogta, egy éven belül hatvanadszor, Minek Dönci kényszervállalkozó. Őt gyorsan leintették, majd fölszedték a padlóról, s közölték vele: most éppen a Föld lakóira váró katasztrófáról vitáznak, amit nem lehet sem egy villamossal, sem egy poénnal elütni. A szokatlanul sok eső ugyanis előjel - állította Bovden Béci, s gyorsan kifizette a számláját, mert csak nem akart tartozást hátra hagyva elmerülni a Földet elöpusztító habokban. - Ugyan hagyjanak már engem az előjelekkel legyintett lámpagyújtás után, mintegy megvilágosulva Belami. - Tavaly előtt arról hallgathattam rendkívül tudományoskodó előadásokat az összes szenzációhajhász tévécsatornán, hogy a bolygónk el fog sivatagosodni, és még a brazíliai őserdőben is tevék nyargalásznak majd. Aztán tavaly jött a jégkatasztrófa képe. Az amerikaiak még a NASA-t is fölkérték, számolja már ki, melyik esztendőben és hónapban, hány óra és hány perckor fagy rá a mancsuk a budi kilincsére. Ha jól tudom, már egymás nyakát tapossák a producerek, hogy eme fagyos világvégéről még időben megcsinálhassák a kasszasikernek ígérkező katasztrófafiimjűket. Aztán hallhattuk azt is, hogy hőség zúdul ránk, elolvad a Déli-sark, és megemelkednek a tengerek, talán még a Panel Pál-lakótelepen is cápára vadászunk. Hát ennyit a tudományról, meg az előrejelzésről. Én azt mondom, az időjóslásban annyi a sarlatánság, hogy ki sem látszik alóla - összegezte véleményét Belami. Egyeseket felvidítva, másokat talpig megsértve. Cink Enikő ugyanis kifejtette, hogy Belaminak az oviban még csak tuskó volt a jele, de most már érzéketlen tuskó lett, aki egyszerűen nem akarja észrevenni, környezeti katasztrófa előtt állunk, merthogy szennyezzünk a vizet, a levegőt, a földet. - így igaz! Én is láttam, hogy Bovden Béci a múltkor eldobott egy zseblámpa elemet - árulkodott régi haragosára a napi huszonnégy órában jellemhibás Smúz apu. Egy percen belül aztán sokakról kiderült, hogy a kuka mellé rakták a szemetet, cigicsikkel szennyezték a járdát, de még olyan is előfordult, hogy a házuk mellett porolták ki a szőnyeget. - Akkor mi most környezetbanditák vagyunk? jajdult fel Cink Enikő, mert megszólalt a lelkiismerete, meg Józsi csapos is a lábára lépett. - Meglehet, Encike, meglehet. De ha már ez ügyben nyomozunk, jó lenne talán megkérdezni néhány nagyon jóléti állam vezetőjét is, vajon ők mennyit tesznek azért, hogy ne boruljon benzingőz a Földre, ne lepjék el újra nem hasznosítható műanyagpalackok minden város határát. Ha ők ki tudják magyarázni magukat a szennyből, esküszöm, én is leülök a vádlottak padjára - mondta Belami, és vilmoskörtével rendelte a sört. Ló Elektől ugyanis azt hallotta, ez jót tesz környezeti katasztrófa ellen. BÁTYI ZOLTÁN Hajós András: - Jó a buli, csak az öltöző szűk egy kicsit Elment az áram, idén ennyi volt... Nyugdíj askívánság Szergej Szergejevicset, az öreg lámpagyári munkást nyugdíjazzák, és ez alkalomból behívja őt az igazgató. - Na, Szergej Szergejevics, most, nyugdíjaztatása alkalmából lehet egy kívánsága. Szergej Szergejevics vívódik magában, majd kiböki: - Köszönöm az igazgató úr nagylelkűségét, és egy lámpát szeretnék kérni, ha lehetne. - De Szergej Szergejevics, egy életet ledolgozott itt a lámpagyárban, csak nem azt akarja mondani, hogy nem vitt haza annyi alkatrészt, amennyiből egy lámpát össze tudott volna rakni? - Hát igazgató úr, valóban vittem haza alkatrészt, de ebből otthon mindig csak géppisztolyt sikerült összeraknom... A páncélos lovag bőszen közelít a sárkány barlangjához, hogy megküzdjön vele, miközben a sárkány - megpillantva a lovagot - ekként dünnyög: - Na ne, már megint konzerv... - Magát azzal vádolják, hogy betört egy üzletbe. - Nem igaz! - De vannak tanúk is, akik látták. - Mindnyájan hazudnak, a közelben egy lélek sem volt. Két farmer támaszkodik a két birtokot elválasztó kerítésen, és beszélgetnek. - Te komám, dohányoznak a teheneid? A másik egy fél órát tűnődik, majd válaszol: - Nem. Most a kérdezőn a gondolkodás sora, majd fél óra múlva újra megszólal: -Akkor kigyulladt az istállód. A farmer büszkén meséli a kocsmában: - Tudjátok, a bikám az utóbbi időben teljesen lekettyent. Csak ránézett egy tehénre, és majdnem összeesett. Aztán a doktor felfrta neki az orvosságot, azóta napi húsz-huszonhat tehén meg se kottyan neki. A többiek ámulnak. - A nemjóját, aztán miféle orvosság az? - Tudja fene - mondja a farmer -, olyan jó fahéjas íze van. Négy barát meghal, s felkerülnek a mennyországba. Sétálgat az egyik, találkozik egyik társával, annak oldalán egy ronda nő van. - Hát te mit vétettél, hogy ezzel a nővel büntetnek? -Ah, ne is kérdezd! Lelőttem egy paradicsommadarat! Baktat tovább, hamarosan találkozik másik barátjával is, az egy borzasztóan rút nő társaságában sorvadozik. - Hát te mit tettél, hogy ezt érdemled? - lelőttem két paradicsommadarat! Alig lép néhányat, belefut a harmadik haverjába, annak oldalán egy igazi bombanő van. Kérdezi a társát: - Hát ezt hogy csináltad, mivel érdemelted ki ezt a bombázót? Mire a nő: - Lelőttem három paradicsommadarat. Túl az Óperenciás-tengeren, a kurta farkú kismalac túrásán, az üveghegyen, a hétfejű sárkány barlangján, a mormonok országán, az óriások birodalmán, a törpék városain, az éj birodalmán... Szóval túl mindenen élt egyszer egy öreg király, s egy unalmas pillanatában ekként dörmögött maga elé: - Milyen marha messze vagyok mindentől... - De jót röhögtem a vicceden! Félholtra nevettem magam... - Na, akkor most elmondok még egyet... A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA A bánatomat italba akartam fojtani, de tud úszni az a bestia. Egy kitüntetés, nem kitüntetés...