Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-04 / 53. szám

10 DÉLMADÁR 2005. március 4., péntek Csíptuning Nyílt levél A DÉLMADÁR HETI MONDÁSA A kisgyerek olyan, mint a szúnyog: ha elhallgat, tudod, hogy készül valamire. Érdekes A parasztbácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendőr. A bá­csika megkérdezi töle: - Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel? - Jöpn csak, bátyám, majd megmutatom. Itt nyugodtan át­hajthat A bácsi úgy is tesz, de ha­marosan elsüllyed a szekérrel együtt. Megszólal a rendőr: - Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért. Hazugság - Anyu! Hazudtál nekem! - mondja Pistike méltatlankodva az anyukájának. - Hazudtam? Hogyhogy? - Azt mondtad, hogy a kistestvérem egy angyal. - Ez így is van. Öcsiké tényleg egy kis angyal. - Nem igaz. Kidobtam az ablakon, de nem repült. Morbid A fönöke kiadja a szolgá­latvezetőnek, hogy tudassa a halálhírt a feleséggel, de kéri, hogy legyen kíméle­tes. A szolgálatvezető el­megy az adott címre, és be­csönget az ajtón. A feleség nyit ajtót. - Jó napot! Özvegy Kovácsné? - Neem! - mondja a nő ijed­ten. - Fogadunk? Minden férfi így jár, aki elfelejti a nőnapot! Mix AZ OPTIMISTA Egy cipőgyártó cég két ügy­nököt küld egy afrikai ország­ba, hogy térképezzék fel a pi­acot. Három nap múlva az egyik ügynök felhívja a gyá­rat: - A következő géppel indu­lok haza. Itt nem lehet cipőt eladni, mindenki mezítláb jár. A másik ügynök ugyanakkor küld egy e-mailt: - Határtalan lehetőségek! Itt senki sem visel még cipőt! JÓINDULAT Egy férfit felhívja az exfelesége a munkahelyén: - Szeretnék tőled segítsé­get kérni - kezdi az asz­szony, majd folytatja: ki­égett a fürdőszobámban az egyik lámpa. Megmonda­nád, hogyan kell kicserélni az izzót? - Először is - mondja a volt férj - engedd tele vízzel a für­dőkádat... A PSZICHIÁTER Állásinterjún a főnök kérdezi az új munkaerőtől: - Látom, előzőleg egy pszichiáternél dolgozott. Miért hagyta ott a munka­helyét? - Ha elkéstem a munkahe­lyemről, rosszindulatú vol­tam, ha korábban mentem dolgozni, szorongó, amikor pedig pontosan beértem, ak­kor megrögzött. A DELMADAR HETI SEJTELME Normális vagyok, a hangok is meg­mondták... Házi feladat Az iskolában az a házi feladat, azt mondta, hogy vigyázzak Jön Móricka: hogy mindenkinek hozni kell valamit otthonról. Másnap jön Pistike, kérdi tőle a ta­nárnő: - Hát, te mit hoztál, Pistike? - Én apukám telefonját. És ra. Jön Istvánka: - Hát te mit hoztál, István­ka? - Én az apukám laptopját, és azt mondta, hogy el ne rontsam. - Hát te mit hoztál Móric­ka? - Én a nagypapa lélegez­tetőgépét hoztam tanárné­ni, és azt mondta, hogy hrhhhhh.... Belami traktora Jaj, istenem, mit ártottam én a világnak, hogy még egy árva traktort sem tudok felmutatni ennyi évi szorgos munkálkodás után? - sóhajtotta teli jó másnapos piaszaggal a Zsibbadt brigádvezető ösz­szes helyiségét Snájdig Pepi. A bent ülők már a szorgos munka mint Snájdig szájához csöppet sem illő kifejezés hallatán felkapták a fejüket Majd csöndes üvöltözés közepette azon törték a fejüket, ugyan miért is szeretne Pepi úr egy traktort. -Traktor kéne? Csak nem a Panel Pál-lakótelep ká­tyúit akarja beszántani, mert akkor egyszerre öt ilyen munkagépet is igényeljen - szólalt meg Plüss Eta. - Momentán a szántás nem szerepel a terveim között, de egy derekasat csak tüntetnék én is Budapesten - közölte Snájdig, s a Zsibi tévéje felé mutatott, ahol a vidékről a fővárosba traktorozó gazdák sorolták éppen panaszaikat. - Többek között elmondanám, hogy nekem nemhogy húsz hektár földre, de még öt virágcserépnyire sincs pénzem, a fizetésemből legfeljebb huszadikáig tudok megélni, s mint hallom a főnökömtől, az én káeftémet eddig még egyetlen petákkal sem támogatta meg az állam, hogy versenyképes tudjon maradni - nyomta a szöveget elkese­redetten és egyetlen szuszra Snájdig, s dühét két fél kevert sem tudta lecsillapítani. - Ezzel csak nem azt akarja mondani, hogy ellenzi a gazdák tüntetését - állt fel asztalától gyorsan, s igencsak fenyegetően Minek Dönci. ­Inkább örülne, hogy ebben az országban élnek még olyan emberek, akik ki mernek állni a jogaikért, akik nem nézik tétlenül, hogyan csinál hülyét belőlük a hatalom. - Meg egyébként is: én úgy tudom, hogy a gazdák jogos jussukat követelik, a megígért tá­mogatásuktól estek el - szólt közbe Ló Elek is. - Majd megmutatom én, hogy maga mitől fog el­esni, ha nem fogja be a száját - fenyegetőzött egy ki­csinykét Firnájsz Egon. Majd Egon úr gyorsan felso­rolta, hogy ebben az országban kik vonulhatnának még a kies Budapestre, nagy bánatukban. Szólt több százezernyi munkanélküliről, harminc-negy­venezer forintból vergődő nyugdíjasok tömegéről, minimálbérért gürcölő pályakezdőkről, svarcban kifi­zetett melósokról, agyonhajszolt ápolónőkről, csil­lagtetős házban fagyoskodó hajléktalanokról, nagy­családosokról, akik centire vágják még a száraz ke­nyeret is, hogy minden gyereküknek jusson falat - Mindebben igaza van, csak éppen semmi köze a gazdatüntetéshez - vélekedett Cink Enikő, aki egy pillanatra nem rejtette sem Józsi csapos pultja, sem pedig véka alá, hogy ő bizony nagyon is szimpati­kusnak tartja a gazdák összefogását, kitartását, lendületét Meg egyébként is - mondta haragosan Encike - magának ki tiltotta meg, hogy tüntessen. Ha nem venné észre, szabad országban élünk, min­denki ott és annyit tiltakozik, amennyit akar. E mondatok után már nem éppen szolid keretek között folytatódott a beszélgetés. Hacsak nem ne­vezzük szolid keretnek azt, amit úgy helyeztek Bika Jenő vállára, hogy egy falról leakasztott tájkép vász­nát szakították szét a fején. Eiőballagtak a sűrű ho­mályból régi sérelmek, volt, aki a város és a falu el­lentétét élezte ki, míg mások a késeiket, mert hát mit lehet azt tudni, egy szabad ország szabad kocsmájá­ban elszabadulhatnak még jobban is az indulatok. - Látják, milyen nagy marhák maguk - dicsérte a társaságot ekkor Smúz apu. - Állandóan a politiku­sokat szidják, hogy kettészakították az országot, s lám, máris árkot ásnának a falusi ember, meg a városban güriző között. Mintha a bajunk nem lenne közös, s nem tudnák, ez a magyarság csak akkor lehet mosolygós, ha a városban, meg a faluban is fergeteges, méghozzá egyszerre a jókedv. - Tényleg, a politikusok - kiáltottak fel egyszerre többen is, s már a parlament, a minisztériumok, s néhány fontosabb közhivatal felé fordult a harag. Mert hát valakit csak szidni kell - adott ma­gyarázatot a vita e merész fordulatára Bika Jenő. Belami pedig csak ült a Zsibi egyik sötét sarkában, s azon agyalt, vajon mikor lesz e honban békesség? Merthogy a kettészakítottság, jaj, dehogy is rend­szerváltásos találmány. Eszébe jutott Koppány, akit például nem is ketté, hanem négyfelé szakítottak, Vazul, kinek fülébe forró ólmot öntöttek, ezernyi csa­ta, amikor magyar magyar ellen fordult De nem fe­ledkezett meg árulókról, másokat hátba szűrökről, idegen hatalmakat kiszolgálókról sem, mert hát azon a hideg estén kedve melankolikus volt pénz­tárcája pedig üres. Akárcsak lelke, amibői minden optimizmust kicibáltak. No, nem traktorral. Csupán főnöke szólt munkahelye, a Nejlonsíngyártó és Ba­rázdabillegető Kft. momentán likviditási zavarokkal küzd, ezért aztán fizetésére várjon még egy keveset a Zsibiben. De tőle akár felmehet Pestre is. BÁTYI ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom