Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-05 / 54. szám

12 SZIESZTA 2005. március 5., szombat TISCHLER JÁNOS TÖRTÉNÉSZ AZ ÜGYNÖKAKTÁK KUTATÁSÁRÓL Feltárható múlt, morális igazságtétel Az '56-os Intézet történészéi kodesenek feltárasara irányuló kutatási tervet nyújtanak be a szaklevéltárnak. Ezzel kapcsolatban Tischler Jánost, a huszadik századi történelmi műhely tudományos főmunkatársát céljaikról, s a vott szocialista blokkban zajk) múttfettarasrol kérdeztük- Kezdjük az alapoktól. Hazánkban jelenleg milyen mélységekig kutathatják a történészek az ügynökaktákat? - Minden témára külön kutatási engedélyt kell kémi, amihez mellékelni kell egy tudományos intézmény támogató nyilatkozatát és egy munkatervet. Mindezek alapján a történeti hivatal kollégiuma megadja a kutatási engedélyt, s elvileg a történész mindenhez hozzáfér, amit témájáról a levéltárban őriznek. De csak elvileg, mivel nem bocsátják rendelkezésünkre a segédanyagokat, vagyis a levéltár munkatársa, az úgynevezett referens jóindulatán múlik, hogy mit kapunk meg s mit nem. Ellenőrizni pedig nemigen tudjuk - vagy csak közvetetten -, hogy mihez nem jutunk hozzá. De még a referens legnagyobb jóindulata sem garantálja, hogy minden anyagot odaad, hiszen ő tarthat egy dokumentumot lényegtelennek a téma szempontjából, miközben talán épp kulcsfontosságú iratról van szó. így talán nem túlzok, ha azt mondom, jelenleg meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk. - Az '56-os Intézel két történésze, Rainer M. lános és Ungváry Krisztián nemrég jelezte, hogy az állambiztonsági szolgálatok működésének feltárására irányuló kutatási tervet nyújt be a szaklevéltárnak. Ezzel az a célja az új generációs történész szakmának, hogy egyszer s mindenkorra véget érjen a zsarolós-kiszivárogjtalós játék? - Elsődleges célunk - magamat is beleértve, mint az '56-os Intézet munkatársát s mint az esetleges projekt résztvevőjét -, hogy a történeti levéltárban őrzött iratok alapján feltárjuk történelmünk közeli, mégis alig ismert szeletét. Ráadásul a titkosrendőrség működésének megismerése nélkül a magyarországi kommunista rendszer története sem érthető meg teljesen. Természetesen ez egyfajta morális igazságtétel volna az egykori megfigyeltek kel szemben, s nem utolsósorban az is hozadéka lenne munkánknak, hogy tárgytalanná válna az „ügynökkártya* a politikában. A piramis építőkockái - Mennyi ideig tartana az önök által javasolt, minden szempontból átfogó kutatás? - A kutatást - ami szerintem körülbelül egy-másfél évet venne igénybe - csak abban az esetben kezdenénk meg, ha a negatív forgatókönyv valósulna meg, vagyis a kezdeti nagy nekibuzdulás után immár sokadjára sem sikerülne megbirkóznia a politikai elitnek az ügynökkénJéssel. - Tételezzük fel, hogy a hagyományoknak megfelelően ismétellen csődöt mond a politikai akarat, s sok év után önöknek sikerül feltérképezniük a teljes piramist. Ezt követően mi lenne a történészek listájának sorsa, megpróbálnák az egészet nyilvánosságra hozni? - Még egyszer hangsúlyozom, a kutatómunka fő célja, hogy ha úgy alakul a helyzet, akkor a rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján feltárjuk és tanulmányok formájában megírjuk a magyar kommunista titkosrendörségnek mint a Rákosi- és Kádár-rendszer egyik legfőbb tartóoszlopának a történetét. Ezeknek a tanulmányoknak több melléklete is lenne, idetartozna a titkosrendőrség] vezetők, a felettes szervek irányítóinak névsora, a tartótisztek listája, az úgynevezett „társadalmi kapcsolatokról" készített kimutatás s az ügynöklista is. Mindezt természetesen publikálnánk, „sima" ügynöklistát önmagában azonban semmiképp sem hoznánk nyilvánosságra. Már csak azért sem, mert a rendszer működtetői, a különféle rendű és rangú beiügyes funkcionáriusok jóval fontosabb szerepet játszottak, mint a piramis alján lévő ügynökök. Hiányos akták - Ha ideális esetben nyilvánosság elé tárhatnák a listájukat, akkor is sokan megúsznak sötét múltjukat. A huszadik századot kutató történészek egybehangzó véleménye szerint a körülbelül százezresre becsült ügynökhálózat kartonjainak mindössze NÉVJEGY Tischler Jánosnak az elmúlt f

években több mint százharminc publikációja jelent meg Magyarorszá gpn és külföldön az 1956-os magyar forradalom lengyel és lengyel-magyar vonat kozásairól, valamint az 1980-81-es lengyel válság magyar reakcióiról. Emellett kiállításokat is rendezett - itthon s külföldön egyaránt. Dokumen tummúsorokat is készített a témában. Tudományos munkája elismeréseként 1999-ben Göncz Árpád köztársasági elnöktől Nagy Imre Emlékplakettben részesült. 2001 novemberében a Lengyel Köztársasági Érdemrend lovag kereszt|et húsz-harminc százaléka lelhető fel a szaklevéltárakban. - Abból kell dolgozni, ami maradt. Dőreség lenne lemondani a feltárasról csak azért, mert minden ügynököt, beszervező tisztet nem tudunk név szerint azonosítani. Ilyen alapon azt is mondhatnák, hogy a rendőrség ne indítson nyomozást lopási ügyekben, hisz az összes tolvajt úgysem sikerül elfogni. Egyébként ha az utódszolgálatok átadnák a kádári elődszervezetektől örökölt iratokat - őszintén szólva nem igazán értem, hogy azok nagy részét milyen alapon tartják maguknál -, akkor ez a 20-30 százalékos arány jelentősen növekedhetne. S ne felejtsük el azt sem, hogy máshonnan is felbukkanhatnak még dokumentumok. - Adja magát a kővetkező kérdés: ön szerint mi lett a hiányzó iratokkal, hova lettek? - Erre a kérdésre legkevésbé a történész tud válaszolni, bár feltételezései természetesen vannak. - A zavaros ügynökmúltak szinte kivétel nélkül csak a fővárosban kerültek terítékre. Leszámítva a kaposvári Km kus-ügyet, az összes megyében csend honoL Miért? A vidéki ügynökjelentések hova kerültek? - Nem hiszem, hogy teljes csend honolna vidéken, Csongrád megyében például több ügynök neve is nyilvánosságra került. De az valóban tény, hogy a főváros dominál ezekben a cseppet sem kellemes ügyekben, valószínűleg ez az ország Budapest-központúságából következik. A vidéki ügynökjelentések már ami megmaradt belőlük 1997 óta szintén a történeti levéltárba kerültek, vagy még mindiga Belügyminisztérium, illetve az utódszervezetek polcain roskadoznak. - Az egykori kelet - közép eu rópai szocialista tömb államai Magyarországhoz viszonyítva hogyan állnak a múltfeltárással? Azt hallani, Lengyelországban még a Nobel-békedíjas Lech Walesát is sikerült belekeverni az ügynökügyletekbe... - Közismert a keletnémet példa, Csehországban is jobb a helyzet, mint nálunk, ezekben az országokban jóval egyszerűbb a múlt megismerése. Szlovákiában szintén feltárulni látszanak az ügynökakták, s ezen az úton szép lassan Bulgária és Románia is elindul Úgy tűnik, ezekben az államokban rájöttek arra, hogy tizenöt év után sem lehet a kérdést szőnyeg alá söpörni, mert minduntalan kísérteni fog a sötét árny. Ezért jobb inkább szembenézni vele. A lengyelek szintén érzik a szembenézés szükségszerűségét. Mi, magyarok ugyan két lépéssel előttük járunk, de a többiektől pillanatnyilag le vagyunk maradva. Walesát tizenhárom évvel ezelőtt valóban igyekeztek belekeverni egy ügynökbotrányba, de egyértelműen arról volt szó, hogy aktuális politikai ellenfelei minden alapot nélkülözően megpróbálták lejáratni. Ez olyannyira rosszul sült el, hogy nemcsak a történetben főkolompos miniszterelnök bukott meg azonnal, hanem vele együtt az egész kormány is. Egyet azért elértek az intríkusok, megágyaztak a kommunista utódpárt visszatérésének. A lengyel lista - Mit szól Bronislaw Wildstein lengyel újságíró partizánakciójához, aki a komplett lengyel állambiztonsági listát a varsói Nemzeti Emlékezet Intézetéből nemes egyszerűséggel kimásol ta egy számítógépes adathordozóm s feltette a világhálóm? - Súlyos félreértésről van szó. Wildstein nem „ügynöklistát" vitt ki, hanem egy olyan listát, amelyen bárminemű megkülönböztetés nélkül egymás mellett szerepeltek az egykori besúgók, valamint mindazok - köztük neves ellenzékiek és ismert közszereplók akiket a volt lengyel kommunista titkosrendőrség mint potenciálisan beszervezendő egyént kiszemelt magának. Ráadásul az ominózus lista egyáltalán nem komplett. Összességében szerintem Wildstein tette felelőtlen lépés volt. Lengyelországban választások lesznek idén, már javában zajlik a kampány, miközben a szélsőséges, egyre inkább teret nyerő lengyel populista pártok szabadon garázdálkodhatnak az „ügynöklistával". Például meglehetősen otromba módon már rá is támadtak Walesára, és újra felmelegítették vele szemben az általam is említett alaptalan ügynökvádat 1992-ből. Mindez nagy baj, s emellett egyértelműen eltörpül az érem másik oldala, mely szerint Wildstein akciója hozzájárulhat a lengyel múlt tisztázásához. HÍRESSÉGEK DIÁKÉVEI Rossz tanulóból zseni Az érettségi rendszer reformjának fonó időszakában az érvényesülésükét egyetlen lapra föttevo diákoknak sem árt tudniuk, hogy nem minden a jó bizonyítvány. Világhírű muveszekről, tudosokrol, államférfiakról jegyezték föl, hogy rossz tanulók, engedetlen diákok voltak ifjúkorukban. am Bár a vajszívű oktatási reformok egymásutánjában lassan feledésbe merülni látszik a bukott diák fogalma, a rossz tanulóból, a vásott kölyökből még akár zseni is lehet. A történelem, irodalom jelesei - akik e jelzőt az iskolapadban osztályzatként sem érdemelték ki - legalábbis ezt példázzák. - Nem lesz valami nagy ember, de a kenyerét meg fogja keresni - jelentette ki a magyar nyelvet és irodalmat tanító Répássy lános egyik diákjáról, aki harmadéves korában meg is bukott ebből a tárgyból. Elég a diák nevét elárulnunk - Gárdonyi Géza -, hogy a tanár úr jövendöléséről véleményt alkothassunk. Ugyancsak törte anyanyelvét, ráadásul a korabeli feljegyzések tanúsága szerint jóformán írni sem tudott egy korzikai nebuló, bizonyos Bonaparte Napóleon, akit Ajaccióban az iskola legrenitensebb tanulói közé soroltak tanárai. Dolgozatai macskakaparásnak is alig voltak nevezhetők. A vad korzikai mentségére legyen mondva: később kitűnő eredménnyel végezte el a kadétiskolát. Úgy látszik, sok, későbbi híresség is csak azt volt hajlandó megtanulni, ami érdekelte. így volt ezzel Mark Twain és Alberto Moravia, de Winston Churchill is. A brit államférfi iskolaéveiről kutatója, Thruhanovszkij azt írja: „A kis Winnie kezdettől fogva mereven elzárkózott attól, hogy ügy tanuljon, mint minden más gyermek: csak azt sajátította el, ami érdekelte." Jól bánt anyanyelvével, bár ifjú korában erősen selypített és dadogott. Ottó Bismarck, a későbbi „vaskancellár" testi erejét fitogtató, kötekedő botrányhősként írta be nevét a berlini gimnázium történetébe. A göttingeni egyetemen csak porosz főnemesi származása mentette meg attól, hogy kicsapják az intézményből. legendásan rossz tanuló volt a világhírességek közül Darwin és Edison is: a híres feltalálóról, amikor még csak kilencéves gyerkőc volt, iskolai tanítója ekképp vélekedett: „Nála tehetségtelenebb gyereket még nem hordott hátán a fold. Nincs értelme a taníttatásának, úgysem ragad rá semmi." A vitriolos humorú G. B. Shaw viszont a matematikával, a számokkal állt hadilábon. Gyenge diák volt a XX. század egyik legnagyobb lángelméje, Albert Einstein is. Lusta vagy buta diákok kedvenc érve, hogy a Nobel-díjas tudós is megbukott diákkorában. Való igaz. A relativitáselmélet atyjának a zürichi műszaki főiskolán többször vizsgát kellett ismételnie. De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az 1879-ben született zseni, oklevelének megszerzése után öt évvel, 1905-ben már négy olyan cikket publikált, amelyek merőben átalakították a világról alkotott képünket. íróink, költőink közül nem egynek meggyűlt a baja a pallérozó alma materrel. Csokonait kicsapták a debreceni kollégiumból. Tompa Mihály - különben eminens diák - év közben, huszonegy esztendősen hagyta ott a pataki kollégiumot felháborodásában, hogy meg akarják botozni. Vörösmartynak vesszóztetés miatt támadt nézeteltérése a tanári karral, ki is vonult diáktársaival Fehérvár határában elterelő füzesek közé, ahova hajdúk mentek Szózatunk majdani költőjéért. Petőfi Sándor temérdek iskolában megfordult, de helyét sehol sem találta. Nyugtalan és csapongó természete nem tűrte maga körül a fegyelmet: egy téli napon gyalogszerrel indult el Selmecbányáról, hogy Pestre jusson. József Attila és „az egyetem fura ura", Horger Antal tanár űr konfliktusát a költő verséből is ismerhetjük. A kiemelkedő tehetségekre mintha fokozottabban érvényesülne a mondás: nem az iskolának, hanem az életnek tanulnak. A legtermékenyebb mai magyar író, a négyszázadik könyve felé tartó Nemere István sem rejti véka alá, hogy rossz tanulója volt a veszprémi gimnáziumnak: „Savanyú képpel közlöm, hogy pótérettségiznem kellett. Látná, hogy az ifjúsági író-olvasó találkozókon mennyire örülnek ennek a gyerekek!" Csokonait kicsapták a debreceni kollégiumból József Attilát pedig eltanácsolták a szegedi egyetemről