Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-19 / 65. szám

292 • MEGYEI TÜKÖR" CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁRCIUS 17. Mától új helyen várja vásárlóit a Felni Gépipari- és Kereskedelmi Kft. 100 méterre a régi üzlettol 650 négyzetméteren A négynapos ünnepet munkával töltötte a Felni Kft. kollektívája. A teherautó- és haszongépjármű-alkatrészek kereskedelmével foglalkozó vállalkozás új helyre költöztette szegedi Kossuth Lajos sugárúti üzletét. Mint Lipták Tibor tulajdonostól megtudtuk, mehettek volna már korábban is, minden elkészült, de most tudtak úgy átköltözni, hogy egyetlen napra sem kellett bezárni. Nem messze, légvonalban alig száz méterre hurcolkodtak arrébb, ezután a volt Papagáj-udvarban, a Kossuth Lajos sugárút 109. szám alatt kell keresni őket. Pontosabban nem nagyon kell keresni, elég a Rókusi körútról befordulni, s hamarosan szembeötlik az új üzlet az új homlokzattal. A korábbi helyen, a sarki „spenótház" aljában csupán 165 négyzetméteren fogadhatták a vevőket, s az utóbbi időben már ugyancsak zsúfolt körülmények között. Az új helyen - mától 650 négyzetméteren - tágas, modern üzletben, igényes kiszolgálással váiják a vásárlókat, az eddiginél összehasonlíthatatlanul jobb parkolási lehetőség mellett. A nagyobb hely profilbővítésre cs újításra is lehetőséget adott. Az utóbbira példa, hogy nyílt egy önkiszolgáló rész is. További újdonság, hogy a teherautó- és haszongépjármű-alkatrészek forgalmazása mellett autófelszerelési cikkeket, valamint kéziszerszámokat, shopos termékeket is árulnak, azaz váiják a haszongépjármű-tulajdonosok mellett a személygépkocsi-tulajdonosokat is. A megnövekedett területhez nagyobb létszám társul. Változik a cím, változik a telefonszám is, a központi szám: 62/553-100, nyugati alkatrészek: 553-101, 553-102, keleti alkatrészek, illetve felszerelések: 553-103,553-104. Bátran lehet hívni a Felni Kft.-t, hiszen húsz fővonaluk is van. (x) Felni Kft. 6724 Szeged, Kossuth L. sgt. 109. Tel.: keleti alkatrészek: 62/553-103, nyugati alkatrészek: 62/553-011 • www.felnikft.hu Japánban, Kínában vendégszerepelt, de nem a világkarriert választotta Operaénekesként is makói A vásárhelyi Juhász Imre azÁVO poklában Fiatal éveit tönkre tette a hatalom Szegedi származású a József Attila-pályázat győztese Nagyító alatt, tűvel készül az érme Ma is ugyanolyan szókimondó, mint makói kisdiákként. Az állami operaház magánénekese számos külföldi sikere után sem vágyik világkarrierre, számára fontosabb, hogy megérintse a nézőt az, amit a színpadon nyújtani tud. Bátori Éva nemzeti ünnepünk alkalmából vette át a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze-díjat. Makón született, közel két évtizedig ez a város volt az otthona a most kitüntetett operaénekesnőnek, Bátori Évának. Egy úttörőtáborban társai jót mulattak azon, hogy az O sole mio éneklése közben úgy rezeg a hangja, mint egy énekesnek - ezzel hívta fel magára tanárai figyelmét a Bartók Béla Általános és Zeneiskola diákja. A szegedi konzervatóriumban sajátította el az éneklés alapjait, majd a zeneakadémia ének tanszakán szerzett diplomát. Ezután egy ösztöndíj segítségével Salzburgba került, mesterkurzust végzett, megnyert egy énekversenyt, és kinyíltak előtte a német nyelvterület nagy operaházai. Játszott a bécsi Staatsoperben, Frankfurtban, Kölnben, Lipcsében," többször vendégszerepelt Japánban, Kínában, Amerikában. Az Európa nyugati felén töltött tizenegy évet értékelve úgy látja, a tudás volt számára a legnagyobb csáberő. Neves, nagy művészekkel dolgozott együtt, színpadi rutint szerzett, s mint hajdan a mesterlegények, ő is a külföldön gyűjtött tapasztalatokkal a tarsolyában tért haza. Két éve szerződött a Magyar Állami Operaházhoz, ahol remek szopránjával és színészi telBátori Éva a Székely Mihály-emlékplakettel Archív fotó: Hollósi Zsolt jesítményével szinte azonnal kivívta a zenei élet, a közönség és a kritikusok elismerését. A hagyományos énekesnői feladatok, mint például a Pillangókisaszszony főszerepe mellett olyan előadásokban is szívesen közreműködik, amelyek zenei világa, színpadi megjelenése modernebb a megszokottnál. Egy éve Székely Mihály-díjat, tavaly Oláh Gusztáv-emlékplakettet kapott, ám legalább ennyire kedves a szívének az, amikor