Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-13 / 85. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 14. •MEGYEI TÜKÖR« 7 BE- ÉS ÖSSZEOLVADÁSSAL FOGYNAK hj A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Csongrád megyei földművelésügyi hivatala szerint az FVM honlapján szereplő tavaly szeptemberi adatok nem csak a Dalba Szövetkezet beolvadása miatt módosultak. Szabó Csilla, a hivatal munkatársa arról tájékoztatott, hogy a Homokháti Spárgatermelők Szövetkezete, a zákányszéki Délzöld, valamint a bordányi Freeterm összeolvadt, az új név: Dűne-Fruct Szövetkezet. Eszerint a megyében most már csak tizenöt tész működik. Városőrök, villamoson A szegcdi városőrség tagjai rendszeresen figyelik a zsebeseket az l-es és 3-as villamosokon. A szegedi városőrök - ha volt szabad emberük - alkalmanként korábban is járőröztek a szegedi tömegközlekedési eszközökön, másfél hónapja renszeresen teszik ezt az 1 -es és 3-as villamosokon. - A legtöbben reggel fél 8 és 10 óra között, iskolakezdéskor, valamint fél 12 és 4 óra között utaznak a villamosokon - mondta Kovácsné Vadászi Erika, az önkormányzati városőrség vezetője. - Ekkor történik a kizsebelések zöme. így munkatársaink főleg ebben az időszakban járőröznek a villamosokon. Hebők Zoltán százados, az újszegedi rendőrőrs parancsnoka elmondta, a városőrség a rendőrséggel együttműködve végzi a feladatát. - A járőrök jelenléte visszaszorítja a tömegközlekedési eszközökön a zsebtolvajlások számát mondta a százados. - Március óta legalább hat alkalommal indult eljárás zsebesek ellen. A járőrök sárga mellényben látnak el szolgálatot. A zsebeseket már arcról ismerik. A tolvajok általában egyedül „dolgoznak", de nem ritka, hogy a zsebes nő kisgyerekkel utazik. NY. É. LEGYÜNK ÓVATOSAK! A városőrök tapasztalata szerint az utasok gyakran felelőtlenek: nyitva hagyják a táska cipzárját szinte felkínálva az alkalmat a zsebeseknek. Azt tanácsolják, a mobiltelefont, a pénztárcát, az értékes dolgokat a táska aljába, a belső zsebekbe tegyék az utasok. Ezzel elkerülhető, hogy a tolvajok áldozatává váljanak. A tész-alapítási láz után máris szelektál a piac Későn kezdődött, hamar véget ér Mifelénk a rossz emlékű téeszesítés miatt nem szívesen szövetkeznek a termelők - hajtogatták a politikusok évekig. Mostanra úgy alakult, hogy országosan Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működik a legtöbb, 18 új típusú szövetkezet. Idén viszont elkezdett csökkenni a számuk. Az érintettek szerint sok helyen hiába születtek meg a tész-ek, nem tudtak megerősödni, mert nem kaptak elég időt és segítséget. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium legutóbbi adatai szerint Csongrád és Szabolcs* Szatmár-Bereg megyében vagyis épp nem a legfejlettebb vidékeken - működik a legtöbb tész. Szeptemberben 18 termelői értékesítő szövetkezet létezett mindkét megyében, Bács-Kiskunban 12, Békésben 6, a többi megyében átlagosan 2-4, Nógrádban és Vasban viszont egy sem volt. Ezt a megyénkre nézve hízelgő statisztikát máris rontotta az az esemény, amely a múlt hónapban zajlott le Mórahalmon. A szatymazi őszibarack-termesztők Dalba Szövetkezete beolvadt a Mórakertbe, egy Bács-Kiskun megyei tész-szel együtt. Vezetőik azt mondták, kiderült: termelőként csak így maradhatnak meg a piacon. A medgyesegyházi dinynyések is jöttek volna, őket azonban már nem tudta fogadni az ország egyik legrégebbi, s talán legerősebb tész-e, amelynek képviseletében Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármester, országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy az egybeolvadás nem olyan örömteli folyamat. Jobb lett volna, ha az ezredfordulón megalakult tész-ek minden településen megerősödnek, s úgy hoznak létre magasabb szintű együttműködéseket. A beolvadás viszont azt jelzi, hogy a magyar kormánynak az uniós támogatás mellett jobban kellett volna segítenie ezeket a szerveződéseket - a hazai ámk és munkahelyek védelme érdekében. Azt, hogy a megalakulás óta romlottak a körülmények, megerősítette a makói Vízi István is, aki a Makóker-Tész elnöke. Az agrárvállalkozó úgy látja, a két-három, jó időben létrejött szövetkezés biztos lábakon áll, az újabbaknak azonban nehéz föladat talpon maradni. A Makóker-Tész 2003-ban, a tész-boom idején jött létre, harminc tagja vörös- és fokhagymát, petrezselymet, paprikát termeszt. Az első, nagyobb támogatás jól jött, gépeket vettek, igazán fontos beruházásra, például hűtőházra már nem futotta, hiszen a bevétel arányában járt a fejlesztésre A Mórakert nemcsak az egyik legnagyobb, de a legrégebbi tész is az országban Fotó: Frank Yvette fordítható támogatás. Az uniós csatlakozás után pedig ez csökkent, ma már nehezebb kialakítani a működéshez szükséges föltételeket. A makóiak most vesznek telephelyet, és megpróbálnak önállóan tovább élni a piacon. A legszebb nevű Csongrád megyei tész-t, a csanyteleki Gróf Károlyi László Hangya Szövetkezetet mindenképpen szerettük volna elérni. A telefonkönyvben föltüntetett mobilszámok azonban már nem élnek, és vonalason is hiába próbálkoztunk. A csanyteleki Balog Károly eredetileg villanyszerelő, húsz éve kezdett el fóliázni. - A fólia, a vegyszerek ára, a fűtés költsége azóta a többszörösére nőtt, a mag ma már harminc-negyven forint, miközben még '90 tájékán is 10 forintba került. A paradicsom ára viszont nem így viselkedett, ezért fél hektárból ma már nem lehet eltartani a családot - von mérleget Balog Károly. - Mi épp határeset vagyunk: hatezer négyzetméteren gazdálkodunk. A nyolcvanas években is volt olyan, hogy egy-egy év nem sikerült, de négy-öt év átlagát számolva jól kijöttünk. Most viszont egymást követték a rossz évek. Csapdahelyzet ez, mert fejleszteni kellene, de nincs miből, a házat nem merjük kockáztatni fedezetként. Más munkahely pedig nincs, mégis ezt kell csinálni, mégpedig a lehető legjobban. A csanyteleki gazdálkodó - az övéhez hasonló méretű gazdaságok tulajdonosaival egyetemben - azért megpróbálja kihasználni az adódó lehetőségeket, és bebiztosítani a család jövőjét, ahogyan lehet. Ő a helyi szövetkezettel áll kapcsolatban, a felesége viszont a mórahalminak a tagja. BAKOS ANDRÁS Időutazás a Délmagyarországgal: 1967az algyői medence éve (58. rész) Szeged a magyar olajipar központja lesz A csalódás - úgy tűnik - minden újdonságban kódolva van. Szeged már az 1920-as évek óta folyvást kitörési pontokat keresett, melyeket hol az egyetemben, hol az idegenforgalomban vélt megtalálni. Igazán egyik sem váltotta meg a világot. A '60-as évek második fele már az olajról szólt, mindenki nagy városfejlesztési lehetőségekben, jól fizető új munkahelyekben reménykedett. Ez sem így valósult meg. És alighanem szerencse is, hogy Szeged nem lett iparváros. Egy biztos, hamarosan az algyői medence adja a hazai olajtermelés mintegy felét és a földgáz nagy részét. Pezsgett is az élet a várostól északra. A századik fúrás Január 10-én már „Növekvő földgáztermelés címmel az Országos Gáz- és Olajipari Tröszt vezérigazgatójának tájékoztatójáról tudósít a DM. A vezér nyilatkozata szerint: „- Elsősorban az algyői olajkutatásokat növeljük és meggyorsítjuk itt a termelést. Mintegy 90 kutat mélyítünk 2 ezer méterről 3 ezer méterig. A gáznemű szénhidrogének földház - termelését a tavalyi 1300 millió köbméterrel szemben már az idén 1700 millió köbméterre emeljük. A 400 milliós növekedéssel az ipari fogyasztók mellett jelentős mennyiségben tudjuk emelni a lakosság ellátását is." A február 17-i lap pedig a következő adatokkal szolgál: „A szegedi medence olajkészlete meghaladja a lovász-budafai kőolajtárolók induló készletét, a földgázkészlet pedig a Hajdúszoboszlóiét. Bizonyították, hogy hazai vonatkozásban a szegedi medence rendelkezik a legnagyobb kőolaj- és földgázkészletekkel, amelyeknek további bővülése várható." „A századik fúrás" címmel pedig arról számol be a lap, hogy: „Az öt évvel ezelőtti egy darab fúróberendezés mellé újabb húszat telepítettek a szegedi medencébe, s az akkori huszonhét fő heYÍLAÜ emLEt ARJAI, EGYESÜLJETEK! DiiMwmm a Mf a c r a n sxociAifXTA mvxm/srAKT lapja «L t. t . xm5, D*a8«* i. 95 EV-95 NAPBAN ELBESZELVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olvasóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az ilyen válogatások szükségképpen esetlegesek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. lyett ma már 1100 ember dolgozik e területen. Augusztus végére olyan stádiumba kell elérkezni a kutatómunkának, hogy összeállíthassák a medencéről szóló geológiai zárójelentést, amely előreláthatóan biztosítja, hogy 1970-től kezdve évente egymillió tonna kőolajat és egymilliárd köbméter földgázt termeljenek a szegedi térségben." Paprika és színház A hagyományos iparágakról kevesebb szó esik. Mindenesetre a paprikaipar akkor még virágzott. Ahogyan a lap írja: „Évről évre nagyobb mennyiséget dolgozthat fel a szegedi táj piros kincséből a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat. Ilyen tömegű nyersárut, mint tavaly, még sohasem fogadtak... 1966 az erdeményes esztendők közé tartozik a vállalat történetében. A tervezett 390 vagon helyett 444 vagon őrlemény készült a paprikamalmokban." Erre az időszakra esik a színház - egyik - nagyobb felújítása is. „A szegedi színház rekonstrukciója, amelynek terveiről már több alkalommal beszámoltunk olvasóinknak, idén az év utolsó negyedében kezdődik meg. A nagyszabású felújítás tervezése több mint egy esztendeje kezdődött. A kivitelezés, a legjelentősebb színház-felújítási munka vidéken mintegy 30 millió forintba kerül, és előreláthatólag két évnél is tovább tart. Ezalatt az elavult épület kívül-belül új köntöst kap. Az építési, felújítási költség legnagyobb részét műszaki korszerűsítésre, a színpad modernizálására és megna- Fúrómunkások az gyobbítására fordítják. Ennek érdekében a színház épületét a Deák Ferenc utcai oldalon 4-6 méteres magasságban megnyújtják." - írja a lap. Hideg és Zsiguli Már akkor is szeszélyes volt az időjárás. íme egy hír a január 12-i lapból, olajmezőn Fotó: Somogyi Károlyné mely szerint: „Szokatlanul kemény hideg köszöntött Szegedre keddről szerdára virradóra. A szegedi meteorológiai állomáson - amint Katona László technikus elmondta - 6 óra 45 perckor mínusz 23,2 Celsius fokot mértek. A József Attila Tudományegyetem Ady téri épületének tetején elhelyezett meteorológiai teraszon 6 óra 39 perckor mínusz 16,7 Celsius fokot mértek. Mint érdekességet említjük meg, hogy ugyanezen a meterológia teraszon tavaly január 11-én minimumként mínusz 6,7-et mértek." Autóínségben szenvedő világunkban mindenki megváltásként várja a Fiat-124 szovjet változatát, amelyről biztató hírek jelennek meg a DM-ben is. Január 22-én például azt írja a lap, hogy. „A szovjet utakon most vizsgázik a Fiat-124 típusú kisautó - az a prototípus, amelyből a Togliatti autógyár évente 600000 darabot gyárt majd. A Szovjetunió a gyártáshoz szükséges ipari berendezéseket több olasz cégtől, s elsősorban a fővállalkozó Fiat-cégtől vásárolja. A négyszemélyes Fiat-124-esbe 62 lóerős, négyhengeres, vízhűtéses motort építenek, amely 147 km/óra maximális végsebességet ad a járműnek. 100 kilométerenkénti fogyasztása 8,1 liter szuperbenzin lesz." Azt viszont senki sem gondolta volna, hogy majdan öt évet kell várni az előleg befizetésétől számítva egy új Ladára. Ebben az évben gyászolt az ország. „Meghalt Kodály Zoltán" - szól a lap címe, majd az írás: „Váratlanul elhunyt Kodály Zoltán, de örök értékű muzsikáján túl a mestert személyes kapcsolatok is fűzték Szegedhez. Amikor 1933 forró nyarán itt járt a szabadtérin, s a hirtelen zápor miatt színházba vonult koncerten Nyári este című műve hangzott fel, dr. Szeghy Endre professzor vendégszerető barátságát élvezte. A szegedi komponistát másnap arra kérte, kalauzolja őt a városban, mutassa meg neki, hol nőtt össze ez a gyönyörű délalföldi város a faluval. Ma már csak fényképek őrzik sétáját Alsóvároson, a templom freskói között, vagy a Mátyás téri hűs lombok alatt. 1945-ben ő javasolta Vaszy Viktort a szegedi színház élére." (Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN