Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-28 / 123. szám

SZOMBAT, 2005. MÁJUS 28. • AKTUÁLIS» 3 A műtét utáni örömükben az élettárssal együtt sírtak az orvosok és a nővérek Jól van az újszíves nő Rudas László professzor nem tagadta, a körintenzíven többen sír­va fakadtak a sikeres műtét hírére Mányai Béla a szívátültetés előtt nem tudta, hogy élettársának csak órái vannak hátra Fotók: Miskolczi Róbert Néhány órán múlott annak a fiatal nőnek az élete, akin szer­da éjjel sikeres szívátültetést hajtottak végre Szegeden. Kó­nya Máriát a műtét előtt az egyetem belgyógyászati inten­zív osztályán kezelték. A sikeres transzplantáció hírére az osz­tályon és a szívsebészeten töb­ben sírva fakadtak. - A műtét előtt és a műtét után is ugyanazt mondta Marika: „Szeretlek! Hogy vannak a gyere­kek?" - beszélt az operáció előtti és utáni pillanatokról Mányai Béla, a szerda éjjel a szegedi egye­tem szívsebészetén sikeres transzplantáción átesett Kónya Mária élettársa. A nőnek és a fér­finak két gyermeke van. A kisebb háromhetes, a nagyobb kétéves múlt. Üvegfalon át beszélnek A fiatal vámnyomozó elmond­ta, a műtét után először az operá­ció napján, csütörtök délután be­szélt élettársával. - Megszólalt a telefonom, lát­tam, ismeretlen számról hívnak. Felvettem, bemutatkozott egy nővérke, azt mondta, a szívsebé­szetről telefonál. Összeszorult a torkom. Minden telefoncsörgésre összerezzenek. Azt hittem ... De hál' istennek azzal folytatta, hogy a telefont átadja Marikának. A férfi azóta már többször is beszélt élettársával. Üvegfalon keresztül, szájról olvasva, muto­gatva váltottak néhány monda­tot. Beszélgetésükben segítettek a nővérek is, egyes szavakat ők „hoztak", „vittek". Mária több­ször megismételte, jól van. 29 éves szív A férfi elmondta, szerdán még nem tudta, hogy élettársának csak órái vannak hátra, és csak szívátültetéssel menthetik meg az életét. Ezt, szerinte érthető okokból, csak a műtét után kö­zölték vele. Azt viszont látta, hogy Marika állapota súlyos, és egyre rosszabbodik. - Megható volt, hogy az orvo­sok és a nővérek a belgyógyászati intenzív osztályon, és később, a szívsebészeten, milyen szeretet­tel vették, veszik körül Marikát. Sajnos nem emlékszem minden­kinek a nevére. Annak a doktor­nőnek a nevére sem, aki miután megtudta, hogy van donor, oda­rohant Marikához és többször megpuszilta. Ez szerda este volt, hat óra körül. A műtét után lát­tam, hogy mindenki örül, bol­dog, néhányuknak kicsordultak a könnyei. Ebből tudtam, sike­SZEPLAST Nyílászáró-Gyártó Kft. dinamikus fejlődéséből adódóan keres önálló munkavég­zésre alkalmas munkatársat az alábbi munkakörbe: PROJEKTMENEDZSER Elvárásaink: - felsőfokú építőipari végzettség - építőipari kivitelezésben szerzett szakmai gyakorlat - vezetői gyakorlat - számítógép-kezelési ismeretek, B kategóriás jogosítvány Feladata: kivitelezési feladatok szerződéskötéstől az átadásig: - tervezői egyeztetés, felmérés, gyártásba adás, gyártással történő egyeztetés, kivitelezés szer­vezése, ütemezés, alvállalkozókkal kapcsolat­tartás, megrendelővel és társvállalkozókkal folyamatos egyeztetés, munkák átadása Amit kínálunk: - sikeres, lendületes csapatban történő munkavégzés - versenyképes jövedelem - munkavégzéshez szükséges eszközök - szakmai fejlődés - folyamatos képzés Fényképes önéletrajzokat 2005. 06. 03-ig várjuk a Szeplast Nyílászáró-Gyártó Kft. 6728 Szeged, Budapesti u. 8. címre. rült. Mi is nagyon örülünk, de még kritikus napok elé nézünk. Reménykedünk, hogy a szerve­zet befogadja az új szívet ­mondta a fiatal férfi. Mányai Béla úgy tudja, egy 29 éves dunaújvárosi lány szívét kapta meg pedagógus élettársa. - Az orvosok, egyáltalán a gyó­gyítószemélyzet, mindig megpró­bálja visszafogni az érzelmeit, de elárulom, hogy amikor a fiatal­asszony szívtranszplantációja után, még éjjel, körtelefonon érte­sítettek bennünket a műtét sike­réről, a férfiak elérzékenyültek, a nők pedig örömükben sírva fa­kadtak - mesélt a Szegeden egye­dülálló beavatkozás utáni pillana­tokról Rudas László professzor, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Cent­rum Belgyógyászati Intenzív Osz­tály vezetője, ahol a transzplantá­ció előtt kezelték Kónya Máriát. Néhány órán múlt Lapunkban tegnap megírtuk: Kónya Mária szerda éjjel esett át sikeres szívtranszplantáción az egyetem szívsebészeti osztályán. A hatalasszonynál terhessége alatt jelentkeztek szívproblémák. A szívizom megbetegedése foly­tán fellépő keringési elégtelenség miatt az egyetem szülészeti és nő­gyógyászati klinikáján három he­te szült császármetszéssel. A kis­baba jól van, a picire és kétéves testvére a nagyszülők vigyáznak. Szülés után Máriát átszállítot­ták a Korányi fasori belgyógyászati intenzív osztályra, a körintenzív­re, ahol állapota nem javult, sőt fokozatosan romlott. A professzor elmondta, ha nem sikerült volna megfelelő donort találni, a súlyos, életveszélyes állapotban lévő sze­gedi fiatalasszony néhány órán be­lül meghal. Szegeden, egyáltalán vidéken, először hajtottak végre szívátültetést Magyarországon. OLÁH ZOLTÁN SZIVIZOM-ELFAJULAS Statisztikai adatok szerint 4-5 ezer terhes nő közül egynél léphet fel szívizom-elfajulás, legyengülés, ami gyógyítható. Az Egyesült Álla­mokból származó adatok szerint 100 ezer hasonló megbetegedés közül egy végződik halállal. A tü­netek terhesség alatt, szülés körüli időszakban, előtte és utána jelent­kezhetnek. Pontos okát az orvostu­domány még nem Ismeri, vélhető­en vagy a szervezet támadja meg saját magát vagy a terhesség alatt megváltozott immunrendszer nem tud ellenállni egyfajta vírusnak. Születésnapi anziksz SZAVAY ISTVÁN Négyéves Voltam, amikor Szegedre költöztünk. 1950-et írtak. Nagyanyám fodortelepi háza volt e városban első otthonom. A család mellesleg már 1920 óta szegedinek mondhatja magát, mi­vel nagyszüleim akkor költöztek visszta az anyaországba az elcsa­tolt Délvidékről. De hogyan is maradhatott volna az idegenné váló földön Szávay István nagyapám, a bánlaki, később nagybecskereki postamester, mikor a család mindenestül az anyaországhoz kötő­dött. Olyan nagybátyáim révén is, mint a Győrben újságíróskodó Szávay Zoltán, aki mellesleg megírta a Rába-parti város első mo­nográfiáját, vagy Szávay Gyula, aki debreceni újságíróból lett a fő­városban költőként akadémikus és a Kisfaludy Társaság elnöke. Magam erről négyévesen természetesen mit sem tudtam, csak azt láttam, hogy a Délmagyarország nélkül nagyanyám számára nem kezdődhet a nap. Mert 1950-ben csakúgy előfizetője volt, mint már 1920 óta. Mondhatnám, a DM-mel egy családban nőt­tem föl. Természetesen álmomban sem gondoltam arra 1950-ben, hogy húsz év múlva magam is átlépem a szerkesztőség küszöbét. Akkor sem gondoltam volna, amikor 1963-ban első fo­tóm megjelent a lapban, és akkor sem igazán, amikor 1969 nya­rát az egyetemi lap gyakornokaként végigdolgoztam a DM-nél. Amelynek munkatársa 1970. április l-jén