Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-17 / 140. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2005. JÚNIUS 16. Az életműdíjas Lajkó Lajos szerint fontos, hogy az ember hasznára váljon környezetének Agyerekben látni a majdani felnőttet Lajkó Lajos Pedagógus Életmű-díjat vehetett át a szegedi városi „tanévzárón", a pedagógusnapi ünnepségen. A megyeszerte közismert tanító, tanár, igazgató tavaly ősszel a Madách-iskola direktoraként vonult nyugdíjba. Az igen változatos, élményekben és sikerekben gazdag négy évtized állomásait elevenítettük fel beszélgetésünk során. A foci mindig fontos szerepet játszott, játszik Lajkó Lajos életében. Meghatározta a pályaválasztását is. Kiskundorozsmán született, és mint minden rendes kisgyerek, amikor csak tehette, kergette a labdát. Kölyökként be is került a helyi csapatba. Amikor elvégezte a textilipari technikumot, akkor Gödöllőre jelentkezett az agrártudományi egyetemre, ahová fel is vették. Pályaválasztás Dorozsmáról - És ekkor lépett közbe Link Miska bácsi, a dorozsmai iskola igazgatója, aki a helyi sportkör elnöke volt - meséli Lajkó Lajos. - Szegény édesanyámat alaposan befírolta. Azt mondta neki, ha elenged Gödöllőre, akkor ne csodálkozzon, ha ritkán fog látni, biztosan rossz társaságba keveredem majd, isten tudja, milyen ember válik belőlem. Na, egyéb sem kellett anyámnak, rögtön kérdezte az igazgató urat, tudna-e valami megoldást. Ó persze tudott, jelentkezzek inkább Szegedre az éppen akkor induló felsőfokú tanítóképzőbe. A játék arra ment ki, hogy maradjak otthon a csapatnál focizni. Száztízen kezdték a debütáló felsőfokú képzőt. A lelkes fiataloknak felettébb tetszett, hogy felnőttként kezelték őket tanáraik, akik 1959-ben kiadták a jelszót: Mindenki elmaradhat a gyorsuló időben, csak a tanító nem! Ennek szellemében valóban komolyan vették a tanulást, hitték, hogy lámpások lesznek abban a közösségben, amelyben katedrára állhatnak majd. Önmagunkat megismerni Katedra az Öttömös melletti öreg átokházi tanyai iskolában várta Lajkó Lajost. Egy tanévet töltött itt. Ez olyan mint, az első szerelem, nem felejti el az ember. - Arra kellett rádöbbennem, hogy nemcsak a gyerekeket kell megismernem, hanem magam is: miként viselkedem kényes helyzetekben. Én például egyszer elveszítettem a fejem. Fehér köpenyben feszítettem a szünetben a gyerekek között a pedagógusok összes öntudatával. Az egyik kislány egy sáros labdával fejbe rúgott. Első hevületemben lekevertem neki egy pofont, utána döbbentem rá, hogy mit csináltam. Elindultam a szüleihez az egyik tanyára, hogy bocsánatot kérjek. Éppen disznóvágásra toppantam be. Hatalmas ovációval, szeretettel fogadtak. Előadtam, mi járatban vagyok, nagyon röstelltem magam. Azóta elítélem a testi fenyítést - mondja az életműdíjas pedagógus. A tanulóév után tíz esztendőt tanított Ásotthalmon, majd jött egy szegedi kitérő (a módszertani intézetben dolgozott, aztán a Juhász Gyula Művelődési Központot igazgatta), utána visszatért a határ mellett lévő faluba. Alsósokat nevelt, oktatott, később az intézmény igazgatója lett. Család, foci, Ásotthalom - Ásotthalmon jól ereztünk magunkat feleségemmel, Zsókával, akivel még a tanítóképzőben ismerkedtem meg, az állást már házastársakként kerestük és találtuk meg. Talán nem is váltottunk volna, ám két lányom, Orsolya és Dóri Szegedre jelentkezett továbbtanulni. Korábban a Tömörkény gimnáziumban óraadóként tanítottam nevelési alapismereteket, a Madáchban volt a gyakorlat. Az ottani direktor nyugdíjba készült, javasolta, pályázzam meg a vezetői széket. A két dolog időben összecsengett, így kerültem a Madáchba, ahol 16 szép tanévet töltöttem el. Izgalmas korszak volt, hiszen közvetlen a rendszerváltás előtt lettem igazgató, számos változást élhettem át. Egyébként pedagóguspályámat a gyerekek szeretete, az állandó nyüzsgés, tanulás mellett az állandóan tanügyi reformok szőtték át - vallja Lajkó Lajos. És még a fociról. A Dorozsmával az NB III-ig vitte, később Ásotthalmon játszott, mellesleg a sok egyéb mellett a Testnevelési Főiskolán megszerezte a labdarúgóedző diplomát) is. A mai napig rendszeresen játszik, nem utolsósorban ő a szegedi általános iskolai igazgatókból álló csapat kapitánya, ahogy nevezik: a Cséká! Pedagógiai hitvallását ekképpen fogalmazta meg: - Úgy kell élnünk, hogy környezetünk hasznára váljunk, ezáltal érezzük magunkat boldognak. A gyerekekben lássuk a majdani felnőttet, a felnőttekben pedig az egykori gyereket. V FEKETE SÁNDOR Aki szereti a gyereket, az örömét leli ezen a pályán - vallja Lajkó Lajos Fotó: Miskolczi Róbert EH maxima JL JL