Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-28 / 123. szám

Szombat, 2005. május 28. A DÉLMAGYARORSZÁG 95 ÉVE 11 A 95 ÉVES DR. BOTTKA SÁNDOR EGYIDŐS LAPUNKKAL Csak az újság után ül le reggelizni Ötvenöt éve él boldog házasságban feleségével a la­punkkal egyidős dr. Bottka Sándor. A 95 éves Sanyi bácsi mindennap reggeli előtt elolvassa a Délmagyarországot, majd verset ír, ha kedve tartja, mandolinon muzsikál. Tavaly még németnyelv-órákra is elkerékpározott. Az egy­kori ügyvédnek két fia és hét unokája van. ' o ' - 1 f \ v 'jg am t - fjj ! v ^ % W ' m 1te i ÜK ' • 1® 1 •MgjM jiÉMsk­wm ^1 ^RW r ' i 1 - / mHHÉ * fPWj " ^ÉV^CSHIÍ 1 spfgP > ^--tss ^•••^•¡¡Ri Amikor a Bottka házaspár 1981 -ben Szegedre költözött, rögtön előfizetett lapunkra, hogy megismerje a várost FOTÓ: SCHMIDT ANDREA DÍJAZOTTJAINK Vándordíj, Aranytoll, Lapcom Oscar-díj - három olyan el­ismerés, amely a jól végzett munka, a kiemelkedő telje­sítmény jutalma a Délmagya­rországnál. A Vándordíjat ne­gyedévente kapja meg egy-egy munkatárs, az Aranytollat és az Oscart évente egyszer lehet elnyerni. Az alábbiakban ösz­szegyűjtöttük a 2001 óta dí­jazottakat. 2001 Vándordíj: Kovács András, Gá­bor Ildikó, Bakos András, Dem­csák Zoltán 2002 Vándordíj: Sóti Judit, Németh László, Liptai Jánosné, Gyenes Kálmán, Vincze Ibolya, Farkas Csaba Aranytoll: Újszászi Ilona, Papp Zoltán Lapcom Oscar-díj: Lajkó István­ná, Kovács Emma, Bódi János, Kéri Barnabás, Gyenes Kálmán 2003 Vándordíj: Farkas Kálmán, Sin­kóné Molnár Izabella, Bátyi Zol­tán, Kiss Istvánné, Szabó C. Szilárd, Veszelovszki Magdolna, Ócsai Szilvia, Imre Péter Aranytoll: Sulyok Erzsébet, Kö­les Mihályné Lapcom Oscar-díj: V. Fekete Sándor, Héger Szilvia, Jacob Gá­bor, Szabó C. Szilárd, Tésík Attila 2004 Vándordíj: Horváth Tamásné, Lénárt Béla, Kapás Györgyné, Hollós! Zsolt, Tóth Éva, Szögi Andrea, Hegedűs Róbertné, He­gedűs Szabolcs Aranytoll: Kónya Anita, Süli Jó­zsef Lapcom Oscar-díj: Oláh Zoltán, Schmidt Andrea, Meisner Mik­lós, Vincze Ibolya, Bálint Antal 2005 Vándordíj: Szabó Imre, Hír Beáta A szakadó eső egy cseppet sem zavarta a 95 éves Sanyi bácsit. Amikor meglátogattuk, olyan fürgén lépkedett Rigó utcai házuk rácsos nagykapu­jához, mintha nem is a száz­hoz lenne közelebb. Botot, ami segítené a mozgásban, csak az 1921-ben született fe­lesége, Klári néni kezében lá­tott eddig. - Dr. Bottka Sándor vagyok, aki egyidős az önök lapjával ­mutatkozott be a határozott, kemény kézfogású nyugalma­zott ügyvéd, aki a mai napig hetente többször elkerékpá­rozik a házuktól öt kilométerre fekvő Ballagi-tavi kiskertjük­höz. 1981 óta Szegeden A Bottka házaspár 1981 már­ciusában költözött Orosházá­ról Szegedre, s rögtön előfi­zettek a Délmagyarországra. - Azért rendeltük meg, hogy minél hamarabb megismerjük a várost és tájékozódjunk, mi­lyen a közösségi élet - mondta Sanyi bácsi, aki a televíziónál és a rádiónál többre becsüli az újságot. Mindennap reggeli előtt az első betűtől az utol­sóig az összes cikket elolvassa. Nagyon érdeklik a nevelő szándékú, napi politikai és társadalmi kérdéseket boncol­gató írások. Ha az újságolva­sással végez, akkor általában egészségügyi témájú könyve­ket vesz a kezébe. Gyakran ír verseket, és tavaly még he­tente járt a nyugdíjasklubba német társalgási órára. A sü­teményeket és a lekvárt imád­ja. Felesége tepsiszámra süti a finom tésztákat, hogy legyen minden terítésnél édesség az asztalon. 