Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-28 / 123. szám

Szombat, 2005. május 28. A DÉLMAGYARORSZÁG 95 ÉVE 13 EGYIK LEGREGEBBI ELŐFIZETŐNK: SZAMOSSZEGI BELANE Kivágja a tekéről szóló cikkeket // Sárika néni azt ajánlja a nyugdíjasoknak, hogy sok rejtvényt fejtsenek FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT Szamosszegi Béláné, Sárika néni 1958 óta előfizetője a Délmagyarországnak. A tekén kívül kedvenc időtöltése a lap olvasása. Ha sportágáról cikk jelenik meg, azt kivágja és elteszi. Főként a Szieszta melléklet olvasmányos, pozitív kicsengésű írásait szereti. Egyik legrégebbi előfizetőnket, Szamosszegi Bélánét Szegeden, de legfőképpen sportberkekben csak így ismerik: Sárika néni, aki él-hal a tekéért, és ötven éve ott van minden profi és amatőr versenyen. Ha kell, mérkőzést vezet, ha arra van szükség, hogy a szervezésben részt vegyen, akkor is lehet rá számítani. A 72 éves nyugdíjas asszonynak a szakmai véleményét is kikérik. Jelenleg a Szegedi Amazonok ifjúsági lánycsapatát edzi, de jó tanácsaival bárkit ellát. Sárika néni lapunknak 1958 óta előfizetője. A dátumot nagyon pontosan tudja, hiszen összefügg munkába lépésével. - Amikor egyetlen munkahelyemre, a Pickbe felvettek sztk-ügyintézőnek, azonnal előfizettem a Délmagyarra. Úgy gondoltam, nem árt, ha tájékozódom az eseményekről, és naprakész vagyok mondja a ma is igen mozgékony asszony, aki összesen harminc évet húzott le a húsüzemnél. Tízévente változott a beosztása: a második szakaszban oktatási előadó volt, majd szociálpolitikai osztályvezetőként ment nyugdíjba. Emellett a sport tette teljessé az életét. A férje révén került a tekesportba, és 1960-ban már versenyzett. Négy év múlva a magyar válogatottal csapatban aranyérmet nyert az Európa-bajnokságon, ami tulajdonképpen vb-címmel ér fel, hiszen ezt a sportágat csak az öreg kontinensen űzik. A SZAK-ot játékos-edzőként 1972-ben és 1974-ben bajnoki címre vezette. Ezek után nem lehet csodálkozni, hogy Sárika néni minden nap a sporttal kezdi az újságolvasást. - Az ébredés után az első, hogy lemegyek a postaládához, és felhozom az újságot. Mindjárt azt keresem, hogy a tekéről írnak-e. Ha nem, akkor a focitudósításokat böngészem, hiszen a fiam valamikor a Dózsa játékosa volt, az unokám pedig jelenleg az FC Szegedben játszik. A politika a hátam közepére sem hiányzik, hacsak nem szegedi vonatkozású az írás. Egyébként mindent elolvasok a Délmagyarban. Feldobja a lapot, hogy szép, nagy, színes képek jelennek meg benne. Jó lenne, ha a televízió-műsort kicsit részletesebben hoznák és nagyobb betűvel. Nagyon szeretem böngészni a fiatalokkal kapcsolatos cikkeket is. Élvezem a Szieszta melléklet témáit, olvasmányosak és a napi gondokból, bajokból kicsit kikapcsolnak - mesél olvasási szokásairól Sárika néni. Ha nincs dolga a tekepályán - ahol a csapatról, a sportágról szóló cikkeket kifüggesztik az öltözői faliújságra -, akkor szabadidejében köt, olvas és rejtvényt fejt. - A Délmagyar fejtörője mindig az enyém. Ha lenne több rejtvény az újságban, akkor nem kellene más lapot is megvennem. Igaz, még soha nem küldtem el a megfejtéseket, mert az pénzbe kerül. Csak kedvtelésből fejtegetem a rejtvényeket, no meg, hogy csiszoljam az agyam. Ezt minden nyugdíjasnak ajánlom - mondja hűséges olvasónk. CS. G. L. KEI KÖZISMERT SAJTOLEVELEZO: KOVER KAROLY ES SARNYAI ISTVÁN Amikor