Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-22 / 93. szám

10 DÉLMADÁR 2005. április 22., péntek Pszichohumor - Doktor úr, állandóan azt képzelem, hogy egy. macska vagyok. - És mióta képzeli ezt? - Már kiscica korom óta. Pszichiáter a betegnek: - Van egy jó és egy rossz hírem. - Kezdje a rosszal, doktor úr! - Önnek Alzheimer-betegsége van. - Te jó ég! És m! a jó hír? - Hazamehet és elfelejtheti az egészet. Két tehén beszélget: - Hallottál arról az új betegségről, amitől a tehenek megőrülnek? - Igen. Még szerencse, hogy mi pingvinek vagyunk. - Doktor úr, nem tudok aludni. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem. - Ja, így már érthető. - Doktor úr, a feleségem azt hiszi, hogy megőrültem, mert szeretem a kolbászt. - De hiszen ez nevetséges! Én is szeretem a kolbászt. - Ez nagyszerű! Akkor jöjjön el és nézze meg a gyűjteményemet, több száz van már belőle! Mindig is hipochonder voltam. A francia drazsét már gyerekkoromban is egyesével, egy pohár vízzel vettem be. - Doktor úr, én mindig kutyának képzelem magam! - Jól van, feküdjön ide! - De doktor úr, nekem nem szabad fel mennem a kanapéra! Soha többé nem büntetem magam, nem kötök kompromisszumokat és nem ámítom magam! ...hacsak nem akarom elveszíteni az állásomat. QJ N </5 tefi QJ fi £ <L> CL> ,—I fi B u< QJ O N M </3 • wH cd Az ebédem egy bögre répa Sikíts, te dög! Mivel az ujjamat nem tudom a számba Levelibéka legyek, ha nem áll el öt venni... percen belül Belami fészket rak Árulja már el nekem valaki, hogy nincs-e birtokában egy kevéske fecskenyál? - döbbentette meg kérdésével a Zsibbadt brigádvezetőben lakókat Snájdig Pepi. A külváros több izommal, mint aggyal rendelkező polgára többször Is előállt már kívánságaival és lúdtalpas lábaival. A legnagyobb megrökönyödést eddig azzal okozta, hogy egy egész húszezer forintost szeretett volna kölcsön kérni, ám az akkori sokkot a fecskenyál, mint igény, rögvest elfeledtette. - Már csak azért kérdem, mert aprócska gallyakat, nádszálat, szénát, de még sarat is sikerült összegyűjtenem, ám a fészekrakáshoz annyira nélkülözhetetlen fecskenyálat sehol sem tudtam beszerezni. - Semmi gond, Snájdig úr, csak üljön nyugodtan a helyén, majd én hívom a mentőket ajánlkozott segítőkészen és enyhén ittasan Plüss Eta, aki nagyon aggódott a kivénhedt munkakerülő egészségért. Ám Snájdig tiltakozása, meg apró ütése Etácskát a székéhez tapasztotta, így aztán a Snájdig el tudta magyarázni: neki ugyan semmi baja, csupán bejárt eddig kilencvenhét bankot, és pénzintézetet. Útja során, pedig bebizonyosodott számára: ő, mint rászoruló, de leginkább nagyobb fia, mint még inkább rászoruló a rendkívül kedvezményes és a fészekrakó programot, mint lakásvásárlási akciót segítő kölcsönöket nem tudja felvenni. Maradt hát a fészekrakás természetes, de annál kipróbáltabb módja. - Na, ezen a kudarcon nem csodálkozom, mert magának annyi gyakorlati érzéke sincs, hogy a szöget falba verve legalább az ujját eltalálja nevetett Plüss Eta. És hozzákezdett a fészekrakó program dicséretéhez, mert több nap, mint kolbász, s több kolbász, mint lakás. Mármint egyelőre. De ha beindul a nagyüzem, csak úgy özönlik az Ifjúság a frissen meszelt otthonokba, amiknek idővel még a keritésük Is kolbászból lesz - magyarázta Etácska, telve pálinkával és optimizmussal. - Na, az nem is lenne baj, mert a fészekrakóknak legalább lenne mit enniük. Ugyanis ha sikerül átvergődniük a hitelfelvétel összes akadályán, és még a beköltözésre is marad pénzük, fizethetnek annyi törlesztést, hogy kajára biztos nem marad már pénzük. - Ugyan honnan vesz ekkora marhaságot. Hiszen a kamatok már olyan kedvezményesek, mint hallottam a tévében, a