lettem. Kiadóigazgatónk, Kovács László akkor úgy kommentálta a dá­tumot: reméli, nem áprilisi tréfaként léptem be a laphoz. Hogy nem tréfa volt, annak tán bizonysága az, hogy ma, a DM 95. szü­letésnapján is ebben a szerkesztőségben koptatom - írógép he­lyett immár - a számítógép klaviatúráját. Harmincöt éve ennek. Nagy idő, nemcsak egy ember, hanem egy lap életében is. És amit hamar megtanultam, nemcsak nagy­anyám kezdte minden napját a DM-mel, hanem még nagyon so­kan. Ahogyan akkoriban, a '70-es években mondtuk: ha valaki beköltözik egy lakásba, bekapcsoltatja a vizet, a gázt, az áramot, és előfizeti a Délmagyart. Valóban nagyjából így működött. Talán azért, mert ízig-vérig vá­rosi újság volt a DM. Messze jobban kötődve székhelyéhez, mint bármely más, többnyire megyei lap tehette. Ezért is volt kelendő. És még valami közrejátszhatott mindebben. A DM mindent túl­élt. Válságokat, háborúkat, forradalmakat, betiltásokat. Sőt: ez utóbbiak csak növelték ázsióját. És önálló hangot mert megütni akkor is, amikor ezt kevesen tehették. Sosem felejtem, hogy ami­kor Tarabó Zoltán kolléga felhívott a szombathelyi szerkesztőség­ből úgy 1987-88 táján, segítségemet kérve egy ügyben, rögtön azt kérdezte: - Ti hogy mertek így írni ? Minket a tizedéért kirúgná­nak. Minket nem rúgtak ki. És amikor Veszprémben vagy Egerben egyglossza sem jelenhetett meg, hogy ne hagyta volna jóvá a me­gyei ideológiai titkár, mi - néhány tabu kivételével - viszonylag szabadon dolgozhattunk. Nyilván ezt is honorálták az olvasók a magas példányszámmal. Honorálták azt, ami számomra kifejezett öröm volt, hogy e há­rom és fél évtized alatt számtalan okos, tehetséges és jó emberrel dolgozhattam együtt ebben a patinás szerkesztőségben. Valószí­nűleg ez tartott itt, Szegeden és a lapnál, évtizedeken át. És való­színűleg ez tartotta meg olvasóinkat is. A DM olyan lap, melynek hagyományait nem lehet és nem ér­demes megkerülni. Olyan lap, amely minden baj, gond, válság és fölfordulás dacára megérte 95. születésnapját. Olyan lap, amelyet nehéz időkben is lehetett szeretni. Ünnepeljenek hát velünk most, e születésnapon. Mely arról is szól, mily biztató jövő elé nézhet e 95 év által hitelesített, folya­matosan megújuló, fejlődő, színessé lett újság. Szeged város lapja, a Délmagyarország. Minden idők harmadik legnagyobb főnyereménye: 1 milhárd 867 millió Lenne helye a pénznek Az ötöslottó várható főnyereménye a héten 1 milliárd 867 millió forint. Ez minden idők harmadik legnagyobb magyarországi jackpotja. A Szerencsejáték Rt. lottózói a nagy szombati roham miatt tovább tar­tanak nyitva. Három település polgármes­tere azt is elmondja, mire költené a ha­talmas nyereményt. A véletlen úgy hozta, hogy a 21. játékhéten, a mai sorsoláson az ötöslottó várható főnyere­ménye - millióban számolva - éppen meg­egyezik a magyar történelem egyik kiemelke­dő évszámával: 1867-tel. Akkor a Habs­burg-házzal, Ferenc József császárral, későbbi magyar királlyal köttetett megegyezés, most Fortuna istenasszonnyal egyezkednének, s állapodnának meg feltehetően nagyon so­kan. A minden idők harmadik legnagyobb fő­nyereménye - 1 milliárd 867 millió forint ­lázas izgalmat váltott ki itthon és a külföldi határ menti részeken egyaránt. A Szerencse­játék Rt. előrejelzése szerint nyolcmillió kö­rüli lesz a befizetett alapjátékok száma. Jogilag nem lenne akadálya, hogy az önkor­mányzatok kitöltsenek néhány szelvényt, azonban az általunk megkérdezett