Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-24 / 69. szám

NOS TAKTIKAK ES PRAKTIKAK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN Kölnivíz és kölni dóm Meglocsolni azt lehet, aki hagyja. De nem hagyják. A húsvéti locsolkodást, mint népszokást, az tartja életben, hogy teljességgel kivihetet­len. Közösségi szinten van húsvéti locsolkodás, egész iparág épült rá, egyéni szinten nincs, ez meglehetősen ér­dekes. A leggyakoribb kifogások a meglocsolás ellen a lo­csolandó nők részéről: 1. apu már meglocsolt reggel, így is moshatom a hajam, még csak te hiányzol; 2. a fiam meglocsolt már reggel, így Is moshatom a hajam, még csak te hiányzol; 3. még csak délelőtt van, ed­dig százhuszonhárman lo­csoltak meg, most léptem ki a tus alól, még csak te hiányzol; 4. a lányaimat igen - Szandra, Vivi, gyer­tek csak! -, én már kinőt­tem a dedóból; 5. jaaaj, ez o'an izé; 6. naaa, ne má1; 7. hagyd már a hülyéske­dést, gyere; 8. te, te, én ko­molyan mondom, ha meg­próbálsz, te, én nagyon ko­molyan mondom; 9. (tele­fonos bejelentkezési kísér­letre): kösz, épp jobb dol­gom van; 10. csak ha kül­sőleg gondoltad. - Fölteen­dő ezek után a kérdés: mi­ből él a kölniipar, ha a köl­nivíz éppúgy nem fogyóesz­köz, mint a kölni dóm? A következőből: az egyén folyton elfelejti, tavaly sem sikerült senkit meglocsol­nia, tavalyelőtt sem és az­előtt sem, a telt üvegcse ott archiválódik valamely fiók mélyén, bízvást föl lehetne használni Idén - arra, hogy most sem tudjon senkit le­önteni vele, családi köre hölgytagjain kívül, pont jó. Azaz jó lenne. Csak lenne, mert a locsoláshagyomány legjobb úton tartózkodik az ellégiesülés felé. Egykor igazi locsolókannával hajku­rászták a lányokat a legé­nyek, aztán jött a kölnikor­szak, pár csöpp, spréből még csak annyi sem, s je­lenleg, ami van, a locsolko­dás mint lehetőség puszta megemlítése, illetve az ezt követő széles körű és átfogó tiltakozás. Kivételek persze, szabályt erősítő módon, lé­teznek, így azután nem ad­ható föl a remény: locsolko­dási kérdésre („szabad-e lo­csolni?") egyszer majd vala­ha, valamikor olyan értel­mű, legalábbis kicsengésű válasz érkezik, hogy: esetleg igen. F.CS. SZERKESZTI: LÉVAY GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2005. MÁRCIUS 24. MIÉRT NEM SZERETIK A NŐK A HÚSVÉTI LOCSOLKODÁST? NAPI MELLEKLETEK Péntek DEL MADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYOGY-ÍR Szerda LÉGYOTT WWW.DELMAGYAR.HU Az őszinte kisfiú vallomása Egy kis mórahalmi húsvéthétfői frissítő: ezek a lányok biztos nem hervadnak el... Lelkiekben húsvéthétfőn a nők népes tábora kettészakad - a locsolkodást szeretők és utálok csoportjára. Arra nem vállalkozhatunk, hogy a valós arányokat megsaccoljuk, azonban röp­ke és esetleges közvélemény-kutatá­sunk alkalmával kiderült: igen sokan berzenkednek e jellegzetesen magyar hagyománytól. Pedig olyan szép szo­kás, igazi hungarikum. Nem? - Gyűlölöm a locsolkodást! - rázkódott össze a kérdéstől a szegedi M. Zsu­zsanna, majd magyarázatként hozzá­tette: Korábban a házunk a környék­belieknek útba esett, húsvéthétfőn pe­dig szinte egymásnak adták a kilincset az emberek. Jöttek sokan ismeretlenül is, gondolták ilyenkor lehet potyázni. Előfordult, hogy azon vettem észre magam: a nappaliban vadidegen gye­rekek lakomáznak. Elegem lett. A locsolkodós ceremónia után a ko­loniálbútorokon játszottak, majd buz­gón tépkedték a legdrágább szoba­növények virágait egy vásárhelyi asz­szony otthonában a vendégségbe jött gyerekek, akinek ettől - mint mesélte ­égnek állt a haja, és egy szempillantás alatt odalett az ünnepi hangulat. A jelenlévő szülők pedig csupa figyel­mességből nem akarták elrontani a kicsik hangulatát. Egy évben egyszer van húsvét, nem igaz!? Nem az a fiú jött - Sajnos nekem húsvétkor soha nem volt rendben semmi - magyarázta Ko­vács Károlyné Ilona, majd folytatta: Fiatal koromban soha nem az a fiú jött, akit vártam. Később, amikor már meg­találtam a párom, akkor is rossz volt ezen a napon, mert ilyenkor mindig máshová ment locsolkodni. - Nem vagyok az ünnep ellen, úgy gondolom, minden pillanatot ki kell használnunk, amit a családunkkal együtt tölthetünk - fogalmazott Mracs­kó Annamária, az Amazon Teke SE Sze­ged szakosztályvezetője, majd hozzátet­te: arra kell ügyelni, ne csapjon át őrült készülődésbe a húsvét, ne csak „belezu­hanjunk" az ünnepbe. Úgy döntöttem, ha nincs rá időm, nem kezdek nagytaka­rításba, amit kell, úgyis elvégzem a hét­köznapokon. A süteményeket pedig elő­re elkészítem és bevonom a férjem a fő­zésbe, a gyerekeket a díszítésbe. A Vörös Moszkva réme Szabó Gabriella és húga, Anna egy­értelmű grimaszt vágtak a húsvét em­lítésére. - A legke­vésbé szeretett ün­nep - mondták a rokonok kényszere­detten üldögélnek a kanapén, a szom­széd kisfiúk pedig nem is olyan apró pénz reményében csöngetnek. - Nem szeretem, hogy ilyenkor semmit sem lehet csinál­ni, mert ahogy belefogsz valamibe, biz­tosan megjelenik valaki. Egész nap vi­gyázban kell ülni és készülni kell a kínos beszélgetésekre azokkal, akik egyébként nem jöttek volna el, csak azt gondolják, hogy én elvárom, hogy meglocsoljanak. Én meg azt gondolom, hogy elvárják, hogy otthon legyek és fessek nekik to­jást, de ez sem igaz. Az egész egy félreér­tésen alapszik. Az egyetlen jó dolog, hogy aznap nem kell dolgozni vagy suli­ba menni, és bezárhatod az ajtót, vagy elmehetsz kirándulni. Ez egy olyan ha­gyomány, ami nyugodtan kihalhatna. Nem beszélve arról, hogy lehetsz akár­milyen szép, csinos és felkészült az újabb látogatókra, ha a kölnitől a fejed „En sem a locsolást szeretem, hanem a pénzt, amit kaptam érte." bűzlik, és a szemed könnyezik - hang­zott a panaszáradat. És valóban, itt ér­keztünk el az egyik legneuralgikusabb ponthoz, vagyis a locsolkodás módjához és illatvilágához. - Valamikor még azt a borzalmas szagú és kibírhatatlan Vörös Moszkva nevü orosz kölnit is a fejemre öntötték a locsolkodók, majd még vagy húszfélét azon a napon, kritikátlanul, ami csak otthon akadt a fürdőszobapol­con. Folyt végig az arcomon és a nyaka­mon, belement a szemembe. Estére már sajgott a fejem a bűztől, a hajam pedig összeragadt - emlékezett a régi időkre Horváth Zsigmondné, aki már nem nyit ajtót a locsolkodók előtt. A kaput ugyan kinyitja, de az italos üveget szívesen el­dugná ezen a napon a szegedi H. Éva, aki ilyenkor a házról házra járó és lassan lerészegedő férfiakat viseli el a legnehe­zebben. Mint mesél­te, volt már olyan, hogy a versikét sem tudta elmondani a parfümmel közelítő locsolkodó, annyit emelgette már az­nap a poharat. Suttogtak egymással „Én sem a locsolást szeretem, hanem a pénzt, amit kaptam érte. Egy őszinte kisfiú." - olvasható az egyik internetes fórumon. A megkérdezett nők több­sége éppen ezt nevezte kiábrándító­nak, hogy a locsolkodás mögött sok­szor nem is az ünneplés, a találkozás öröme, hanem csupán anyagi érdekek húzódnak meg. A gyerekek gátlásta­lanul mindenhova becsöngetnek, ahol pénzt remélnek. És ilyenkor, ugye, nem illik senkit elzavarni. Védi őket a hagyomány. Az egyik szegedi asszony nevetve mesélte, előfordult, hogy csak sötét este jött haza a család, hogy kikerül­FOTÓK: GYENES KÁLMÁN Szokások és szabályok A locsolkodás többek között a tavaszi megtermékenyítés egyik erotikus cél­zatú megnyilvánulása. Azonban eredete máig sem tisztázott: valószínűleg ke­resztény hagyományok is megtalálhatók benne, ugyanis a hajdan vízbe me­rítéssel történő „avatás", majd a le­öntéssel végzett keresztelés régen hús­vét körül volt. Amikor később az egyház már az év bármelyik napján keresztelt, a szokást a nép tarotta fent. A múlt század elején csoportokba verődtek kora reggel az ifjak, akik végigtáncolták a falut, és a lányos házakba betérve megöntözték a ha­jadonokat, hogy azok el ne hervad­janak. Később a városiasodással ezek a szokások alkalmazkodtak a megfelelő életformához, a kútvizet pedig felvál­totta a kölni. A locsolás szabályaihoz tartozik, hogy a férfiak megfelelő időpontot válasz­szanak: ne hajnalban, ebédidőben és a késő esti órákban keressék fel a höl­gyeket! Ruhára lehetőleg ne locsol­janak, mert foltot hagyhat, és vigyáz­zanak, hogy az Illatszer ne kerüljön a szembe. jék a locsolkodókat: lábujjhegyen jár­tak a lakásban, hogy ne hallja az alat­tuk lakó, hogy hazaérkeztek, nyitva hagyták a szobaajtókat, hogy véletle­nül se nyikorogjonak, szinte suttog­tak egymással. Gyakorlatilag úgy vi­selkedtek már a saját otthonukban, mint a tolvajok. De hiába. Rövid időn belül valaki könyörtelenül megnyom­ta a csengőt, és bizony kivárta, míg a háziak kinyitják az ajtót. Nagy volt az öröm... L G.-G. ZS. VARJUK Wwrlrf 06-30/30-30-443 f mms@delmagyar.hu Kérjük, írja meg nevét és lakhelyét! meputatjuk mindenkinek! i u^m,,/ m^-MMjük: Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! M«s {Htod A «Kfcfjtüfifie; < MiMi tyietéríosén fai' képen ItW ¡»¡nély {tateMmü a tór>én?e> kép<;ss!5) taéjéralise uiéuégts. DELMAGYARDRSZÁG DÉLVILÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG kommunikációs partnere a T-Mobilé Rt. T- - -Mobile Partner Szeged Nagyáruház - PASSAGE Telefon: 62/424-950 HA 2000 FT FELETT 1 ploymobil-T . VÁSÁROL, ÓRÁS KÖNYVET KAP AJÁNDÉKBA! •t tart!

Next

/
Oldalképek
Tartalom