az olvasó ír A visszajelzések alapján olvasóink körében számos sajtólevelezőnk neve közismert. Közülük két szegedit: Kövér Károlyt és Sarnyai Istvánt invitáltuk születésnapi beszélgetésre a Délmagyarország szerkesztőségébe. Bár leveleikben megfogalmazott véleményük gyakran élesen elüt egymástól, biztosítottak bennünket arról, hogy nincsenek haragban, csupán vitatkoznak. Abban pedig egyetértettek, hogy a Délmagyarország tárgyszerű, higgadt és nem sértődés. - Nem lehet véletlen, hogy éppen minket hívtak meg - jelentette ki a bemutatkozó kézfogásokat követően a hetvenéves Kövér Károly. A nyugdíjas pedagógus a rendszerváltás után kezdett lapunkkal levelezni, miközben aktív politikai szerepet is vállalt: az 1990-es választásokon a kisgazdapárt országos képviselőjelöltségéért szállt versenybe Póda Jenő és Király Zoltán körzetében. A Postabontás rovatban szerzőtársa, Sarnyai István már ugyancsak nyugdíjas. Ő huszonkét évig taxizott, tizennégy éve pedig a Nyugdíjasok Pártjának szegedi elnöke. Mindemellett már több évtizede küldi be véleményét a levelezőrovatba. Mindketten „ősidők óta" Délmagyarország-olvasók, és - mint azt a magukkal hozott cikkgyűjteményeik is bizonyították különösen fontos számukra a nyilvános megszólalás lehetősége. - Nem haragszunk egymásra, „csak" ügyekről vitázunk. A magunk módján mindketten a köz érdekét szolgáljuk. Én például fölmérgelem magam egy-egy hír hallatán, és a jobbító szándéktól vezérelve beírok a lapba. Mostanában leginkább a közélet szidalmazása bosszant, és hogy ezt sokan politikának nevezik - fogalmazott Kövér Károly. - Engem elsősorban a kiszolgáltatott gyermek- és időskorúak életkörülményei foglalkoztatnak, emellett pedig az igazságszolgáltatás kiegyensúlyozatlansága zavar. Amikor már nem bírom tovább, Kövér Károly (balról) és Sarnyai István egyetértett abban, hogy a Délmagyarország nem sértődős FOTÓ: MISKOLCZI RÓBERT leülök, és megírom, vagy betelefonálok a Csörögbe - magyarázta Sarnyai István. Egymás megnyilvánulásait természetesen figyelemmel kísérik, nyilvános vitába azonban ezúttal nem szívesen bocsátkoztak, annak ellenére, hogy az ünnepi beszélgetés során is kitűntek a nézetkülönbségek. Ami a legjellemzőbb: Kövér Károly úgy látja, lapunk balra hajlik, míg Sarnyai István jobbos elkötelezettséget gyanít. Abban viszont egyetértenek, hogy - mint mondták - „a Délmagyarország ezzel együtt tárgyszerű, higgadt és nem sértődős", vagyis az újság a különböző meggyőződéseknek egyaránt teret enged. Sajtólevelezőként kiemelt jelentőségűnek tartják, hogy a Délmagyarban az olvasó - a napilapok többségével ellentétben rendszeresen és nagy arányban adhat hangot véleményének. Legkedvesebb rovatuk természetesen a Postabontás és a Csörög, utána a bel- és külpolitikát, majd a harmadik oldali aktualitásokat lapozzák fel. De a kifogásolnivalóikat sem hallgatták el. Sarnyai István például több országos belpolitikát és kultúrát vár a laptól, akár a sportoldalak rovására is. Levelezőtársa pedig A Pénz Beszél melléklet címét változtatná meg, mert szerinte inkább a becsület beszéljen. A közös, és ne az önös érdek legyen a fontos, ami következetes és szigorú törvénykezéssel érhető el - jelentette ki határozottan Kövér Károly, majd hozzátette: - Általában keményen fogalmazom meg jobboldali véleményemet, remélve, hogy mindenki számára egyértelmű: kizárólag az „ügy" érdekében kérek szót, és érte vitatkozom. A vidéki lapkiadás sajátos helyzetéből következik, hogy ezt ugyanabban a napilapban teszem, amelyben a másik oldal támogatója is megnyilvánul - nézett beszélgetőtársára. - Ez még mindig szerencsésebb, mintha mi is az utcára vinnénk a véleményünket, ahogyan a politikusok - vágott vissza balról Sarnyai István. Ebben mindketten egyetértettek. Ám, ahogyan a politika részleteinek megvitatásába egyre jobban belemelegedtek, nyilvánvalóvá vált, hogy a Postabontásban továbbra is találkozni fogunk Kövér Károly és Sarnyai István nevével. DOMBAI TÜNDE ANDRIS, BOTOND, RITA ÉS ZOLI MÁR AZ ÓVODÁBA KÉSZÜL Háromévesek lesznek a Berecz ikrek Augusztusban ünneplik harmadik születésnapjukat a szegedi Berecz ikrek, akik már nagyon várják, hogy szeptembertől óvodába járhassanak. A családot lapunk annak idején 300 ezer forintos ajándékutalvánnyal segítette. A szegedi Bereczné Juracsek Marianna és férje, Zoltán már évek óta szerettek volna babát, de hiába jártak természetgyógyásznál, orvosnál, az aszszonynak nem sikerült teherbe esnie, ezért vállalkoztak a lombikbébiprogramra. A sikeres beültetés után négy baba kezdett fejlődni az édesanya hasában. Bár az orvosok azt javasolták, hogy a veszélyeztetettség miatt vetessen el egy, vagy két babát, ők hallani sem akartak erről. Az ikrek 2002. augusztus 21-én, a kelleténél majdnem három hónappal korábban jöttek a világra. Bereczék tavaly december 24-én, szenteste költöztek új, móravárosi házukba. - Akkor aludtunk itt először - mondta az édesanya a gyerekszobában, ahol a kicsik kezdetben megilletődötten pislogtak, majd egyre élénkebben kapcsolódtak be a társalgásba. A három fiú, Andris, Zoli (becenevén Laló) és Botond kapucnis pulóverben, manóruhájukban, kishúguk, Rita, akinek Mimi a beceneve, pedig fodros ruhácskájában készült a fotózásra, amikor ezen a héten szerdán náluk jártunk. Augusztus végi születésnapjukon mindannyian külön tortát kapnak, ennél azonban sokkal fontosabb esemény a gyerekek életében, hogy szeptembertől ovisok lesznek. Előtte azonban még komoly feladat vár az ikrekre: le kell szokniuk a pelenkáról. Édesanyjuk abban bízik, a nyár elég lesz arra, hogy szobatiszták legyenek. A Berecz ikrek játék közben: Andris, Zoli, Rita és Botond horgászik FOTÓ: KARN0K CSABA LAPUNK IS SEGÍTETT Az ikrek születésekor a Délmagyarország 300 ezer forintos vásárlási utalványt ajándékozott a Berecz családnak. Babakocsit, járókát és ruhákat vásároltak a pénzből. Bereczné Juracsek Marianna most lapunkon keresztül mond köszönetet mindenkinek, aki anyagilag, vagy bármilyen más felajánlással segített nekik. Míg beszélgettünk, a gyerekek szép lassan átrendezték a szobát. Előkerültek az autók, kisnyuszik, majd egy játéktűzhelyen főzni kezdtek. Előbb csokis palacsintát, majd húst és krumplilevest készítettek. Mivel édesapjuk másfél éve egyedül építi a házukat, a kisgyerekek másik kedvenc játéka az építkezés. A testvérek rendkívüli módon ragaszkodnak egymáshoz. Édesanyjuk elmesélte, amikor húsvétkor a fiúk locsolkodni indultak, Rita sírni kezdett, hogy ő is menni akar. A legelevenebb fiú, Andris, aki édesanyja szerint igazi ördögfióka, már kora reggel kitalálta, hogy fényképezéskor „el fog mozdulni". Egy-egy doboz joghurttal, majd a kedvenc játékukkal végül sikerült jobb belátásra bírni a kicsiket, így a felvételek is elkészülhettek. A.T. J.