ismeretlenül gratulál valaki egy előadás után. Makóiságából szerinte két dolgot: ízes, ö-ző beszédét és a vidéki emberekre jellemző gondolkodásmódot őrizte meg leginkább. Nehezen dolgozta fel, amikor édesapja halála után eladták a szülői házat, de édesanyját maga mellett akarta tudni. Nagy törés volt számára, hogy itteni gyökereit az élet elvágta, és továbbra is szeretettel gondol vissza szülővárosára. Nem titkolja, gyerekkora fontos szerepet játszott életében, ma is gyakran építkezik emlékeiből egy-egy színpadi jellem megformálásakor. Erre pedig az utóbbi időben nagy szüksége van. Művészként ugyanis ma már úgy gondolja, a legfontosabb az, hogy az operaénekes is játsszon a színpadon. Szerinte nem az érinti meg a közönséget, ha tovább tud kitartani egy magas hangot mint egy másik szoprán, hanem, ha a néző az alakításában egy embert lát. Eddigi pályája során végigénekelte az operairodalom jelentős szoprán szerepeit, repertoárja rendkívül gazdag. Ha választhatna, a Rózsalovag Tábornagynéját szívesen énekelné, játszaná el, mert abban - mint mondja benne van egy öregedő hölgy minden nőisége, kínja, bánata. Ez a szerepálma annak ellenére, hogy külseje, temperamentuma és második osztályos kisfia miatt ma is rendkívül fiatalos. Mosolyogva sajnálkozik, tudja: elért abba a korba, amikor a fiatalabb generáció tanácsokat kér és színészi fortélyokat les el tőle. Bátori Éva két operaházi évad elteltével sem bánja, hogy nem épített mindenáron világkarriert. Úgy érzi, nem tudott volna olyan hideggé és keménnyé válni, hogy hotelről hotelre vándorolva, idegen színpadokon, idegen emberekkel dolgozva élje le az életét. Hídja magáról: a legjobban akkor énekel, ha ismeri a partnereit, ha érzik egymás gesztusait, mozdulatait. A családja mellett ez segíti őt abban, hogy kiegyensúlyozott emberként éljen a világban. VARGA MÁRTA Már csak négyen vannak életben az egykori vásárhelyi fehérgárdista mozgalom tagjai közül. Ók az ötvenes évek elején a kommunista önkény, az államosítások ellen szervezkedtek. Juhász Imre maga is megjárta az ÁVO poklát, s egész életét végigkísérte a múltja. - A padláslesöprések és az igazságtalanságok miatt az ötvenes évek elején mindenki tiltakozott. Hallottuk, hogy mit műveltek az ávósok, akik éjszaka kiszórták a búzát a tanya körül, hajnalban aztán azzal vádolták az embereket, hogy a tyúkokkal etetik fel a gabonát, veszélyeztetve az ellátást. Márpedig ez akkoriban főbenjáró bűnnek számított - idézte fel a korszak hangulatát az akkoriban a vásárhelyi határban, Külső-Szőrháton élő Juhász Imre. A külterületeken lakók szervezkedtek az úgynevezett fehérgárdista mozgalom tagjaiként tiltakozva az önkény, az igazságtalanságellen. - 1950 októberének egyik éjjelén heten zörgettek be a tanyán, beverték az ajtót, bejöttek a szobánkba. Piszkos fasisztának neveztek, kirángattak az ágyból a feleségem mellől, a ház előtt hátracsavarták mindkét kezem, összebilincseltek, kikísértek az útra, ahol a két szomszéd fiú már szintén bilincsbe verve várakozott. A kutasi úton aztán belöktek bennünket az autóba, s meg sem álltunk a vásárhelyi villanyteleppel szemközti ávós kirendeltségig - idézte fel hányattatásai kezdetét. A fehérgárdistákat másnap átvitték a szegedi Tisza Szálló pincéjébe. Ötven napig raboskodtak ott, s Juhász Imrét ez alatt tizenhét éjszaka vitték el vallatásra. Volt olyan éjjel, hogy háromszor is fellocsolták, úgy összevissza rugdosták-verték, hogy elájult. A verőlegények arra voltak kíváncsiak, kiket szervezett be, s nem hitték el neki, hogy senkit. A 22 rabot innét Kistarcsára szállították láncra verve. A foglyokat 1951 -ben az inotai hőerőmű alapjának ásásához vezényelték, majd Isaszegen felépíttettek velük két gyárat. 1952 nyarán pedig a Dunántúlon lévő bernátkúti rabgazdaságban aratták le a búzát. Abban az évben, november elején írhatták meg első levelüket haza. Decemberben visszakerültek Kistarcsára, ahová - a korra jellemző módon 1953 augusztusában kiszállt a bíróság, s mindenkit elítélt. - Márianosztrára, majd a csolnoki vizes bányába kerültem, s 1954-ben onnan szabadultam. Huszonhat éves koromban fogtak el, s a feleségem nagyon nehezen élte meg a távollétemet. 1951-ben, amikor először látogathatott meg, nem ismert rám. 84-85 kiló voltam, amikor elvittek, amikor pedig találkoztunk, már csak 41 - mesélte Juhász Imre. Szabadulása után előbb mezőgazdasági alkalmi munkát végzett, majd beköltözött Vásárhelyre, s a mérleggyárban kezdett dolgozni. Múltja miatt azonban elzavarták. Rövid ideig kőművesnek segített, majd a Belspednél helyezkedett el, de a múltja ott is utolérte, ezért szélnek eresztették. Végül a Kopáncsi Állami Gazdaságban kapott állást, 28 év után onnan ment nyugdíjba. Mint mondja, az '56-os forradalomig a gazdaság párttitkára még zaklatta, ám azután jó viszonyba kerültek. - Azért változott meg, mert elmondtam neki, hogy tudom: a forradalom alatt a kommunista jelvényét a sárba taposta az udvaron, s helyébe a Kossuth-címert tűzte ki. Juhász Imrét a rendszerváltás idején rehabilitálták, igazolták, hogy törvénytelenül ítélték el, és hurcolták meg egész életére. Úgy véli, amit ellene elkövettek, az mentesség ide vagy oda - megbocsáthatatlan bűn marad. Az egykori vásárhelyi fehérgárdisták közül már csak négyen élnek, rajta kívül Rostás János, Mérai Kálmán és Koncz Imre. A mozgalom két vezetőjét, Kovács Istvánt és Blahó Jánost minden elképzelhető módon megkínozták, majd 1951-ben, a szocialista rendszer elleni fegyveres szervezkedés vádjával a Csillag börtönben kivégezték. KOROM ANDRÁS Szegedi származású, Pesten dolgozó képzőművész nyerte a makói József Attila-plakettpályázatot. Csányi Katalin hosszasan tanulmányozta a költő verseit és egyéb írásos hagyatékát, hogy hiteles képet alkothasson József Attiláról. Fiatal szobrászoknak hirdetett pályázatot még az év elején Makó önkormányzata József Attila születésének századik évfordulója alkalmából. A jelentkezőknek plakett-tervet kellett benyújtaniuk, amelyet a Képző- és Iparművészeti Lektorátus véleményezett. A legjobbnak Csányi Katalin Budapesten élő szegedi szobrászművész munkáját ítélték. - Több szempontból is nehéz feladat volt egy József Attilát és makói kötődését is kifejező kisplasztika megformázása - utalt a munka előkészületeire Csányi Katalin, aki még elárulta: korábban Szegeden tanult, innen „származott el" a budapesti Képzőművészeti Egyetemre, ahol jelenleg asszisztensként dolgozik. - Az érmekészítés az egyik legnehezebb szobrászmunka, hiszen többnyire portrét kell alkotni, ami önmagában is a legnagyobb kihívások közé tartozik. Emellett az érmekészítés sajátossága, hogy rendkívül precízen, sokszor nagyítóüveg alatt, tűvel kell dolgozni, hiszen néhány tizedmilliméteren is múlhat egy medálián ábrázolt arc tizennegy terv Karsai Ildikó, a makói önkormányzat művészeti főtanácsosa nagyon színvonalasnak nevezte a pályázatra érkezett mind a tizennégy „érvényes" érmetervet. Kiemelte: sok diák pályázott, a szegedi Tömörkény művészeti szakközépiskola egy tanulója is értékes tervet nyújtott be. Nyíregyházáról négyen is jelentkeztek - egy tanárnő és tanítványai, Budapestről három, Makóról egy pályamű érkezett. Az első díjjal egyébként 180 ezer forintos pénzjutalom is jár. Csányi Katalin a pesti képzőművészeti egyetemen dolgozik Fotó: DV összhatása. A szobrásznő még kiemelte: egy plaketten ábrázolt portrénak különösen karakteresnek kell lennie, éppen ezért egy megfelelő alkotást alapos kutatásnak kell megelőznie. Mindenekelőtt a költőről fellelhető összes fényképet megvizsgálta, és ellátogatott az emlékházába is. József Attila személyiségét a Makón is fellelhető hagyatékok alapján rekonstruálta - így született a fiatal, ám a makói középiskolás József Attila arcánál idősebb, bajusszal ábrázolt, férfiasabb portré. - Mivel irodalmi díjhoz készül a medál, a társművészeteket is segítségül kellett hívnom. Korábban csaknem minden alkotásomhoz felhasználtam a zenét, a rendezett hangzásból fakadó harmóniát, hiszen amatőrként zongorázom, és szinte egész nap a fejemben él a muzsika. Ez nagyon sokat segít. Most azonban az irodalomhoz is fordultam, a költő verseit olvasgattam - vallotta be a szobrásznő. A Csányi Katalin tervei alapján készülő Makói Medália idéntől minden évben a fiatal költőknek odaítélt plakett lesz. Az első kitüntetett szerző április 10-én veheti át az érmet, és az azzal járó százezer forintos jutalmat, amivel az alapító önkormányzat szándéka szerint verseskötetének kiadását támogatják. I. sz. Juhász Imre szenvedéseit korabeli dokumentumok igazolják Fotó: Tésik Attila