Délmagyarország, 2005. július (95. évfolyam, 152-177. szám)

2005-07-15 / 164. szám

PÉNTEK, 2005. JÚLIUS 15. • KAPCSOLATOK* 7 A VÁROS ÉS A SZABADTÉRI A baritonista két fiával és feleségével már felfedezte Szegedet. - Felültünk a kis­vonatra, ami körbevitt ben­nünket. Nagyon szeretem az ilyen emberléptékű váro­sokat. Elismerem a nagy tu­ristaközpontok, Párizs, Ró­ma, London vagy Budapest szépségét is, de élhetőnek a kisebb városokat tartom. Tíz kilométerre élek Padovától, ami hasonló nagyságú, mint Szeged. A metropoliszokban, ahol az emberek évtizede­ken át úgy laknak, hogy a szomszédjukat sem ismerik, rosszabb az életminőség. A Dóm téren jól érzem ma­gam, olyan itt a hangulat es­ténként, mint egy nagy csa­ládi házban. A szabadtéri fesztiválokon jobb énekelni, mint a színházakban, az előadásoknak különös vará­zsuk van, olyanok, mint egy nagy parti. A Veronai Aréná­ban 1989 óta lépek fel, már tizenhét produkcióban sze­repeltem. Ezek a fesztiválok Igazi népünnepek: sok em­ber vesz részt rajtuk, és nem olyan merevek, hivata­losak, mint a nagy operahá­zak. jEGVÉKTéKSSÍTÉS Szeged, Átrium Üzletház Kárász u. 9. T.: 62/541-205, Fa*: 62/541-206 Budapesti Operettszínház, Nagymező u. 17. Országszerte a Totózó - Lottózó üzletekben Kacagtató bohózat a Ságváriban Ma este: Kölcsönlakás A Kölcsönlakás című kétrészes bohózatot játsszák ma és szom­baton este fél 9-től a Ságvári gimnázium udvarán. MUNKATÁRSUNKTÓL Lakásról már több változatban hallottunk: garzonlakás, kom­fortos lakás, cserelakás - de mi az a kölcsönlakás? Ez a kifejezés a poligámok háza táján haszná­latos. Mindnyájan ismerünk olyan „ideális házaspárokat", akik hosszú évek után egy kis le­vegőváltozásra vágynak, s szeret­nék beszippantani egy másik, egy ifjabb férfi vagy hölgy illatát. Persze nem tartósan, csak né­hány röpke órára. Bencsik Imre darabja is erről szól: egy házas­ember, mellesleg közismert kép­viselő nem bír a vérével, és sze­retne ágyba bújni titkárnőjével. A kacagtató bohózatot Kalmár Tibor rendezésében a vidám mű­faj sztárjai, Harsányi Gábor, Rá­tonyi Hajni, Csala Zsuzsa, Ger­gely Róbert, Straub Dezső és Sá­fár Anikó játsszák. A legnépszerűbb szereplőért már országot is ajánlottak Keve, a háromláb kesely paripa Paolo Gavanelli négyévesen már Toscanini lemezeit hallgatta Verdi földije lesz Nabucco Kisfesztivál a Várkertben Filmek Szegeden - határok nélkül Élőzenei koncerteknek, szabad­téri filmbemutatóknak, büfé­nek, sörcsapnak ad otthont má­tól a szegedi várkert. Jövőre vaj­daságiak és szegediek közösen, két helyszínen rendezik meg a rangos palicsi nemzetközi film­fesztivált. A hét végén mintegy beharan­gozzák Szegeden az egyébként hétfőn kezdődő palicsi nemzet­közi filmfesztivált, amely 12 évre visszatekintő rangos esemény: mától három napig amolyan kis­fesztivál lesz a várkertben. Ez egyúttal a szoros együttműködés kezdete is: jövő nyártól a szabad­kai szabadegyetem és a szegedi KÉP-SZÍN-HÁZ Alapítvány sze­ged-palicsi nemzetközi filmfesz­tivál néven, közösen, a két hely­színen szervezi meg a nemzetkö­zi programot. Ezen felvonultat­ják az európai filmművészet ér­dekes alkotásait. Továbbra is nagy hangsúlyt helyeznek a volt Jugoszlávia és Szerbia-Monte­negró filmjeire, teret biztosíta­nak a fiatal filmeseknek. A mostani szegedi programso­rozatban igen változatos a film­kínálat: a dokumentumtól a rö­vidfilmig, Tóth Páltól Neele Vol­marig, Mundruczó Kornéltól Ni­colas Provostig igényes nemzet­közi mezőnyt vonultatnak fel a várkertben. Zenei téren is hason­lóan sokszínű a program: pénte­ken fellép az elektro-világzenét játszó Navrang, szombaton az Etno Gypsy Band húzza, vasár­nap pedig a Tirke Honolulu lép színpadra. A Grand Caféban be­mutatnak a palicsi