Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-05 / 54. szám

NAPI MELLÉKLETEK Hétfő Kedd Szerda Csütörtök Péntek SZERKESZTI: WERNER KRISZTINA, HEGEDŰS SZABOLCS 2005. MÁRCIUS 5. WWW.DELMAGYAR.HU A JÓ KABARÉ TÚLÉLTE A RENDSZERVÁLTÁST BERLINBEN ÉS BUDAPESTEN IS akinek nincs, az mindenre képes Norbert Dahnke Sas József A budapesti Mikroszkóp és a berlini Distel kabarétársulata sorsa sokban közös. Mindkettőt a kommunizmus szülte, a pártállam ideológusai azt vár­ták tőlük, hogy vállaljanak részt az osztályharcban és erősítsék a szoci­alizmust. Útjukat a cenzúra vigyázta, így aztán történetükhöz sok legenda fűződik. Mindkét társulat túlélte a rendszert, s az újban is megtalálta helyét. Norbert Dahnkénak, a Distel és Sass Józsefnek, a Mikroszkóp Színpad igazgatójának ugyanazokat a kérdése­ket tettük fel anélkül, hogy tudtak volna egymás válaszairól. - Vannak, akik úgy vélekednek, hogy Magyarországon a kabaré kép­viselői gyakrabban bírálják az el­lenzéket, mint a kormányoldalt. Normális ez? Norbert Dahnke: - Én erre csak azt tudom mondani, mindent és minden­kit kritizálni kell, amikor erre szükség van, függetlenül attól, hogy a kor­mánypárthoz vagy az ellenzékhez tar­tozik-e a politikus. Hibát mindenki követ el. A kritika egy demokráciában természetes. Hozzátartozik a szabad­sághoz. Sas József: - Magyarországon van olyan műsor, ahol csak az egyik oldalt, s olyan is, ahol csak a másik oldalt bírálják. Arra is van példa, hogy meg­próbálnak középen maradni, ez a leg­nehezebb. Én azt tartom helyesnek, ha mindkét oldalt kritizálja a kabaré, kü­lönben nem is tudna menni a szín­ház. Sértődős politikusok - Mondják azt is, hogy az igazi kabaré mindig ellenzéki. Egyetért ez­zel? Dahnke: - Teljes mértékig, ez van Németországban, és ennek alapvető­en így is kellene maradnia. A kabaré­nak az a dolga, hogy a többség véle­ményét képviselje, és hatással legyen a politikára is. A baj csak az, hogy a pártok programjai nagyon hasonlíta­nak egymásra, mivel kicsi a játékte­rük. Sas: - Alapvetően azért kell ellen­zékinek lennie a politikai kabarénak, mert a hatalom túlkapásaira kell kon­centrálni. De az ellenzékiséget én ügy értem, hogy nem egyik vagy másik oldallal szemben kell ellenzékinek len­ni, hanem a szélsőségekkel, a dema­gógiával, a hülyeségekkel és a tűi­kapásokkal. - Megsértődnek a politikusok, ha viccet csinálnak belőlük? Dahnke: - Meg bizony, ez nem egye­di jelenség Németországban. Magyar­országra a Thierse kétszer csenget cí­mű darabot hoztuk el, amelynek öt­letadója Wolfgang Thierse, a Bundes­tag elnöke. Őt például megkérdezték az újságírók, hogy adta-e a nevét a kabaréhoz. Természetesen azt vála­szolta, hogy nem adta volna, ha meg­kérdezik, de meg sem kérdezték, s hozzátette, hogy vele ennél rosszabb dolgok is megtörténnek. Sas: - Sajnos előfordul, hogy a poli­tikusok megsértődnek a jelenetek miatt. Ez nagyon nagy baj, mert a Mikroszkópban nem szokás, hogy övön aluli ütéseket helyeznénk el, és a becsületébe sem gázolunk senki­nek. Ezért működik jól a Mikroszkóp Színpad, ezért vannak estéről estére telt házas előadások. A sértődésre egyébként van egy válaszom: akinek humora van, mindent tud, akinek nincs, az mindenre képes. Sajnos ez igaz. - Járnak-e kabarészínházba a po­litikusok, megnézik-e a saját maguk­ról készült paródiákat? Dahnke: - Gyakran jönnek a po­litikusok nézőként a berlini Distelbe, szinte minden pártból. Utána persze elmondják, hogy ők másképpen látják a dolgokat, s nem értenek velünk egyet, azt azonban elfogadják, hogy egy demokráciában a kabaré joga, hogy sajátos véleményt formáljon a közéletről. Sas: - Járnak a magyar politikusok a Mikroszkópba, olyan darabokat is megnéznek, amiben éppen nem pa­rodizáljuk őket. Utoljára olyan em­berrel, aki halálra röhögte magát az előadás alatt, amikor őt figuráztuk, akkor találkoztam, amikor Torgyán Jó­zsef a csúcson volt. Akinek egyébként megjegyzem, van humora. Állami támogatás és cenzúra - Kap a színházuk állami támo­gatást? Dahnke: - A Distel egyetlen euró­cent állami támogatást nem kap. Erre én büszke vagyok, mert ez olyan cse­lekvési szabadságot ad, hogy senki nem szólhat bele a munkába. Egyet­len félelmünk azonban a szabadság­ban is maradt, hogy jönnek-e a né­zők, megtöltik-e a nézőteret. Ha csak százötvenen vannak, a színészek meg akarnak halni, szerencsére azonban 300-350 néző mindig van, s ez 75-80 százalékos kihasználtságot jelent. Sas: - Kapunk állami támogatást. De rögtön hozzá is kell tennem, hogy minimálisát. És ezt ahhoz kell viszo­nyítani, hogy ez Budapest egyetlen olyan társulata, amely politikai ka­barét játszik szórakoztató jelleggel. Én ki tudnék jönni állami támogatás nél­kül is akkor, ha magas lenne az élet­színvonal Magyarországon, s az em­berek meg tudnák fizetni a 10-12 ezer forintos jegyárakat is. Ez ma még, va­lamennyien tudjuk, csak álom. - Milyen támogatást kaptak az egy­pártrendszerben ? Dahnke: - Az NDK-s időkben állami színház voltunk, s minden pénzt az állam adott. Cserébe a belépődíjakat le kellett adni, nem beszélve a függésről, amit úgy hívtak: cenzúra. Sas: - Én akkor beosztott színész voltam. A gázsikat mindig ki tudták fizetni. Volt igazgatóm, aki könnyen szerzett pluszforrásokat. Ma már tu­dom, hogy szponzorok nélkül nehezen mozdulnánk. Összekacsintás a közönséggel - Mikor volt nehezebb kabarét csi­nálni, 1990 előtt vagy most, a ka­pitalizmus keretei között? Dahnke: - A munka mindig örömöt okozott a társulatnak, s ebben nincs különbség a berlini fal leomlása előtti és utáni időhöz képest. Azt kell hogy mondjam, bizonyos szempontból szép volt a kommunizmusban kabarét csinálni. Mivel nem lehetett a dolgokat közvetlenül kimondani, s ezt önök kö­zül sokan bizonyára Magyarországon is átélték, finoman érzékeltetni kellett, s ez kihívó feladatot jelentett. Mondok is erre egy példát: még az NDK-ban éltünk, amikor az egyik bemutatónk plakátján egy nagy vörös rák volt, ke­zében egy sárga zászlóval, amelyen a következő felirat szerepelt: előre az örömök útján. Néhány állatbarát azonban megfejtette a kódolt üzene­tet, s ez villámgyorsan terjedt, hogy a rák azon ritka állatok sorába tartozik, amely hátrafelé közlekedik. Tudták eb­ből, hogy nincs fejlődés az NDK-ban, csak visszalépés. Manapság már nincs szükség kódolt üzenetekre, a direkt szövegírás azonban semmivel sem könnyebb feladat. Sas: - Annak idején elég volt összeka­csintani a közönséggel, s tudtuk, hogy miről van szó. Be kell vallani, minden­kiben működött az öncenzúra. Ugyan­akkor a hatalom erősebb volt, és jól tűrte a vele való viccelődést. A Mikro­szkóp mindig igyekezett kitolni a hatá­rokat, erről volt nevezetes Komlós Já­nos, Hofi Géza és bizonyos számokban én is. Ma bonyolultabb, mert a több párt közül egyik sem áll olyan erősen a lábán, hogy mindent elviseljen. Ráadá­sul meg lehet bántani úgy egy támoga­tót, hogy abbamarad a pénz folyósítá­sa. Ha ma elkezdenék összekacsintani a közönséggel, azt hinnék, szemideg­gyulladásom van. A másik: durvább lett a közhangulat, a kabaré szerepét néha átveszi a parlament. Ehhez ké­pest a Nagy Endre-i bölcsességtől ve­zérelve a színházban finomabban kell fogalmaznunk, mint a parlamentben, ahol anyáznak és durván sértegetik egymást. Vagyis ma sem könnyű jó ka­barét csinálni. Peterdi Pali azt mondta a rendszerváltásról: Józsi, most tehet­ségesebbnek kell lennünk! KOLOSZÁR TAMÁS Steve Fossett körberepülte a Földet Szuperkönnyű sugárhajtású repülőgépén három nap (67 óra 1 perc) alatt egyedül, leszállás és üzemanyagfelvétel nélkül re­pülte körül a Földet Steve Fos­sett (képünkön) amerikai milli­árdos. Csütörtök este az egye­sült államokbeli Sallna repülő­terén landolt, miután három nappal korábban ugyanonnan elindulva átrepült valamennyi délkörön, és 37 ezer kilométert tett meg a Ráktérítő mentén. Az út alatt Fossett a NASA által rendelkezésére bocsátott rendszer segítségével szinte ál­landó kapcsolatban állt földi csapatával. Útján repülőgépek is kísérték, hogy beszámoljanak a bravúrról és szükség esetén segítséget nyújtsanak. A repülést több nem várt akadály nehezítette. A felszál­lást követő első órákban a gép navigációs rendszerével akad­tak problémák. Szerdán a vál­lalkozás sikere a túlzott üzem­anyag-fogyasztás miatt került veszélybe: a Global Flyer még a levegőbe emelkedéskor több mint egy tonna kerozint ve­szített. Fossettnek a hátralévő úton tartania kellett a 180 ki­lométeres átlagsebességet, így féltávnál mintegy 2,5 tonna ke­rozinja maradt. Hawaii szigetén már majdnem megszakadt a repülés, de Fossett vállalta a kockázatott, és a Virgin Global Flyer végül sikerrel ladolt a Sa­lina repülőtéren. Fossett nevéhez több mint száz rekord fűződik. A kalandvá­gyó milliárdos tavaly egy nem­zetközi legénységgel megjavítot­ta a Föld körüli vitorlázás világ­rekordját. 2002-ben elsőként repülte körül a Földet egyedül hőlégballonnal, majd 2004-ben új Zeppelin-világrekordot állított fel, amikor kormányozható lég­hajójával 111,8 km/óra sebes­séget ért el. Partner 0 o VÁRJUK (Tg 06-30/30-30-443 imns@itelmasyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! t legjobbakat Megjelentetjük! Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! led«« Oiissé! í ¡negisieeésher 3 bskuléê esteërtéién kiral e képen Melé sîeœéif «istenek!«! a fönrssyes képréejê) bouéjéraláse »likséps. DÉLMAGYARORSZÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG M TV/F' l'l DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobile Rt. T * "iVlODIie '

Next

/
Oldalképek
Tartalom