Délmagyarország, 2005. június (95. évfolyam, 126-151. szám)

2005-06-11 / 135. szám

10 SZIESZTA-REJTVÉNY 2005. június 11., szombat NEM IDEGESÍTIK FEL A BULVÁRSAJTÓBAN RÓLA MEGJELENŐ HÍREK Palcsó Tamás és a sztárság TÖBBSZÖR KONCERTEZETT MÁR SZEGEDEN Gál Csaba Boogie csak zenélni akar Nem szereti, hogy magánélete az érdeklődés középpontjában áll FOTÓ: KARNOK CSABA Megasztárként ezen a héten először, a Dr. Valter and the Lawbreakers bluesegyüttes tagjaként viszont már többször koncertezett Szegeden a különbözőségét hangsúlyozó, csupán zenélni akaró Gál Csaba Boogie. - Milyen érzés a Dr. Valterrel és milyen a Megasztárral koncertezni? - Teljesen más a két dolog. Furcsa, mert korábban klubokban, fesztiválokon játszottunk, ott is mindig volt közönség, amely kíváncsi volt a zenekarra, de most már saját magam jogán, a televízió által felnagyítva figyelnek rám az emberek. Az, hogy most mi vagyunk azok, akiket a televízió nagyítója kiválasztott, a szerencse műve. - A megasztárosok gyakorlatilag szappanoperahősökké váltak, és a magánéletük áll az érdeklődés középpontjában. - Ezt egyáltalán nem szeretem. Én zenélni akarok. - Hagyják, hogy csak zenéljen? - Korlátozottan, de hagyják. Ebben a kérdésben határozott vagyok. - Különbözőségét a fellépéseken is hangsúlyozza, szinte minden alkalommal kipróbál valami újat - mozgást, show-elemet - a színpadon. - Tudatos különbözésről van szó, hiszen a fellépés arról szól, hogy az ember megmutatja az egyéniségét. Ez az előadóstátus összetevője és önmagam kipróbálása is. - Azáltal, hogy a versenyből legkorábban kiesettek a turnénak köszönhetően ugyanolyan - sőt Caramel betegsége miatt több lehetőséget kapnak, mint azok, akiket a zsűri és a közönség a legjobbnak talált, mintha nem lenne már jelentősége annak, ki lett az első és ki az utolsó. - A tömegkommunikációban van részleges esély arra, hogy azok, akik korábban hullottak ki a versenyből, visszaszerezzenek valamit a nézők érdeklődéséből, figyelméből. De ebből a győztesek mindig többet fognak kapni. Én egészségesebbnek tartottam volna egy olyan műsort, amelyben nincs kieső, ehelyett pontozással dőlt volna el a sorrend. Ez viszont kisebb drámai erővel hatott volna, kevésbé izgalmas, tehát a kereskedelmi televízió számára kevésbé felelt volna meg. így azáltal, hogy valaki kevés szavazatot kapott, és a zsűri is kiengedte a kezéből, nem volt lehetősége a további bizonyításra. - A kormány támogatni kívánja az élőben koncertező, amatőr együtteseket. Hallott erről? - Igen, ez a PANKKK. Egy-két évvel ezelőtt egy zenészekből álló kompánia indítványozta, hogy a populáris zene kapjon támogatást, mert ennek hiányában sok érdekes kezdeményezés marad partvonalon kívül. Ez most megvalósul, de ambivalens érzések vannak bennem. Nem lenne jó, ha államilag támogatott és kijelölt rockzeneművészek lennének Magyarországon. A problémát értem, de a diszfunkció lehetősége óriási, ha nem jól kezelik, totálisan értelmét vesztheti a kezdeményezés. GONDA ZSUZSANNA Újra belevágna a Megasztárba Palcsó Tamás, de csak az érettségi vizsga után. A tévés tehetségkutató műsor második helyezettje már beletörődött, hogy nem ő lett az év hangja, fiatal kora ellenére pedig meglepő higgadtsággal