rádióban, de talán már a mosógép is bemondta, hogy lassan a bankok fizetnek, csak vegyük igénybe a szolgáltatásukat - szállt bele a vitába Belami, mint sörivásban Igen, de fészekrakásban kevésbé érdekelt magyar állampolgár. - Az lehet, hogy kedvezményesek, csak éppen a pénzt vissza kell fizetni. És elmondjam, maguknak: ha valaki komolyan veszi, hogy önrész, vagyis bukszában lapuló készpénz nélkül is lakáshoz juthat, mennyi a havi törlesztése? - kérdezte Snájdig. Bár többen is tagadásuk jeleként söröskorsókkal célozták meg szerencsétlen Pepit, ő bizony sorolt olyan számokat, hogy Béla légy lefordult a falról. Negyvenkilencezrestől a nyolcvanegyezerig sorolódtak a bankfüggő összegek. Ám Snájdig hozzátette: ez utóbbi összegért csak oly kevéske milliócskát lehet kézhez kapni, amiért éppen másfél fabudit kínálnak az egyébként igencsak beragadt ingatlanpiacon. - Mondja, kedves Pepi, magának minden jó kezdeményezéssel járó örömöt el kell rontania? érdeklődött ekkor már kicsit dühösen Plüss Eta, aki négy fél kevert, s az azt kísérő sör után általában meglátta a dolgok pozitív oldalát. Snájdig persze a rosszindulatú feltételezést éppen úgy kikérte magának, mint a következő nagyfröccsét, így aztán a vita folytatódhatott. Józsi csapos ugyan nem volt kíváncsi a fészekrakó programra, ám mégis megtudta perceken belül, hogy mennyi jelzáloggal kell terhelni azt a lakást, amit a nagymama egy egész élet munkája árán tudott csak részletekben, harminc év alatt kifizetni, hogy aztán az örökösök még örökösödési adót is fizessenek, mielőtt megkapják saját tulajdonba. Aztán szó esett még vissza nem téritendő áfáról éppen úgy, mint szocpolos kedvezményről, plusz félszobáért vállalt gyerekekről, meg kihaló magyarságról. Mivel ez utóbbit említve már a Zsibi több lakójánál is elszakadt a fonál, egyesek arról kezdtek vitatkozni, vajh, min is vesztek össze? - A fészekrakó program, az áll itt a vita középpontjában - terelgette az embereket a pulthoz, a beszélgetést meg eredeti medrébe Belami, hozzátéve: kéretik objektíven szemlélni a tényeket. - Megpróbálom, esküszöm magának. De most objektíven csak a gatyám zsebére tudok koncentrálni, amiben, túl április huszadikán, fél maréknyi vaspénz csörög csupán - harapott bele a poharába Snájdig. Majd újra feltette kérdését: emberek, hát tényleg nincs maguknál egy kevéske, jutányosán igényelhető fecskenyál? BÁTYI ZOLTÁN Szólj be! Tudod, mi állna neked jól? Egy papírzacskó a fejeden. Nem csűnya, csak nagyon érdekes az arca. Annyi esélye van, mint három lábű sünnek az autópályán. Minek neked ész? Van számítógéped! Szerencse, hogy a golyó gyorsabb nálad... Olyan csűnya, hogy az anyósom lehetne. Olyan csúnya, hogy amikor a fényképét kirakták a tejesdobozra, a gyerekek rászoktak a sörre. Olyan a lábad, mint az őzé, de nem olyan kecses, hanem olyan szőrös. Olyan menő vagyok, hogy a telefonszámom az egész országban díjmentesen hívható. Olyan hülye, hogy görbíti a teret! Olyan csűnya vagy, hogy mikor megszülettél, anyád nem tudta, hogy bölcsőbe tegyen-e vagy a fára. Mi lesz ez: majom vagy ember? Olyan vagy, mint egy csésze. Aljas és nagy fülű. Olyan botfüled volt, hogy kiskorodban azzal ütötték a nővéred nyomát, amikor megszökött. Az igazolványképével dobják fel az unalmasabb horrorfilmeket. Úgy néz ki, mintha egy hentes lett volna a plasztikai sebésze. Villamos... Az anyósomnak már van elektromos kése, elektromos kenyérpirítója, sőt még a tojásforraló is villannyal megy. A múltkor panaszkodott, hogy nincs hely a konyhában, ahova leülhetne. így hát, vettem neki egy villamosszéket. Zaklatás: ez a század már a nőké lesz? Azf mondta az oktatóm, hogy mindig szorosan a padka mellé álljak...