92 évesen még énekelt a kórusban - Mindig mozgalmas éle­tünk volt. Szerettük a társasá­got, és két derék fiunkkal so­kat utaztunk. Nagyon büszkék vagyunk mindkettőre: Sán­dorból kutató vegyész lett, míg László villamosmérnök. Hét unokánk közül öt egyete­men tanul, míg a másik kettő fiatalabb. Mindannyian hang­szeren játszanak. Úgy szokták mondani: az alma nem esik messze a fájától. A feleségem zenét is tanított a harminchat éves pedagógusi pályája alatt, és én is énekeltem húsz évig Orosházán Szokolai Bálint madrigálkórusában - adott röpke áttekintést múltjáról és családjáról Sanyi bácsi. - Gyönyörű tenor hangja van a férjemnek. Még 92 éves korában is énekelt a tarjáni Szent Gellért-kórusban - vette át a szót Klári néni. - Me­seszépen hegedül, de manap­ság inkább mandolinon ját­szik. Nagyon nyugodt ember. Már este kilenckor lefekszik, és reggel hétig alszik. Ha ide­geskedem, mindig azt mond­ja: „Légy nyugodt, a jó Isten megsegít". Háború és fogság - Tényleg így van. Engem is többször megsegített, amikor katona voltam - helyeselt a nemzeti ünnepen, október 23-án 95. életévét betöltő férj, aki 1939-ben a mai szlovákiai Királyhelmecen nyitott elő­ször ügyvédi irodát, de nem sokáig dolgozhatott. - Több­ször kellett bevonulnom 1940-44 között. Emlékszem, '41 telén a Don-kanyarnál megsebesültem, gránátszilán­kokat szedtek ki a testemből, de mégsem szereltek le. Egy szilánk még mindig ott csillog két bordám között. Ez az én háborús érdemérmem mondta nevetve Sanyi bácsi, aki 1945 tavaszán orosz fog­ságba került, és egy uráli kő­bányába vitték dolgozni. Bő két év múlva a 180 centis, 37 éves fiatalember 44 kilósán, siralmas állapotban került ha­za. De túlélte a viszontagságos éveket, mert - ahogy vissza­emlékszik - mindig megette azt a sovány ételt, amit a sors­társaival együtt kapott. - Nem kellett nekem sem cigaretta, sem vodka. Akik be­cserélték az ételüket ilyen él­vezeti cikkekre, szinte mind odavesztek. Én haza akartam jönni a szeretteimhez - je­lentette ki határozottan Bott­ka Sándor, aki 1948-ban nyi­tott újra ügyvédi irodát Oros­házán, amit nyugdíjba vonu­lásáig, 1979-ig működtetett. - Nagyon szép éveket töl­töttünk együtt a férjemmel: mindig megbecsültük, szeret­tük egymást, és ez átsegített minden bajon. Szerencsénk van, mert ez a szeretet jel­lemző az egész családunkra ­búcsúzott az 55 éve házas­ságban élő Bottka házaspár. CS. GÁT LÁSZLÓ EGY ESZTENDŐBEN ALAPÍTOTTÁK LAPUNKAT ÉS AZ ORCZYT Generációk iskolája Kiskundorozsmán A gyereknapon a legnagyobb sikert a légó aratta FOTÓ: SCHMIDT ANDREA Kiskundorozsmán 1909-ben kezdték meg a mai Orczy István Általános Iskola építését, és 1910-ben szen­telték fel. Az idén fennállásának 95. évfordulóját ünneplő intézményt a Délmagyarország mai születésnapi rendezvényén, köszöntjük a szegedi Klauzál téren. Az 1910 májusában felszentelt kis­kundorozsmai iskolában Móra Fe­renc olvasókönyvéből tanultak a nebulók. Hit- és erkölcstan, be­széd- és értelemgyakorlat, kézi­munka, testgyakorlás szerepelt más tárgyak mellett az akkori órarend­ben. Az első világháborű idején a templom melletti épület jelentősen megrongálódott, így a tanítás csak 1920-ban kezdődhetett el újra. 1961 szeptemberétől már koedukált osz­tályokban, vagyis együtt tanultak a fiúk és a lányok. Az 1973-74-es tan­évben zsúfolásig megtelt az iskola: 1074 diák járt ide. Ekkor megalapí­tották a Jerney általános iskolát, s a két intézmény még egy épületben működött, hetes váltással. Az Or­czyhoz csatolt sportcsarnokot a nyolcvanas években álmodták meg, 1997-ben, háromévnyi építkezés után adták át. Orczy gróf nevét a kilencvenes években vette fel az iskola, ezzel is emléket állítva a település újraala­pítójának. Orczy István 1719-ben, már gazdag közbirtokosként több jász családot telepített az egykori Dorusma területére, később Nógrád és Heves vármegyékből palócok köl­töztek a Szeged melletti vidékre. A lakatlan pusztaságban addig csak egy csárda állt, amelyben a halasi puszták felől érkezők pihentek meg. A legelők, rétek, lapályosok, fekete földek közepén nagy domb magas­lott, az úgynevezett dorozsmai ha­lom, ahol évszázadokkal korábban a hasonló nevű települést jegyezték a térképeken. A grófról elnevezett intézményben ma 362 diák tanul, nemzedékek ad­ják át egymásnak az iskolapadot. - Az Orczy a generációk iskolája ­mondta Kádár Mihályné igazgató -, a mai diákok szülei, nagyszülei is eb­ben az intézményben tanultak. A pedagógusok és a családok tehát jól ismerik egymást, s mivel a szülők is magukénak érzik az iskolát, nagyon sokat segítenek. Elkísérik a gyere­Az ősrégi halásztanya az ott lakó nemzetség nevét vette fel. Itt volt a Drusma vagy Durusma nemzetség ősi fészke, s itt állott a nemzetség által alapított bencés monostor is, melynek apátjáról egy 1237-ben datálódott Árpád-kori okmány is említést tesz. A monostor a tatárjárás idején elpusz­tult. Durusmai Bernát 1300 körül újra felépítette, és kunokkal népesítette be a települést, melynek 1478-ban már kőből épült temploma volt. Ezt azon­ban a törökök 1543-ban földig lerom­bolták, s köveit a szegedi vár újjáépí­tésére használták fel. A monda szerint a Móra Ferenc Múzeumban őrzött kő­bárány a dorozsmai templomból szár­mazik. Az eredeti domborműről máso­lat készül, amelyet a dorozsmai műve­lődési házban helyeznek majd el, s ké­sőbb döntenek arról, hová kerüljön Dorozsmán az újjászületett kőbárány. keket tanulmányi versenyekre, ősszel és tavasszal részt vesznek a fabat­kavásárokon, ahol a diákok saját ma­guk készítette ajándékokat ad­nak-vesznek. Kedden nagy volt a nyüzsgés a sportcsarnokban: az Orczy-napon természetesen nem a tanításé, ha­nem a játéké volt a főszerep. A gye­rekek a földön hasalva, vagy az asz­taloknál játszottak, míg mások a sa­rokban felállított ugrálóvárat roha­mozták meg újra és újra. Repülőket, helikoptereket építettek legóelemek­ből az l/a osztályos fiúk. Németh Máté, Nagy György Bence és Balog Zsolti elképesztő konstrukciókat al­kotott, a gépek akár a Csillagok há­borújában is megállták volna a he­lyüket. A szomszédos asztalnál a ne­gyedikes lányok építettek házikót. - Ez a rózsaszín bicikli ezé a kisfiúé - emelte fel az apró figurát Nagy György Blanka. Sziráki Bernadett szerint ebben a napban az a jó, hogy nincs tanítás. Osztották véleményét társai, Gyémánt Esztjés Balogh Krisz­tina is, akik újabb építőelemek után kutattak a dobozban. A reggeltől dé­lig szakadó eső elmosta az aszfalt­rajzversenyt - ezt majd június 9-én, a diák-önkormányzati napon pótolják. A kis művészek díjazásába egyébként lapunk is besegített: ajándékcsoma­got ajánlottunk fel a legügyesebbek­nek. Ma, a Délmagyarország születés­napi rendezvényén köszöntjük 95 éves olvasóinkat, és a 95 éves intéz­ményeket is. Az orczys diákok - a 8/b osztályosok - a Grease című musi­calből adnak elő egy részletet. A pro­dukciónak már megtartották a pre­mierjét: az iskolai bemutatón óriási sikert arattak. Izgulniuk tehát nincs miért: remélhetőleg lapunk születés­napi rendezvényén is tapssal hono­rálja majd előadásukat a közönség. NYEMCSOK ÉVA

Next

/
Oldalképek
Tartalom