képes kezelni a hirtelen jött népszerűséget is. Csupán azzal van gondja, ha minderről beszélnie kell. Palcsó Tamás volt a Megasztár egyik legfiatalabb versenyzője. A maga tizennyolc évével jócskán kilógott társai közül, hiszen míg a többség számára szinte az utolsó lehetőséget jelentette a tehetségkutató arra, hogy pályát módosítson, neki a döntők folyamán az egyik legfontosabb problémája az volt, hogyan készüljön fel érettségi vizsgáira. Ettől függetlenül soha nem érezte magát kakukktojásnak. -Jól kijöttem mindenkivel, egyszer sem jutott eszembe, hogy néhány társammal generációs különbségek vannak közöttünk - mesélte szegedi koncertjük közben, a pihenősátorban „Eléggé szétszednek a rajongók, de azért jól bírom ezt a felhajtást" FOTÓ: KARNOK CSABA ücsörögve. - Arra viszont köztük élve jöttem rá, hogy még nagyon sok mindent kell tanulnom az életről és a szakmáról egyaránt. Talán emiatt érzi úgy, hogy ha újrakezdhetné, várna vele egy évet. De mindenképpen belevágna még egyszer, annak ellenére is, hogy a végső döntő után nagyon el volt keseredve. Annak idején sokat cikkeztek az újságok arról, hogy Tamás nem tudta megemészteni: nem ő nyerte meg az Év hangja versenyt. Mostanra azonban már kibékült ezzel a helyzettel. Azt mondja, ebben a versenyben ez nem igazán számít, hiszen a lehetőségei neki is hasonlóak, mint a győztes Caramelnek. Ráadásul a halk szavú fiatalembert imádják a lányok. A szegedi koncerten is Torres Dani mellett az ő nevét kiabálták leghangosabban a tinik. - Hát, eléggé szétszednek a rajongók, de azért jól bírom ezt a felhajtást - mondta szégyenlősen mosolyogva Tamás. - Fokozatosan jött az ismertség, volt időnk hozzászokni, így megtanultuk kezelni is. Én nem vagyok az egyéjszakás kalandok híve, ezért nem használom ki a kínálkozó lehetőségeket, viszont igyekszem annyi autogramot kiosztani, amennyit csak lehet. Ez a legkevesebb, amit megtehetek, cserébe a felém áradó szeretetért. Vannak azonban heves vérmérsékletű lányok, akik nem is várják meg, hogy kikosarazzák őket. - Egyszer egy barátommal beszélgettem, amikor hirtelen nekilöktek a falnak - mesélte Tamás. - Még nem is tudtam magamhoz térni a döbbenettől, amikor három lány megpuszilt, majd elrohantak. Hát, ilyen is van, de szerencsére ezek az esetek nagyon ritkák. Más ember talán ilyesmin napokig bosszankodna, a fiatal énekes azonban már a műsor során is kitűnt higgadtságával. Őt még a bulvársajtóban megjelenő, róla szóló pletykák sem tudják felidegesíteni. - Nagyon nagy tévedésnek kell lennie annak, ami bosszant. Azon a híren is csak nevetni tudtam, hogy Gabival érdekből jöttünk össze. Végül is mindegy, mit írnak, az a lényeg, hogy én tudom, ez nem így van. Végezetül elárulunk egy kis „kulisszatitkot", ami talán nem is olyan nagy titok: Palcsó Tamással nem tűi egyszerű interjút készíteni. Egy-egy kérdésen ugyanis hajlamos hosszú ideig gondolkozni, majd végül egy-két szóban elintézni a választ. - Ha olyan helyzet van, szívesen beszélek sokat - mondta, mintegy mentegetőzésképpen. Majd hozzátette: „de sokszor nincs kedvem". Megértettük a célzást. TÍMÁR KRISZTA PODMANICZKY SZILÁRD Huszonnégy évszak (tavaszi napló) Csak néhány adat, amit nem szeretnék elfelejteni