Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-09 / 82. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2005. ÁPRILIS 9. WWW.DELMAGYAR.HU SZAZ EVE SZÜLETETT JÓZSEF ATTILA és örök nélkülözés Középiskolás éveit Makón töltötte az éppen száz esztendeje született József Attila, s ennek számos tárgyi emlékét őrzi a város múzeuma - amit történetesen éppen a költőről neveztek el. Az ország második legnagyobb József Attila-kéziratgyűjtemény minden darabjának megvan a maga története... A makói József Attila Múzeum kertszomszédságában áll az Espersit-ház, a XX. századelő Hagymavárosának legendás ügyvédje, Espersit János lakott, és dolgozott itt, aki jövedelméből a koszorús költő pályafutását is patronálta. Ma múzeumépület ez is, József Attila makói emlékháza. A boldog békeidők számos emléke, fotók, könyvek, használati tárgyak közt az egyik hátsó szobában áll a pad, amelyet a költő koptatott, míg a makai gimnázium diákjaként okosodott. Minden bizonnyal több vers is fogant a vörösesbarna faülésen. - A legnagyobb megtiszteltetésnek számított, ha valaki beülhetett abban a bizonyos teremben a bal oldali oszlop első padjába, ahol József Attila éveken át szívta magába a tudományt - fogalmazott Halmágyi Pál múzeumigazgató, aki immár a költőről nominált gimnáziumban végezte tanulmányait. - Persze, a költőre büszke makói tanároktól már kiskorunktól fogva megismerhettük életútját és a Makóhoz köthető eseményeket, történeteket. Még kisiskolás korunkban látogattunk el egyszer nyomkeresőként az akkor már idős Saitos Valériához, akit mint múzsáját Riaként énekelt meg verseiben. Az asszony nagyon nagy szeretettel beszélt az ifjú költőről, és történeteiből megsejthettük, valóban milyen ember is lehetett, a személyes emlékekből egy gazdag személyiség képe bontakozott ki... A szükség költője - Szűkös körülmények között élt - idézte fel azok emlékeit az igazgató, akik még találkozhattak a Makón élő József Attilával. Az azonban biztos, hogy támogatói többen is akadtak, hiszen a múzeum tulajdonában több képen is együtt látható a város elismert polgáraival, akik sok más tehetség mellett őt is patronálták. Elébem került a Makón őrzött kéziratok egyik gyöngyszeme, sajátos kombinációja a levélnek és a vers kéziratJózsef Attila Földeákon FOTÓK: A JÓZSEF ATTILA MÚZEUM ARCHÍVUMA nak, Espersit Jánosnak, első számú makói támogatójának címezve. A levél hátoldalán a Megfáradt ember kézzel jegyzett verse, mintegy melléklete, míg a levél arról tanúskodik, hogy az immár húszesztendős József Attila hisz 1925-ben kelt - hogyan számol el egyik verseskötet-kiadásának részleteivel. Több százezer koronás tételeket összegez - ennyit ide, annyit oda, de a múzeumigazgató is felhívja rá a figyelmemet: ezek a számsorok akkor nem túl nagy öszszegeket jelentenek. - A verseskötetek kiadása sem nyújtott biztos megélhetést a Makóról akkor már elkerült, patrónusával azonban még mindig nagyon szoros kapcsolatot tartó ifjú költőnek, hiszen a levélben szereplő több százezres tételek már az inflációs koronára utalnak - fűzte hozzá Halmágyi Pál. A levelekből még kiderül, hogy akkoriban a verseskötetek kiadását sokszor a nyomda finanszírozta előre, és a boltokban eladott könyvek mellett az előre öszszeírt előfizetők listájának hossza döntötte el végül, hogy megéri-e a kiadás. A szükség azonban a költő makói és a környező falvakban eltöltött éveit, az 1920 és 1923 közötti esztendők többségét is jellemezte, bár gyámjai gondoskodtak kollégiumi ellátásáról, saját írásai is folyvást utalnak rá: örök nélkülözésben él, és kamaszfiúként szinte mindig éhes. Ez utóbbinak ékes példája az az irodalomtörténeti „unikum", dedikált verseskötet, aminek ajánlását egy jól sikerült palacsintázás ihlette. A Siket Mancikának, a költő kedves iskolatársának nagynénjéhez dedikált Szépség koldusa kötet egy szépemlékű uzsonnázást örökített meg az irodalom számára. A „baracklekvárral bévülről megkenegetett" palacsintákat a nagynéni készítette a délutánjukat a Siket-házban töltő fiúk számára. Az étkezések emlékére utal a makói múzeumban őrzött „dödöléstál", az a bádogedény, amiből az ifjú József Attila sokszor ebédelt, uzsonnázott az internátusban. A szükségnek köszönhető a Kiszombori versek megszületése is, hiszen 1922 nyarán házitanítóskodást vállal a Makóhoz közeli falucskában, ahol testközelből találkozhat a kétkezi munkát végző és szintén rendkívüli nehézségek között élő magyar agrárproletariátussal. Kezembe vehettem azt a vonalas, lassan porladó, sárgálló füzetecskét, amibe - első kötetként - lejegyezte a Zomboron fogant verseket. Érdekes, hogy az akkor nyomor szélén tengődő költő füzetét a gyűjtők később lapokra szedték rendkívüli értéke miatt... Makó, a múzsák kertje A Makón töltött alig három év az első szerelmek ideje a folyton lángoló lelkű kamasz és poéta számára. Ez a szerelmektől égő időszak az első öngyilkossági kísérletek - beteljesületlen szerelmek - ideje is, de számos szép, vágy ihlette mű is fogant a makói esztendők során. Az 1923-as évből több átgépelt példány is fennmaradt a Lányszépség dicsérete című költeményről, s hogy miért kellett írógéppel megörökíteni a szerelmes sorokat, persze annak is külön története van - tudtam meg Halmágyi Páltól. - Akkor már évek óta ismerte Espersit Jánost, aki később is támogatta költői pályáját, sőt mondhatni, jó barátságba került a tisztes makói polgárral. A közvetlen beszélgetések során kiderült: patrónusának van egy „kisleánya", Caca, aki más városban tanult. Egy napon, amikor Attila odalátogatott, az ügyvéd bemutatta az éppen akkor otthon tartózkodó leányát a költőnek, aki nem számított rá, hogy egy feltűnően szép, tizenkilenc esztendős ifjú hölggyel fog találkozni. Az első pillanatok rögtön arra indították, hogy ott, azon nyomban papírra vesse a Lányszépség dicsérete című versét, aminek persze az eredetije is fennmaradt - mondta az igazgató. Persze, más szerelmek is Makóhoz láncolták a szívét, a helyi szóbeszéd úgy tartja, hogy hosszú évtizedekkel halála után két, akkoron már meglett korú hölgy is összeveszett azon, melyiküknek írt egy bizonyos verset (azaz akkor épp melyikük „dobta ki" a fiatalembert). Az igazi, öröklétnek fennmaradt múzsák sorából azonban ki kell emelni Tusikát, azaz Gebe Mártát, a kollégiumigazgató Gebe Mihály szépséges leánykáját. A történet úgy tartja, hogy az Attilával éppen egy esztendőben született kisleány, aki szüleinek szolgálati lakásában, azaz a fiúkkal egy kollégiumban lakott, az intézmény rózsakertjét locsolgatta épp, miközben az ifjú gimnazisták az ablakból lógva epekedtek a tünemény után. A költőben eképpen fogalmazódtak meg az érzelmek: „Márta hajad, bronz-ajakad kéri s lázad a vágyam, illaAz ifjúkori múzsák egyike: Tusika, azaz Gebe Márta tozó, vészt okozó csókba lehelni be lágyan." A kéziratok kalandos útja A makói múzeum kéziratés dedikáltkötet-gyűjteményét csupán a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum kollekciója múlja felül számban, a tudomány számára elengedhetetlen eredetik miatt rendre kutatók érkeznek Makóra. Hisz az újabb és újabb kritikai kiadások esetében nem mindegy, hova húzott még egy vonást, hová toldott be egy-egy újabb betűt a költő, ami elkerülhette a nyomdászok figyelmét, és esetleg más értelmet adhat a szavaknak. A kéziratok beszerzését Péter László, a makói múzeum első igazgatója kezdte meg közvetlenül a második világháború után, alig tizenöt-húsz évvel a költő halálát követően, amikor még számos élő emléket őriztek a barátok, ismerősök. A munkát Tóth Ferenc történész-muzeológus folytatta, és gazdagította a gyűjteményt. Halmágyi Pál vezetése alatt már eredeti kézirattal nem, csupán néhány dedikált kötettel gyarapodott a gyűjtemény, ami azonban szintén felbecsülhetetlen irodalomtörténeti értéket képvisel. Mindegyik „leltári tételnek" megvan a maga története. - Több kötetnek, kéziratnak is igen kalandos a sorsa. A háborúval és az ismerősök elköltözésével persze számos eredeti örökre elveszett, ám az elődeim áldozatos kutatómunkájának eredményeképp több kézirat is a múzeumba kerülhetett. Az egyszerű emlékkönyvbe bemásolt, 1923-24-ből származó Legutolsó harcos például csak 1985-ben került leltárba, addig magánkézben volt. A Kiszombori versek füzete a költő másik patrónusához, Kesztner Zoltánhoz került, aki a villanytelep igazgatójaként dolgozott akkoriban. A tulajdonos még a háború alatt fiára hagyta örökül a becses kéziratot, aki azonban Ausztráliába költözött. De a kutatómunka kiderítette: az elveszettnek hitt füzet Makón maradt a Kesztner fiú egyik barátjánál, így kerülhetett a közgyűjteménybe. A ma már csupán gézkesztyűvel érinthető eredetikkel kapcsolatban különös izgalmat jelentenek a faximile kiadások, hiszen ilyenkor az eredetit a nyomdába kell szállítani, és ha útközben nyoma veszne, az felbecsülhetetlen kárt jelentene az irodalomtörténet számára mondta az igazgató. ILLYÉS SZABOLCS A költő tudta a fizikát Költeményeiben, leveleiben és tanulmányaiban Jézsef Attila számot ad természettudományos ismereteiről - elemezte műveit a költő születésnapjához közeledve Gyémánt Iván, a szegedi egyetem elméleti fizika tanszékének vezetője. A fizikus évtizedek óta kedveli a verseket, József Attila írásait öt évvel ezelőtt kezdte kutatóként szemlélni. - Egykori tanárához, Galamb Ödönhöz Bécsből írott különleges tartalmú levelei a huszonegy éves József Attila természettudományos érdeklődéséről tanúskodnak. Más írásaiban azonban alig találni nyomát - fogalmazott Gyémánt Iván fizikus, egyetemi tanár. - Kitűnik az írásokból, hogy szerzőjük figyelemreméltó fizikai és kémiai tájékozottsággal rendelkezett. Három témakör foglalkoztatta leginkább 1926-ban: a speciális relativitáselmélet, azaz az erő anyaggá alakulása a sebességhatáron. Említette ezenkívül az univerzum összetételét a pozitív és negatív töltések rendszerével, és ugyancsak ismerte a görbült teret, vagyis az általános relativitás elméletét. Hogyan tett szert a költő erre a tudásanyagra? József Attila makói tanárának visszaemlékezéseiben olvasható, hogy a húszas évek elején a nagyközönség számára Einstein elméletét népszerűsítő könyv divatos olvasmánynak bizonyult, melyről Attilával többször beszélgettek. - Szegedi egyetemi tanulmányai során találkozhatott-e a relativitáselmélettel, és a fizika hatásai kimutathatók-e verseiben? - tette fel a kérdéseket a tanszékvezető. - Kézenfekvő a válasz is, hiszen mielőtt Bécsbe utazott, a szegedi egyetemen József Attila már hallhatott a relativitás elméletéről, különösen az atomok és molekulák összefüggéseiről. József Attila 1924 szeptemberében iratkozott be az egyetemre. A fennmaradt okmányok tanúsága szerint az első félévben Kogutowicz Károly bölcsészeknek szóló földrajzelőadását látogatta. Elméleti fizikából Ortvay Rudolf óráját vette fel az indexébe. Az atomok és molekulák szerkezetéről Kiss Árpád, a fizikai kémia professzora előadására iratkozott fel. Arra nincsen adat, hogy a fiatalember milyen szorgalommal látogatta az órákat, és hogy elsajátította-e a tananyagot. Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy legalábbis az első néhány bevezető jellegű órán megjelent. Versei közül az 1925-ben született Keserű címűben mutatható ki a természettudományos ismerete: előfordulnak ugyanis a költeményben a radioaktivitás, elektromos hullámok, eroplánok és trubinák kifejezések. Gyémánt Iván megállapította, hogy József Attila szegedi tanulmányai egyedül nem magyarázzák érdeklődését a relativitáselmélet, a sík és görbe, a pozitív-negatív töltésű rendszerek iránt. Ifjabb Gazda István szöveg-összehasonlító vizsgálatát idézte, aki rámutat: Fényes Samu és az általa megjelentetett Diogenes című ismeretterjesztő lap szintén hatott a költőre. - Nem akadtam viszont forrására az ellenkező töltésű elektronnal, azaz a pozitronnal kapcsolatosan leírt elképzeléseinek. József Attila mégis szokatlanul korán használta a fogalmat emelte ki érdekességként az elméleti fizikus. - Meglepő felfedezés lenne rábukkanni a nyomára, mert a pozitronrészecskét csak évekkel később, 1928-ban jósolták meg, és csak 1932-ben mutatták ki. DOMBAI TÜNDE