Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-25 / 120. szám

12 • KAPCSOLATOK" SZERDA, 2005. MÁJUS 25. Nyílt levél a közgyűléshez a Mars téri piac ügyében Tisztelt közgyűlés! Tisztelt képviselőtársaim! felen nyílt levél adta lehetőséget arra kívánom felhasználni, hogy az általam és a fideszes Dobó László képviselő által javasolt, „A Mars téri rekonstrukció átgondolása" tárgyú előterjesztés napirendre vételének a megszavazását kérjem a tisztelt közgyűlés minden tagjától, annak fontosságára való tekintettel. Az előterjesztés kiegészítéseként le kell, hogy írjam, amit valamennyien tudunk - a közvélemény is értesülhetett róla - az átalakítás koncepciójában és részletkérdéseiben sincs meg a szükséges egyetértés. Például a jelenlegi tervek szerint hosszú távon négy csarnok épülne a piacon, ami költségnövelő, alacsony komfortfokozatú és raktáráruházszerű épületeket jelentene. A város szívében lévő Mars térnek pedig összhatásában raktárbázis arculatát adná. Nem megállapítható, hogy ki rendelte ezeket a terveket, a kereskedők ezt nem fogadhatják el, mert a vásárlóik a nyitott, átlátható, klasszikus piaci formát igénylik. A szerkezetkész üzletekért kirótt befizetési kötelezettségek, az érintettek döntő részének meghaladják anyagi erejét. A tervezett, háromszorosára emelt bérleti díj, a működés egyéb költségeivel kigazdálkodhatatlan. Ezeken túlmenően 8-10 millió forintos piaci pavilonok telepítése szakmailag sem indokolható. Ez a piac szétverését okozhatja. A bontási határozatokkal terhelt, megfélemlített kereskedők ki vannak zárva az előkészítésből. Csak a pénzeikre számít a város. Tisztelt képviselőtársaim! A város szűk körű vezetése által szabott, mindenki számára kényelmetlen diktátumnál van jobb megoldás! Közösen kell kialakítanunk azt az építési tervet és költségvetést, amely a város lakosságának, a piacon dolgozóknak és a vásárlóknak az elvárásaira alapozódik. Ezért kérem minden képviselőtársamat, hogy felelősen gondolja át: a piactér átépítésére esetleg 40-50 évenként kerülhet sor. Ezzel a beruházással hosszú távra meghatározzuk a város éléskamrájának a működését, árszínvonalát, a lakosság beszerzési körülményeit és a kisvállalkozások működését is. Csak konszenzus megteremtésével, minden alkalmas, jó gondolat felhasználásával dönthetünk ebben a városunk számára nagy horderejű ügyben. Ezért kérem, hogy a közgyűlés napján minden képviselőtársam a televízió nyilvánossága előtt, név szerinti szavazással a Mars tér ügyének napirendre vételéről szavazzon igennel! BAKAY CSABA FÜGGETLEN KÉPVISELŐ, SZEGED Ki veszi észre az élettől elfáradtakat ? Fiatalok! Fiúk, lányok! Tömegközlekedésben résztvevők! Adjátok át ülőhelyeteket az öregebb utasoknak, a bottal járó mozgássérülteknek, még akkor is, ha a délelőtti órákon elfáradtatok a sok padban ülésben. Ezt nem kell szégyellni a veletek együtt utazó diáktársaitok előtt! A tanárok is így tanítják, ugye? Vagy csak az idősebb korosztály veszi észre az élettől elfáradtakat? DR. PALÁSTHY PÁL NY. TANÁR, SZEGED Embert próbáló idők Hatvan évvel ezelőtt, alighogy befejeződött a háború, máris sorsfordító, embert próbáló idők következtek. Magába roskadt minden, volt elég fájdalma mindenkinek. Kiáltó romok, félbehagyott jelen, lehangoltság, veszteség, gyász mindenütt. Újrakezdés, újjáépítés, béke és remény, új barázda, jövőígéret mindenfelé. Egy nagy törésvonal mentén sorsok és tulajdonviszonyok változtak meg. Végrehajtották az országos földreformot. Árny és fény váltakozott. A Maros-Tisza-Körös háromszögében az élelmezést biztosító mezőgazdaság hétköznapjait sok nehézség terhelte ekkoriban. Közvetlenül a háború után, 1945-46-ban a hitelhiány és az infláció rossz hatást gyakorolt a mezőgazdasági termelésre. A jövedelmezőség alacsony szinten állt, a gazdatársadalom kiszolgáltatott helyzetben volt. Egy időre eluralkodott a termelési bizonytalanság, főleg a földhöz jutott új gazdák körében. Az őszi talajt előkészítő munkálatok sok helyen lassan haladtak. Kevés volt a vetőmag. Alig volt igásló. A gépi eró hanyatlott, bénító üzemanyaghiánnyal küszködtek. Csüggesztő gondok közt mégis elindult, előre nézett sok ember. A szegedi és a Szeged környéki gazdák a háborús nehézségek ellenére elől jártak, mert Szeged határában 1945 őszén szinte minden termőföldet bevetettek. Az állatállomány veszteségét nem lehetett máról holnapra pótolni, de a gyorsan érkező tavasz virágzó gyümölcsfákkal szórta tele a tájat. Életerejét a természet és az ember nem veszítette el. A háború miatt elmaradt őszi vetést tavasszal pótolták. A telhetetlen tavasz után ezer hangon szólt a sok madár, egy ugrással megjött az aszálykárral sújtó hosszú nyár. Gyors közeledtét szinte már érezni lehetett előre, mert az aranyat érő májusi esők „A béke és remény virágzó ágakkal szórta tele a tájat" elmaradtak. Később elszaporodtak az egerek és más rágcsálók is a lucernásokban. A rétek kiszáradtak. Csak a lapályos részeken lehetett jól legeltetni. Augusztus közepén, 1945-ben, megyeszerte nagy kárt okozó, dió nagyságú jég hullott az égből. A tél is feladta a leckét, fogyott a tartalék. Feltört a sárból a hiány. Nagy érték volt a búzakenyér és a családszeretet. Ezek mással igazán nem pótolhatók. Nem lehetett várni. A megélhetés volt a tét. Makón és környékén folyt továbbra is a hagyományos hagymatermesztés. Dolgoztak serényen az aratásnál, cséplésnél, kukoricatörésnél. Az 1945-ös kukoricatermés jónak ígérkezett, de a szárazság következtében a csövek sok helyen fejletlenek maradtak. Nehézségekkel küzdött a cukorrépa-ágazat is. Nem volt elég vetőmag és munkaerő. Disznózsírból is hiány mutatkozott. Napraforgót termesztettek, olaj pótolta a zsírt. A dohánynövény termesztése erősen visszaesett. Textilhiány lépett fel, a nyersanyag elfogyott, ezért a kender- és lenfeldolgozás növelése céljából a rostnövények szélesebb körű termesztése vált szükségessé. A gyapottermesztésbe is belekezd tek. Csanád vármegyében 1945ben a hagymával bevetett terület kb. háromezer-ötszáz katasztrális hold volt, de a termés ebben az évben csak közepesre sikeredett. A következő években már nőtt a hagyma vetésterülete, a terméseredmény is javult. Csanád vármegyében 1946-ban a diófát, barackfát nagy fagykár érte. Az állatállomány száma is növekedni kezdett. Traktorkezelői tanfolyamok indultak, 1947 februárjában és márciusában Csongrád vármegyében négyszáztizennégy traktor kapott működési engedélyt. A háború utáni két-három évben, milyen jellegzetes mezőgazdasági növénykultúrák voltak jelen a régi Csanád vármegyében? Makó, Földeák, Püspökiele, Apátfalva, Magyarcsanád területe ez időben is a vöröshagyma és Fotó: Bogoly lózsef Ágoston a fokhagyma termőtája maradt. Kiszombor, Apátfalva, Magyarcsanád, Nagykamarás, Oszentiván, Újszentiván határában a burgonya termesztése terjedt el, Gyálán a fűszerpaprika volt a jellegzetes növény. Persze ezek csak a jellegzetességek. Hiszen mindenhol termesztettek még számos olyan növényt, ami az emberi és állati élelmezést szolgálta. Ezernyi vész sem törte meg az élni akarók munkakedvét. Ismét nyílik az orgonabokor. A jövendő évek felé tekint az öreg kocsányos tölgy. Ősbizalmat, régi képeket, tüneményes színeket, hirtelen elillanó finom hangulatokat fogad magába a táj. Az emlékekben a vaseke fénye, a traktorpöfögés, a gépzsír és az izzadtság szaga most, hatvan év múlva keveredik csak össze igazán. Az embert próbáló időben gyúlt remények lángjai még mindig égnek. A zöld fű, a madárdal, a lombosodó fák a tavaszi fényben, mintha erről is regélnének. BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON, FÖLDEÁK „Olaszos" diáksikerek Búcsú Görbe Józsefnétől Megdöbbenten fogtam tollat, hogy rólad írjak, rád emlékezzem. Vasárnap este 6 órakor jöttem el tőled. Kedves mosolyod, érdeklődésed a volt kollégák, közös barátok iránt nem volt meglepő. Mindenkit szerettél és téged is mindenki szeretett. Nem voltak haragosaid, mindenkivel megtaláltad a közös hangot. Akkor vasárnap délután is a régi, együtt töltött évekre emlékeztünk, és gyermekeinkről, unokáinkról beszélgettünk. Semmi jelét nem láttam, hogy valami baj van az egészségeddel. Gyermekkori szoros kapcsolat fűzött hozzád, együtt nevelkedtünk az Aradi utcán. Utána az élet úgy hozta, hogy egy munkahelyen dolgoztunk. Munkádat szorgalmasan, becsületesen végezted, érezted, hogy betegeid is bíznak benned és szeretnek. Tüdögondozós kollektívánkban is mindig vidám, jókedvű voltál, pedig neked is voltak gondjaid, nehézségeid. Két szeretett gyermekedet nagy felelősséggel és szeretettel indítottad útjára az életben, majdnem egyedül, hiszen 15 évig özvegy voltál. Nagy támaszod és segítőd édesanyád és testvéred volt. A fülembe cseng még az a mondatod, ahogy a szép kort megért édesanyádért aggódtál, „csak velem ne történjen semmi, mert mi lesz anyukámmal". A Teremtő úgy adta, hogy ő ment el hamarabb, be tudtad fejezni feladatodat. Most gyermekeidnek és testvérednek marad a nagy fájdalom, és nekünk, volt kollégáidnak. Fájdalommal, megrendülten állunk, és ha egy teljes életet zárt is le az idő, beteljesítvén törvényét, még korán jöttnek éreztük, mint korainak érzünk minden elmúlást. Még kicsiny a hitünk, és cserbenhagy az eszünk, reményünk csak az, hogy fájdalmunkat az idő enyhíteni, emlékké nemesíti. Megőrizzük, ápoljuk, továbbítjuk Görbéné Zsuzsika emlékét. KELEMENNÉ KALÁSZ MÁRIA, A MAKÓI TÜDŐGONDOZÓ INTÉZET VOLT VEZETŐ ASSZISZTENSE A parancsnok órája Több, mint kirándulás Nagy élmény volt a koronázási jelvények megtekintése A vidéki országgyűlési képviselők sokat dolgoznak azon, hogy tájékoztatni tudják térségük helyzetéről az országgyűlést. Igényeket, véleményeket gyűjtenek környezetükről és próbálnak kedvező eredményeket elérni annak jobbítására. Martonosi György fideszes honatya nemrég Makó és térsége egyik legnagyobb gondjáról, a 17,2%-ra felszökött munkanélküliségi rátáról számolt be parlamenti interpellációjában. A kérdése az volt a munkaügyi miniszterhez, hogy mit tesz a kormány annak érdekében, hogy a Makón és környezetében élők munkához jussanak. A miniszter szerint annak' semmi köze a valósághoz, mert a statisztikai hivatal felmérése szerint 7-8%-os a munkanélküliség. Kinek lehet hinni? Az országgyűlési képviselőnek, aki a helyi tapasztalatokra hivatkozik, vagy a munkaügyi miniszternek, aki úgy véli, az irodájából mindenről jobban tájékozódik, mint a helybeliek. Eszembe jutott valamikori honvédségi parancsnokom mondása: „Ne felejtsék el, mindig a parancsnok órája a pontos, még akkor is, ha csak a kerete van meg." Hasonlóképpen gondolkodhat munkaügyi miniszterünk is, hiszen övé a magasabb beosztás, ennélfogva úgy véli, csakis az ő adatai lehetnek pontosak. TÓTH ANTAL, VÁSÁRHELY Tápiógyörgyén rendezték meg az országos olasz versenyt 5-8. osztályos diákok számára. A szegedi Dózsa György Általános Iskola tanulói szép sikerekkel öregbítették városunk hírnevét. Az alábbiakban közöljük a dózsások eredményeit. Nyelvtani teszt, 5. osztály: 3. Andor Dorián, 4. Albert Kristóf, 5. Bánfi Valentin. 6. osztály: 1. Szilágyi Soma, 2-2. Kcrtai Nóra, Szabó Martin, 3. Mészáros Judit, 5. Béres András, 6. Csókási Zita. 7. osztály: 1. Albert Zsombor, 2. Fleisz Katalin, 3. Pap Krisztina, 4-4. Gulyás Brigitta, Varga Attila, 5. fudák Vivien, 6. Bánfi Dániel, 7. Rádai Roxána, 8. Kovács Gabriella, 9. Vékony Teodóra, 10. Oláh Gábor. 8. osztály: 1. Lupsea Judit, 2. Szeles Márta, 3. Héjjas Dóra, 5. Erdei Viola. Rajz: 1. Héjjas Dóra. Színjátszás: 3. helyezett a 7. a osztály (Bodola Miklós, Pajkó Cintia, Pap Krisztina, Pató Zsuzsa, Rózsa Katalin, Szentgallay György, Varga Attila, Varga Réka, Teimel Vaneszsza, Tóth Attila). Szövegértés, 5. osztály: 2-2. Albert Kristóf, Bánfi Valentin. 6. osztály: l-l. Béres András, Kovács Anna, Szilágyi Soma. 7. osztály: 1. Albert Zsombor. 8. osztály: 1. Héjjas Dóra. Előbeszéd, 5-6. osztály: l-l. Apagyi Adél, Csókási Zita, 2.-2. Kertai Nóra, Kovács Anna, 4-4. Béres András, Mészáros Judit, 5. Szilágyi Soma, 6. Szabó Martin. 7-8. osztály: 1. Molnár Annamária, 2. Szeles Márta, 3. Albert Zsombor. Vers-próza, 5-6. osztály: 1. Apagyi Adél, 2. Kovács Anna, dicséret: Szabó Martin. 7-8. osztály: 1. Huszka Brigitta, 3. Rózsa Katalin, 4. Tóth Attila. Dózsa Gy. Ált. Isk. Olasz Nyelvi Munkaközössége Az ország házában a Szent Koronát, a Nemzeti Galériában Munkácsy a Nagyvilágban című kiállítást tekintettük meg. Reggel a 7.20-as „gyorssal" indultunk. A háromórás út a vidám beszélgetés és reggelizés közben gyorsan eltelt, észre sem vettük, és már Zuglónál jártunk. A Nyugati pályaudvarra érkezve egy rövid zápor fogadott, de ez senkit nem keserített el. Mire a Parlament elé értünk, már sütött a nap. Ott, néhányat azok közül, akik „régóta fiatalok", és nem bírták a lépcsőt, lift szállította fel. A bejárattól pár lépésre megálltunk az Országház hű mása előtt. Megtudtuk, hogy Steindl Imre tervezte és építésében is részt vett 1889-től 1904-ig, sajnos az átadást ő nem élhette meg. Megtekintettük a különböző termeket, folyosókat. A fénypont a Kupola Terem, ahol középen különböző biztonsági rendszerrel felszerelt vitrinben megláttuk a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket. Közben feltekintve a párkányon körbe megcsodáltuk az évszázadokkal előttünk uralkodó királyok, fejedelmek szobrait. A tárlatvezető a rövid ismertetőt Árpád vezérrel kezdte, és IV. Károlylyal fejezte be. Természetesen a Parlament üléstermét is szemrevételeztük. Séta közben felfedeztük Munkácsy Mihály és Lotz Károly festményeit is. Az egyórás látogatást követően mentünk a várba. A Nemzeti Galériába lépve az első meglepetés: szembe találtuk magunkat a bejárati fő falon a Móra Ferenc Múzeumból odaszállított, általunk jól ismert Honfoglalás című monumentális Munkácsy Mihály-festménnyel. Az egybefüggő, soktermes kiálb'tóterületen a különböző országokból, magánemberektől egy helyre öszszegyűjtött (és ez a lényeg, mert ennyi Munkácsyt együtt még senki nem látott) alkotásokat csodálhattunk. A szó nemes értelmében ritka élményben volt részünk. A fenti „régóta fiatalok" részére a belépés díjtalan volt, mind a két helyen. Végül elismeréssel szólók a nyugdíjasok (45 fő) kitartásáról, türelméről, köszönettel gondolunk a profi túravezetőnkre, Varga Ferencnére. SIKULASZABOLCS SZEGEDI NYUGDÍJAS * j' m