Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-08 / 81. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 7. •AKTUÁLIS" 3 Az embermadár és a méreg FARKAS CSABA Hát igen, a darvak és a vegyszerezett búza - ezekről lesz szó. Meg másról is. az egyszer talán a hasonló helyzetek elkerülését lehető­vé tevő géntechnológiáról. A darvak, ezek a fantasztikus mada­rak, a török időkben még csatát is nyertek - a magyaroknak. „Hangos krúgatásuk távolról úgy hangzik, mint emberek zava­ros kiáltozása... A magyar sereg már szaladóban volt, mikor a csa­tazaj s a lövöldözés fölverte a mocsarak alvó daruseregét. A törö­kök a darvak ezreinek lármáját emberi zajnak vélve, azt hitték, a mieink segítséget kaptak, és vad futással menekültek. A magyar­ság, látván a törökök futását, visszatért, s az ellenségből sokat le­vágott" - írja egy régi krónikás Kemény fános 1635-ös, győztes, szalontai, éjjeh csatájáról. Akkoriban Magyarországon még köl­tött a daru - most már csak átvonul fölöttünk ősszel és tavasszal, illetőleg leszáll enni, pihenni. Bár - mondhatjuk, a közelmúltban történt, mérgezéses darupusztulás után - a jelek szerint jobban teszi, ha le sem száll. Nem tudjuk, mit veszítünk a darvakkal. Azaz a darvak hiányá­val. „Valóságos emberi lény, madárruhában" - írja egy tudós, szintén régről. „Komoly madár, de ha kedve úgy hozza magával, vidám, valóságos táncot jár. Túlcsapongó jókedvében felszed mindenféle kis fadarabot vagy követ a földről, felhajítja a levegő­be, el akarja kapni, mindenféle tréfákkal mutatja ki végtelen vi­dámságát, de közben mindig kecses, szép marad." A csávázott búzától elpusztult darucsapat tagjaira ez már nem vonatkozik. Óriási aránytalanság a jó-rossz mérkőzésben utóbbi javára: miközben szakemberek abban reménykednek, hátha visszatér hozzánk költőmadárként a daru, természetvédelmi te­rületekre (vagy ha nem reménykednek, igyekeznek biztosítani átvonulásuk zavartalanságát), elég egy kis pocokméreg, s kész. Holott a daru és az ember nem alkot antagonisztikus ellentétet. Egykor a juhászok segítőtársként tartották, a puli és a kuva­szok-komondorok mellett. A birkatolvaj még nem is látta a nyá­jat, a daru már észlelte a közeledőt, magatartásával jelezte, vala­mi jön, jó lesz vigyázni. A daru egykor nagy érték volt, még tolla is: boldog-boldogtalan süvegébe tűzve viselte. Egy darutoll egy fo­rintba került, mikor „három és fél forintért csikót lehetett venni". Ez persze, a számok mutatják, nem a mai időkben volt, hanem egy másikban. S a géntechnológia miképpen kerül ide ? Eredmé­nyei - párhuzamosan az ugyancsak terjesztendő biogazdálkodás­sal - lecsökkenthetik a mezőgazdasági mérgek alkalmazásának szükségességét. Nem kell vegyszerezni - méregtelenítődhet a ha­tár. Vagy ezt megelőzi még a darvatlanítás ? Nógrádi a gazdasági szereplőkkel tárgyal A Nemzeti fejlesztési tervről ja fogadni, ha nem elég felké­tartott előadást tegnap Nógrádi szült. Ezért nem mindegy, ho­Zoltán országgyűlési képviselő gyan fogalmazza meg a terület a Fidesz-MPSZ gazdasági mun- önmagát, fejlesztésének irá­kacsoportja „Gazdasági moz- nyát. Nógrádi Zoltán ezért a gásterünk" című sorozatában, megye gazdasági érdekképvise­Az unió bővítése kapcsán óriási leteihez látogat el, hogy közö­területi különbségek alakultak sen tárgyalják meg a munka­ki az egyes régiók között, a helyteremtés irányát, a gazda­dél-alföldi terület a 15 legszegé- sági fölzárkózás lehetőségeit, nyebb régió közé tartozik - ugyanis a képviselő szerint csak mondta. A politikus hangsú- a gazdasági szereplőkkel való fyozta, a nagy mennyiségű uni- együttműködés hozhat ered­ós forrást a Dél-Alföld nem tud- ményt. A Római Magyar Akadémia 10-15 percnyi járásra van a Vatikántól - ebben a körzetben már napok óta nincs autóforgalom. Az in­tézmény igazgatója, Csorba László törté­nész - aki alig több mint egy évtizede a szegedi egyetemen tanított - azt mondja, napok óta nincs már náluk talpalatnyi hely sem. A nyelvtanulási céllal Rómában mun­kát vállalt szegedi fiataltól is több itthoni ismerőse érdeklődött a viszonyokról, ám végül lemondtak az utazásról. - Rengetegen telefonálnak hozzánk Magyar­országról - tájékoztat Csorba László törté­nész, a Római Magyar Akadémia igazgatója. ­Az ösztöndíjasoknak hagyományosan van itt szállásuk, őket természetesen most is elhe­lyeztük, s a még ezen kívül szabad helyeinket a temetésre Rómába érkező hivatalos, diplo­máciai vendégek, követségek vették igénybe. Ilyenformán mi zarándokokat sajnos nem tu­dunk fogadni - így is akkora a zsúfoltság, ami­lyenre még nem volt példa. Az érdeklődőknek korábban még tudtunk segíteni, hiszen jól is­merjük a római egyházi szálláshelyeket, csak­hogy napok óta ezek is teljesen megteltek. Most már aligha van más lehetőségük az ide érkezőknek, minthogy a Tor Vergata egyetem mellett kialakított, a zarándokokat fogadó ha­talmas területre menjenek. Ugyanitt alakítot­tak ki hasonló fogadó területet a 2000. évi ju­bileumi rendezvények idején, az olasz polgár­őrség hasznosítja is az akkor szerzett tapasz­talatokat - ott rendezett, biztonságos körül­mények között lehetnek a zarándokok. A római magyar intézet viszonylag közel van a Vatikánhoz, azon a védőgyűrűn belül, ahova néhány napja már nem engedik be az autókat. Csorba László elmondta, hogy szo­katlan csend honol a palota környékén, meg­tisztult a levegő. Annál zsúfoltabbak a védő­gyűrűn kívüh városrészek, a tömegközleke­dési eszközök. - A munkatársaim szerint, akik a védőgyű­rűn kívül eső városrészekből járnak ide dol­gozni, a buszok rákényszerülnek, hogy útvo­nalat változtassanak, előfordul, hogy csak a végállomás a biztos - meséli az Akadémia igazgatója. Csorba László egyébként 1990-től két évig oktatott a szegedi egyetemen, az új­kori történeti tanszéken. 1998 óta él Rómá­ban, előbb a magyar intézet tudományos igazgatójaként dolgozott, harmadik éve az Akadémia igazgatója. Mindössze két és fél éves a római múltja Hofgesang Petrának, aki két diplomával a poggyászában, nyelvtanulási céllal vállalt munkát az Örök Városban. - Tegnapelőtt néztük a sort az ismerőseim­mel, fényképeztünk, de megmondom őszin­tén, eszünkbe sem jutott beállni - mondja a szegedi fiatal. - Aki dolgozik, nem gondolhat erre. Hivatalosan nyolc órára tették a várako­zási időt, de valójában 10-18 óráról volt szó. Én még soha az életben nem láttam ekkora tömeget! Se ennyi rendőrt! A történelmi bel­városban valósággal egymásnak préselődnek az emberek. Mégis - nyugalom van. Minden­ki segít mindenkinek. Az élet persze iszonyú­an lelassult az egész városban. A rendes kö­rülmények között 10-15 perces autóút a munkahelyemig napok óta minimum másfél óra. Három napja pedig egyáltalán nem me­hetek autóval, mert belül esik a védőgyűrűn, közel van a Vatikánhoz. Két napja még been­gedték a motorokat, de csütörtök óta már azokat sem. Igaz, tankolni sem tudtam a megszokott kútnál - kifogyott az üzem­anyag. Marad a tömegközlekedés, de a ren­des menetidőre órákat kell rászámítani ­osztja meg tapasztalatait. A szegedi ismerősök közül Petrának is töb­ben telefonáltak, tájékozódni akartak a ró­mai szállás- és közlekedési viszonyokról, de végül egyikük sem utazott el. Információnk szerint az SZTE olasz tanszékének hallgatói közül többen nekivágtak a római útnak, minden bizonnyal olyanok, akik közeli isme­rőseiknél megszállhatnak. S.E. Soha nem látott tömeg, mégis nyugalom van az Örök Városban Tapasztalatok Rómából A tömegközlekedési eszközök zsúfoltak a zarándokok miatt Fotó: MTl/EPA/Roberto Tedeschi Persányi Miklós miniszter is részt vett a kardoskúti akcióban Szabadon engedték a darvakat Még mindig nem múlt el teljesen a veszély Lassú apadás mindenütt A negyedik szabadon engedett madár még hosszú percekig a kis tóban gázolt Fotó: Tésik Attila Még mindig nem múlt el tel­jesen az árvízveszély, az apadás ellenére. Sok múlik a hét vé­gére, közepére előre jelzett, a Tisza vízgyűjtő területét érintő csapadéktól. MUNKATÁRSUNKTÓL Lassú apadás mutatkozik fo­lyóinkon - tudtuk meg Szú­nyog Zoltántól, az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság ügyeletve­zető-helyettesétól. A Tisza Szegednél tegnap reggel 672 centi magas volt ­650 centinél már elrendelhe­tik az első fokú árvízvédelmi készültség megszüntetését a Hármas-Körös pedig, Szarvasnál, 610 centi, már csak tíz centit kell apadnia, s itt sem lesz szükség készült­ségre. A Marosnak csupán az alsó szakaszán van érvényben ké­szültség, ahol érvényesül a Ti­sza visszaduzzasztó hatása. Csökken a belvízzel borított te­rületek nagysága is: összesen már csak 15 ezer hektár van víz alatt a megyében, és a belvízvé­delmi készültség is csak elsőfo­kú. Miképp értékeli az ügyelet­vezető-helyettes az idei, eddigi helyzetet? Úgy tűnik, „lecsen­góben" az árvízveszély, ugyan­akkor a Tisza még továbbra is okozhat kellemetlen meglepe­tést. Bár 75 százalékban elolvadt a vízgyűjtő területen fölhalmo­zódott hó, a maradék még mindig elég a hirtelen, jelen­tős vízszintemelkedéshez. Nagyrészt attól függ, mi lesz, hogy a meteorológia előre je­lezte, a hét végére-közepére várható, 20-40 milliméternyi csapadék elolvasztja-e a havat, vele együtt, hirtelen jutva a fo­lyóba. Ennek egyébként nem túl nagy a valószínűsége: az előre­jelzés lehűlést is jósol, s ez megakadályozhatja a gyors ol­vadást. Szerencsés esetben to­vábbra is fokozatosan olvad, s jóformán észrevétlenül tűnik el odaföntről a hó. A Békés megyei Kardoskúton engedték szabadon tegnap a Szegedi Vadasparkban meggyó­gyított négy darumadarat. A Szegeden ápolt példányok kö­zül öt elpusztult. A környezet­védelmi miniszter, aki részt vett az akcióban, reméli, hogy a hatóságok kellő szigorral jár­nak el azzal szemben, aki ösz­szesen 124 daru vesztét okoz­ta a tíz éve betiltott pocokirtó szerrel. Kamerák és fényképezőgépek ke­reszttüzében négy felgyógyult da­rut engedtek tegnap délelőtt sza­badon a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Kardoskúton. Mint korábban beszámoltunk róla, kilenc madarat súlyos mér­gezéssel szállítottak be a Szegedi Vadasparkba. - Sajnos öt madár testében olyan nagy mennyiségű méreg halmozódott fel, hogy nem tud­tuk őket megmenteni. Elpusztul­tak - mondta Veprik Róbert, a va­daspark gyűjteményfelügyelóje. Négy példány azonban annyira felerősödött, hogy már nem kell őket fogságban ápolni, újból sza­badon élhetnek. Azért esett a választás a Békés megyei Kardoskútra, mert a vo­nuló madárcsapatok - köztük a darvak is - itt állnak meg pihen­ni. Németország és Lengyelor­szág északi részén, valamint a Baltikumban fészkelnek, s ilyen­kor kora tavasszal délről indul­nak „haza" a darvak. - Remél­jük, hogy a mi négy madarunk talál egy csapatot, mely befogad­ja - folytatta Veprik Róbert. A szabadon engedett darvak közül az első három egy-két lé­pés után szárnyra kapott. A ne­gyedik azonban még hosszú per­cekig a kis tóban gázolt, majd ké­nyelmesen kilépkedett a kaszáló­ra. A tocsogók közepén nem csak azért szeretnek lenni, mert ott találják meg táplálékuk nagy ré­szét, hanem éjszakánként ott biztonságban vannak a portyázó négylábú ragadozóktól. Persányi Miklós környezetvé­delmi miniszter is részt vett a szabadon engedésben. - Felhábo­rít ez a tragédia. Az elpusztult madarak gyomrában olyan po­cokirtó mérget találtak, melye­ket már majd tíz éve betiltottak hazánkban - nyilatkozta lapunk­nak a miniszter. Úgy véli, hogy elfekvő készletből, esetleg kül­földről került bc az a szer, mely 124 daru halálát okozta. Persányi Miklós szerint eddig túl enyhe volt a büntetése a kör­nyezetkárosítóknak, illetve az ál­latkínzóknak. A miniszter remé­li, hogy a darvak pusztulását szándékosan vagy véletlenül elő­idézővel szemben kellő szigorral járnak el a hatóságok. - A termé­szetvédelmi örök is mindent megtesznek annak érdekében, hogy kézre kerüljön a felelős ­tette hozzá végül a miniszter. K.T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom