Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-28 / 123. szám

Szombat, 2005. május 28. A DÉLMAGYARORSZÁG 95 ÉVE 11 A 95 ÉVES DR. BOTTKA SÁNDOR EGYIDŐS LAPUNKKAL Csak az újság után ül le reggelizni Ötvenöt éve él boldog házasságban feleségével a lapunkkal egyidős dr. Bottka Sándor. A 95 éves Sanyi bácsi mindennap reggeli előtt elolvassa a Délmagyarországot, majd verset ír, ha kedve tartja, mandolinon muzsikál. Tavaly még németnyelv-órákra is elkerékpározott. Az egykori ügyvédnek két fia és hét unokája van. ' o ' - 1 f \ v 'jg am t - fjj ! v ^ % W ' m 1te i ÜK ' • 1® 1 •MgjM jiÉMskwm ^1 ^RW r ' i 1 - / mHHÉ * fPWj " ^ÉV^CSHIÍ 1 spfgP > ^--tss ^•••^•¡¡Ri Amikor a Bottka házaspár 1981 -ben Szegedre költözött, rögtön előfizetett lapunkra, hogy megismerje a várost FOTÓ: SCHMIDT ANDREA DÍJAZOTTJAINK Vándordíj, Aranytoll, Lapcom Oscar-díj - három olyan elismerés, amely a jól végzett munka, a kiemelkedő teljesítmény jutalma a Délmagyarországnál. A Vándordíjat negyedévente kapja meg egy-egy munkatárs, az Aranytollat és az Oscart évente egyszer lehet elnyerni. Az alábbiakban öszszegyűjtöttük a 2001 óta díjazottakat. 2001 Vándordíj: Kovács András, Gábor Ildikó, Bakos András, Demcsák Zoltán 2002 Vándordíj: Sóti Judit, Németh László, Liptai Jánosné, Gyenes Kálmán, Vincze Ibolya, Farkas Csaba Aranytoll: Újszászi Ilona, Papp Zoltán Lapcom Oscar-díj: Lajkó Istvánná, Kovács Emma, Bódi János, Kéri Barnabás, Gyenes Kálmán 2003 Vándordíj: Farkas Kálmán, Sinkóné Molnár Izabella, Bátyi Zoltán, Kiss Istvánné, Szabó C. Szilárd, Veszelovszki Magdolna, Ócsai Szilvia, Imre Péter Aranytoll: Sulyok Erzsébet, Köles Mihályné Lapcom Oscar-díj: V. Fekete Sándor, Héger Szilvia, Jacob Gábor, Szabó C. Szilárd, Tésík Attila 2004 Vándordíj: Horváth Tamásné, Lénárt Béla, Kapás Györgyné, Hollós! Zsolt, Tóth Éva, Szögi Andrea, Hegedűs Róbertné, Hegedűs Szabolcs Aranytoll: Kónya Anita, Süli József Lapcom Oscar-díj: Oláh Zoltán, Schmidt Andrea, Meisner Miklós, Vincze Ibolya, Bálint Antal 2005 Vándordíj: Szabó Imre, Hír Beáta A szakadó eső egy cseppet sem zavarta a 95 éves Sanyi bácsit. Amikor meglátogattuk, olyan fürgén lépkedett Rigó utcai házuk rácsos nagykapujához, mintha nem is a százhoz lenne közelebb. Botot, ami segítené a mozgásban, csak az 1921-ben született felesége, Klári néni kezében látott eddig. - Dr. Bottka Sándor vagyok, aki egyidős az önök lapjával mutatkozott be a határozott, kemény kézfogású nyugalmazott ügyvéd, aki a mai napig hetente többször elkerékpározik a házuktól öt kilométerre fekvő Ballagi-tavi kiskertjükhöz. 1981 óta Szegeden A Bottka házaspár 1981 márciusában költözött Orosházáról Szegedre, s rögtön előfizettek a Délmagyarországra. - Azért rendeltük meg, hogy minél hamarabb megismerjük a várost és tájékozódjunk, milyen a közösségi élet - mondta Sanyi bácsi, aki a televíziónál és a rádiónál többre becsüli az újságot. Mindennap reggeli előtt az első betűtől az utolsóig az összes cikket elolvassa. Nagyon érdeklik a nevelő szándékú, napi politikai és társadalmi kérdéseket boncolgató írások. Ha az újságolvasással végez, akkor általában egészségügyi témájú könyveket vesz a kezébe. Gyakran ír verseket, és tavaly még hetente járt a nyugdíjasklubba német társalgási órára. A süteményeket és a lekvárt imádja. Felesége tepsiszámra süti a finom tésztákat, hogy legyen minden terítésnél édesség az asztalon. 92 évesen még énekelt a kórusban - Mindig mozgalmas életünk volt. Szerettük a társaságot, és két derék fiunkkal sokat utaztunk. Nagyon büszkék vagyunk mindkettőre: Sándorból kutató vegyész lett, míg László villamosmérnök. Hét unokánk közül öt egyetemen tanul, míg a másik kettő fiatalabb. Mindannyian hangszeren játszanak. Úgy szokták mondani: az alma nem esik messze a fájától. A feleségem zenét is tanított a harminchat éves pedagógusi pályája alatt, és én is énekeltem húsz évig Orosházán Szokolai Bálint madrigálkórusában - adott röpke áttekintést múltjáról és családjáról Sanyi bácsi. - Gyönyörű tenor hangja van a férjemnek. Még 92 éves korában is énekelt a tarjáni Szent Gellért-kórusban - vette át a szót Klári néni. - Meseszépen hegedül, de manapság inkább mandolinon játszik. Nagyon nyugodt ember. Már este kilenckor lefekszik, és reggel hétig alszik. Ha idegeskedem, mindig azt mondja: „Légy nyugodt, a jó Isten megsegít". Háború és fogság - Tényleg így van. Engem is többször megsegített, amikor katona voltam - helyeselt a nemzeti ünnepen, október 23-án 95. életévét betöltő férj, aki 1939-ben a mai szlovákiai Királyhelmecen nyitott először ügyvédi irodát, de nem sokáig dolgozhatott. - Többször kellett bevonulnom 1940-44 között. Emlékszem, '41 telén a Don-kanyarnál megsebesültem, gránátszilánkokat szedtek ki a testemből, de mégsem szereltek le. Egy szilánk még mindig ott csillog két bordám között. Ez az én háborús érdemérmem mondta nevetve Sanyi bácsi, aki 1945 tavaszán orosz fogságba került, és egy uráli kőbányába vitték dolgozni. Bő két év múlva a 180 centis, 37 éves fiatalember 44 kilósán, siralmas állapotban került haza. De túlélte a viszontagságos éveket, mert - ahogy visszaemlékszik - mindig megette azt a sovány ételt, amit a sorstársaival együtt kapott. - Nem kellett nekem sem cigaretta, sem vodka. Akik becserélték az ételüket ilyen élvezeti cikkekre, szinte mind odavesztek. Én haza akartam jönni a szeretteimhez - jelentette ki határozottan Bottka Sándor, aki 1948-ban nyitott újra ügyvédi irodát Orosházán, amit nyugdíjba vonulásáig, 1979-ig működtetett. - Nagyon szép éveket töltöttünk együtt a férjemmel: mindig megbecsültük, szerettük egymást, és ez átsegített minden bajon. Szerencsénk van, mert ez a szeretet jellemző az egész családunkra búcsúzott az 55 éve házasságban élő Bottka házaspár. CS. GÁT LÁSZLÓ EGY ESZTENDŐBEN ALAPÍTOTTÁK LAPUNKAT ÉS AZ ORCZYT Generációk iskolája Kiskundorozsmán A gyereknapon a legnagyobb sikert a légó aratta FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Kiskundorozsmán 1909-ben kezdték meg a mai Orczy István Általános Iskola építését, és 1910-ben szentelték fel. Az idén fennállásának 95. évfordulóját ünneplő intézményt a Délmagyarország mai születésnapi rendezvényén, köszöntjük a szegedi Klauzál téren. Az 1910 májusában felszentelt kiskundorozsmai iskolában Móra Ferenc olvasókönyvéből tanultak a nebulók. Hit- és erkölcstan, beszéd- és értelemgyakorlat, kézimunka, testgyakorlás szerepelt más tárgyak mellett az akkori órarendben. Az első világháborű idején a templom melletti épület jelentősen megrongálódott, így a tanítás csak 1920-ban kezdődhetett el újra. 1961 szeptemberétől már koedukált osztályokban, vagyis együtt tanultak a fiúk és a lányok. Az 1973-74-es tanévben zsúfolásig megtelt az iskola: 1074 diák járt ide. Ekkor megalapították a Jerney általános iskolát, s a két intézmény még egy épületben működött, hetes váltással. Az Orczyhoz csatolt sportcsarnokot a nyolcvanas években álmodták meg, 1997-ben, háromévnyi építkezés után adták át. Orczy gróf nevét a kilencvenes években vette fel az iskola, ezzel is emléket állítva a település újraalapítójának. Orczy István 1719-ben, már gazdag közbirtokosként több jász családot telepített az egykori Dorusma területére, később Nógrád és Heves vármegyékből palócok költöztek a Szeged melletti vidékre. A lakatlan pusztaságban addig csak egy csárda állt, amelyben a halasi puszták felől érkezők pihentek meg. A legelők, rétek, lapályosok, fekete földek közepén nagy domb magaslott, az úgynevezett dorozsmai halom, ahol évszázadokkal korábban a hasonló nevű települést jegyezték a térképeken. A grófról elnevezett intézményben ma 362 diák tanul, nemzedékek adják át egymásnak az iskolapadot. - Az Orczy a generációk iskolája mondta Kádár Mihályné igazgató -, a mai diákok szülei, nagyszülei is ebben az intézményben tanultak. A pedagógusok és a családok tehát jól ismerik egymást, s mivel a szülők is magukénak érzik az iskolát, nagyon sokat segítenek. Elkísérik a gyereAz ősrégi halásztanya az ott lakó nemzetség nevét vette fel. Itt volt a Drusma vagy Durusma nemzetség ősi fészke, s itt állott a nemzetség által alapított bencés monostor is, melynek apátjáról egy 1237-ben datálódott Árpád-kori okmány is említést tesz. A monostor a tatárjárás idején elpusztult. Durusmai Bernát 1300 körül újra felépítette, és kunokkal népesítette be a települést, melynek 1478-ban már kőből épült temploma volt. Ezt azonban a törökök 1543-ban földig lerombolták, s köveit a szegedi vár újjáépítésére használták fel. A monda szerint a Móra Ferenc Múzeumban őrzött kőbárány a dorozsmai templomból származik. Az eredeti domborműről másolat készül, amelyet a dorozsmai művelődési házban helyeznek majd el, s később döntenek arról, hová kerüljön Dorozsmán az újjászületett kőbárány. keket tanulmányi versenyekre, ősszel és tavasszal részt vesznek a fabatkavásárokon, ahol a diákok saját maguk készítette ajándékokat adnak-vesznek. Kedden nagy volt a nyüzsgés a sportcsarnokban: az Orczy-napon természetesen nem a tanításé, hanem a játéké volt a főszerep. A gyerekek a földön hasalva, vagy az asztaloknál játszottak, míg mások a sarokban felállított ugrálóvárat rohamozták meg újra és újra. Repülőket, helikoptereket építettek legóelemekből az l/a osztályos fiúk. Németh Máté, Nagy György Bence és Balog Zsolti elképesztő konstrukciókat alkotott, a gépek akár a Csillagok háborújában is megállták volna a helyüket. A szomszédos asztalnál a negyedikes lányok építettek házikót. - Ez a rózsaszín bicikli ezé a kisfiúé - emelte fel az apró figurát Nagy György Blanka. Sziráki Bernadett szerint ebben a napban az a jó, hogy nincs tanítás. Osztották véleményét társai, Gyémánt Esztjés Balogh Krisztina is, akik újabb építőelemek után kutattak a dobozban. A reggeltől délig szakadó eső elmosta az aszfaltrajzversenyt - ezt majd június 9-én, a diák-önkormányzati napon pótolják. A kis művészek díjazásába egyébként lapunk is besegített: ajándékcsomagot ajánlottunk fel a legügyesebbeknek. Ma, a Délmagyarország születésnapi rendezvényén köszöntjük 95 éves olvasóinkat, és a 95 éves intézményeket is. Az orczys diákok - a 8/b osztályosok - a Grease című musicalből adnak elő egy részletet. A produkciónak már megtartották a premierjét: az iskolai bemutatón óriási sikert arattak. Izgulniuk tehát nincs miért: remélhetőleg lapunk születésnapi rendezvényén is tapssal honorálja majd előadásukat a közönség. NYEMCSOK ÉVA