Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-30 / 100. szám

12 SZIESZTA 2005. április 30., szombat FARKAS CSABA HORGASZROVATA Telepítésektől versenyekig Csak úgy zúdul a ponty a hermanos vizekbe. Az egye­sület több vízterületén nincs pontytilalom - itt május 2-ától is lehet pontyozni. Annak, hogy a magyar csa­pat hatodik lett - és ez kitű­nő helyezés - a nemzetközi castingbajnokságon Berlin­ben, szintén vannak szegedi vonatkozásai. Tegnap 30 mázsa méretes pontyot telepített a Szegedi Hermán Ottó Horgászegyesü­let azokba a vizeibe, melyek­re nem vonatkozik a május 2-ától július 15-éig tartó pontytilalom (Fehér-part­Szilvás, repülőtéri tavak). A tilalom kezdetéig 20 mázsa tiszai ponty is érkezik - letel­te után pedig az algyői csa­torna, a tiszai medencés ki­kötő s a Sándorfalvi-tó pontyállománya gazdagodik 15 mázsával; az említett mennyiségek éppúgy mére­tes egyedekből .állnak, mint a korábbi, húsvéti 35 mázsa. A szintén korábban telepített 900 kiló kétnyaras és 700 kiló egynyaras ponty a követ­kező években válik kifogható méretűvé - a még inkább távlatokban gondolkodás je­gyében pedig 200 ezer da­rab előnevelt, apró pontyiva­dék is jut a vizekbe. De nem­csak pontyból áll a világ: hétfőn, 5 ezer darab előne­velt csukával, indul a raga­dozóhalivadék-telepítés, s folytatódik 25 ezer előnevelt süllővel, illetve 2500, szin­tén előnevelt harcsával. A keszegről ugyancsak szólni kell: 100 mázsányi került a hermanos vizekbe a Tiszából - köztük négykilós dévérek is. Következzenek a versenyek! A Berlinben tavasszal megrende­zett nemzetközi casting- (cél- és távdobás) bajnokságon tizen­két ország csapatai közül 6. lett a magyar csapat, melynek a Szegedről elszármazott Schrei­ter Tamás is tagja volt. Ez kitűnő helyezés: tőlünk északabb­ra-nyugatabbra a casting sok­kal elterjedtebb, mint itt. A Nagy-Britanniából kiindult cas­tingsportot egyébként az egye­sület volt elnöke, Imreh Balázs honosította meg Szegeden; a Hermán akkoriban castingtá­borokat is szervezett gyerekek­nek. - Aki pontosan akar dobni, kezdjen el castingelni - hívja föl a figyelmet Schreiter Tibor ügy­vezető alelnök, aki elkísérte Berlinbe a magyar csapatot. És legvégül: május 22-én Holt-Ma­ros-kupa néven közös horgász­versenyt rendez a szegedi ön­kormányzat és az egyesület. 9 SZEMKÖZT Csetepaté a Mars tér körül Minden héten szerdán este látható a Szegedi Városi Televízió és a Délmagyarország közös tévéműsora, a Szemközt. Az e heti adásban Nagy Sándor szegedi városfejlesztési alpolgármestert Vass Imre és Fekete Klára faggatta arról, miért elégedet­lenkednek a kereskedők a Mars téri piac átépítése miatt. MUNKATÁRSUNKTÓL A Mars tér átépítésével kap­csolatban Nagy Sándor vá­rosfejlesztési alpolgármes­ter leszögezte: tiszta és ol­csó piacot szeretnének lét­rehozni a város közepén ­erről 2004 novemberében közgyűlési határozat szüle­tett. A beruházás hamaro­san elkezdődik, novemberig a Gábor Dénes szakközépis­kola előtti két kiscsarnok­nak el kell készülnie. Ezért kapott kézhez 15 kereskedő bontási határozatot az úgy­nevezett Tálas-soron. Arra a kérdésre válaszolva, hogy a Mars téren árusító­kat váratlanul érte a határo­zat kiküldése, azt a választ kaptuk: nem lehetett várat­lan, hiszen a városi határo­zat egyértelművé tette a helyzetet. A bontást melles­leg nem a politikusok, ön­kormányzati képviselők rendelték el, hanem az épí­tési hatóság, ettől kezdve minden az érvényes jogsza­bályok szerint történik. Aki ezt követően kéri, hogy no­vemberig a helyén marad­hasson, mivel régi bódéjá­ból egy költözéssel szeretne az új kiscsarnokba „átlép­ni", annak óhaját a lehető­ségekhez képest figyelembe veszik. Felmerült a Mars tér kap­csán az is, hogy kommuni­kációs zavar keletkezett az érintettek és az önkor­mányzat között, máskülön­ben nem következett volna be ekkora felháborodás a bontási határozatok kéz­hezvétele után. Nagy Sán­dor azt válaszolta, akadnak kereskedők, akik arra szá­mítottak, hogy pénzt kap­nak a bódéjukért cserébe, ezért az utóbbi években többet felvásároltak - ők most nyilván elégedetle­nek. Hiszen kártérítés az érvényes szerződések sze­rint nem jár, csak egy-két esetben. A kereskedők sokallják a bérleti jogokért fizetendő 5 millió forintos összegeket is, de az alpolgármester szerint ez annak függvényében nem tekinthető soknak, hogy cserébe egy tulajdon­joggal felérő bérleti joghoz jutnak 20 évre. Hozzátette: minden fejlesztés pénzbe kerül. Mivel a város az első ütem felépítéséhez 150 mil­lió forinttal járul hozzá, ez azt jelenti, hogy minden szegedi lakos 1000 forintot áldoz a Mars térre. Akkor azoknak is áldozniuk kell, akik a piacból élnek. Az ellenzék részéről el­hangzott vádat, miszerint muhinak szeretné eladni a városvezetés a Mars tér egy részét, Nagy Sándor nevetsé­gesnek tartja. Mint mondot­ta, ha ez lett volna a szán­dék, már a 2002-es választá­sok utáni első hónapban megtehették volna, és nem bajlódnának az átépítéssel. Harminc éve ért véget a vietnami háború Harminc éve, 1975. április 30-án ért véget Saigon bevéte­lével a vietnami háború, amely­ben az Egyesűit Államok 58 ezer katonáját veszítette el, míg a vietnami katonai és polgári áldozatok száma több millióra tehető. Az USA történelmének első vereségét az amerikaiak máig sem tudták igazán feldol­gozni. A délkelet-ázsiai ország lakóit pedig azok a gyermekek emlékeztetik a fájó múltra, akik az amerikai hadsereg által be­vetett mérgező anyagok máig tartó hatása miatt torzszülött­ként jönnek a világra. MTI A távol-keleti országban a II. világháborús japán megszál­lás után, 1945. szeptember 2-án kiáltották ki a Vietnami Demokratikus Köztársaságot (VDK), amelynek Ho Shi Minh lett az elnöke. Szeptember 23-án a francia csapatok is­mét megszállták Saigont, majd 1946 decemberében ki­tört az első indokínai háború, melynek során a franciák 1949-ben Bao Dai császárt ál­lították a megszállt déli terü­letek élére. A VDK csapatai szovjet és kínai támogatással hét hadjáratot vezettek a megszállók ellen. A népi had­sereg, a Viet Minh egységei 1954. május 7-én döntő győ­zelmet arattak Dien Bien Phu­nál. A franciák 16 ezer embert vesztettek, a francia gyarmati hatalom végleg vereséget szenvedett Indokínában. Előzmények és a tonkini incidens 1954 júliusában Genfben Franciaország aláírta az Indo­kína-szerződést, amelyben el­ismerte Vietnam függetlensé­gét, az indokínai államok szu­verenitását, és megkötötték a békét. A 17. északi szélességi A 11 éves Pharn Thi Thuy Linh lábával ír egy vietnami kórházban. A gyermek feltehetően az amerikai hadsereg által a harcok során bevetett, úgynevezett Agent Orange lombtalanító vegyszer által előidézett betegségben szenved. A délkelet-ázsiai országban még ma is számos nyomorék csecsemő születik a méreg alkalmazásának következtében. Ebben az évben mintegy 4 millió vietnami képviseletében beperelték a szert előállító amerikai vegyipari vállalatokat háborús bűnök elkövetése címén, de egy szövetségi bíróság elutasította a keresetet FOTÓ: MTI/AP/RICHARD VOGEL foknál demarkációs vonalat hoztak létre, az országot ide­iglenesen kettéosztották: a kommunista vezetésű északra és a Bao Dai által kormányzott délre. A szerződés alapján 1956-ig választásokat kellett volna tartani és egyesíteni a két országrészt. Ezt azonban a délen mind nagyobb befolyást szerző Egyesült Államok meg­akadályozta, s Dél-Vietnam­ban kikiáltották a köztársasá­got, amelynek élére Ngo Dinh Diem került. 1960-ban meg­alakult a Dél-vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front (DNFF), amely 1961 közepén megkezdte a partizánharcot Diem rendszere ellen. A déli elnököt 1963-ban meggyilkol­ták, s ezután számos vezető váltotta egymást a Saigonban, 1965-től Ky tábornok, majd 1967-től Nguyen Van Thieu lett az államfő. Az amerikaiak, akiknek ta­nácsadói már 1954-től jelen voltak, 1961-62-ben vitték el­ső nagyobb harci egységüket Vietnamba, de egyelőre nem vetették be teljes haderejüket. Az 1964. augusztus 2-i, az úgy­nevezett tonkini incidens (há­rom észak-vietnami őrnaszád állítólag megtámadott egy amerikai rombolót a Tonki­ni-öbölben) után az Egyesült Államok légitámadásokat in­dított Észak-Vietnam ellen, majd augusztus 7-én a Kong­resszus szabad kezet adott Lyndon B. Johnson elnöknek a haderő bevetésére. Az ame­rikai katonák létszáma 1964-68 között 25 ezerről 525 ezerre nőtt (a háború idején összesen több mint két és fél millió katona szolgált itt), de sem napalmmal, sem a leg­korszerűbb fegyverekkel nem tudták megtörni a vietnami nép ellenállását. Tárgyalások, nemzetközi nyomásra Az 1968. februári Tet-offenzí­va után Washington tárgyalá­sokra kényszerült, amiben a nemzetközi közvélemény nyo­mása is jelentősen közreját­szott. Hatalmas felháborodást keltett az 1968 márciusában My Laiban rendezett vérfürdő, s az egyre növekvő veszteségek miatt mind jobban erősödtek az egyesült államokbeli hábo­rúellenes tüntetések. Az amerikai-észak-vietnami béketárgyalások 1968. május 13-án kezdődtek Párizsban, a megbeszélésekbe később be­vonták a DNFF és a saigoni kormány képviselőit is. Az amerikai kormány beszüntet­te Észak-Vietnam bombázá­sát, de a harcok közben to­vább folytak. Az 1969-ben hi­vatalba lépett Richárd Nixon elnök az amerikai jelenlét csökkentésére törekedett, köz­ben a háború átterjedt Laoszra A vietnami háború amerikai áldozatainak emlékfala Washingtonban és Kambodzsára is. Az Egye­sült Államok „vietnamizálás­sal" próbálkozott, azaz helyi csapatokkal akarta kiváltani sajátjait. Az északiak újabb si­kereire Washington fokozott légitámadásokkal, a kikötők elaknásításával válaszolt. A harcok mérlege Az elszenvedett légi - és szá­razföldi veszteségek a vietna­mi háború hevességéhez ké­pest élőerőben csekélyek, az amerikai közvélemény tűrő­képességéhez viszonyítva azonban nagyok voltak. Á ha­zai és a nemzetközi tiltakozás végül a háború befejezésére kényszerítette az Egyesült Ál­lamokat. 1973. január 27-én Párizsban a két fél békeegyez­ményt (fegyverszüneti megál­lapodást) kötött, amely a kül­földi csapatok kivonását, a harcok befejezését és a tár­gyalásos rendezést írta elő. Az amerikai csapatok március 29-én elhagyták Vietnamot. Délen Thieu elnök egyre ke­ményebb módszerekkel kor­mányzott, uralma ellen 1974 végére tömegtüntetések tör­tek ki. Az északiak december­ben nagy offenzívát indítot­tak, és néhány hónap alatt az egész országot elfoglalták. Thieu elnök 1975. április 21-én lemondott és Tajvanra menekült, a vietnami háború 1975. április 30-án Saigon ­mai nevén Ho Si Minh - fel­tétel nélküli kapitulációjával ért véget. 1976júliusábanakét országrész Vietnami Szocialis­ta Köztársaság néven egye­sült. A háború szomorú mérlege: az Egyesült Államok tíz év alatt 58 ezer katonát vesztett, a költségek 135 milliárd dollárt tettek ki, a vietnami katonai és polgári áldozatok száma több millióra rúgott, az anyagi kár felmérhetetlen volt, a kom­munista uralom elől legalább félmillió vietnami menekült el. A vietnami háború az Egye­sült Államok történelmének első veresége volt, amelynek traumáját az amerikaiak máig sem tudták igazán feldolgoz­ni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom