Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-01 / 75. szám

8 •KAPCSOLATOK" PÉNTEK, 2005. ÁPRILIS 1. Fél évszázados a szegedi helyi buszközlekedés Salaidul is fizettek a jegyért Ötven évvel ezelőtt, 1955. áp­rilis l-jén indult meg Szegeden a helyi autóbusz-közlekedés. A hőskor kezdő buszos csapatá­nak egyik tagja, Gera András kalauzként élhette át, mekkora kaland is volt Pestről kapott, lestrapált járgányokkal, rossz utakon betartani a menetren­det. Miközben Szegedet buszvonalak hálózzák be, és szinte minden sarkon összefuthat az ember egy-egy Tisza Volán-kék Ikarusz­szal, Volvóval, vagy alacsonypad­lós, az utas elé térdepelő busz­csodával, kinek is jutna eszébe: ötven évvel ezelőtt a szögcdi pol­gár még tátott szájjal bámulta, ha egy busz végiggördült a város útjain. A XX. század első felében csak a híres szegedi sárga tuja, vagyis a villamos csalogatta ben­dőjébe a tömegközlekedésre vá­gyókat. Aztán megszületett a po­litikai döntés a Rákosi-korszak­ban: Szeged immár akkora nagy­város, hogy nem élhet tovább buszközlekedés nélkül. - Nem tudom, ki találta ki pontosan, hogy Szegeden buszjá­ratok induljanak, de egyszer csak jött az utasítás: magát, Gera András kiválasztottuk, és a jövő­ben nem a villamoson, hanem buszon árulja majd a jegyeket ­idézte fel a buszos pályakezdést Gera András, aki büszkén em­lékszik arra, már a legelső szegc­di buszjáratokon szolgált. - Fiatalok voltunk, lelkesek, örültünk az új feladatnak, no meg pénzt is fizettek a munkán­kért. Én például havi 650 forin­tos bérért adtam a jegyeket. De el kell mondanom, a munkakörül­mények távol álltak az ideálistól. Budapestről olyan lestrapált bu­szokat kaptunk (számuk talán 6-7 lehetett), amilyenekre a fővá­rosiak már nem igen akartak fel­szállni. A város útjai meg annyi­ra rossz állapotban voltak, hogy a buszozók lelkét is kirázta a jár­gány, mire Szeged központjából a 100 MILLIÓ FORINT ÉVENTE Csongrád megye székhelyén már évtizedek óta a Tisza Vo­lán gondoskodik a buszra szállók szállításáról. Napja­inkban a Tisza Volán Rt. sze­gedi helyi üzletága 298 dolgo­zót foglalkoztat. A betétjára­tokkal együtt 40 vonalon köz­lekedik a 136 darab szegedi szolgálatra rendelt busz. Az elmúlt évben mintegy 6 millió 700 ezer kilométert tettek meg a járművek úgy. hogy kö­zel 100 millióan vették igény­be a szegedi buszos szolgál­tatást - tudtuk meg Szeri Ist­vántól, a busztársaság vezér­igazgatójától. így már könnyebb. Egykoron sárt dagasztottak a buszok Fotó: Miskolczi Róbert végállomásra értek - mondta el Gera úr. Megtudtuk tőle: a helyi buszközlekedés - ami akkoriban az SZKV-hoz, vagyis a Szegedi Közlekedési Vállalathoz tarto­zott - központja az Anna-kúthoz közel, a MÁV igazgatóság mö­götti utcában volt. Még egy bódét sem kaptak a sofőrök és kalau­zok, így aztán esőben, fagyban, nyári kánikulában legfeljebb a ház falához támaszkodhattak, amíg az indulásra vártak. Pihe­nésre maradt elég idő, mert nem túl szoros menetrendet kellett betartani. Óránként indultak a buszok, előbb csak Hattyastelep­re, Tápéra, Szőregre, valamint a Csongrádi sugárút végére szállí­tottak utasokat. Mégpedig meg­lehetősen drágán. Amíg a villa­mosjegy akkoriban sima jegy esetében 50 fillér volt, és az úgy­nevezett átszállójegyért - ami két járat egymás utáni igénybevétel­ét is lehetővé tette - 70 fillért kértek, addig a buszon a megtett távolság alapján szabták meg az árat. Aki például egészen a haty­tyasi végállomásig zötykölődött, 2 forintot adott át felszálláskor a kalauznak. Ám ha már a vasúti töltés előtt leszállt, elég volt 1 fo­rint 50-et kiemelnie a bukszájá­ból. - A buszok megjelenésével per­sze azonnal felszálltak a blicce­lők is, akik olcsóbb jegyért mesz­szebbre vágytak, ám nem volt nehéz kiszűrni őket. A hőskor­ban ugyanis jószerével néhány Gera András legszebb emlékei közé sorolja a szegedi buszozás hőskorát Fotó: Karnok Csaba hét alatt megismertünk minden utazót. A tömegközlekedésben még családias hangulat uralko­dott, s elképzelhetetlen volt, hogy a sofőr, netán a kalauz ösz­szeszólalkozzon az utasokkal. Pedig idegességre lehetett volna ok, ugyanis a szegediek nagyon gyorsan megkedvelték a buszt, így aztán a zsúfoltság szinte min­den járatot jellemzett - mesélte emlékeit Gera András. - Átkozottul rossz utakkal „büszkélkedhetett" Szeged az öt­venes évek közepén, különösen a körtöltésen túli világot lepte el egy-egy esőzés után a sár - kezdte azt a történetet, hogy miért ne­vezték el a hattyasiak salakos ka­lauznak. - Egyszer aztán a haty­tyasi buszfordulóban az a veszély fenyegetett, hogy bent ragadunk a sárban. Mondtam a helyi lur­kóknak: na, kölykök, aki haza­szalad, és hoz egy-két vödör sala­kot, hogy valamennyire megszi­lárdítsuk az utat, azt holnap in­gyen visszük az iskolába. Nosza, szaladt is mind, hogy pár perccel később már salakos vödörrel se­gítse meg a fejlődés útjára lépett helyi tömegközlekedést. Ami pedig a buszok technikai felszereltségét illeti: a buszsofőr feje fölött volt az üzemanyagtar­tály, amibe a kalauz segítségével pumpálták fel munkakezdés előtt a naftát, hogy egyáltalán út­nak indulhasson a járgány - ma­gyarázta mosolyogva Gera úr, s ötven év elmúltával is azonnal sorolta számos olyan pályatárs nevét, aki első buszosként szol­gálta a szegedieket. így megtud­hattam, a sofőrök csapatát erősí­tette - többek között - Suhajda Imre, Török Antal, Kádár Lajos, Ötvös István, Dávid fenő, Péli László, Bólya Ferenc, míg a jegye­ket - mások mellett - Varga Jó­zsef, Matovics Mátyás, Bús Jó­zsef, Csányi József, Simon József, Gera Imre, Gyulai István is árul­ta. Gera András aztán idővel letet­te a sofőrvizsgát, s amikor már Petőfitelepre, Mihálytelekre, a Halgazdasághoz is futottak a bu­szok, ő is a volánt tekerte. Ké­sőbb eligazolt a közlekedési vál­lalattól, s nyugdíjazásig az or­szágutak vándora maradt: több mint másfél millió kilométert vezetett le az idén 68 éves férfi. De ha legszebb emlékeiről kérde­zik, ma is elsők között beszél a szegedi helyi buszközlekedés in­dulásáról. BÁTYI ZOLTÁN A félhold nyomában Szegedi jellegzetesség: a város körüli parcellák félhold alakúak - írta egykor a néprajztudós. A hagyomány szerint ez török ha­tásra vezethető vissza. A mai néprajzos ezt nem tartja lehe­tetlennek - de más elképzelé­seket is ismertet. Bálint Sándor, a néprajz nagy tu­dósa írja: szegedi jellegzetesség, hogy a város körül megművelt fe­keteföldek egyes parcellái félhold alakúak. Ezt a szegedi néphagyo­mány a török hódoltsággal, az isz­lám félholdszimbólummal hozza kapcsolatba. A földeket „egy fél­népi magyarázat szerint a törökök formálták ilyenné, hogy Allah, ha letekint az égből, tartsa meg török híveinek" - írja a néprajzkutató. Ugyanakkor másik föltételezést is közöl, egy régi szegedi polgármes­ter szavai nyomán. Eszerint nem a török félholdról van szó, sokkal inkább arról: a szántóvetők az adott földnek a forgalomtól legtá­volabb eső részén - azaz a köze­pén - lehetőleg el-elszántottak egy darabot a szomszéd földjéből, így növelve kissé saját területü­ket. S a szomszéd, pótolva a kelet­kezett hiányt, ugyanezt tette a másik szomszéd földjével - így alakult ki az egymás melletti par­cellák félholdformája. Arra is utal Bálint Sándor, szó lehet harmadik lehetőségről is: a Földanya-kul­tuszról, a régi, matriarchátus nyo­mán,- a félhold egyébként Boldog­asszony ősi alsóvárosi kegyképén is megjelenik. Mit szól mindehhez a néprajz­tudomány mai képviselője? Nyu­lassy Ágnes, az SZTE tanárképző főiskolai kara történelem tan­székének adjunktusa mondja: mindhárom lehetőség föltétele­zés, egyelőre egyiküket sem bizo­nyították. Az elszántásos variá­ció szerinte túl szimpla magyará­zat - ő inkább a török hatásra szavaz. De talán szóba jöhet - fű­zi hozzá - az egykori muszlim je­lenléttől független kultikus ele­mek szerepe. A szántóvetők egy­kor nagyon odafigyeltek a min­denkori holdállásra. Léteznek-e ma a szegedi határ­ban félhold alakú parcellák? Itt-ott előfordulhatnak, ez azon­ban legföljebb a véletlen követ­kezménye lehet. Ha a török idők után fönn is maradhatott a félhol­dat idéző parcellák hagyománya, azóta már számos történelmi sorsforduló és ezzel kapcsolatos földtulajdonváltás következett be, ez pedig lehetetlenné teszi az egy­kori félholdföldek nyomainak föl­lelését - mondja Kocsis László, a megyei FVM-hivatal falugaz­dász-osztályvezetője. Ilyen váltás például a hatvanas évek téesz­szervezése, az 1978-80-as esz­tendők táblásítássorozata, illetve az 1992-93-as kárpótlás. De a mai, műholdas mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer akár félhold alakú földterület azonosí­tására is alkalmas. ECS. Az GSTIXAEDIA és a ¡fi bemutatja: Társadalmi Célú Plakáto. Szegedi Ifjúsági Ház 12005 Tisza-part 2. ása SZEGEDI í-ii • . Húttíóss HOSSZÚTÁVRA TERVEZ? rtt - 2-3 hét szállítási határidő, • kedvező ár, magas minőség, - gazdag forma- és színválaszték, • - könnyed, biztonságos működtetés. gÖi^gHitefógCflSai €DÖíp0ífíGGCE0au Belteri arlertek lipbled[ - modern vagy klasszikus - furnérozott ajtók 8 féle ® színben vagy lakköntőtt kivitelben időtlen elegancia, XXI. századi technológiai FELMÉRÉSTŐL A BEÉPÍTÉSIG! HELIOMA Makó, Rákosi út 4. Bemutatóterem a volt Redőnygyár területén! Tel./fax: (62) 211-455:, 213-510 Isuzu márkaképviselet ISUZU - Biztonság. Megbízhatóság. XXL századi dizájn "» 1 f • Isuzu midibusz (26+2 ülés) értékesítés, kedvező lízing konstrukciókkal. Euró 3 Isuzu motor, turbó dízel intercooler, magas ár/érték arány, gazdaságosság, kényelem. Tisza Volán Rt. Járműjavító Üzletág 6724 Szeged, Bakay N. u 48. Tel/Fax (62)560-198; (30)626-1082 ISUZU

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom