Délmagyarország, 2005. május (95. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-12 / 110. szám

16 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁJUS 12. AZ ÜGYVÉD VÁLASZOL Dr. Juhász György Tibor Előfizetői szerződésekből adódó követelések A Mars téri piac í Tisztelt Ügyvéd Úr! Még a mobiltelefonok hőskorában vásároltam egy aktatáska méretű készüléket, ami akkor több mint százezer fo­rintba került. Úgy emlékszem, hogy még a fogadott hívásokért is kel­lett fizetni. A készüléket ellopták. Ezt annak idején bejelentettem a cégnél. Valamennyit kellett még fizetnem, de azt mondták az ügyfél­szolgálaton, hogy a szerződés le van zárva. Ekkor vettem egy moder­nebb telefont, és átmentem egy másik szolgáltatóhoz. Most, tizen­egynéhány év után egy általam ismeretlen ,.adósságkezelő" cég köve­tel rajtam közel félmillió forintot. Régebben egy másik cégtől is kap­tam felszólító levelet. Őket felhívtam telefonon, azt mondták, külde­nek részletes kimutatást, de azóta nem is hallottam róluk. Én már ré­gen el is felejtettem az egész ügyet, ezért sajnos már nincsenek meg a korábbi elszámolások, befizetések. Kérdéseim: - Úgy tudom, a tartozások 5 év alatt elévülnek, igaz ez? - Ha volt is valamennyi tartozásom, akkor azt a tudtom nélkül át­adhatták egy olyan behajtó cégnek, akivel soha semmilyen szerző­désben nem álltam ? - Ha pert indítanak ellenem, megnyerhetik? Ugyanis azzal fenye­getőznek. Tisztelt Olvasó! Kérdéseit fordított sorrendben próbálom megválaszolni. Azt csak a bíróság ítélete után lehet biztosan megmondani, hogy ki nyer meg egy pert. Az alábbiak­ban igyekszem olyan informáci­ókat adni, amiből következtetni tud egy esetleges per várható ki­menetelére. Leveléből nem derül ki, hogy milyen jogcímen követelnek ön­től pénzt. Az akkori gyakorlat az volt, hogy a szolgáltatóval kötött egy szerződést, és a beszélgetések után havonta számlázták ki az előfizetői díjakat. Emellett egy másik cégtől, külön szerződéssel bérelte, lízingelte a készüléket. Gyanítom, hogy tartozása ez utóbbiból adódik. Szinte bizto­san mondhatom, hogy ez a cég jogutód nélkül megszűnt. A megszűnése előtt egy harmadik cégre engedményezte a követelé­seit. Ezt jogszerűen megtehette. Az engedményezésről önt értesí­teni kellett. Innentől ön már en­nek a cégnek tartozik. Azt is megtehetik, hogy a követelést to­vábbi cégekre engedményezik. A perben az összes engedményezé­si szerződést be kell mutatni ah­hoz, hogy jogosultságukat igazol­ni tudják. Tartozása valóban 5 év alatt évül el. Abban az esetben, ha önt írásban felszólították tartozása megfizetésére, és ezt tértivevény­nyel igazolni is tudják, akkor az elévülés, azaz az öt év újrakezdő­dött. Megszakadt az elévülés ak­kor is, ha a követelést bírósági úton érvényesítették, közös megegyezéssel módosították, vagy ha ön elismerte. Ha ilyenek nem történtek, akkor a perben hivatkozni kell az elévülésre, úgynevezett „elévülési kifogást" kell előterjeszteni. Ha az engedményező szerződé­sek aggálytalanok és a tartozás még nem évült el, akkor a peren kívüli megegyezést javaslom. Tiidni kell, hogy ezek a cégek a tartozás töredékéért vásárolják meg a követeléseket. Ezért ha fel­ajánlja a tőketartozás megfizeté­sét, elképzelhető, hogy azzal is beérik. Az ilyen jellegű tartozá­sok jelentős része kamatból áll, mivel az akkori gyakorlatnak megfelelően rendszerint a jegy­banki alapkamat kétszeresével számolnak. Megjegyzem, hogy a hatályos jogszabályok szerint az előfizetői szerződésekből adódó követelé­sek egy év alatt elévülnek. Mind­ezek ellenére senkinek nem ta­nácsolom, hogy az elévülésre számítva húzza az időt. A szol­gáltatók egyre inkább odafigyel­nek, és a végén egy néhány ezer forintos tartozás több százezer forintra hízik. A kereskedők folyamatosan kapják a bontási felszólításokat Fotó: Schmidt Andrea A Mars tér átépítésének előző ciklusbeli ter­veit is sokan kritizálták. A baloldal hangosan féltette a város hagyományosan működő pia­cát, hivatkozott a kereskedői és a vásárlói ér­dekekre, valamint túlzott költségekről be­szélt. Majd a választások után az MSZP a vá­ros építési szabályzatának a módosításával intézkedett a Volán kitelepedésének előmoz­dítására. Ezzel a Mars tér mindennapos piac­kénti működése kétségessé válhat. Ebből az intézkedésből a bal oldal kihagyta a kereske­dői és a vásárlói érdekeket is. Feltehetően te­rületek nyerése a cél. Azok felhasználásról pedig városszerte sok mindent hallani, példá­ul multikról és más befektetői csoportokról is. Erre utalnak a kereskedők számára diktált feltételek, amelyeket a számukra előír a vá­ros vezetése. A kereskedőknek a jelenleg tu­lajdonukban lévő pavilonokat le kell bonta­niuk. Egy egységnyi új üzlet - ami kb. 30 négyzetméter - szerkezetkész állapotban 5 millió Ft + áfa befizetésével foglalható el úgy, hogy annak tulajdonjoga az önkormányzat­hoz kerül. A szerkezetkész üzleteket a kereskedőknek saját erőből a szakmánkénti sajátosságoknak megfelelően működőképessé kell tenni. En­nek az összege újabb milliókat jelent. Eseten­ként meghaladhatja a befizetés nagyságrend­jét is. A működés megkezdésével egy időben a jelenlegi területbérleti díjak közel három­szorosára emelkednek. A felsoroltakhoz hoz­zá kell tenni, hogy a pavilonok tervezett kivi­telezési módja nem teszi lehetővé, hogy hitel fedezetéül bármelyik pénzintézet elfogadja. Ezeknek a költségeknek az összesítéséből fel­tehető a kérdés, hogy mit akar a baloldali vá­rosvezetés a Mars téren, és miért kapják a ke­reskedők folyamatosan a bontási felszólítá­sokat. A kereskedők és a szakmai érdekképvisele­tek is jelezték, hogy a kiszabott költségek, a piaci működés ellen hatnak, szakmailag in­dokolatlanok és a vásárlók igényeivel ellenté­tesek. Tudomásunk van róla, hogy a városve­zetésnek az asztalán van az egyik érdekképvi­selet által készített javaslat, melyet a keres­kedők is támogatnak, ez magában foglalja a piaci működés szabályait és a vásárlók érde­keit is szem előtt tartja. Erre a javaslatra a mai napig nem történt reagálás. A Fidesz és a jobb oldal nem ért egyet a Mars tér átépítésének jelenlegi tervezeté­vel, mivel ezek veszélyeztetik a piac létét, az ott dolgozók egzisztenciáját és a térnek a jelenlegitől eltérő funkciót adnának. Véle­ményünk szerint a Mars tér a város lakos­ságának egyik legfontosabb élettere, ezért átépítése közügynek tekintendő és mint ilyet széles körű egyetértés mellett lehet megtenni. RÉTI ANDRÁS ELNÖK, SZEGEDI JOBBOSOK KÖR Betegápolás és a nyugdíj A Csörögben május 10-én megjelent panaszra az alábbiakban reagált a Csongrád Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság vezetője: Az idős, beteg szülő ápolása miatt alacsony nyugdíjjal rendelkező ol­vasó helyzetének enyhítése céljából a társadalombiztosítási nyugellá­tásról szóló törvény 66. §-a alkalmazásával méltányossági alapon nyugdíjának emelését tudom felajánlani. Ennek feltétele, ha nyugellá­tása nem éri el a 49.000 Ft-ot, és 5 éven belül még nem részesült méltá­nyossági nyugdíjemelésben, továbbá, ha a nyugdíjba vonulását követő­en 5 év már eltelt. Az e célra szolgáló kérdőív a Nyugdíjbiztosítási Igaz­gatóság ügyfélszolgálatán beszerezhető, vagy kérésére elpostázzuk. DUDÁS JÓZSEFNÉ, IGAZGATÓ Szegeden kerékpárőrző is volt régen Mintegy 65 évvel ezelőtt, amikor én még kisiskolás gyerek voltam, vasárnaponként kerékpárral be­jöhettünk Újszeged túlsó szélé­ről moziba, vagy a ligetbe, szín­házba. Ekkortájban nem volt gond, hogy hova tegyük a kerékpáro­kat, mert városszerte voltak ke­rékpármegőrző helyek. Ahogy visszaemlékszem, volt Újszege­den a liget elején és végén, a SZUE háta mögött utcahosszan. Mi a Szt. István térit vettük igénybe, mert az éjjel-nappal működött. A megőrzés díja kb. 1 forint volt. Ekkor 5 forintért már közepes mozijegyre számíthat­tunk. Biztonságban volt a kerék­pár, semmit nem szereltek le ró­la. Abban az időben egyébként a dinamó volt „vesszőtárgy". Külö­nösképpen a Bosch-dinamó ha­mar eltűnt a kerékpárról. A kerékpárőrzők állami embe­rek voltak, jegyet adtak, aminek a másodpéldánya a kerékpár kül­lője közé volt téve. A nagyobb kocsmák előtt „privát" őrző sze­mélyek voltak, akik tetszés sze­rinti összegért vigyáztak a drót­szamárra. Az éjszakai őrzősnek volt belső gumija, pumpája, sze­lepje, szelepgumija is. Aki Do­rozsmáról vagy Bordányból, Tá­péról jött, nem kellett az éjszaká­ban gyalogolnia, mert szükség esetén percek alatt belsőt cserél­tek. Mostanában, amikor annyira szeretnék a kerékpározást széle­Sokan kerekeznek, amit igazolt a Föld-napi rendezvényen való részvételük is Fotó: Karnok Csaba sebb körben elterjeszteni, jó len­ne a múltból is valamit átvenni. Ma sehol egy kerékpármegőrző! A lelakatolás semmit nem ér. Le­lakatolva teszik fel a tolvajok az utánfutóra és lopják el. Ha kettő van összelakatol+a, akkor kettőt visznek el egyszerre. Gyakran ol­vashattunk olyan hírről, amikor megállították a kerékpárokat szállító utánfutós autót és a szál­lítmány egyetlen egy darabjának sem tudták az eredetét igazolni. Más megyébe vitték volna elad­ni. A kerékpárlopás szinte keres­kedelmi tevékenységgé lépett elő. Én például havonta elmennék Baktóból a mórahalmi vásárba, ha volna egy kerékpárőrző, leten­ném a biciklit és busszal mennék tovább. Manapság, amikor annyi embernek nincs munkatevé­kenysége, volna ember, aki ezt a feladatot, már mint a kerékpár­őrzést felvállalná. A mai kerék­párok mind oldaltámasszal is el­látottak. Még állvány sem kell hozzá. Legalább az esti megőr­zést újra meg kellene szervezni. Sok kellék nem kell hozzá, csak egy elkerített terület, egy kis fa­bódé, jegy, és így tovább. Költött már az önkormányzat többet is, feleslegesebb dologra. A kerékpár lezárása az őrzőnél is lehetséges, ami fokozná a biztonságot. Ha jó levegőt, kisebb tumul­tust, biztonságosabb csendesebb belvárost akarunk, a kerékpáros­okért is kell valamit tenni. Persze nem úgy, hogy a kerékpárúton napközben állandóan 5-6 autó parkol a Fekete Sas utcán. CARL FODOR, BAKTÓ Köztársaságielnök-választás: miért Szili Katalin ? Szerintem e nehéz időkben ő len­ne a legrátermettebb arra, hogy az államfői poszton is sikereseb­ben legyen képviselve népünk ér­deke. Képes lenne jobban elősegí­teni - parlamenten belül és kívül - a mérsékelt jobboldal, a mo­dern baloldal és a liberálisok bé­késebb együttműködését, ahogy azt fózsef Attila is elképzelte: „A nép okos gyülekezetében/ Hány­ni vetni meg száz bajunk." Érveim: a) 250 év (!) után újra nő lenne Magyarország államfő­je. Hiszen társadalmunk nagyob­bik fele ma is nő! És nemcsak a legtöbb családban, de például az iskolai tanításban vagy az egész­ségügyben is az ő vállukon nyug­szik a nagyobb teher! b) Eddigi közéleti tevékenysége is bizonyította tehetségét és ké­pességeit. És megkérdőjelezhe­tetlen a tisztessége! Még azt sem vethetik a szemére, hogy - tiszt­ségei idején - ő vagy a családja például szőlőbirtokokat, bányá­kat vagy üdülőket szerzett vol­na... Legelfogultabb ellenfelei sem tudnak „homályos pontot" találni életében. (Hacsak azt nem, hogy kisdobos volt gyer­mekkorában.) Viszont kevesen tudják, hogy közéleti elfoglaltsága és sérült keze ellenére, rivaldafény nélkül, csendben és szerényen neveli ­más édesanya gyermekeit... c) Érthető, hogy ilyen életvitel láttán több egyházi személyiség is megállapította: „Szili Katalin nagyon rendes ember!" Hadd áll­jon itt legfőbb életelve, amit ugyancsak nem szokott dobra verni: „Keresztény vagyok és ezért lettem szociáldemokrata baloldali is!" Ilyen köztársasági elnök mel­lett nagy esélye lenne annak, hogy vallásosak és baloldaliak, hívők és nem hívők - a közjóért ­együtt fáradozzanak! Erre int bennünket a II. vatikáni zsinat ­nálunk egyik kevéssé ismert ha­tározata: „A katolikusok se ítél­jék el a nem hívőket!" Ezt a béke­jobbot nálunk is több érintett így méltatta: „Én is kereszténybarát­nak tartom magam, bár még nem vagyok vallásos!" A tolerancia jellemzi Szili Ka­talint, aki éppúgy elutasítja a faji felsőbbrendűséget, mint a vallási fanatizmus szószólóit. így nem lehetett nagyon feltűnő hallani tőle az „alázat" szót, ami ritkán hangzott el még magyar politi­kus szájából az utóbbi évtizedek­ben: „Alázattal igyekszem majd szolgálni az előlegezett bizalo­mért!" - jelentette ki mély meg­győződéssel... Befejezésül kívánom még, hogy Szili Katalin is szívlelje meg József Attila egykori kívánságát, amit neki is mondhatna ily nagy feladat előtt: „Adj több embersé­get az embernek / Adj igaz ma­gyarságot a magyarnak!" PATIK ISTVÁN, SZEGED Állomás - taxi A napokban a Szeged-állomás átépítésével kapcsolatban a taxisofőrök a megélhetésük veszélybe kerüléséről beszéltek, mondván, mesz­szebbre nem fogják vinni a vonattal érkezők a bőröndjeiket. Ez így akár igaz is lehet(ne), de a taxisok ezek szerint vagy nem jártak a Nyu­gatiban, vagy túlságosan elkényelmesedtek. A Nyugatiban sem a szerelvény közelében állnak a taxisok, de ők veszik a fáradtságot, és viszik a bőröndöt a kocsiig! Uraim, a pálya szabad. Tudom, siránkozni könnyebb, mint dolgozni, de mindeneset­re próbálják meg! Aki dolgozni tud, és akar, annak a megélhetése nincs akkora veszélyben. BARNA FERENC, SZEGED

Next

/
Oldalképek
Tartalom