fesztiválnya­rakon már sikert aratott, itthon azonban soha nem látott filme­ket - többek között Emir Kustu­rica néhány alkotását. B.F. Országot is kínáltak már Ké­véért, a kesely paripáért, aki rendszeres szereplője a Dóm té­ri előadásoknak. Most Nabucco álmát jelképezi megjelenésével a Verdi-operában. Az ópusztaszeri Ahal-ménes osz­lopos tagja a tizenegy éves Keve. Az arab apától és félvér magyar anyától származó herélt csődör fajtájának kivételesen nyugodt, kiegyensúlyozott példánya. Ezek­nek a tulajdonságoknak köszön­heti, hogy az évek során visszaté­rő vendégművésszé válhatott a Szegedi Szabadtéri Játékokon. - A hatvan lóból álló ménesünk­ben nem akad még egy paripa, amelyik alkalmas lenne hasonló feladatokra. A bonyolult Nabuc­co-díszletben háromemeletnyi magasságban kell Kevének sétál­gatnia - mondja az állat gazdája, Cseppentő Attila, aki a Nagykun­ságról, a felesége pedig a Dunán­túlról származik, és húsz évvel ez­előtt azért jöttek ¿(pusztaszerre, mert úgy gondolták, ideális hely a lótenyésztéshez. Nem csalódtak. Főként Ahal Tekke vérségű arab fajtát tartanak a 100 hektáros bir­tokon. Az egész család élete a lo­vak körül zajlik, nemcsak a házas­pár, hanem két fiuk és Réka lá­nyuk is a lovak szerelmese. Hét éven át lovasbemutatókat is tar­tottak az emlékparkban. - A szabadtérire szinte minden évben meghívnak bennünket. Hoztunk már a színpadra ma­gyar szürkéket is. A Jézus Krisz­tus Szupersztárhoz kecskéket és galambokat kértek, az Evitában pedig mi voltunk a lovas csend­őrök. Ez izgalmas, érdekes mun­ka a színészek és az énekesek kö­zött. Nem minden ló alkalmas színpadi szereplésre. Kévéért egyszer már egy országot is aján­lottak - néhány évvel ezelőtt ma­ga III. Richárd. Keve a Hídem­berben is fölbukkan, valamint sokszor részt vett honfoglalás kori harci játékokban is - meséli a büszke gazda, aki szerint a ló nagyon szeret enni, soha nem volt még lefogyva, mert csak any­nyit mozog, amennyit feltétlenül szükséges. Lusta. A lucerna és a zab a kedvence, elropogtatja a ré­pát és az almát is, de a kockacu­korra nem szoktatták rá. - Meglepő, hogy a lovak gyakran pánikba esnek a púpos tevétől, Ke­ve azonban attól sem ijedt meg. Döröghet az ágyú a füle mellett, lőhetnek a háta mögött akár gép­puskával is, őt nem lehet kizök­kenteni - sorolja a csodáló erénye­it Cseppentő Attila, aki szerint az egyébként teljesen átlagos közép­korú paripa sokat ér a családnak, mert olyan feladatokat tudnak ve­le megoldani, amiket más lovak­kal nem. A Nabucco rendezőjé­nek, karmesterének, Kesselyák Gergelynek feltűnt, hogy Keve há­rom patája fehér, a negyedik pedig fekete. Gazdája rögtön elmagya­rázta: ha fekete lenne az állat, ak­kor három lábán fehér „zoknit" vi­selne. A pigmentszegénység a pa­táira is érvényes, tehát azok is fe­hérek. Az ilyen lovat háromláb ke­selynek mondja a találékony ma­gyar nyelv. H. ZS. Cseppentő Attila kedvenc lovával, Kevével Fotó: Ftollósi Zsolt den idők legfiatalabb Falstaffja ­anekdotázik Gavanelli, aki ma­gyar sztárokkal, Polgár Lászlóval, Lukács Gyöngyivel, Rost Andreá­val is fellépett már, tavaly pedig Miklósa Erikával Rigolettót éne­kelte a BudaFesten. Huszonöt perces taps fogadta őket. - Az egyik legszebb emlékem Marton Évához fűződik, akivel együtt mutatkoztam be a Parasztbecsü­letben a Metropolitanben. Soha nem fogom elfelejteni a kifejező szemeit, a csodálatos hangját és játékát. New Yorkban Marton Éva ma már egy legenda. HOLLÓSI ZSOLT Újrarendezték a galéria kiállítását Jubileumi Kass-tárlat Szereti a szabadtéri fesztiválo­kat a Veronai Arénában is rend­szeresen fellépő Paolo Gavanel­li, aki Verdi földijeként Nabuc­co szerepét énekli ma és va­sárnap este a Dóm téren. Napjaink egyik legjobb Verdi-ba­ritonjának tartják Paolo Gava­nellit, aki pályafutása során már mindent elért. A világ legna­gyobb dalszínházaiban a leghíre­sebb sztárok partnereként lép fel, miközben rokonszenves, olaszo­san könnyed, közvetlen ember maradt, akit rögtön megkedvelt a szegedi stáb is. - A családom Verdi szülőföld­jéről származik: édesanyám a Bussetótól alig negyven kilomé­terre fekvő Modenából jött, apám ravennai, én pedig Padová­ban születtem. Mindegyik város­ban él a hagyományos Verdi-kul­tusz - meséli a baritonista, ami­kor a próba szünetében a színpad alatti öltözőben beszélgetünk. ­Négyéves voltam, amikor régi le­mezekről - ezek szerintem sok­kal jobb minőségűek voltak, mint a mai CD-k - már a nagy Arturo Toscanini vezényletével Rossini szimfóniáit és operáit hallgattam. Óriási élmény volt. Édesanyám mindennap ezeket hallgatta: a Hamupipőkét, az Olasz nő Algírban-t és a kedven­cemet, a Teli Vilmost. Hét éve­sen, 1966-ban vittek el először egy operaelőadásra. A Toscát ad­ták, Scarpia szerepét a legendás Tito Gobbi énekelte. Ez egy tra­dicionális kis olasz színház volt, ahol a milánói Scala énekesei is rendszeresen felléptek. Először csak hallgatni szerettem az ope­rát, nem is gondoltam rá, hogy énekes legyek. Világsztárokat, Franco Corellit, Renata Tebaldit, Renata Scottót, Mario Del Mo­nacói, Giuseppe Taddeit, Carlo Bergonzit, Richárd Tuckert hall­hattam élőben. Tizennyolc éve­sen édesanyám elvitt egy énekta­nárhoz, aki azt mondta: jó han­gom van. Ezután magánúton ta­nultam énekelni. Húsz éve Leporellóként mutat­kozott be a bergamói Teatro Do­Paolo Gavanelli világszerte sokszor sikert aratott már Nabucco szerepében Fotó: Karnok Csaba nizetti színpadán. Néhány év alatt keresett énekessé vált, sze­repelt már a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben, a New York-i Metropolitanben re­pertoárján szinte az összes nagy bariton szerep ott sorakozik a Nabuccótól, Rigolettótól Luna grófon és Macbethen át Jagóig. Ő az első baritonista, aki már har­mincéves kora előtt elénekelte Falstaffot. - Az egy igazi vészhelyzet volt a Római Operaházban. Az első két előadáson fuan Pons játszotta Falstaffot, aki már harminchá­rom évesen is énekelte a szerepet, és ezzel csúcstartó volt. A követ­kező hat előadáson, épp a kará­csonyi ünnepek idején Ruggero Raimondi lett volna Falstaff, de váratlanul lemondta a sorozatot. Én is benne voltam a produkció­ban Fordként, de rábeszéltek, hogy tanuljam meg a címszere­pet. így 29 évesen én lettem min­Jubileumi kiállítás nyílik ma 17 órakor a Kass Galériában. A tárlat a megnyitás óta eltelt húsz évet idézi: Kass János családjának, kortár­sainak, tanítványa­inak, művészbará­tainak alkotásaiból áll. - A következő húsz évre is készül a Kass Galéria, hiszen már hozzátartozik a vá­ros képéhez, és a tra­díció, a múlt megbe­csülése alapja a jövő­nek - fogalmazott Kass fános grafikus­művész abból az al­kalomból, hogy húszéves lett önálló szegedi galériája. A jubileumi kiállí­táson Kass János is­mert művei mellett barátai, tanítványai, családtagjai, szegedi művészbarátai közül azon alkotóknak egy-egy művét mu­tatják be, akik az el­múlt két évtized alatt önálló tárlattal szerepeltek a kiállí­tóhelyen. Festmé­nyek, kerámiák, tűz­zománcok, textilek, kisplasztikák kö­szöntik a kiállító­hely ünnepét. Kass János grafikusművész és a Kékszakál­lú a galériában Fotó: Miskolczi Róbert - Az a cél, hogy a fiatalok, akik bejön­nek a galériába, mi­nél több információt vigyenek haza. Az al­kotások mellé ezért bőséges szövegma­gyarázatokat készí­tettünk - mondta a Kossuth-díjas mű­vész. A jubileumi ki­állítást Trogmayer Ottó nyitja meg, és szeptember 11 -éig látható. BALOGH FRUZSINA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom