Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-28 / 123. szám

Szombat, 2005. május 28. A DÉLMAGYARORSZÁG 95 ÉVE 15 A DM TÁMOGATTA SZÜLETÉSNAPI PROGRAM ADYTÓL MÓRÁN ÉS JUHÁSZ GYULÁN ÁT DARVASIIG SOK ÍRÓ, KÖLTŐ IS PUBLIKÁLT A DÉLMAGYARORSZÁGBAN A Délmagyarország nemcsak a térség meghatározó médiavál­lalkozásaként szerepel a közbe­szédben, hanem mecénásként is, amely számos jótékonysági akcióban vesz részt, kulturális, sportcélú, társadalmi rendezvé­nyeket támogat, s szervez maga is. Bizonyára sokan emiékeznek az egyik dorozsmai tanyán élő Szabóékra, ahol az édesanya három gyermeket nevel, köztük az autista fiút, Tibit Nem volt vil­lanyuk, s jószándékú embereket és a hivatalokat megmozgatva lapunk közreműködésével ki­gyulladtak a fények a tanyán. A zákényszéki Csányi Tamás hónapokig volt lélegeztető gé­pen, közösen szoritottunk azért, hogy eredményes legyen a tü­dőműtétje. A fiatalember lá­badozásában már a lapunktól kapott számítógép is segített. Pénzzel és nyilvánossággal álltunk a sürgősségi betegellátó osztály megteremtése mellé, légzésfigyelő készülékkel segí­tettük az újszülöttek életesélyei­nek növelését, beszálltunk a szívsebészeti klinika egyik mű­szerbeszerzésébe. Egymillió fo­rintot adományoztunk a szegedi gyermekklinikának. Az Év sportolóit díjazzuk min­den esztendő karácsonyán, fu­tóversenyeket szervezünk és tá­mogatjuk a sportutánpótlást. A hagyomány és a magas kultúra iránti elkötelezettsé­günk folytán a Délmagyaror­szág neve elválaszthatatlan a Szegedi Szabadtéri Játékoktól, a Dömötör-díjtól, vagy a Sze­gedért Alapítványtól. Lapunk a gazdasági vállalkozások sikereit is elismeri a Presztízs Díjjal. Az ember mellett annak leg­jobb barátjáról, a kutyákról sem feledkeztünk meg. A DM kez­dettől fogva kiemelt támogatója a Tappancs Alapítványnak, amely kisállatmenhelyet mű­ködtet Szegeden. SZEGED, MÁJUS 28., KLAUZÁL TÉR 8.00-9.00: Reggeli zenés ébresztő - városnéző kisvonattal fúvószenekar járja be a várost. 10.00-10.30: Bohócok az állatkertben - a szegedi Kövér Béla Bábszínház műsora. 10.30-11.00: Görkorcsolya-bemutató, játékos feladatok gyerekeknek Délmagyarország-nyereményekért, a Vasárnapi Délmagyarország gyermeknapi játékának nyereményátadá­sa. 11.00-11.45: A Pom-Pom együttes Ernő Afrikában című gyermekműsora. 11.45-12.00: A Délmagyarország konstrukciós fizikaverseny díjátadása, nyertes konstrukciók bemutatása. Grease ­előadják az Orczy István Általános Iskola tanulói. 12.00-12.45: Csonka András műsora. 13.00-14.00: Színpadon a Délmagyarország: kérdezz-fe­lelek játék nyereményekért, utazási és születésnapi nye­reményünk díjátadása, a Délmagyarország-vándordíj át­adása. 14.00-14.15: Aero kick-box bemutató. 14.15-14.45: Fiesta együttes műsora. 14.45-15.45: Színpadon a Délmagyarország: kérdezz-fe­lelek játék nyereményekért, 95 éves olvasók, intézmények köszöntése. Vendégünk Gregor József, Lékó Péter és a Mercedes-Benz Csillagtúra résztvevői. 15.45-16.00: Küzdősport-bemutató. 16.00-16.30: Délmagyarország szülinapi tortaszegés. 17.00-18.30: Zséda-koncert. 10.00-18.00: A városnéző kisvonat egész nap ingyen szállítja az érdeklődőket a Fekete Ház elől. A Klauzál téren élőben jelentkezik Csörög rovatunk, személyesen találkoz­hatnak olvasóink a szerkesztőség munkatársaival: 10-14 óra között Dombai Tündével, Cs. Gát Lászlóval, Hollósi Zsolttal, Nyilas Péterrel, Kormos Tamással, 14 és 17 óra között Gonda Zsuzsannával, Szabó C. Szilárddal, Illyés Szabolccsal, Molnár Balázzsal és Korom Andrással. Egész nap ajándéktárgy-árusítás. Látványos fizikai kísér­letek a fizika éve alkalmából. Szülinapi fotóparaván - a fényképezőgépet ne felejtse otthon! Sportegészségügyi In­formációs pavilon - ingyenes vérnyomásmérés, test­zsír-meghatározás, US Army fittségi teszt. Hűsítőről gon­doskodunk! Az A Capeila cukrászdában mindenki, aki fagylaltot vásárol, 1 gombóc fagyit ajándékba kap az erre a napra megalkotott tejszín-blue curacao DM-fantáziafagy­laltból. Lapunk legjelesebb szerzői TAXIN SZÁLLÍTOTTÁK AZ ÖREG NYOMDAGÉP SZERELŐJÉT Harminckét évig kézzel szedte a Délmagyart Minden korszakában voltak a Délmagyarországnak olyan szerzői, akikre büszke lehetett a város. Adytól Mórán és Juhász Gyulán át Darvasiig az elmúlt 95 évben a legkiválóbb írók, költők is publikáltak a lapban. - A Délmagyarország már 1910-ben megindult ugyan, de igazi jelentősége a Szege­di Napló megszűnése után, a húszas évek közepe táján mutatkozott, amikor a szél­sőjobboldali Szegedi Új Nemzedék ellensúlya, ellen­pólusa lett - hangsúlyozza a helyi sajtótörténet legkivá­lóbb ismerője, Lengyel And­rás gondolkodástörténész. A Móra Ferenc Múzeum mun­katársa szerint merő vélet­len, hogy ma Délmagyaror­szágnak hívják a lapot, hi­szen a húszas években egy ideig Szeged néven műkö­dött. Ha a Bethlen-kormány 1925 áprilisában harcos el­lenzékisége miatt nem tiltja be a liberális Szegedet, ak­kor nagy valószínűséggel ma Lengyel András, a szegedi sajtó ismerője FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Móra Ferenc, dolgozószobájában - mértékadó szerzője volt lapunknak FOTÓ: LIEBMANN BÉLA is így hívnák az újságot. A Délmagyarország 1925. má­jus 17-én a Szeged változat­lan stábjával indulhatott új­ra a régi nevén. - Elévülhetetlen érdemei vannak a Délmagyarország létrehozásában Pásztor Jó­zsefnek, aki maga is jó újság­író volt, de elsősorban mint főrészvényes, laptulajdonos és szerkesztő alakította a lap történetét a legfényesebb korszakban egészen 1938-ig. Frank József 1918-ban a Sze­ged és Vidékétől Juhász Gyu­lával együtt ment át a Délma­gyarországhoz, amely első­sorban azért vált jelentős lap­pá, mert Frank József szer­kesztőként fazont tudott adni neki. Juhász Gyula Móra Fe­renccel együtt a lap vezető szerzőjévé vált: nemcsak iro­dalmat írtak, hanem a politi­kai vezércikktől kezdve a kri­tikáig bármit, ami adódott. Egyértelműen ők voltak a lap sztárszerzői. A város és a kol­légáik is így tekintettek rájuk. Mellettük ma már kevésbé is­mert, de igen kitűnő, profi új­ságírók egész sora dolgozott a szerkesztőségben. Például Magyar László igen jelentős újságírói életművet hozott létre, ugyanakkor kitűnő ka­rikatúrákat is rajzolt - pályája végén a Pesti Hírlapnál még Nádas Péterről is. Más karak­terű, de hasonló súlyú mun­katárs volt Vér György, a kitű­nő politikai vitatkozó, aki pesti lapok szegedi tudósítója is volt. A szegedi feminista mozgalomból indult Lengyel Vilma zenekritikus, a kulturá­lis publicisztika jelentős alak­ja. Az állandó munkatársak mellett alkalmilag nagyon sok jeles személyiség írt a lapba, hatalmas jegyzéket al­kotna a teljes névsor. Az in­duláskor még Ady Endre is küldött néhány írást. A Sze­gedben jelent meg a fiatal Jó­zsef Attila Tiszta szívvel című verse. 1925-ben Szabó Dezső, később Radnóti Miklós is írt a Délmagyarországba. Amikor 1934-ben Móra Ferenc meg­halt, és hiány keletkezett a vasárnapi tárca terén, egy ideig Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond írta ezeket. Kerényi Károly professzor, Thomas Mann barátja is a Délmagyarország szerzője volt - sorolja a nagy neveket Lengyel András, aki szerint 1923-tól 1938-ig tartott a Dél­magyarország nagy fénykora, amikor vitathatatlanul a vi­déki magyar újságírás legma­gasabb szintjét jelentette, sőt versenyképes volt a nagy pes­ti lapok jó néhányával is. - Ezt a vezető pozícióját bel­ső színvonalhullámzásokkal, történeti kanyarokkal tarkítva lényegében máig tartja. Külön történet az 1945 utáni időszak. A hatvanas évektől a nyolc­vanasokig a Délmagyaror­szágnak megint kitűnő pe­riódusa következett jó szer­zőkkel. Veress Miklóstól Simái Mihályon át egészen a máig is publikáló Darvasi Lászlóig sok író is megfordult a lap körül. A munkatársi gárda átlagszínvo­nala jelentős mértékben meg­emelkedett. Külső munkatár­sak is rendszeresen írtak a lap­ba. A Délmagyarország tör­ténetének sok évtizede elkép­zelhetetlen Péter László nél­kül, aki a múlt ápolásának fó­rumává is tette a lapot. Szinte egy várostörténészi életmű bontakozott ki az újság ha­sábjain. HOLLÓS) ZSOLT Gajdacsi Sándornak legjobban a jó kollektíva hiányzik azokból az időkből, amikor minden éjjel a Délmagyar­ország lapszámain dolgozott. 50-60 ezer kinyomtatott pél­dányban a cikkek szövege részben 60 eves gépeken, a címek pedig kézi szedéssel készültek. 1956 májusában került a Délmagyarországhoz kézi és hir­detésszedőként, 1968-tól már ő koordinálta a nyomdászok munkáját. Gajdacsi Sándor szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, amikor még részben kézzel készítették a lap oldalait. A cikkek szövegét gép szedte, de az írások címét, valamint a hirdetéseket teljes egészében a nyomdászok rakták ki betűnként. A műszak így aszerint volt hosszú vagy rövid, hogy sok vagy kevés cím és reklám volt az oldalakon, illetve egy- vagy többhasábos címeket adtak-e az újságírók, szerkesztők. Műszakonként nyolc szedő dolgozott a Délmagyarországon, valamint a Csongrád Megyei Hírlap számain. - Az egész országban sehol nem volt arra példa, hogy két lapot nyomott volna egyszerre egy nyomda - emlékezett Gajdacsi Sándor. A Délmagyarországnál 22 órakor volt lapzárta, egy órával később pedig a tördelők az utolsó oldalakat is a nyomdába vitték, ahol 60 éves gépen 50-60 ezer példányban készült a lap. Az öreg gép egy­szer műszak közben mondta fel a szolgálatot, s ekkor éjjel Gajdacsi Sándor taxival ment Kiskundorozsmára a legközelebbi szerelőért. Gajdacsi úr 20 évig vezényelte a nyomdászok munkáját, 1988-ban ment nyugdíjba. Ekkor még mindig a hagyományos technika uralkodott a nyomdában, a fényszedés csak a 90-es évek óta jellemző. A nyugdíjas igazgatónak leginkább a jó kollektíva, a baráttá vált munkatársak, szerkesztők hiányoznak. Lapunkat most is min­dennap olvassa, évek óta előfizetőnk. S hogy folytatja-e valaki a családból a nyomdászmesterséget? Erre kevés az esély, Balázs nevű unokája ugyanis egyelőre a futball, és nem a betűk iránt érdeklődik. G.ZS. A nyugdíjas nyomdásznak legjobban a munkatársak hiányoz­nak FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom