Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-16 / 139. szám

16 • KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2005. JUNIUS 16. AZ ÜGYVÉD VALASZOL Dr. Juhász Byőrgy Tibor Különélő házastársak és az öröklés Tisztelt Ügyvéd Úr! Testvérem hét évvel ezelőtt eljött a feleségétől. Ekkor összeköltöztünk, közösen vettünk egy kis lakást, ami fele-fele arányban került a nevünkre. Azóta a feleségével nem is beszélt. Ha jól tudom, sógornőm mással él, talán közös gyerekük is van. Testvérem a múlt hónapban sajnos meghalt. Neki én voltam az egyeden rokona, szüleink már nem élnek, gyereke nem volt. Sógornőm megkeresett és közölte, hogy ő fogja örökölni a fél lakást, és engem majd kitesz onnan. Igaza van-e ? Mit tehetek ez ellen 1 Testvérem sokszor mondogatta, hogy le kellene rendezni a válást, de mindig sajnálta rá a pénzt. Ezért most nekem kell ilyen drága árat fizetnem 1 Tisztelt Olvasó! Levelében nem írja, így feltételezem, hogy testvére nem hagyott hátra végrendeletet. Ez esetben az örökség törvényes öröklés alá esik. Fő szabály szerint leszármazók hiányában a házastárs örököl mindent. Ezzel szemben nem örökölhet, azaz kiesik az öröklésből az örökhagyó házastársa, ha az öröklés megnyílásakor, a halál bekövetkeztekor a házastársak között életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy az életközösség visszaállítására nem volt kilátás. Az összes körülmény ismerete nélkül csak nagy valószínűséggel állíthatom, hogy esetében ez a helyzet. Javaslom, menjen el a hagyatéki tárgyalásra, és mondja el, hogy véleménye szerint - a fentiek miatt - sógornője kiesik az öröklésből, tehát ön a törvényes örökös. Ha a körülmények valóban enynyire egyértelműek, elképzelhető, hogy meg tudnak egyezni, és a közjegyző önnek adja át a hagyatékot. Ha a hagyatékot nem ön kapja, akkor pert kell indítania, amiben kérnie kell annak bírósági megállapítását, hogy testvére felesége kiesett az öröklésből, miután már nem éltek házastársi életközösségben. Ezt igazolja az a tény is, hogy mással élettársi viszonyt létesített. Ezt tipikusan tanúkkal lehet bizonyítani. Ha az életközösség megszűnése beigazolódik, akkor sógornőjének kellene bizonyítani, hogy volt remény annak visszaállítására. Ismét csak nagy valószínűséggel mondhatom, ez nem fog sikerülni. Nem győzöm hangsúlyozni, válaszomat csak a levelében közölt adatok alapján adtam. Az élet mindig összetettebb helyzeteket produkál, mintsem azt néhány sorban le lehetne írni. Mindezzel együtt remélem, sikerült legalább anyagi kérdésekben némi megnyugtatást adnom. DR. JUHÁSZ GYÖRGY TIBOR Előfizetőink és olvasóink számára ingyenesen hívható zöldszámot biztosítunk (06/80/821-821), melyen elmondhatják a Délmagyarország, a Délvilág és a Vasárnap Reggel című lapok terjesztésével, kézbesítésével kapcsolatos észrevételeiket. Ezen a telefonszámon jelezhetik azt is, ha az aznapi lapszámot bármely ok miatt nem kapták kézhez. Szombati napokon délelőtt 10 óráig a 62/466-847-es telefonszámon fogadjuk reklamációikat. Tisztelt MÁV- és Tisza Volán- illetékesek! Elnézést, amiért „egy kalap" alá veszem a kötött és a nem kötött pályás közlekedést levelemben, de a problémám nagyon hasonló, emiatt teszem. Régóta utazom már a Budapest-Szeged útvonalon „tömegközlekedve", és utazásom gyakoriságát nevezhetem heti rendszerességűnek, de ami az elmúlt két hétben ért, azt eddig még soha nem tapasztaltam. A közelmúltban egy pénteki napon indultam el a fővárosból Szegedre, a Nyugati pályaudvarról 18.35-kor induló Maros intercity járattal (külső hőmérséklet 30 Celsius-fok). Már az indulás előtt gyanús volt, hogy az amúgy minden esetben kulcsra zárt ablakok nyitva vannak, gondoltam friss levegőt „vételez" a járat, és majd induláskor az egyébként rendkívül készséges jegykezelő hölgy bezárja azokat. Nem árulok el nagy titkot, de nem így történt! A vonat elindult, rajta minden ülőhely elfoglalva (ülőhely-biztosítás: +480 Ft!), és az ablakok nyitva... A huzat a függönnyel együtt majdnem a fejünket is kivitte az ablakon, (ez a kifele irányuló mozgás), a közel 140 km/h sebesség mellett keletkező zaj pedig süvített befelé (ki- és beirányuló mozgás ezzel kiegyenlítve). A kalauznő kérdésemre, hogy „a klíma a többi kocsiban sem működik?" meglepődésemre a következő választ adta „A klíma működik... 30 fok kint, 80 ember bent, nem tudja lehűteni a rendszer..." A kérésem a következő a tisztelt illetékesekhez, ne engedjük meg, hogy a 21. században pótdíj fizetése mellett ilyen „szolgáltatást nyújtson" egy közlekedési vállalat. Mint említettem, már nem először utazom ezen a vonalon (mindig szigorúan pótdíjat fizetve, IC-járaton), de nem tapasztaltam még ennyire alacsony színvonalú szolgáltatást. Véleményem szerint azt a kocsit (IC), amelyen nem működik nyáron a klímaberendezés, ne engedjék közlekedni, nem azért fizetnek pótdíjat a „tisztelt utasok", hogy a meleg mellett a huzat és a zaj legyen az útitársuk. Áttérve a másik utazási vállalathoz, gondolva ők kellemesebb utazási élményt nyújtanak, szombaton a buszt választottam. Bp. Népliget 15.30, 1. kocsiállás, a táblán ez áll: Budapest-Szeged-Makó expressz járat. A látvány hasonló kívülről, mint a Nyugatiban egy hete. A busz ablakai nyitva, a külső hőmérséklet 30 fok... Felszállás után megkérdeztük a gépkocsivezetőt, hogy a busz klimatizált-e. A nem várt tömör válasz a következő volt: „nem, csak légbefúvásos", és a busz elindult. Mivel menet közben a melegtől amúgy is fásultan nem volt kedvem vitába szállni a „szakemberrel", ezért leszállás után szemügyre vettem a gépkocsit, melynek a tetején legkisebb meglepődésemre ott volt a „púp" a következő márkajelzéssel: Thermo King (félreérthetetlen módon egy klímacég márkája). Az amúgy roppant ötletes járatot, amely a közelgő autópályát minden méterében kihasználva 2 óra 20 perc alatt teszi meg a távolságot Budapest és Szeged között, nem kellene a nyár beköszöntével népszerűtlenesíteni, mert sokan utaznának vele. Mint említettem, régóta, felváltva utazom a fent említett járatokkal, amelyekkel e két eset kivételével elégedett voltam. Ne feledjék tisztelt illetékesek, az autópálya nemsokára leér Szegedre, és már most is két utas esetén megéri a személykocsival történő utazás! Kérném, amennyiben lehetséges, tegyék meg a szükséges lépéseket a korrekt és értékarányos kiszolgálás érdekében. IGAZ TAMÁS, SZEGED Klíma nélkül kellemetlen lehet a nyári utazás Fotó: Karnok Csaba Nyári sokk vonaton, buszon Minőségi munka a kórházban néhány kiegészítéssel A lap június 11 -i számában olvastam Baráth Lajos igazgató cikkét „Sikeres szereplés az éves megmérettetésen" címmel. Ehhez az alábbiakat szükséges hozzátenni a teljesség igénye miatt: A makói Dr. Diósszilágyi Sámuel Kórház-Rendelőintézetben 1999-ben fogalmazódott meg az igény egy minőségbiztosítási rendszer kiépítésére. Ezt nemcsak a törvényi kötelezettség miatt kezdtük el kialakítani, hanem a betegek minél magasabb szintű ellátásának biztosítása érdekében is. Gyakorlatilag az egész kórház dolgozott több éven keresztül a rendszer kiépítésén. Ezen belül is ki kell emelnem a menedzsment, az osztályvezetők és a minőségbiztosítási szakértő fáradtságot nem ismerő, áldozatos munkáját. 2001 elején jutottunk el oda, hogy a rendszert minősíttettük. Mivel kiemelkedő minőségű szakmai munka kialakítása és minél elégedettebb betegek hazabocsátása volt a cél, ezért a megmérettetést egy egész Európában jól ismert, jó nevű, német auditáló cég végezte. A vizsgán sikeresen átjutottunk (a megye kórházai közül elsőként és az országban az elsők között), ami azt jelentette, hogy egy jól működő, a kórházban lévő betegellátás szakmai színvonalát és a működést folyamatosan javítani, fejleszteni képes rendszert hoztunk létre. Nos, ennek a jól szervezett, több éven át sikeresen működtetett minőségirányítási rendszemek a megfelelő továbbműködtetése lesz a kórház új vezetésének a feladata. A cél továbbra is az kell, hogy legyen hogy jól képzett, a munkájukat, feladatukat jól ismerő, motivált orvosok és ápolókminél több gyógyult, elégedett beteget bocsássanak haza a kórházból. Úgy tűnik, az új vezetés is egyetért a fenti elvekkel, így nem hiába hoztuk létre a színvonalasan működtethető minőségügyi rendszert! Gratulálok az ez évi sikeres audithoz! DR. TAKÁTS ISTVÁN, KORÁBBI FŐIGAZGATÓ Ufótalálkozó Szőregen A közelmúltban tartották a III. szegedi ufótalálkozót Szőregen. Immár sokadik éve, hogy Csongrád megye ad otthont az országos ufó vitafórumnak. Hazánk minden részéről, Budapestről, Győrből, Pécsről, sőt Németországból is érkező vendégeket szombaton délután a helyi panzióban ebéd várta, majd a Talent Tehetségkutató Enekstúdió fiatal művészei közel kétórás koncertjén tapsolhatták pirosra a tenyerüket a vendégek. Az ezt követő közönségtalálkozón többek között szó esett az eddig regisztrált ufó esetekről, eltitkolt bizonyítékokról, a dimenzióelméletről, a gömbvillámokról, és a parajelenségekről is. Este hosszú vita alakult ki a klónozásról, majd általános megdöbbenést keltve elhangzott, hogy állítólag létezik egy titkos magyarországi klóntelep. A hír igazságtartalmának felderítését az egyik jelenlévő újságíró vállalta fel. A hajnalig tartó konzultáció után összegezve a találkozó tapasztalatait, egy nagyon eredményes napot tudhattak maguk mögött a résztvevők, amelyet a következő évben nemzetközi konferenciává kívánnak szélesíteni. TÖRI KRISZTIÁN, SZEGED Építőkről - az építők napja alkalmából nyeivel kell mindenhol megbarátkoznunk? Lehet-e harmonikus viszony a megépített környezetben, ha nincs harmónia az adott környezetben élő emberek életvitelében? A kor kihívásaira - az eddigi tapasztálatok szerint - a szakmai elit, de a kivitelező háttér is sokszor szelektív módon ugyan, de viszonylag gyorsan és találékonyan reagált. Gyakran a művészi tartalom mellőzésével. Egyes vélemények szerint a növekedés, a társadalmi jólét megteremtésének alapjait, a dolgos hétköznapok eredményei valószínűleg megteremtik. Ebben a munkában az építészet igen jelentős részt vállal fel napjainkban és a jövőben is. A jelen és a jövő szolgálatára képes építészek és építőművészek tevékenységén múlik, hogy ténylegesen hány ablakot vágnak a szürke hétköznapok vastag falain. Tevékenységük eredményeként hány várossal bővül majd az európai kultúra szimbolikus palettája? Az építőkre jellemző optimizmusra hivatkozva remélem, hogy a hazai építők közössége a nemzeti vagyon gyarapításáért, szorgalmas és színvonalas munkájáért újra elismerést fog kiérdemelni. A városunk vezetői részéről az elismerés rangos megjelenítése az a tervbe vett köztéri emlékmű, melynek megvalósítása az építők jogos igénye. Jogos, mert az építők közössége által az utódokra hagyott örökség csodálatos, sokszínű és tartósan értékes. Városunk is joggal büszke jó néhány ilyen alkotásra Ezek szellemisége érthető, követhető és menyújulásra ösztönző. Van tehát követendő példa. ID. TARJÁNYI GYÖRGY, S2EGEÖSzép és megőrizendő szokás az, hogy az év bizonyos napjait az emberi alkotótevékenység eredményeinek összegzésére, a „szakma" művelőinek kiemelkedő teljesítményének méltatására, ehsmerésére jelöljük meg. A hagyománytisztelők és -őrzők az év június második vasárnapját az építők napja elnevezéssel tartják számon. A hagyományosnak mondott, tömegeket megmozgató nagy rendezvények ideje lejárt. Az építőmunka művészei, a kivitelezés széles skáláján dolgozók szolid körülmények között ugyan, de ma is figyelmet és megbecsülést érdemelnek. Figyelmet és megbecsülést azokért az alkotásokért, melyek érdeklődést, szakmai vitákat váltottak ki, de az egyszerű szemlélődő emberek számára sokszor a csodálat tárgyát jelentették. Európa kultúrtörténetében öt város emelkedett szimbolikus rangra: Athén, Róma, Bizánc, Firenze és Párizs. Ebben a felsorolásban az európai kultúra kialakulásának sűrített története rejtőzik. Jellemző a mögöttük meglévő gazdagodó városok polgárainak büszke öntudata, gazdagsága és erkölcsi ereje. Tükrözi az ember viszonyát korához, embertársaihoz, a világhoz. Az emberi társadalom fejlődési folyamata, a világ, a természet titkainak fokozatos megfejtése a ma élő ember számára nem a megnyugvást, a csendes szemlélődést, a töprengő helyben járást eredményezi. A tervező, kivitelező terület művelőinek választ kell adni a kor kihívásaira; - az új energiaforrások felkutatásával, a föld méhéből nyert anyagok felhasználása, hasznosítása, valamint a létesítmények, az építmények korszerű megalkotásával. Ma már világossá vált ugyanis, hogy a korábbi - a II. világháborút követő - évtizedek építészeti produktumainak bírálgatása még nem jelenti a megújulás tényét. Joggal vetődik fel a kérdés: hogyan tovább? Az 1980-90-es években, a hazai építőipart sújtó fordulatok és azok következményei több évig tartó bénultság állapotát idézték elő. A megváltozott helyzetben a lassan ébredő „mecénások" milyen szinten és formában képzelik igényeik, szükségleteik kielégítését? Ebben a folyamatban tudnak-e a tervezők harmonikus viszonylatokat teremteni? A különféle elnevezéssel kialakított, a családi otthon megteremtését célzó program égisze alatt mi épül majd? (Lakótelep, szükséglakások vagy gettószerű városnegyed?) Vagy a végtelenül leegyszerűsített nagy áruházak hangárszerű építméAz utódokra hagyott örökségre joggal lehet büszke Szeged is - -FotórGyenerKáhnán-