Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-27 / 122. szám

10 DÉLMADÁR 2005. május 27., péntek A Nagy Könyv kategóriái Erotikus Krimi Pénzügyi ismeretek Szám ítástech n ika Filmkrónika I \ • Át»*, ¿0 x -~LA DELMADAR HETI BOLCSESSEGE Fogadd el: egyszer te vagy a galamb, máskor meg a szobor. Összeesküvés A férj nagyon rossz hangulatban, késő este ér haza. Gyorsan megvacsorázik, lefekszik, és a feleségéhez bújik. - Drágám, ma nem lehet - szól a hitves. - Mi van ma?! - háborog a férj - ma minden nő öszszebeszélt?! Látogatók - Csak nem beteg, szomszédasszony? - Dehogy vagyok! Miért kérdi? - Mert látom, hogy naponta orvos jár magához. - Na és aztán? Magához is jár egy tűzoltó, mégsem kérdem, ég-e a háza. Az első... - Doktor űr, már öt éve házasok vagyunk, és a házasságunknak még nincsen gyümölcse. -Vetkőzzön le asszonyom, megoldjuk a problémáját! - Jaj, azt nem lehet, doktor úr! Azért én mégis azt szeretném, hogyha az első gyerek az uramtól lenne! Hálás köszönet Egy nagyon csinos hölgyet megtámadnak az utcán, és mikor segítségért kiált, két rendőr terem a helyszínen. A támadók elmenekülnek, a hölgy pedig hálálkodni kezd. - Mivel tudnám ezt megköszönni önöknek? Talán ezzel a húszezer forinttal? - Szó sem lehet róla - hárítja el azonnal az egyik rendőr. - És ha levenném a bugyimat? - Arra sincs semmi szükség - vágja rá megint a zsaru, majd elköszönnek s elmennek. - Miért mondtad, hogy ne vegye le a bugyiját? - kérdi kollégája. - Azért, mert te nőtlen vagy, az én feleségemnek meg kicsi lett volna!! Belami víg napjai Jaj, gyorsan vigyen valaki egy szemorvoshoz, mert úgy érzem, nagy baj van a látásommal pityergett Cink Enikő a Széchenyi téri platánok alá behúzódva. A borfesztiválon vigadozó Zsibilakók nem igazán értették a pánik okát, ám amikor Encike elárulta, hogy öt perccel korábban egy indián törzsfőnök, tetőtől combig érő tolldíszben állt mögé a közeli bolt pénztáránál, majd kólát rendelt, Smúz apu is úgy vélte, talán egy rohammentó nem ártana. De mire tárcsázhatták volna a számot, kiderült, szó sincs itt szemnek káprázásáról, ugyanis az indiánok megjelentek a téren, kicsit mobiltelefonáltak, ahogy az már törzsfőnököktől elvárható, majd a Kárász utcán zenéltek, lázba hozva még a bronzba öntött szobrokat is. - Ugyan már, Encikém, az ünnep már csak ilyen meglepetésekkel teli - kommentálta az ügyet Minek Dönci, akin pár perccel korábban két általános és egy középiskolás osztály szaladt át, mert hát futóversenyt is rendeztek a tér környékén a sportosabb ünneplőknek. Mivel a díszes társaság ismerte a mértéket, csak minden második percben hajítottak a torkuk felé egy borral telt pohárkát, s közben élénken dicsérgették szép városukat, mert hogy fesztivál, meg sürgés és forgás, hídi vásár, vattacukor, nem is beszélve, ugyebár a mobilozó indiánokról. Persze Bika Jenő nem lett volna se Bika, se Jenő, ha nem jegyzi meg: kár az ünneplésre ennyit költeni. Mert hogy leginkább talán a város útjain fellelhető néhány száz kátyút kellene inkább kitömni aszfalttal. De ezt a demagóg megjegyzést senki nem jutalmazta, hacsak nem lehet jutalomnak tekinteni azt a főétel előtt érkezett nyaklevest, amivel Snájdig kínálta meg Bika urat. - A ünnepre igenis szükség van, a gondokat meg majdcsak megoldjuk. Vagy maga nem látja, milyen szépen fejlődik ez a város? - érdeklődött Bikától Plüss Eta Is, lassan kicibálva Bika urat a pad alól, ahol éppen Illegalitását meg poharát töltötte. Ez utóbbi megállapításra aztán ittak is egy lókortynyit. Amikor meg Bovden Béci előhozakodott a várost mindinkább használhatatlanná tévő közlekedési káosszal, s hozzátette, hogy a téren árult kürtőskaláccsal tulajdonképpen nem is lehet kürtölni, már Belami sem állhatta meg szó nélkül. - Tudja, mi a baja a magukféléknek? Csak az, hogy semminek sem tudnak örülni. Végre itt a nyakunkon a nyár, kezdődik a fesztiválszezon, lesz itt heje és huja, lássák már pozitívan az életet javasolta a külváros nyugalmazott szépfiúja, s megdicsérte azt a csodaszép tűzijátékot, ami bekoronázza a látványt. - Na, magának sem kéne tovább kulturáltan bort fogyasztani, merthogy a Cink Enikő öngyújtóját nézte égi festménynek, ugyanis a tűzijátékot már tegnap megtartották - jegyezte meg Zsugabubus. De ó is megkapta a magáét egy kisebb bordaütés formájában. Mert minek ide megjegyzés, meg akadékoskodás, amikor Szeged népe ünnepel, nem Is beszélve a városba látogatókról, meg a mobilozó indiánokról, persze. Ezért aztán jöhet a következő kör, ami lehet akár négyszög is, vagy rombuszformájú, csak az a lényeg, hogy teli legyen kulturált alkohollal, mert egyébként embörverés lösz - idézte fel valaki az ősi szögedi tájnyelvet. Na, ekkor borult Smúz apu Belami mellére, erős felindulásból, ital hatása alatt elkövetett barátkozási célzattal, s megjegyezte: az idén immár másodszor tud vigadni a szegedi borfesztiválon mint uniós polgár, s ez irtózatosan boldoggá teszi. - Naná, az unió! Hát erre aztán inni kell, ha már egyszer a tokaji bort megvédték a rá leskelődő veszélytől, és csak az a tokaji, ami magyar - lopott egy kis nemzeti érzést az örömködésbe Bovden Béci, majd úgy vélte, neki most és azonnal meg kellene látogatni a frissen átadott kisszínházat, mert hogy kultúrára szomjazik. De mivel a szomját valami furcsamódon színházlátogatás nélkül is tudta oltani egy közel eső borpavllonnál, az este már csak úgy alakult, hogy épségben túlélte a vasárnapot a kisszínház is, meg Bovden úr. - Azért csak szép volt ez az ünnep - szuszogott hétfőn, a Zsibiben kúrálva magát a kulturált borfogyasztás után több cimbora is. Majd belenéztek a pénztárcájukba, s bólogatva adtak igazat Belaminak, aki kijelentette: hej, Szegednek a napja igazán egybeeshetne a fizetésnappal Is. Mert uniós polgárként csak ciki egy kicsit, hogy két-három napos ünneplés után OTP-hitelt kell felvenni a magyar eredetű uniós polgárnak. BÁTYI ZOLTÁN Fekete Egy férfi sétál a temetőben. Egyszer csak meglát egy másik férfit, aki egy sír tetején vadul szeretkezik egy nővel. Odalép hozzá: - Kölcsönadnád a barátnődet egy körre ? - Itt az ásó. Áss magadnak te is. Őszintén sztárni A plakátfotón képileg megnyújtott Szulák Andrea tévés beszélgetőműsorának alcímét így írták ki: „Sztárok őszintén". Minthogy a „sztárok" után elhagyták a vesszőt, egy új ige egyes szám első személyű alakja csap bele az arcunkba: én sztárok, te sztársz, ő sztárik. Kérdés viszont, milyen cselekvést fejez ki a szó. (A pajzán képzettársításoktól ezúttal kéretik tartózkodni.) A „Mostan bemegyek a tévébe sztárni" példamondatból kiindulva rájöhetünk, hogy az illető, aki amúgy egyáltalában nem sztár, beül a stúdióba, majd a kamera piros felvétel-lámpájának kigyulladása után igyekszik őszintén úgy hatni, mintha sztár lenne. Miután a műsorvezető segítségével kisztárta magát, hazamegy. A tévénéző pedig az adás után fölvidul, mert úgy érzi, ennyire még ő is tudna sztárni, ha kicsit összekapná magát. NY. P. Bátraké a szerencse Lassan járj, tovább érsz Egy tűzoltóságon a laktanyaparancsnok kényelmesen lesétál a szolgálatos beosztottaihoz, leül, iszik velük egy kávét, majd megszólal: - No, fiúk, lassan lehet szedelődzködni. Ég az APEH. A DELMADAR HETI KÉRDÉSE Hogy hívják azt a Becsületes, törvénytisztelő, felelősségteljes, komoly embert, aki a Parlamentben irányítja az ügyeket? Liftkezelő. Bankárok között A bankárok üzleti tárgyalásának szünetében megcsörren az egyik mobil: - Hello, szívem! Az előbb láttam egy új estélyit. Megvehetem? - búg bele egy női hang. - Miért is ne?! - szól a válasz. - Cuki vagy! Láttam egy hozzá illő kutyust is a luxus-állatkereskedésben... - Ha valóban illik hozzá, legyen az is a tiéd, de gondoskodnod neked kell róla! - Nem gond, tudod, hogy szeretem az állatokat. Viszont akkor át kell alakítani a lakást a kutyus miatt. - Rád bízom az ügyet, de tízmilliónál többet ne költs a munkálatokra! - Nem, dehogy. Kösz és szia! A férfi elmosolyodik, lenyomja a telefont, majd a magasba emelve elkiáltja magát: - Nem tudja valaki, kié ez a mobil?! Békés tüntetés A jognak terített asztalánál...