Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-06 / 105. szám

10 DÉLMADÁR 2005. május 6., péntek Képes képtelenségek: izgalmas ülés a parlamentben A DÉLMADÁR HETI BÖLCSESSÉGE A feleségem arra kért, hogy vigyem el valami drága helyre. Kocsiba ültem, és kivittem egy benzinkúthoz. Jelek, melyek arra utalnak, hogy nem vagy már menő: - Azt veszed észre, hogy szívesen hall­gatod a rádióriportokat. - A lányod bejelenti, hogy új piercingje van, és a fülében keresed. - Nosztalgiával gondolsz vissza a pú­derkék szabadidőruhádra. - A feleséged vesz egy flanel hálóinget, és azt mondod, szexis. - Azt hiszed, az a menő, ha egy kö­zépkorú pasi sportkocsit és vendéghajat vesz, és beújít egy húszéves barátnőt. - Morogsz és kritizálod a gyerekeidet, amiért sátánista és öngyilkosságra buz­dító zenéket hallgatnak, holott te ma­gad odavoltál a Black Sabbathért és a Pink Floydért. - Felháborodsz és kihívod a rendőr­Belami évfordulója Aztán hova indul ilyen puccosan, tetőtől koszos cipőig öltönyben, Snájdig úr? - állította meg egy kis boka-összekoccantással, s persze jól irányzott kér­déssel cimboráját Smúz apu, a Zsibbadt brigádve­zetőben. Snájdig ugyan nem szívesen kínálgatott azon a napon válaszokat, mert a munka ünnepén elfogyasztott plusz alkohol egy kissé megviselte máját, orcáját, ám foghegyről ennyit csak sikerült közölnie: - Bécsbe megyek, cukrászdát nyitni. Szerencsére a felharsanó röhögés nem váltott ki sértődésrohamot Snájdigból, így a beszélgetés ütésváltás nélkül folytatódhatott. A Zsibiben ülők meg is tudták, hogy Snájdig azért kényszerült erre a lépésre, mert megítélése szerint egy évvel kis honunk uniós tagsága után jószerével még semmit sem érez a közös Európa áldásos hatásaiból. - Mivel az egy évvel ezelőtt még naponta harsogott reklám ellenére eddig még egyetlen magyar se nyitott cukrászdát az osztrákok legfőbb városában, arra kényszerülök, hogy magam vegyem kézbe az ügyek intézését, az ország felvirágoz­tatását - motyogta Pepi. - A bugylibicskáját. Legfeljebb azt nyitja ki ma­ga Bécsben, nem a cukrászdáját, ahogy én a Snájdig és összes társa pénzügyi hátterét isme­rem - közölte Minek Dönci. Míg Belami intő pél­daként állította a középpontba Snájdigot, mond­ván: az efféle cinizmus miatt nem elég boldog a magyarság az uniós évfordulón. Tehát jobb lenne, ha Snájdig nem lázítana, hanem inkább észre­venné a biztató távlatokat. Mármint uniós ügyek­ben. - Távlatokra talán ne hivatkozzon, mert hogy abból nálam is tele van mára padlás. Inkább talán azt mondja el, hogy az elmúlt egy évben milyen látható változás következett be a Panel Pál la­kótelepen, mert ha jó tudom, ezeket a beton­viskókat is becipeltük magunkkal az unióba. De még Józsi csapost is, aki mostanság éppen olyan bánatos pofákat vág, mint amikor még az unión kívül vizezte a bort - kapcsolódott a beszélgetésbe Firnájsz Egon. Ám Belamit ilyen demagóg érvekkel éppen úgy nem lehetett padlóra küldeni, mint rosszul sikerült csípődobásokkal. így aztán a kül­város megvénült szépfiúja máris sorolta, mennyivel könnyebb a sorsa annak, aki, mondjuk, a Panel Pál lakótelepről Németországba akar menni napfür­dőzni a nagyon Fekete-erdöbe. Mert hogy a határon besorolhat az uniós sávba, és nem kell annyit várakoznia Hegyeshalomnál. - Na, maga is jó kis példával állt itten elő, amikor a népek felének arra se futja, hogy Dorozsmáig megvegye a jegyét a telkes járatra - incselkedett Cink Enikő. Zsugabubus, pedig azt állította, hogy az uniótól eddig még egyetlen problémája sem ol­dódott meg. - Nagy ívű reformokról beszélnek a politikusok, de én csak azt látom, hogy a szupermarketben vehetek szlovák tejet. Ez lenne az unió? - ma­gyarázta Plüss Eta. - Naná, meg a tönkremenő gazdák - süvített Ló Elek hangja Is, bele a nagy dohányfüstbe. Az elkeseredés már éppen a tetőpontjára, meg Józsi csapos lábára hágott, amikor Belami kér­désekkel árasztotta el a Zsibit. - Mégis, mit gondoltak? Hogy egyetlen év alatt behozzuk majd száz év lemaradását, és holland menekültekkel lesz tele minden magyar kempingtá­bor? Azt se hallották, hogy tavaly - pedig csak nyolc hónapig voltunk uniósok - máris 60 milliárd forint érkezett az országba, és az idén még ennél is sokkal többet fogunk kapni? Meg az egyéb programok, meg a pályázatok. Egyébként meg annak sincsen semmi akadálya, hogy a gyerekük immár