polgár­mesterek elmondták, hogy ilyen jellegű ja­vaslatot még nem kaptak a képviselőktől. Az újszentiváni, az üllési és a röszkei polgár­mester abban biztos, ha megnyerné a testület a majd kétmilliárd forintot, azt a lakosok kö­zött nem lenne értelme felosztani, mert - a település nagyságától függően - fejenként 600-1000 forint jutna. Ezért inkább telepü­lésfejlesztésre fordítanák az összeget. - Fürdőt, sportcsarnokot, sportpályát, idő­seknek bentlakásos szociális otthont, szennyvízcsatorna hálózatot építenénk és az iskolát korszerűsítenénk. A külterületen pe­dig a homokos dűlőutakat leaszfaltoznánk ­álmodozott Üllés polgármestere, Nyáriné TajtiAnna. Röszkei kollégája, Magyari László elsősorban az úthálózatot hozatná rendbe és sürgősen összeköttetné a szennyvízhálózatot a szegedi víztisztítóval. A maradék pénzből a turizmus fellendítésén fáradozna, többek kö­zött konferencia-központot, lakóparkot és üzleti alapú szociális otthont építene. - Újszentivánon a legfontosabb a vízelve­zető csatornarendszer kialakítása lenne - je­lentette ki Talpai János polgármester, aki másfél milliárdból - a környéken található termálvizek miatt - welnessközpontot „vará­zsolna" az egyik szabad területen, illetve öt­száz építési telket is kijelölne. CS. G. L. SUGUNK A hosszú sorban állások elkerülése miatt a Szerencsejáték Rt. úgy döntött, hogy szomba­ton valamennyi lottózója legalább 14 óráig fo­gadja a játékosokat. Azok, amelyek normál körülmények közepette is ennél tovább tarta­nak nyitva, nem zárnak be délután kettőkor, hanem csak a szokásos későbbi időpontban. Ha valaki még nem álmodta volna meg a szá­mokat, annak segítségül álljon itt a leggyak­rabban kihúzott öt szám: 3,10,29,75 és 77. Pusztító lepkék Egyelőre csak csónakkal lehet fölmérni, mi­lyen pusztítást végzett a gyapjaslepke a me­gye ártéri erdőiben. Sok tulajdonos még nem is tudja, mekkora a veszély. A megyei önkor­mányzat pályázatára, amely az irtást támo­gatja, eddig csak Algyő és Csongrád jelentke­zett. Most meghosszabbítják a határidőt. A megye folyóparti települései közül eddig csu­pán Algyő és Csongrád adott be pályázatot a megyei önkormányzathoz, s kapott is mintegy fél-fél millió forintot a gyapjaslepke és a nyárfa­fűz bagolylepke elleni védekezésre. Ez a megyei közgyűlésen derült ki. A pályázati alapot Far­kas Sándor szentesi képviselő javaslatára hozta létre a megye. Az ülésen többen is úgy vélték, az érintettek közül sokan nem is tudják, mek­kora pusztítást végzett a lepke hernyója eddig. A kár fölmérése nehéz is, hiszen mint Mol­nár József és Farkas Sándor is utalt rá, az ár­tereken két-háromméteres a víz, ezért na­gyon nehéz fölmérni a helyzetet. Simicz fó­zsef, Deszk polgármestere azt mondta, több erdőtulajdonost is értesített, s mindenhon­nan azt a visszajelzést kapta, hogy nincs probléma a lepkével. Miközben azért tudha­tó, hogy nagy a baj, csak sokan nem hiszik el. Farkas arra hívta föl a figyelmet, hogy bár a fák kérgére rakott peték egy része is víz alá került, ettől sajnos még kikelhetnek. Többen is javasolták: hosszabbítsa meg az önkormányzat a pályázati határidőt, és hívja fel az érintettek figyelmét még egyszer a ve­szélyre. A vízpartok élővilága, s ezáltal a turisz­tikai vonzereje károsodhat jelentősen, ha nem sikerül gátat szabni a pusztításnak. A közgyű­lés egyhangú szavazással úgy döntött, hogy jú­nius 15-éig még pályázhatnak az érintettek. B.A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom