Délmagyarország, 2005. április (95. évfolyam, 75-100. szám)

2005-04-07 / 80. szám

16 •KAPCSOLATOK« CSÜTÖRTÖK, 2005. ÁPRILIS 7. AZ UGYVED VALASZOL IO ^Jj Dr. Juhász György Tibor Késedelmes biztosítási díjfizetés - milliókat fizethetünk Tisztelt Ügyvéd Úr! Idén februárban közlekedési balesetet okoztam. Egy egyenrangú útkereszteződésben a jobbkézszabály ellenére nem adtam meg az elsőbbséget. Felelősségemet a helyszínen elismertem. Szerencsére személyi sérülés nem történt, de a másik autó totálkáros lett. Az én káromat CASCO biztosításomra rendezték. Megadtam a felelősségbiztosítóm nevét a vétlen félnek, akinek egy-két héten belül ki is fizették a kárát. A baleset időpontjában még nem volt befizetve az első negyedéves díj, de azt közvetlen utána feladtam postán. Most levelet kaptam, hogy a biztosító által kifizetett közel másfélmillió forintot fizessem vissza, mivel a baleset időpontjában már nem rendelkeztem felelősségbiztosítással, az ugyanis megszűnt. Kérdezem, ha a biztosításom már megszűnt, akkor mi alapján fizették ki a kártérítési összeget' Miért nem értesítettek a szerződés megszűnéséről? Valóban ki kell-e fizetnem a biztosító által kért pénzt ? Tisztelt Olvasó! A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díját évente, negyedévente vagy havonta, de mindig az adott időszakra előre kell megfizetni. Az első negyedéves díj tehát január elsején volt esedékes. Az esedékességtől számított 30 nap elteltével, jelen esetben január 31 -ével a jogszabály rendelkezéseiből adódóan a szerződés automatikusan megszűnt, ezt a biztosító nem köteles külön írásban közölni önnel. Ez alól csak az képezne kivételt, ha a díj megfizetésére a biztosítótól halasztást kapott volna, vagy azt bírósági úton érvényesítették volna önön. Vélelmezem, hogy ilyen nem történt. A szerződés megszűnését követő további 30 napon belül bekövetkezett, ön által okozott károkból adódó követeléseket ugyancsak a jogszabály rendelkezései alapján - a biztosító köteles kielégíteni, azaz ön helyett továbbra is helytáll. Ez a rendelkezés azonban csak a vétlen fél érdekeit védi. Nem jelenti azt, hogy a biztosító által kifizetett összeget később önnek nem kell visszafizetni. Jogosan járt el a biztosító, amikor a károsultat kifizette, és öntől is jogosan követeli vissza a pénzt. Az összeg nagyságára való figyelemmel javaslom, kérjen részletfizetést, esetleg kamatmentesen. Története mindannyiunk okulására szolgálhat. Furcsa helyzet, ha valaki ittasan vezet, de van biztosítása, akkor „csak" 1 millió forintig felelős, a többit a biztosítója rendezi. Ezzel szemben, ha csak 1 nappal is kicsúszott a végső díjfizetési határidőből, akkor a teljes okozott kárt neki kell megtérítenie, ami a mai gépkocsi- és javítási árak mellett több millió forint is lehet. Különösen, ha még személyi sérülés is történik, ekkor akár életünk végéig fizethetünk járadékot. Ha sikerül megúszni baleset nélkül, akkor sem szerencsés, ha díjnemfizetés miatt szűnik meg a szerződésünk, mivel ekkor a már megszerzett bonus besorolásunkat is elveszítjük. Megkezdődött a második negyedév. Mindenki tegyen belátása szerint. Döntsön a kényelem mellett Lakossági folyószámlás előfizetőinknek meghirdetett Döntsön a kényelem mellett című játékunkban egy Thomson házimozirendszert, valamint 5 db Sharp DVD-lejátszót sorsoltunk ki. Az értékes fődíjat szegedi előfizetőnk Gedainé Szekeres Ibolya nyerte. Nyereményét Kóti Zoltán terjesztési vezető adta át Fotó: Miskolczi Róbert Találkozásaim II. János Pállal Magam szentszéki nagykövetként 1995. február 6-án találkoztam először a pápával, amikor megbízólevelemet átadtam. Hosszas előkészítés és a részletek elgondolása után, némi izgalommal érkeztem a pápai házba, ahol minden a terv szerint zajlott, és mégsem. A nagykövet először is nem mondja el bemutatkozó beszédét, ezt írásban előre megküldi, majd távozásakor szintén írásban kapja a viszontválaszt. Egy példája a Vatikán időtakarékos és célszerű megoldásainak. Teljes volt viszont a protokoll, a pápai nemesek és a svájci gárdisták felvezetésével, akiknek piros-sárga-kék egyenruháját még Michelangelo tervezte. így jutottunk el a pápai lakosztályig, ahol Monduzzi háznagy szigorú irányításával bebocsátottak II. János Pál dolgozószobájába. A négyszemközti kihallgatás itt szó szerint értendő: a pápa derűsen, a rá jellemző figyelemmel fogadott, hellyel kínált az íróasztala mellett, és kötetlenül elkezdtünk beszélgetni franciául. Ekkor megint ki kellett lépnem elgondolt szerepemből: a Szentatya közvetlensége és személyes kérdései késztettek rá, amelyekben még a hagyományos lengyel-magyar barátság jeleit is felfedeztem. Később tudtam meg, hogy a pápának ez a munkamódszere: mindenből és mindenkiből „felkészül", és abban a pillanatban tökéletesen összpontosít a témára vagy a személyre, megragadja a fontosat, aztán tekintete és gondolata továbbsiklik a következő személyre vagy feladatra. így történt ekkor is, aztán jöttek a kísérők, a közös fényképek, majd az ajándékozás (rózsafüzér vagy pápai érem], amelyeket ismétlődő rendszerességük ellenére türelemmel viselt a Szentatya. A búcsúzások pillanatában csillant fel ismét a pápai humor: egy-egy gesztusban, egy rövid mondatban, egy szemhunyorításban. Első látogatásom végén, amikor beszólították a családot, a pápa, aki az államfői bíborpalástot viselte, kislányom piros ruhája láttán felderült arccal egy fejsimogatás kíséretében megjegyezte: „Lám, mi ketten viselünk pirosat." Más esetben is tett hasonlóan szellemes, a helyzethez és a személyekhez igazodó megjegyzéseket. Sokan tartották merevnek, kényszeredettnek a pápa viselkedését, amire rendkívül szoros időbeosztása miatt lett is volna oka - ez azonban nem igaz. Valójában a korábbi merénylettel összefüggő sérülése és egyre súlyosabbá váló betegsége akadályozta a mozgásban, a hangképzésben és az arcizmok mozgatásában. Ha meggondoljuk, nyilvános szereplései során ezeket a változtathatatlan korlátokat kellett legyőznie a korábban mosolygós arcú, több nyelven és csengő hangon beszélő pápának. Környezetéből tudjuk, hogy sokat is szenvedett emiatt. A tévéfelvételekből rezzenéstelennek tűnő arcmimikáját viszont a közvetlen találkozások során pótolni tudta a szemével, a szem által közvetített beszéddel. Sokan leírták már II. János Pál kivételes karizmáját, szeretetteljes kisugárzását, ami minden mást háttérbe szorított, és valami egészen különleges kommunikációs csatornát teremtett meg. Hogy nézett ki a pápa dolgozószobája? kérdezték első látogatásom után az ismerősök, s bevallom, nem tudtam válaszolni. Nem is láttam mást, csak a zöld posztóborítású, nagy íróasztalt és a Szentatyát fürkészően jóságos tekintetével és kisugárzásával. Ez II. János Pál pápa igazi arca, kivételes szellemi erejének titka. A következő években számos csoportot, vezető politikust kísértem el a pápai kihallgatásokra vagy találkozókra; és elmondhatom, mindenkin megéreztem ezt az elfogódottságot, és azt a feledhetetlen hatást, amit a pápával való személyes találkozás kiváltott. Tudok példát rá, hogy neves művész vagy tapasztalt politikus, aki külön készült egymondatos megszólalására (a csoportos kihallgatásokon ettől többre nemigen jut idő), abban a helyzetben végül semmit sem tudott szólni - ám a pápa a szándékot megértve külön gesztust tett felé. 1997-ben a Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus Rómában és Nápolyban tartotta konferenciáját, és a szervezők felvetették a pápával való találkozás tervét. A pápa nyári rezidenciáján, Castelgandolfóban tartózkodott, de elvállalta a találkozást, amelyen a konferencia résztvevői (kb. 200 fő) szinte kivétel nélkül megjelentek. A hivatalos bemutatkozó beszédek alatt a voltaképp betegszabadságát töltő pápa átmenet nélkül rá tudott hangolódni a magyar kultúra és nyelv kérdéseire, és válaszában kiemelte azt a történelmi párhuzamot, amely a kereszténység közelgő kétezredik évfordulója és a magyar államalapítás, illetve első keresztény királyunk megkoronázása között fennáll. Ennek lett az eredménye a Vatikáni Múzeumban 2001 -ben rendezett millenniumi magyar kiállítás. A pápa láthatóan jól érezte magát a hungarológus tudósok társaságában, a kihallgatás elhúzódott, és a tervtől eltérően nemcsak a tizenkét (nehezen kiválasztott) személy köszönthette személyesen, hanem a terem másik végén távozva gyakorlatilag mindenki a közelébe jutott. Ez lehet egy példa a pápa szintén jellemző rögtönzéseire, amelyek nem kis gondot okoztak környezetének, de feledhetetlen élményt és örömöt a résztvevőknek. A számos példa közül egy még mindenképp említést érdemel: találkozása calcuttai Teréz anyával egy vatikáni ünnepi misén 1997-ben, amelynek mi, a diplomáciai testület tagjai is tanúi voltunk. Megrendítő és egyszerűségében magasztos volt ez a találkozó. Teréz anya már betegeskedett, de tolószékében is el akart látogatni Rómába, a Szentatyához. A mise végén II. János Pál Teréz anyára fordította tekintetét, és nehéz léptekkel lefelé indult a Szent Péter székesegyház oltárának lépcsőjén. Mindenki kettejüket nézte, a levegőben érezni lehetett a két karizmatikus szellem sugárzását és a találkozás tiszta örömét. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a megtört egészségű pápa elért hozzá, ekkor a valószerűtlenül vékony, törékeny Teréz anya minden marasztalást elhárítva felállt a tolószékéből, és tett egy lépést a Szentatya felé, aki kinyúlt felé és megkelte. így álltak több mint egy percig, némán örvendve, két beteg ember és két emberfölötti erőt árasztó lény. A zsúfolt székesegyházban viszszatarthatatlanul szétáradt az öröm, az emberek könnyeztek, tapsoltak - valamit ismét megértettünk, valamivel ismét gazdagodtunk. A gyászhét alatt számos méltatást olvashattunk, Sodano bíboros legutóbb a „nagy pápa" névvel idézte II. János Pál emlékét. A magam részéről ezt a néhány morzsát akartam hozzátenni a magasodó emlékműhöz. BRATINKA JÓZSEF 1995-1999 KÖZÖTT MAGYARORSZÁG SZENTSZÉKI NAGYKÖVETE Pontosabban az egymilliárdos beruházás csúszásáról A lap április 6-i számában Megmozdult a felújítás szerelvénye címmel, és a A KESZ Kft. kifogása miatt tovább csúszott az egymilliárdos beruházás alcímmel jelent meg egy cikk a szegedi nagyállomás felújítása tárgyában. Álláspontunk szerint a cikk nem teljesen pontos, és bizonyos kiegészítésre szorul. Tény, hogy a KESZ Kft. jogorvoslati kérelemmel élt a Közbeszerzési Döntőbizottságnál a MÁV Rt. 2005. január 11 -én kihirdetett döntésével szemben. A Közbeszerzési Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet, a „KÉSZ Kft. kifogását" alaposnak találta, és megállapította, hogy a nyertes konzorcium tagjával, az Ornament Kft.-vei szemben a közbeszerzési törvény alapján összeférhetetlenségi ok áll fenn, és ezért a MÁV Rt., mint ajánlatkérő döntését a döntőbizottság megsemmisítette. A MÁV Rt. ezt követően 2005. március 30-án ismételten meghozta ugyanazt a döntést, vagyis nyertesnek hirdette ki a Délépítő Rt.-Ornament Kft. konzorciumot. E döntéssel szemben a KESZ Kft. ismételten jogorvoslati kérelemmel élt, így a döntőbizottság fogja eldönteni, hogy változatlanul fennáll-e a korábban alaposnak ítélt összeférhetetlenségi ok. Sérelmes számunkra, hogy a közölt cikkből az tűnik ki, mintha a KÉSZ Kft. alaptalanul akadályozná a beruházás megkezdését. Megjegyezni kívánjuk, hogy a cikkben említett 100 millió forintos árkülönbség nem éri el a vállalkozói díj 10%-át, és a közbeszerzési törvény szerint, pedig egyenértékűnek kell tekinteni az ár vonatkozásában azokat az ajánlatokat, amelyek különbsége 10%-on belüli. Vagyis a KÉSZ Kft. által megajánlott ár egyenértékűnek tekintendő a nyertes árával. DR. LOVÁSZ ÉVA ÜGYVÉD, A KÉSZ KFT. )OGI KÉPVISELŐJE In memóriám dr. Tamás Péter Elment közülünk egy olyan barátunk, aki több évtizede a veterán motorokért élt. Emlékként jelenik meg előttem, mikor kisgyermekként az első makói veterán autós-motoros találkozón nézelődtem édesapámmal, és itt Tamás Péter doktor bácsi mutogatta meg nekünk a felvonultatott járműveket. Mint a családunk barátjával egyre többet találkoztam vele, hol nálunk, apa műhelyében, miközben bütykölték az „öreg vasakat", hol a rendelőjében, mikor a tejfogaim kezdtek kiesni. Később előbb apát, majd engem is megfertőzött Péter a veteránozással, egy DKW, majd egy BSA motort szereztünk közreműködésével és nekem egy Nürnbergi Triumphot. Ezeket és az általa hozott megszámlálhatatlan külföldi és magyar veterán motort újítottuk fel, maradandó emlékeket és sporteszközöket teremtve ezáltal. Közben újraéledt Makón a veterántalálkozók sora a Maros-parti randevúkkal. Péter mindig lelkesen szervezte ezeket, és a Maros-part évről évre benépesült az öreg autók és motorok szerelmeseivel. A jó hangulatú és színvonalas összejövetelekkel mindnyájunknak maradandó élményt szerzett. Előbb a szegedi Dél-alföldi Veterán Egyesület, majd az Orosházi Technikai Sportok Egyesületének Veterán Jármű Szakosztályában segített a „Doki" a találkozók rendezésében, és színesítette a klubéletet személyével. Feleségével, Klárival, az orosházi csapattal és a makói, veterános barátokkal rengeteg találkozón, rendezvényen, falunapon vett részt, és hozott el díjakat, kupákat a járművei és a sportteljesítménye által, valamint számos elismerést kapott, és sok barátra lelt. Tavalyi műtétjét követő felgyógyulása után ismét tervezgettük az idei találkozókat, melyeken sajnos már csak gondolatainkban lehet jelen. A veterános munkásságával Makó sportéletét és a veterános életet gazdagította, és tudom, hogy személyére és tevékenységére sokáig fogunk emlékezni! Nagyon hiányozni fogsz nekünk Péter, köszönjük, hogy a barátaid lehettünk! Búcsúzom Tőled a családom, az Orosházi Egyesület és a veterános barátok nevében. SZILÁGYI LÁSZLÓ, MAKÓ II. János Pál pápa a burgenlandi Darázsfalván 1988-ban MTI Fotó: Manek Attila