Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-09 / 82. szám

Szombat, 2005. április 9. SZIESZTA 11 JÓZSEF ATTILA ES VÁSÁRHELY „Az ucca és József Attila életében Vásárhely kitüntetett sze­repet kapott - állítja Rummel Józsefné tanítónő, aki már középiskolásként a helytörténeti szak­kör keretében kezdte el gyűjteni a költővel kap­csolatos emlékeket, dokumentumokat, s kuta­tását azóta is folytatta. Az 1970-es években személyesen is beszélgethetett József Attila vá­sárhelyi barátaival, s nővére is többször tartott előadást a költőről. A lapunknak elküldött, és az alábbiakban közölt, hangsúlyozottan nem tu­dományos jellegű összeállításában felvillantja a száz éve született költő Vásárhelyi kapcsolatait, s a róla szóló visszaemlékezéseket. József Attila 1905. április 11-én, Budapesten született. Apja - József Áron - szappanfőző munkás, anyja - Pőcze Borbála - mosónő. Mi­kor Attila hároméves volt, apja elhagyta a csa­ládot és Amerikába indult. Ekkor anyja kényte­len volt Attilát nevelőszülőkhöz adni. Amikor hazakerült, alkalmi munkával igyekezett köny­nyíteni a család gondjain. Tizenhárom éves korától már rendszeresen verseket írt. Anyja 1919-ben meghalt, így nővéréhez, Jolánhoz ke­rült, Makai Ödön házába. Elvégezte a polgári iskolát, majd a makói gimnáziumba járt. Ekko­riban írt verseivel felkereste a Szegeden élő Ju­hász Gyulát, aki lelkesen mellé állt. Versei kezdtek folyóiratokban megjelenni s tizenhét éves korában adták ki első verseskötetét. A Makai család Hódmezővásárhelyre köl­tözésével József Attila is kapcsolatba került városunkkal. Az itt töltött idő nemcsak át­meneti nyugalmat, hanem bensőséges emberi kapcsolatokat is jelentett számára. A haladó szellemű, nagy tudású jogász eleinte mint hivatalos gyám, később mint atyai jó barát is támogatta a költőt, a szemérmesen titkolt nél­külözések, a pesti irodaimi dzsungelharcokban kapott sebek miatti válságos időszakokban. Háza mindig nyitva állt sógora előtt. A költő pedig élt is e vendégszeretettel, szívesen jött Vásár­helyre. Szerette ezt a tájat. 1930. májusá­ban, az első meleg ta­vaszi napon mondta például ezt barátjá­nak, Fábián Dániel­nek a környékről: „Látod, ha nem volnál a földön, azt hinnéd, hogy egy kis szigeten állsz, és kö­rülötted hullámzik a zöldeskék tenger. Látod, ez a táj, mely megkapta Aranyt és Petőfit, ez az a táj, mely a szabadságot és a végtelent szim­bolizálja, ahol sza­badon csaponghat a képzelet, ahol a tör­ténelmi századok homályába mene­külhet a lélek. No, te dunántúli tagadd le, hogy felejthetetle­nül szép ilyenkor az Alföld!?" József Attila 1928-tól tartó kapcsolata vá­rosunkkal nem múlt el nyomtalanul a költő munkásságában. Az itt hallott, látott népi rig­musok, dalok, táncok emléke oly mélyen vé­sődött emlékezetébe, hogy művészete a ma­gyar kultúra e rétegéből sokáig táplálkozhatott. De a főtéren sétálók láttán, vagy a munkás­otthoni beszélgetések nyomán is érlelődtek benne azok a hosszabb „kihordásra" váró csí­József Attila Szabadszálláson nagyapjával, Pőcze Imrével és Etelka nővérével FOTÓK: A JÓZSEF ATTILA MÚZEUM ARCHÍVUMA T rák, amelyek a későbbi nagy versekben öltöttek testet és váltak részévé a magyar költészet halhatatlan remekeinek. De a város sem feledkezett meg az itt töltött napokról. Látogatásairól ma is épületek és emléktáblák tanúskodnak: a Teleki utcai volt munkásotthon épülete, a hajdani Kinizsi és Csáki utca sarkán épült ház, az úgynevezett „Műverem", az egykori Központi Kávéház épü­lete, dr. Makai Ödön ügyvéd lakása. A „Műverem" volt az egyik hely, ahol ta­lálkozhatott a vásárhelyi alkotóművészekkel. Ezekről a találkozásokról és beszélgetésekről barátai vallomásaiból tudunk. így vall Galyasi Miklós: „József Attila a pártos művészet híve volt, ...sokszor ismételte: a mű­vészetnek politikai célokat kell szolgálnia. A „Műverem"-ben fiatal költők mérték össze ere­jüket. Pákozdy Ferenc és jómagam is írtunk verseket, melyeket gyakran közösen vitattunk meg. József Attila nagy elszántsággal vitatko­zott, néha heves gesztussal magyarázta egy-egy költői kép szépségét. Olykor keményen bírált, ...szinte önmaga gondolataival viaskodott. Szé­les látókörű, nagy műveltségű költő volt. Cso­dálatos érzéke volt a vers szépsége iránt. Magát mindig tudatos költőnek tartotta, pedig mi tud­tuk, hogy ösztönös lángelme, de tisztában volt a verselés mesterségbeli részével is." Kovács Mihály így emlékezik: „Hallgatója vol­tam annak az előadásnak, amelyet József Attila tartott Hódmezővásárhelyen 1932. december 18-án, a Központi Kávéház nagytermében, A legújabb magyar költészet címmel. Emlék­szem, hogy a fiatal költők közül Illyés Gyulát, Erdélyi Józsefet és önmagát említette meg mint a legújabb magyar líra jellegzetes képviselőit. Az itt tartott előadásnak nagy sikere volt. Elsza­valta többek közt a Külvárosi éj című versét, melyet a hallgatóság nagy tetszéssel fogadott." Vízi Albert visszaemlékezése: „József Attila baráti köréhez tartoztam. Sokat beszélgettem a költővel a versírásról. József Attila szenvedé­lyesen érdeklődött a népművészet iránt. Verse­inek ritmusa nem egyszer a népkölté­szetet utánozta... Kedvenc olvasmánya volt a Kalevala, amelynek gondolat­ritmusát verseiben is felhasználta. Gyakran kirándultunk Körtvé­lyesre. A Vásárhelyen töltött idő a költő éle­tének viszonylag nyu­godt szakasza volt. ...Tőle magától tu­dom, hogy nagyon szerette Vásárhelyt, jobban, mint Makót, ahová csak az a né­hány ember kötötte, akik barátai voltak, megértették és segí­tették. Vásárhelyen azonban szerette a város egész paraszti lakosságát. Sokat sé­táltunk együtt estén­ként, de nem a főut­cán, a korzón, hanem a mellékutcákon a vá­ros külső részein. Ott, ahol esténként még kiültek az öregek a kapuba, vagy a füves árok­partra s beszélgettek, levegőztek a napi munka után. Nem egyszer álltunk meg beszélgetni ve­lük, mert Attila nemcsak szerette az egyszerű embereket, hanem azonnal kontaktust is talált velük. Az ilyen beszélgetések többször úgy ér­tek véget, hogy a nénik, bácsik köszöntek el tő­lünk s mentek be lefeküdni, mert már nagyon későre járt s holnap is nap lesz - mondták." Testvére, Jolán is ír vásárhelyi élményeikről: VARJUK „Sokat csatangoltunk a város határain túl... Kirándulásokat rendeztünk a Tisza mellé, és néztük a vizet, mint gyerekkorunkban a Dunát. Ha meleg nap sütött, fürödtünk, úszkáltunk. Aztán leheveredtünk a fűre és bámultuk a kék eget. Ilyenkor nagy-nagy nyugalom költözött belénk s estefelé, mint a fáradt kapások, szót­lanul, egymásba karolva mentünk haza." Csáki Páléknál is sokszor megfordult Attila mint kosztos. Csáki néni nagyon sok, kedves emléket mesélt. Többek között innen tudjuk, hogy mennyire szerette Attila a palacsintát, s hogy ezért a néhány jó falatért képes volt verset is írni. Azt is innen tudjuk, mennyire szeretett volna udvarolni. Szegényes öltözéke miatt azonban sokszor mulatságossá vált, ami mély nyomokat hagyott Attilában. 1929. februárjában is járt József Attila Ma­kaiéknál. Makaiék nagy mulatságot rendeztek ez év farsangján, melyre Attila írta a verses étrendet, a kínálgatót. Ne feledd, hogy régi szabál: Csak mértékkel egyél, Igyál, Kövérség korai vénség, Tehát móddal, ó vendégség. Az angyalok sose esznek, Mégis gyönyörűek lesznek. Étkek áradata Csigaleves E levestől mennek falnak Kik belőle sokat falnak; Hideg fogas Cúgot kapsz a halevéstől, Nemcsak soktól, de kevéstől. Halmajonéz Majonézből bármily kevés Harmadnapos hideglelés. Töltött tojás Hajh! A tojás nehéz falat! Casino módra Ezt mondja a tapasztalat. Csirkesaláta Füled szaggatja a csirke, Ebbe őrült bele Klrke. Hideg rosztbif Rosztbif reuma forrása, körítve Aki eszi, kárát lássa. Pulykamell Pulykamelltől hull a hajad, Jóasszonymódra Jobb tehát, ha tálba marad. Kappansült Szeplőt szaporít a kappan, körítve Nem viszi le semmi szappan. Uborka- Lúdtalpat kapsz uborkától, és salátafélék Ne is égy belőle mától. Torták Torta hájat nevel búra, és édességek Biztos a karsbádi kúra. Pogácsák és Pogácsától kezed reszket sós sütemények Vegyed tudomásul eztet. Ürmös és Megmondták az apostolok, ringató borok Nem innivalók a borok. Feketekávé A fekete török átok ­De hát úgyis megisszátok. ím hát aki mértékkel Szórakozott az étkekkel S nem roggyant meg keze-lába, Jöhet a táncoskolába, Járjuk, mint a szél a pusztán, Fölfrissülünk majd káposztán, Káposztának Is a levén, Mint a beduin a tevén. (E hasonlat egyéb híán nem történt csak a rím mián.) S ha még fogát feni falánk ­Frissen sül a farsangi fánk. Kívül piros, belül foszlik, Míg a vendég el nem oszlik. S aki panasszal van bajba, menjen a sóhivatalba! Kevésbé ismert tény, hogy Móricz Zsigmond­dal való személyes találkozója is Vásárhelyen zaj­lott 1934 márciusában. Móricz a Szép Szó 1938. január-februári számában megjelent nekrológ­jában emlékszik „Nagyon fáj" címen József Atti­lára, s ebben ír első vásárhelyi találkozásukról. A találkozás színhelye a Makai ház volt, ahová Mó­ricz Zsigmondot a lakásban található néprajzi ér­dekességek megtekintése céljából hívták meg. A költői kiteljesedés korszaka egybeesik köl­tőnk városunkhoz fűződő időszakával. Vásár­hely paraszti lakossága, valamint a város kultu­rális és társadalmi élete igen sok vers írására ih­lette József Attilát. Itt született - többek között ­az Eszmélet című verse is. A verset 1934. február l-jén kezdte el írni, valószínű Pesten. A teherpá­lyaudvarra, a vagonokra való utalás ferencváro­si élmény. A folytatás és a befejezés azonban már Vásárhelyen történt. A vers először a Heti Vásár - Hétfői Újság 1934. augusztus 24-i és szeptember 3-i számában jelent meg. Teljes egészében itt keletkezett a Szappanos víz című verse. Egyszer valaki mosott és ki­engedte a szappanos lét a „hűs udvar tég­lakocka vörösére". - Érdekes, hogy ez a szap­panos víz miként keresi a kivezető utat, végül mégis a kanálisba folyik - jegyezte meg nővére e jelenet láttán. Ebből a kis ötletből született meg aztán maga a vers. Vízi Albert is több vers formálódásának ta­núja volt, mint például az Esik című versnek, így emlékszik erről: „Még most is hallom, ahogy ropogtatja a szavakat - Lassúdad or­szágos eső - vagy - Dörmögő vagyok, dörmögő / Meg ballagó, hisz evező / Nem kell soha országútra! - S nem elégedett meg azzal, hogy csak ő ízlelgette a vers szavait és sorait, velem is el-elmondatta őket, hallani akarta, hogy úgy­mondjam pártatlan kívülálló szájából is, mert bizonyítást akart hallani. - Ugyanez az él­ményem a szintén Vásárhelyen írt Dörmögő c. verséről is. Erről a verséről mondta Attila: ­Ilyen verset még a jó öreg Arany sem írt, pedig ő igazán nagy költő volt, de ezt még ő is megirigyelné. - Egy másik kirándulás alkal­mával a Káka tövén költ a ruca c. dal ritmusára megszületett a Holt vidék c. verse. Addig és annyiszor daloltatta, majd dúdoltatta szöveg nélkül velem a népdalt, míg teljesen magáévá tette jellegzetes ritmusát. De Vásárhelyen szü­letett a Betlehemi királyok c. verse is. (Etus nővére volt a boldogságos kismama.)" Vásárhelyi keltezéssel azonban nemcsak köl­temények, hanem kedveséhez, Judithoz írt le­velei is fennmaradtak. E levelekben a jövőt tervezgető, de határozatlan, bizonytalan, min­denképpen szomorkás és pénzzavarral küsz­ködő József Attilát ismerhetjük meg. 1935-ben járt utoljára városunkban. Makai Ödön halálakor már egészségi állapota miatt nem utazhatott le Pestről. 1937. december 7-én a Népújság közli a szomorú hírt: „Eltemették Jó­zsef Attilát". A cikk így hangzik: „Szombat dél­után terjedt el a hír Vásárhelyen: József Attila, a fiatal költőnemzedék egyik leghivatottabb egyé­nisége, borzalmas körülmények között öngyil­kosságot követett el. Nagyon sokan ismerték nálunk ezt a nyugtalan vérű, zseniális fiút. Nemcsak szikrázó tehetsége, keserűségükben is csodás szépségű versei, hanem személye révén is. Sokszor megfordult Vásárhelyen, ahova ro­koni kapcsolatok fűzték, sok maradandó költe­mény született ideges tollából az alföldi humu­szon. Akik ismerték a halkszavú poétát, látták sápadt arcát, hihetetlen fájdalmakat kifejező szemeit, tudták, hogy valami nincs rendjén en­nek a különös, zárkózott embernek az életében. És mégis alig panaszkodott. Nem kért, amikor a legkeservesebb nyomorban tengődött, inkább elment dolgozni pár fillérért koldusok és csa­vargók közé... Az utóbbi időkben szanatórium­ban igyekeztek rendbehozni meghasonlott lel­kivilágát. Már-már úgy látszott, hogy sikerül, de a balatonmenti tragédia, József Attila szörnyű öngyilkossága a vonat előtt, bizonyítja, hogy minden kísérlet hiába történt. Vasárnap százak kísérték Balatonszárszón utolsó útjára. Ha éle­tében ennyien törődtek volna vele, talán nem jutott volna a rettenetes sorsra. Megtalálták leg­utolsó verseit, amelyek mindegyikéből muzsika csendül ki, mint minden költeményéből. Saj­nos, ezeknek a verseknek a melódiája a halál fél­reismerhetetlen indulójának megrázó akkord­jaitjelentik..." mmmmm 06-30/30-30-443 .... „ mms@defmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! megmutatjuk minilenkinek! i h&Mat m,^,,1,^,1,: Dél magyar ország •LM Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJEK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! Kedves ülvesö! i ítepjetatésks! a beküldi egyetértésén kivüi a képen létható siemély (kiskwéektiél a törvényes képviselő) honéjéndisi utk/épes. epülőjegy-foglalás resbetc repülőút-adatbázis vw.repüíSjegy.detni'adyar.hu DELWAGYARORSZAG DÉLVILÁG OTTHON VftN! A DELMAGYARORSZAG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T- Mobile Rt. T - -Mobile1 Partner

Next

/
Oldalképek
Tartalom