Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-01 / 75. szám

10 DÉLMADÁR 2005. április 1, péntek Még hogy nem lejt a hazai pálya! Levél a nagy fehérnek Drága fehér barátom! Néhány tény, amit tudnunk kell: Mikor megszületek - fekete vagyok. Mikor felnövök - fekete vagyok. Mikor a nap rám süt - fekete vagyok. Mikor fázom - fekete vagyok. Mikor félek - fekete vagyok. Mikor beteg vagyok - fekete vagyok. Mikor meghalok - fekete vagyok. De te, fehér barátom: Mikor megszületsz - rózsaszínű vagy. Mikor felnősz - fehér vagy. Mikor rád süt a nap - vörös vagy. Mikor fázol - kék vagy. Mikor félsz - sárga vagy. Mikor beteg vagy - zöld vagy. Mikor meghalsz - szürke vagy. És mindezek után van pofád engem nevezni színesnek! Szoknya A skót férfiak azért kezdtek el szoknyát hordani, mert a focimeccsekre a nők ingyen mehettek be. A skót is örök REGISZTER A skót soha nem vesz regiszteres füzetet barátai címének és telefonszámának rögzítésére, egyszerűen kihúzza az ismeretleneket a telefonkönyvből. EGA VILLANY Haldoklik a skót, halálos ágyához hívatja a rokonságot. A skót kérdezi: - Itt vagy, édes fiam? - Itt vagyok, édesapám. - Itt vagy, édes, drága feleségem? - Igen, édesem, itt vagyok! - Itt vagy, drága húgom? - Itt vagyok, bátyám. - Mindenki itt van? - Igen - válaszolja a rokonság. - Akkor miért ég kint a villany? ÚJ CIPŐ A skót felesége hazamenvén azt látja, hogy a fia eszeveszetten rugdossa az udvarban a szomszéd gyereket. Felháborodottan avatkozik közbe: - Mit csinálsz te? Nem hagyod abba rögtön? Hogy mered rugdosni a kis barátodat, amikor új cipő van rajtad? FELESÉG Glasgow-ban két skót támasztja a kocsmapultot: - Képzelje, uram, a feleségem névnapja és születésnapja is karácsony napjára esik. - Micsoda véletlen, uram! - Dehogyis véletlen! Mit gondol, miért épp ót vettem feleségül? TEGNAPI KENYÉR Bemegy a skót az élelmiszerboltba: - Kérek egy kiló kenyeret! - Parancsoljon, uram, de figyelmeztetnem kell, hogy a kenyér a mai naptól drágább lett. - Akkor adjon tegnapit! KI MJT HOZ? Az angol, az ír meg a skót elhatározza, hogy közös vacsorát rendez. - Én hozom a húst! - mondja az angol. - Én hozom a tésztát! - szólal meg az ír. - Én hozom az öcsémet! - kontráz a skót. HANGOS BESZED Egy nagyothalló skót elhatározza, hogy hallókészüléket vásárol. De mivel minden ilyen szerkezet nagyon drága, elhatározza, hogy inkább egy darab drótot dug a fülébe, a másik végét pedig a szivarzsebébe. - Ez mire jó? - kérdezi az öccse. - Arra, hogy jobban halljak! - Na ne viccelj! Ettől nem fogsz jobban hallani! - Már hogyne! Amint meglátják az emberek a drótot, rögtön hangosabban beszélnek hozzám! ADJA KÖLCSÖN A skót elmegy a fogorvoshoz: - Doktor úr, mennyibe kerül a foghúzás? - Érzéstelenítéssel tíz penny, anélkül hét. - Rendben - mondja a skót kérek egy érzéstelenítést, és adja kölcsön egy kicsit a fogóját. Belami útpénze Azt mondja, hogy kilencezer-hatszázötvennyolc fonnt? Én meg akkor azt mondom: ebből legalább négyszázat adjon nekem vissza! - sziszegte nem szoláriumtól, de annál inkább dühtől kipirosodva Belami, a Panel Pál-lakótelephez közeli benzinkútnál. A kasszánál álló hölgyemény meg csak bámult, mint aki benzinfaló madarat lát s akkorára tátotta a száját, hogy két kuncsaft is autómosó rúzzsal díszített bejáratának nézte. - Aztán elárulná, miért adnék én bármennyit is vissza? - kérdezte hirtelen a kasszás, s már riasztotta is kollégáját, aki nagy hévvel, és még nagyobb seprűnyéllel ámadt a magáról és a fizetésről megfeledkező kuncsaftra. - Mert a benzinárban, tudomásom szerint, benne foglaltatik ama összeg, amit az útalapra fordítanak. Én viszont úgy láttam a közelmúltban, amikor végigautóztam fél Kelet-Magyarországon, hogy út egy centiméter se épült tavaly óta, a kátyúk csak nagyobbak lettek, a repedések vastagabbak és hosszabbak, csupán az én türelmem ment össze ily kicsinyre - mutatott fétfikarcnyit bütykös ujjával a külváros nyugalmazott szépfiúja. - Vagyis nem túróm tovább, hogy hülyének nézzenek, eltapsolják az útépítésre lenyúlt pénzemet, tehát nem fizetek - kötötte magát, meg egy közelben tartózkodó ebet a karóhoz Belami. Hogy a benzinárban mennyi az útalap, egyáltalán van-e benne efféle adócska, és mennyi a benzináfával növelt nyereségadó, még pár percig vita tárgyát képezte. Ám idővel Belamit pofonok és kényszeizubbony nélkül is meg tudták győzni arról a kútnál tartózkodók, hogy húzza el a nadrágszárát. Merthogy benzinárral szemben nem lehet trombitálni, viszont a fejét könnyen beledughatják a pofonládába. - Ez akkor sem igazság! - háborgott Bali szigeténél a tenger, a Zsibbadt brigádvezetőben pedig Belami fél órával később. Smúz apu meg dörzsölgette a tenyerét, mert kátyú, rossz út, aszfaltos repedés oly jól jön a vitának, mint egy falat kenyér, s már szidhatják is ezt a cudar világot. - Ne átkozódjunk, hanem mérjük fel inkább a terepet! - javasolta Minek Dönci, aki magyar úthelyzet ügyében Plüss Eta mellett az ENSZ-hez, meg Józsi csaposhoz is fordulni akart, ha kellő bizonyítékkal tömi degeszre tarsolyát. No, nem kellett sokat várnia, mert volt, aki azt mesélte el, hogyan billeg, vacog és kocog autója a kivályúsodott Csongrád megyei utakon. S volt, aki elárulta, hogy Békés megyében, meg Hajdú-Biharban talán még rosszabb is a helyzet, nem is beszélve Borsod megye egyes, útnak sem látszó aszfaltcsíkjairól. - Ugyan már, miért panaszkodnak? Van ennél fontosabb ügy is az országban, kell a pénz másra - próbált némi pozitív hangulatot belopni a társalgásba Fimájsz Egon, aki szerint mégiscsak tavasz van. - Ha ilyeneket szól, adok is akkora pofont, hogy őszig alszik - villant ki Ló Elek fogának fehérje, s annyi kérdést öntött rá a Zsibi nepere, hogy Béla légy majd beléfulladt. - Mégis, mi másra kell a pénz? Mert az egy dolog, ha útra nem futja. De azt hallom, hogy nincs elég pénz az iskolákra sem. Netán az egészségügy kapja a forintokat? Aligha hinném, hiszen arról a tájékról csak vaskos panaszok érkeznek. .Az utóbbi időben az is kiderült, hogy nem a magyar gazdák vastagodnak az adóforintokból, mint ahogy az árvíz közeledtével szó esett arról is: gátakra sem tudunk elegendőt költetni. - De mi köze ezeknek a kátyúhoz? - próbálta az úttalan utakra visszagombolyítani a beszélgetésnek összes fonalát Heveny Béci. Mert hogy akkor már lepukkadt magyar állami vasutakról beszéltek a felkészült hozzászólók, meg forráshiányos önkormányzatokról, hogy szóba hozzák a likas szociális hálót, meg a semmire sem elég családi pótlékot is. - Lehet, hogy mégiscsak keveset adózunk, azért nem jut semmire elég? - kérdezte ekkor Cink Enikő, ki rögvest kilenc pofonnal lett gazdagabb. Ettől persze a pénz mint össznépi hiány nem szűnt meg, mint ahogy a vita sem csitult. - Mondják, emberek, nem furcsa maguknak, hogy erről mi vitázunk? Nem inkább a parlamentben kellene ezt a pénzügyet szóba hozni, ahelyett, hogy égymás pénztárcájában, múltjában, meg magánéletében vájkálnak, meg árkokat ásnak a hon atyái és anyái? - buggyant ki a kérdés Belamiból. - A parlamentben? Hát ott is lehetne? - néztek rá többen is döbbenten, majd a Zsibi szép csöndben alámerült a hosszúnak ígérkező este cigarettás füstjében. BÁTYI ZOLTÁN A DELMADAR HETI PANASZA A gumióvszer nem nyújt teljes biztonságot. A barátomon is volt, mégis elütötte egy busz. A DELMADAR HETI IDEZETE „Szülinapomra kaptam egy légpárásítót és egy párátlanítót. Ugyanabba a szobába tettem őket, rendezzék le egymás között." ELÍTÉLTEK Három kubai elítélt beszélget a cellában: - Én azért kerültem ide, mert elkéstem a munkából - mondja az első. - Azt fogták rám, hogy szabotálom a szocialista ipar termelékenységét. - Az semmi, én azért kerültem ide, mert túl korán jártam be dolgozni - mondja a második. - Azt mondták, biztos kapitalista vagyok, azért iparkodok így. - Én bezzeg mindig pontosan jártam be dolgozni, se korábban, se később - sóhajt fel a harmadik. - Aztán lecsuktak, mert szerintük amerikai órám van, azért vagyok olyan pontos. DEPRESSZIÓ A férj bánatosan mondja a feleségének: - Drágám, olyan depressziós vagyok! Úgy érzem, teljesen magányos és használhatatlan vagyok! - Ugyan már - válaszol a feleség. - Ne érezd magad magányosnak! Rajtad kívül még egy csomóan érezzük úgy, hogy használhatatlan vagy! BACILUSOK Pistike kenyeret majszol, amikor véletlenül elejti azt. Mikor felveszi, és már éppen harapna bele, az anyja rászól: - Ügyan, Pistike, ne egyél belőle! Teli van bacilusokkal! Pistike elkezdi nézegetni a kenyeret, majd megszólal: - Persze, a Jézuska, a Télapó meg a bacilusok! Mindig beszéltek róluk, de még egyiket se láttam! ÜGYESEBB Nagyapja ölében üldögél egy kislány, és az öreg ráncait nézegeti. - Mik ezek az arcodon, nagyapa? - kérdi. - Ráncok. - És ezeket Isten adta neked? - kérdi a kicsi. - Igen, engem már nagyon régen teremtett. A kislány végigsimítja saját arcát: - És engem is Isten teremtett? - Igen, de téged még nem olyan rég. - Akkor ezek szerint Isten most már sokkal ügyesebb, nemde? Veszélyes útszakasz!