Zugról. A tenger szintje fölött 425 méter magasan fekszik, lakossága 24 ezer, az útikönyvek a XV. század óta említik, így hát említésével én közel hatszáz évet késtem. Ez Zug kanton fővárosa, ahol német, olasz és francia a hivatalos nyelv, de az angolt mindenki beszéli. Aki azt válaszolja, hogy csak kicsit, az annyit jelent, hogy nem irodalmi szinten, egyébként folyékonyan. Aki viszont nem beszél angolul, az nagyon nem beszél. Viszont ravasz módon érti. • Az első munkanapon a Landls & Gyr Alapítvány központjában találkozunk az alapítvány igazgatónőjével, aki már messziről látja rajtam, hogy ihletett állapotban vagyok, és csak úgy zümmög bennem az inspiráció. Rövid kvaterka után nagy sebességű ügyintézésbe kezdünk, amivel az ittlét hatósági feltételeit legalizáljuk. Van ebben valami mesés könnyedség, ahogy hívtak, vártak és elintéznek mindent, és ahogy az alapítólevél is írja, biztosítsák a nyugodt alkotómunka feltételeit. Anyákban szokott lenni ennyi megértő kedvesség. • A város központját tarkára festett busz díszíti, biciklikölcsönző működik benne. A férfi, női és gyermeknek való biciklik előtte állnak. A kölcsönzös a buszban ücsörög, de roppantul figyel, és ha bárki szemében fölcsillan a biciklilánc fénye, azonnal nyitja a busz légkompressziós ajtaját. Egy bicikli ára egy paszport, és amennyiben visszaadják a visszahozott bicikliért cserébe, akkor ingyenesnek tekinthető. Eleddig nem cseréltem paszportot biciklire, bár a biciklis nadrág már megvan. • A legnagyobb gond az úszással lesz, amíg nem lehet a tóban úszni. Most 15 fokos. A szomszédos városban működik egy fedett uszoda, aminek nemrég nyitották meg a kinti részét. A fedettben csak 25 méteres medence üzemel egy hatalmas és nagy úszómesterrel, akivel már az első fél órában összekötöttem a bajuszt. Merthogy nem lehet a kis medencében békatalppal úszni. Nem lehet? Ne hülyéskedjen! Akkor nekem hogy sikerült? • A medence zárt terében pokoli a hőség, hűlő bioszaunának beillik. A medence belső oldala mellett nyílik egy helyiség, ahol víz alatti kamerákkal figyelik az úszni tanuló idős embereket, ebben a korban már minden jó mozdulat plusz öt perc. Úszósapkát nem hordanak, ami a kopaszoknál még elmegy, de baromi gusztustalan, ha maréknyi hajfürtöt hörpöl az ember. Vagy épp műhajat. Ez a hely nem nekem való. A kinti medencét nem fűtik alulról meleg vízzel, a tónál legfeljebb két fokkal melegebb. Csak háromezret úsztam a 17 fokos vízben. A helyiek neoprén úszóruhában merészkednek a kinti medencébe, s különös figyelmet szentelnek annak, hogy megpillantsák bőrszínű úszóruhámon, a mellbimbó díszítés között a cipzárt. • Az első munkanapon megérkezik a számítógépes szakember is, aki fölköt az itteni szabványok szerinti netre. A róla kapott legfontosabb információ, hogy brazil felesége van. A kábeles Internet ragyogóan működik negyvenöt frankért, azaz alig több mint hétezer fortntért kilenc gigabájt forgalmat enged. Ez már azért rendes szolgáltatás. A vonalas telefonról egy Econophone nevű kártya kódjával 16 forintért telefonálhatok külföldre. Ehhez képest a húsárak az egekben vannak, négyezer alatt kilója ritkaság, inkább nyolcezer, a gomba kilója 1600 forintnyi. Szóval az élelmiszer az otthoni sokszorosa, viszont a technikai szolgáltatások és berendezések alatta vannak. Ez nyilván megfelelő strukturáló hatással van az élet megszervezésére. Itt nem tömik magukba a húst, ritka a füstölt áru, és az árakat is grammban írják ki. Az erős paprikát napokig vadásztam, míg egy olasz boltban kaptam olyat, hogy levitte a fejemet. Ami a konyhaszervezés szempontjából érdekes, hogy nem ismerik a petrezselyem gyökerét, csak a zöldjét, és minden bolt tele van spárgával, meg viszonylag vacak krumplival, aminek kilója háromszáz forint fölött kezdődik. A lakások négyzetméter árának alja egymillió forint. Viszont az átlagos fizetések közelítik a hatszázezer forintot. Idáig egy szomorú embert láttam. Az eladók, a pincérek, és úgy általában mindenki jó kedvű, van Ideje udvariasnak lenni, és tudja a száját köszönésre használni. Én otthon átlagosan napi kétszer kaptam agyvérzést a bunkóságtól, a sorvadó beszédkészségtől. Erről ennyit, pénzről úriember nem beszél, hallgat. De írni talán még lehet. • Az alapítvány által kiutalt lakás valóban kolostorban van, és a szomszédos lakásokban valóban apácák laknak. A kolostor harangja a hálószoba közvetlen közelében, de az sem kizárt, ahogy kívülről néztem, hogy a fejem fölött szól. Minden reggel hatkor. De a harang az harang, és nem gumiharang. Csakhogy a gépezet, ami mozgatja, olyan sejtelmes hangokat hallat, mintha egy roppant szerkezet akarná ketté fűrészelni a házat. A házban jócskán akad gerenda. Általában a tetőtéri lakások nem nekem valók, de itt már az első percekben ajánlották egy jó kis sisak viselését. Szkafanderben aludni. Aztán ébredni. A dolgozószobám ablaka egy magángazdaságra néz, ahol rendkívüli figyelmességgel ápolják a növényeket, s méterekkel arrébb kolompoló birkákat hajtanak legelni az egyébként cseresznyefákkal beültetett legelőre. Gondolom, cseresznyehullás idején a birkák kivált élvezik a szaftosan erjedő gyümölcsöket. « Persze én mindent kívülről látok, egy idegen barátságos tekintetét hordozom mindenfelé, s amit lát, csak a felszín, ami lehet, hogy az értelmezésemtől válik összetetté. Ugyanakkor mégis azt látom, hogy az iszonyúan gazdag tóparti kisváros elegáns polgársága kentésnyire él a hagyományos gazdálkodást művelőktől. Vannak régi, kisablakos, zsalugáteres, fabetétes házak az óvárosban (ahoi lakom), és van az új Zug, a hagyományosan modern, de nem túl hivalkodó épületeivel. A gazdagságot egy politikai döntés hozta meg, amellyel minimálisra csökkentették a kantonon belüli adókat. Boldog, boldogtalan Ide hozta a cégét, kevesebbet adózott, de összességben többen mégis többet. Az ötlet még jó szívvel sem nevezhető zseniálisnak, de az mindenképpen kiolvasható belőle, ha egy kisebb közösség, régió szabad kezet kap, talán könnyebben boldogul, mintha a központilag vezérelt államkassza adományaiból ¡rányitják. A felelősség így közvetlenül helyben marad, nem pedig a hírekben hallható és látható, virtuális, számonkérhetetlen személyé lesz. • A középkorú nők feltűnően őszek, de csak azért, mert nem festik magukat, mármint a hajukat sem. Arcuk nyugodt, derűs, szolidan öltözködnek, és nem dohányoznak az utcán. És olykor azt mondják: Gríiezi mitenand! Pedig csak köszönnek.