Nyugaton járja ki a gimnáziumot, mert hogy ő is uniós polgár - hadarta Belami. Ennyi érv súlya alatt nem hogy Firnájsz Egon, de még a Józsi csapos zománcos lábasának füle is meghajlott, vagyis a Zsibibe némi nyugalom köl­tözött. Ezért aztán Zsugabubus csak nagyon halkan merte megjegyezni, hogy tavaly óta egy százalékkal mégiscsak nőtt a munkanélküliség Magyarorszá­gon. Ez pedig aligha uniós vívmány. - Jaj, istenem, pont azon az egy százalékon kell magának fennakadni, amikor a távlatok olyan pers­pektivikusak, meg az unióban még nagyobb a mun­kanélküliség? Vagyis vállaljon munkát a Lajtától nyugatra, már ha megengedik magának. Akár az uniós sávon is elporozhat - ajánlotta Belami, azt re­mélve, most már minden gondot szétbombázott a Zsibiben. Ám Snájdig arcáról csak nem tűnt el a kosz, meg az aggodalom. - Akkor most nyissak cukrászdát Bécsben, vagy mégse nyissak? Mert hogy láttam a tévében, 120 millióból ki is jönne egy ilyen fagylalthabzsolda ­morogta a munkakerüléstől lerokkant Pepi úr. Majd óvatosan felállt, s lesöpörte magáról az összes üvegszilánkot, ami a fejéhez vagdosott uniós kor­sókból megtapadt azon a jó kis, múltból megőrzött, Május 1. ruhagyáros szöveten. BÁTYI ZOLTÁN séget, ha a szomszédban buli van, ahe­lyett, hogy te is fognál egy sört és át­ugranál. - Elutasítasz egy ajándék koncertje­gyet, mert másnap dolgoznod kell. - Egész éjjel rázni - számodra azt je­lenti, hogy a hintaszékben alszol. - A szex szerinted őrültség. -Az úton az összes mögötted jövő autós rád villog. - Az első autód annak idején ugyan­annyiba került, mint most a fiad edző­cipője. - Kikéred apád tanácsát. - Ha valaki szörfözésről beszél, neked a napfény, egy deszka és a hullámok jutnak az eszedbe. Gondolat - Szeretsz, drágám? - Szeretlek. - Imádsz? - Imádlak. - Mire gondolsz? - Amire Te... - Király, hozz egy üveggel nekem is! A haverok... Arisztid és Tasziló beszélget­nek az új asszonyról: - Szép? - Nem, azt nem mondhat­nám... - Okos? - Nem túlzottan... - Legalább gazdag? - Egy árva vasa sincs... - Hát akkor minek vetted el? - Mert a haverok mind mondták, hogy jó az ágy­ban... Szőke férfi Egy nő odalép a szőke el­adóhoz: - Nem baj, ha felpróbálom azt a ruhát a kirakatban? - Nem, de van próbafülkénk is. • Mire vágynak? Egyik este egy házaspár az ágyban fekszik, amikor a férj észrevesz egy új könyvet az éjjeliszekrényen. A címe: Mi az, amire 20 millió nő vágyik? A férfi felkapja a könyvet és lapozgatni kezdi. - Hát te, mit csinálsz? - kér­dezi férjét a feleség. - Csak megnézem, drágám, hogy helyesen írták-e a ne­vemet! Na, ki vagyok? Bemegy egy férfi a boltba. Rá­néz a boltosra és hirtelen fülig ér a szája: - Hát nem ismer meg? Mondja! - Nem! - mondja a boltos. A férfi leveszi a szemüvegét: - Még így se? - Nem! Megigazítja a haját: - Még így se? - Nem, de most már árulja el, ki is maga valójában! - Hát én vagyok a vevő! Súlyos eset Kihívjak az orvost egy komplikált esethez. Rohan be a beteg szobájába....pár perc múlva kiszól az ajtón: - Kérek egy kalapácsot! A rokonok csodálkoznak, de nem mernek ellenkezni. Gyorsan kerítenek neki egy kalapácsot. Percek múltán megint kinéz a doki az ajtón: - Hamar egy harapófogót! Hű, de nagy baj lehet! Sürgősen hozzák neki, amit kért. Megint eltelik egy kis idő, az orvos kiszól: - Most meg egy vésőt! Siessenek! - Doktor úr, az isten szerelmére, mégis, mit művel oda­bent!?! - Nem tudom kinyitni a táskámat Csúcs A magyar jólét szimbóluma: biztos alap, masszív falak Csempészkopp Két ember karórát árul a Keletinél. Odamegy hozzájuk egy vevő és megkérdi: - Felpróbálhatom? - Persze, csak tessék. A vevő felpróbálja, meghallgatja, mi­lyen szépen ketyeg, majd fi­zetés nélkül az autójába ugrik és elhajt. Mire az egyik eladó odaszól a másiknak: - Nézd, a szemét, hát nem elvitte beszerzési áron? Régi nóta Az ősember kérdezi az asz­szonyt: - Lefekszel velem? - Nem. - Miért nem? - Nincs kedvem! Mire az ősember jól fejbe vágja a bunkósbottal, majd újra megkérdezi: - Na, most már lefekszel velem? - Nem! - Hogyhogy nem? - Fáj a fejem! Botozás Egy férfi elképesztően csú­nya felesége megkérdezi a férjét: - Mit tennél drágám, ha munkából hazajövet egy ide­gen férfival találnál az ágyban? A férj hosszas gondolkodás után: - Hát agyonverném a férfit a fehér botjával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom