Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-03 / 52. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁRCIUS 3. »KAPCSOLATOK» 17 1 CJt 1 1 / i JOGÁSZ VÁLASZOL 1 CJt 1 1 Dr. Juhász György Tibor Felszámolás és a regisztrált hitelezők „Tisztelt Ügyvéd Úr! Ismereteim szerint a felszámolás alatt álló adós vagyonát a felszámolóbiztos értékesíti és a befolyt pénzeszközt a be­jelentkezett és „regisztrált" hitelezők között felosztja. A hitelezői igény bejelentésével egyidejűleg regisztrációs díjat kell fizetni. Kérdéseim: 1. A regisztrációs díj mértékét, kiszámításának módját a fennálló rendelkezések hogyan szabályozzák 1 2. Mi történik azok igényével, akik előre nem tudják a regisztrációs díjat befizetni ? 3. Mi az eljárás azon követelések érvényesítésére, amelyeknél már bírósági eljárás van folyamatban 1 4. A bírósági ítéletre alapozott követelést is kell regisztráltatni és er­re is fennáll díjfizetési kötelezettségi" (Név és cím a szerkesztőségben) Tisztelt Olvasó! A felszámolás során a kijelölt felszámoló a bejelentett és elis­mert igényeket a jogszabályban meghatározott részletes sorrend szerint elégíti ki. E sorban a fel­számolás költségei állnak elől és az egyéb követelések zárják a sort, amibe az átlagember köve­telései, mint például vételár-kö­vetelés is tartoznak. Ezek a köve­telések csak a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozáso­kat előzik meg. A hitelezői igényt a felszámo­lás cégközlönyben történő közzé­tételét követő 40 napon belül kell bejelenteni. A negyven na­pon túl, de egy éven belül beje­lentett követeléseket a felszámo­ló nyilvántartásba veszi, de csak akkor elégíti ki, ha az összes tar­tozás kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Erre a gyakorlat­ban nem szokott sor kerülni. A követeléseket a felszámoló nyilvántartásba veszi, ennek fel­tétele, hogy a hitelező a követelé­se 1 százalékát, de legalább 1000 forintot és legfeljebb 100 ezer fo­rintot a bíróság gazdasági hivata­la által kezelt elkülönített szám­lára - a bírósági ügyszámra hi­vatkozással - befizessen és ezt a felszámolónak igazolja. Az 1 szá­zalékot a tőkekövetelés után kell számítani, azaz a kamat után nem kell külön regisztrációs dí­jat fizetni. Aki nem tudja vagy nem akarja befizetni a regisztrá­ciós díjat, annak követelését nem veszik nyilvántartásba, így később esélye sincs, hogy követe­lése legalább egy részét megkap­ja. A befizetett regisztrációs díjat a felszámoló egyéb követelésként veszi nyilvántartásba. Nem kell regisztrációs díjat fizetni, ha kö­vetelésünk a felszámolás során felmerült költségekből adódik vagy a felszámolás alatt álló gaz­dálkodó szervezetet terhelő tar­tásdíj, életjáradék, kártérítési já­radék, bányászati keresetkiegé­szítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztá­ji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogo­sultat élete végéig megilleti. A re­gisztrációs díjat a zárómérleg be­nyújtását megelőzően fizethet­jük be. Ez gyakran csak egy évvel a felszámolás kezdetét követően történik meg. Egyebekben a díj befizetése alól felmentést, ked­vezményt nem kaphatunk. A kielégítési sorrendnél vagy a regisztrációs díj megfizetésénél nincs jelentősége, hogy a követe­lést bírósági ítélet alapozza meg. Elegendő, ha követelésünket, igényünket a felszámoló elisme­ri. Ennek hiányában természete­sen pert kell indítanunk. Amennyiben felszámolás alatt vagy előtt álló társasággal szem­ben van követelésünk, mindig tájékozódni, mérlegelni kell, hogy érdemes-e további költsé­gekbe vernünk magunkat, van-e remény a jogos követelésünk tényleges érvényesítésére, behaj­tására is. Színház, etika és környéke Székhelyi József és Korognai Károly vitáját olvasva az ember azt gondolhatná, valami­lyen magyar dráma két szereplőjét látja - ám igazi színdarabban ezt a két ripacs szerepet szerintem egyikük sem vállalná. Talán már nem is fontos, hol és hogyan kezdődött ez a méltatlan vita, pár dolgot azonban érdemes leszögezni. Mindenekelőtt azt, hogy mind­ketten jobban tennék, ha a magyar színház­művészetbe fektetnék az újság hasábjain megtapasztalt többletenergiáikat. Mert nem értem, évekkel az események után miért kell Korognainak - Szeged bukott polgármesterével egyetemben - sajtótájékoz­tatót tartania -, ha bizonyos események jog­gal fájnak is neki. S nem értem, a jelenlegi di­rektornak miért kell méltatlan vádaskodá­sokba belemennie - ráadásul olyan ügyben is, amiben a Korognaira olvasott hibát Szék­helyi ugyanúgy elköveti. A szép magyar valóságnak megfelelően Ko­rognak pénzügyi vizsgálattal nyírták ki, az alapvető etikai problémákról nem esett szó ­csak Székhelyi övön aluli megjegyzésében, miszerint az előző direktor „idehozta a fele­ségét dívának". S ha már itt tartunk: ha törté­netesen az igazgató felesége is színész, ki vár­hatná el, hogy ne alkalmazza a társulatban? Az viszont a ló túlsó oldala, ha egy 40 éves nővel a 14 éves feanne d'Arc-ot játszatja el ­teljesen hiteltelenítve ezzel egy egyébként ki­tűnő előadást. Visszatérve az etikai problémákra: nem szeretnék egyenlőség jelet tenni Korognai és Székhelyi színpadi működése közé, hiszen utóbbi klasszissal jobb színész, ugyanakkor általában aggályosnak tartom, hogy az igaz­gató más szerepeket is játsszon - a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Ha már Szék­helyi a Janikát emlegette: ez az előadás nem­csak azért volt Korognai működésének (egyik) mélypontja, mert egy gyenge dráma még gyengébb előadását láthattuk, hanem a már említett etikai megközelítés miatt is: hisz teljesen hiteltelen, ha az igazgató családi vállalkozását látjuk a színpadon. De ugyan­így abszurdunknak kellene lennie), amikor a direktor előbb a vendég társulatvezetőjét ölelgeti a szabadtéri színpadán civilben, majd két perccel később a torony tetejéből, immár a darab szereplőjeként szónokol narrátor­ként, fehér lepedőbe burkolózva - ahogy ezt Székhelyitől láttuk tavaly nyáron. Az igazgató a színpadon nem egy szereplő a sok közül - őt sokkal nagyobb fegyelem öve­zi. S szereplése csak akkor igazolható, ha olyan kimagasló alakítást nyújt, amire azt le­het mondani: erre senki más nem lett volna képes a társulatból. Hát erről egyikük eseté­ben sincs szó. Minden más színpadi (rende­zői, dramaturgi, stb) szerep csak azt sugallja: az igazgató, pozíciójából fakadóan szerepel­tetheti saját magát - felturbózva ezzel a szű­kös direktori fizetést. A színház működtetése sok pénzt emészt fel Fotó: Miskolczi Róbert Korognai színházába számolatlanul öntöt­te az előző önkormányzat a pénzt, s ne tagad­juk, hogy láttunk is emlékezetes produkció­kat. Székhelyi színháza sokkal racionálisabb gazdálkodásra van kényszerítve, nem is ho­zott még nagyobb sikert a működése. Néha azt is érezhetjük, a jelenlegi önkormányzat­nak nyűg az a szféra, ami nem hoz, csak visz, ám mégis túlzás lenne azt a következtetést levonni, hogy egyenes összefüggés van a költ­ségvetés nagysága és a művészi színvonal kö­zött. Nevetséges az a számháború is, ami az előadások tekintetében folyik: természetes, hogy sokkal több pénzből több előadást csi­nált Korognai, ugyanakkor bohókás, hogy miután egy-egy időszakban szinte semmi sem történik Székhelyi színházában, azért magas előadás számokat olvasunk. Ezekben benne van a Filharmónia hangversenye épp­úgy, mint valamely nagyvállalat estélye. Az egész, mostani Székhelyi-Korognai vitának nem csak az a tanulsága hogy mindkettejük számára jobb lett volna, ha meg sem szólal­nak, s nem rombolják ezzel a még esetleg lé­tező nimbuszukat. Sokkal inkább érdemes azon elgondolkodni: miért kell egy színidi­rektor működésének az önkormányzati cik­lushoz alkalmazkodnia, azt sugallva ezzel, hogy politikai pozícióról van szó? S miért van az, hogy a rendszeresen tapasztalható - fen­tebb is említett etikai problémák nem kerül­nek felszínre, viszont, ha valakinek a szemé­lye fölöslegessé válik, attól pénzügyi botrány kreálásával „szeretnek" megszabadulni. S e tekintetben sincs különbség a pártok kötött... MAGYARI ELŐD, SZEGED A fürdőkről - Szegeden és máshol Bízom benne, hogy a fürdőfej­lesztések elvi hasznosságán sen­kivel sem kell vitatkoznom. Ha a fürdők közvetlen nyereséget nem is hoznak, mindenkeppen jó öt­let a fejlesztésük, a kiváló ter­málvizeink kihasználása a spor­tolás, a szórakozás, az egészség megőrzése és visszaszerzése szempontjából. Egyrészt mint szegedi lokálpat­rióta, másrészt mint „amatőr tájkutató" talán érdemben hozzá tudok szólni a témához. (Például az elmúlt két évben az ország 46 fürdőjében jártam, ebből 27-ben először.) Büszkén mutatom a vendégeimnek a felújított An­na-fürdőt kívülről, amely a város ékszere. A termál osztálya vi­szont kicsi és kevés a szolgáltatá­sa, a wellness osztály pedig csak kevesek szórakozása. A „Gom­ba" kiszolgáló részlege már a ter­vezése miatt is kritikán aluli. A többi szegedi fürdő (a sportuszo­da, a Liget-fürdő, a Partfürdő és a Sziksós-tó) szolgáltatásban szin­tén nagyon részleges. Mondhat­ni szegényes. De milyen is lenne egy teljes szolgáltatás (a kényelmes öltö­zőn, tusolón, büfén stb. túl)? Le­gyen benne uszoda, tanuszoda, csecsemőmedence, Wellness, sza­una, élményfürdő, gyógyvizes for­ró és melegvizes medence, gyógy­kezelések, s mindez télen is. Nagy minőségi ugrás a téliesített (sát­ras) megoldással szemben az ál­landó fedett medence. Érdekes és sikeres módszer viszont az épü­A megye fürdői közül kiemelkedik a mórahalmi Fotó: Gyenes Kálmán lettel körbevett, de nyitott tetejű medence (pl. Hajdúszoboszlón vagy Pesten a Széchenyiben és a Lukácsban). Természetesen na­gyon ritka, hogy minden egy he­lyen van. Talán közel jár hozzá Bük, Harkány, Hajdúszoboszló, Debrecen, Gyula, Orosháza-Gyo­páros. Monumentális élményfür­dők vannak Győrben, Kehidakus­tályban, Zalaegerszegen, Hajdú­szoboszlón, Debrecenben, Tisza­újvárosban. Szeged elérhető kö­zelségében, csodálatos természeti és műszaki adottságok mellett kényelmesen fürödhetünk Békés­csabán vagy Gyomaendrődön. Az általam ismert fürdők össze­hasonlításában kiemelkedik a mórahalmi. Egyelőre méretben el­marad még a közepesektől is (pl. Pápa, Cegléd, Cserkeszőlő, Hód­mezővásárhely), mégis a felsorolt szolgáltatások többségével rendel­kezik. „Medencés gyógyvizes tan­gentor"-t meg nem is láttam még máshol. Többek között egy kápol­na szépségű üvegablakos terem medencéjében gyógyvizes sugár­masszázs van. (A legtöbb helyen ezt még a kezelőkádakban is csak „normál" vagy klóros vízzel vég­zik.) A vendégek szempontjából az a jó, ha kevesen vannak, a gazda­ságosság szempontjából meg ha sokan. A magam részéről télen és nyáron is elviselhetetlen zsú­foltságot tapasztaltam pl. Bü­kön, Kiskunmajsán, Tiszakécs­kén, Hajdúszoboszlón. Egyes né­met vendégek már tudják ezt és átszoktak például Nádudvarra. Nagy a verseny a termálvizek gyógyvízzé való kinevezésének területén, mert a fürdők anyagi helyzetén a társadalombiztosítás javíthat (a kezeléseknek „csak" a 15%-át fizetik a betegek). Más kérdés ennek a nagy ellátórend­szernek a „gazdaságossága". Összefoglalva a javaslatom és a kívánságom csak ennyi: min­denkinek több fürdő, kevesebb gyógyszer, kevesebb műtét! KELEMEN GÁBOR, SZEGED Európából Európába ­a demokratizálódásért A Szeged Biztonságpolitikai Központ, ismert alapelveiből kiindulva, olyan nagyszabású projekt kidolgozását tűzte ki célul, amely elősegíti a regio­nális együttműködést, a tole­rancia és a biztonság erősíté­sét. A közelmúlt délvidéki esemé­nyeit figyelembe véve kiemel­ten fontosnak tartjuk a fenti alapelvek gyakorlati megvalósí­tásának felgyorsítását. A prob­lémákat azonban lehet - és kell is - kezelni. A Szeged Bizton­ságpolitikai Központ a kérdés­kör alapos megismerése, feldol­gozása és a válságok megakadá­lyozása céljából elindítja az Eu­rópából Európába névvel jelzett projektjét. Többek között ezzel az akció- és rendezvénysorozat­tal olyan kedvező feltételeket kíván teremteni a régióban, amelyek révén feloldódhatnak e feszültségek és azok súlyos következményei - az etnikai konfliktusok. Ennek érdekében szólítjuk meg a régió civil szer­vezeteit, az önkormányzatokat, a közép- és felsőfokú oktatási intézményeket. Ezek képviselő­ivel különféle szemináriumo­kon, kerekasztal-beszélgetése­ken, konzultációkon és konfe­renciákon taglaljuk a mindany­nyiunkat foglalkoztató témát, és igyekszünk fellelni a legopti­málisabb megoldásokat. A Magyar Köztársaság külpo­litikai tevékenységének sarka­latos eleme az az őszinte törek­vés, amely hozzáférhetővé te­szi a szomszédos országok szá­mára hazánk EU-integrációs tapasztalatait, és tanácsokkal látja el a csatlakozásra váró ál­lamokat. Magyarország őszinte törekvését próbáljuk érzékel­tetni ezeken az összejövetele­ken, azt a markáns elhatáro­zást, hogy segítünk a környeze­tünkben lévő országoknak a demokratizálódási folyamatok felgyorsításában, azok hatéko­nyabbá tételében. Vonatkozik ez kiváltképpen Szerbia és Montenegróra, valamint a kö­zelmúltban a demokrácia gyor­sabb megvalósítására hitet te­vő Ukrajnára is. A Szeged Biztonságpolitikai Központ - napi pártpolitikai törekvésektől függetlenül ­mindent megtesz a bizalom és a regionális együttműködés erősítése érdekében. A civil szervezet erejével azt kívánja elérni, hogy a régió országai minél előbb érjék el azt a fej­lettségi szintet az élet minden területén, hogy az Európai Unió tagjaivá váljanak. Az Eu­rópából Európába projekt alap­vető célja, hogy érvényt szerez­zen a demokratikus törekvések kiteljesedésének, ezáltal pedig a toleráns, az őszinte, az egy­más megbecsülésén nyugvó társadalmi viszonyok létrejöt­tének. TÓTH LÁSZLÓ ELNÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalom