Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-17 / 63. szám

10 BIZALMASAN 2005, március 17., csütörtök Minden megoldható - Baráti társaságunkból alakítottuk meg tavaly novemberben a Minden Megoldható Egyesületet - mesél a nem is oly régi kezdetekről az elnök, Paréj Zoltánné Marcsi, majd hozzáteszi: - a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat. Ezt azért hangsúlyozom, mert a családban az anyák, aszszonyok és nagymamák jelentik az összetartó erőt, miközben ki-ki a munkahelyén és még számtalan nehéz helyzetben igyekszik helytállni. Ezért feltétlenül fontos számunkra, hogy e nehéz mindennapi küzdelemben figyelni tudjunk magunkra és egymásra. Ám mivel a magányos harcosok ereje gyorsan szétforgácsolódik, ebbe a szervezeti formába öntöttük a terveinket. Munkája révén az elnök már számtalan otthonban megfordult, és akaratlanul is a privát szférába pillantva, rengeteg gonddal szembesült. Úgy érezte, kevés, ha csupán barátaival beszélgetnek ezekről az amúgy mindannyiuk számára fontos dolgokról. Létrehozták hát a Minden Megoldható Egyesületet, és komolyan is gondolják a nevét. Tagjaik között egyetemistákat és munkanélkülieket, bankszakembereket, jogászokat és orvosokat egyaránt köszönthettek. Kapcsolataikat a régióban, a határon túl és más kontinenseken is bővítik. Szövetkeztek domaszéki, mórahalmi és szegedi szociális intézményekkel, egyesületekkel. Megoldó esteket hirdetnek, előadásokat hallgatnak, vitatkoznak, azaz megbeszélik a problémás kérdéseket. Bajba jutott nőtársaikon segítenek, ápolják a kultúrát, és úgynevezett kikapcsoló napokat szerveznek. A forrásokat kereső Minden Megoldható Egyesület önállóan és - ahol ezt a szervezet életkora még nem teszi lehetővé társszervezetek oldalán egyaránt indul pályázatokon. Ezek sikere nélkülözhetetlenül fontos a tervezett szociális és egészségügyi képzések elindításához, valamint ahhoz, hogy tagjaik eredményesen gondolkodhassanak a nők térségi foglalkoztatásáról. d.t. A bűnös harmadik a hibás? Mi történik egy kapcsolatban, ha a láthatáron felbukkan egy harmadik? Káté Mónika szociális munkás szerint a szerető általában tudja, hogy a férfinek van-e családja, míg a feleség nem szerez tudomást a bűnös harmadikról. - A házaspár negyvenedik házassági évfordulóját készül megünnepelni. Néhány napig a férj és feleség közösen tesz-vesz, és ez idő alatt szót ejtenek jó néhány dologról, amit az évtizedek során elhallgattak - idézett egy filmből Káté Mónika szociális munkás a családterápiás eseteiről szólva. - Az emlékezés egyre több eltitkolt részletet hoz felszínre az idős házaspár életéből, és a rövid idő, ami addig meghitt várakozással telt, kínzó emlékekkel sokasodik. Kiderül, hogy huszonöt évvel azelőtt a férfi beleszeretett egyik munkatársába. Viszonyuknak a nő vetett véget azzal, hogy elköltözött a városból. Szerelmi háromszög - Automatikusan vetődik fel a kérdés: a kolléganő egyáltalán miért vállalta a viszonyt, ha tudta, hogy a férfinak családja van - tért át a kapcsolati háromszög boncolgatására Káté Mónika. Tapasztalatai és a kutatások bizonyítják, hogy többnyire a harminc év körüli magányos nők kerülnek hasonló helyzetbe. Vagy azért, mert éppen kiléptek egy roszszul működő házasságból, vagy mert a negyvenhez közeledve megrémülnek attól, hogy végleg egyedül maradnak. Emellett természetesen aktívan pénzt keresnek, hogy magukat, és ha van, gyermeküket eltartsák. Ebben a sajátos élethelyzetben kell dönteniük, hogy egyedül élik le az életüket, vagy beleugranak egy, a rossz házasságukat idéző újabb együttélésbe. A szociális munkás szerint az elvált nők többsége egyébként is az exférjét hibáztatja: ő nem tudott jó apa vagy férj lenni. Úgy Azok a félreérthetetlen mozdulatok... érzik, saját igényeik és elvárásaik eleve nem is juthattak kifejezésre. A kutatások azt mutatják, hogy a házasok többnyire a párjukkal szeretnék megbeszélni érzelmi problémáikat, miközben ezek túlnyomó része éppen velük kapcsolatos. Konfliktusaikba csak ezután vonják be a barátaikat, a családtagokat, sőt a szomszédokat. Mérgezett együttlét Ritkán fordulnak tanácsért pszichológushoz, pszichiáterhez vagy családsegítő szakemberhez. Tehát a férjek és feleségek, úgy tűnik, éppen a feleségüktől, illetve a férjüktől várnak megoldást a partnerkapcsolat problémáira. S ha ez őszinte beszélgetések során nem rendeződik, a feszültség még hosszú éveken, vagy akár évtizedeken át mérgezi az együttlétet. Káté Mónika ezt olyan csapdahelyzetnek nevezte, amelyben a torz működés, azaz a tehetetlenség működteti a kapcsolatot. - S mi történik, ha felbukkan a láthatáron a harmadik? A szerető áltaIában tudja, hogy a férfinak felesége, gyereke van vázolta a kapcsolati háromszöget Káté Mónika. - A feleség viszont az esetek többségében nem szerez tudomást a „bűnös" harmadikról. Tehát a szerető elfogadja, hogy létezik egy család, és hogy abban kialakult rendszer szerint élnek a családtagok. A szerető igyekszik beljebb férkőzni, hogy ne maradjon kívülálló idegen. Előbb-utóbb elvárja szeretőjétől, hogy összehasonlítsa a feleségével. Amúgy is ő marad egyedül, míg a családtagok ott vannak egymásnak, és nap mint nap feldolgozzák az élményeiket. A szeretőnek ezzel szemben nincsen senkije. Lehet, hogy még a saját családja és baráti köre előtt sem vállalja fel helyzetét. Előbb- utóbb azonban elvárja szeretőjétől, hogy összehasonlítsa a feleségével. Persze ebben ő bizonyulna jobbnak, többnek a megunt asszonynál. Természetesen ahhoz, hogy világos képet alkothasson, látnia kell, milyen a férfi házassága. Tapogatózni kényszerül, feszülten figyel minden jelet és értelmez minden elejtett megjegyzést. - A szerető rengeteg energiát fektet a kapcsolat fenntartásáILLUSZTRÁCIÓ: MTI ba, sokkal többet áldoz, mint a házastársak: gondoskodik a titkos találkahelyről, vagy ha a lakására viszi a partnerét, arra az időre eltávolítja a gyerekét. A béke szigete Vacsorával készül, próbál feleségszerűen viselkedni, hiszen ez a szerep tetszene neki a legjobban. A béke szigetét kell megteremtenie cirkusz, gyerekricsaj és háztartási munka nélkül. S magától értetődik, hogy a „teljes kiszolgáláson" túl fergeteges testi örömöt is szolgáltat. Azt az izgalmat, amelyben a férfi rátalál régi önbecsülésére, és újraélheti a késő kamaszkori zsongást. Közben feltehetően szembesül azzal, hogy abban a házasságban ugyanolyan problémák vannak, mint amilyet ő is átélt a férjével. dombai tünde Értjük a férfiak testbeszédét Az ember azt hinné, férfiak és nők azért ülnek bárokban, hogy barátokkal igyanak, traccsoljanak vagy egyenek, de a mindennapos látszat leple alatt a nemek közötti vad dürrögés zajlik. MUNKATÁRSUNKTÓL Kutatók azt próbálták kideríteni, hogy „házasulandó korban lévő fiatal hímek" milyen stratégiát alkalmaznak „a nőstények" figyelmének felkeltésére. Az eredmény: minél dominánsabbak voltak a férfiak testbeszédükben, annál inkább volt esélyük a sikerre. A tudósok esténként kísérték figyelemmel a férfiak és a nők viselkedését bárokban. Olyan módszereket alkalmaztak a megfigyeléshez, amelyek tulajdonképpen az állatok dürrögési magatartásának tanulmányozására szolgálnak. A résztvevők nem tudták, hogy kutatók figyelik őket. „Ez a normális tudományos eljárás az etológiában" - nyilatkozta Kari Grammer kutató. A bárokban mindig nagy számbeli fölényben voltak a férfiak, aminek következtében csoportjaikon belül is versenyhelyzetben voltak. Kiderült, hogy a domináns testbeszéd és a szemmel történő kapcsolatlétesítés, más szóval a szemezés ígér leginkább sikert. A domináns testbeszéd a ringó járásban, a nagyobb tér elfoglalásában, és a férfitársak felé való fokozott testi odafordulásban nyilvánult meg, de ezek a kapcsolatok olyan jellegűek voltak, mint amikor egy főnök megveregeti beosztottja vállát, vagyis mint amikor az illető azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a csoporton belül magasabb helyet foglal el. Alapjában véve a férfiak „alfa"-testbeszédükkel - anélkül, hogy tudnák - jó egészségi állapotukat, társadalmi státusukat és általános értelemben vett hősiességüket akarják demonstrálni. A nők pedig láthatóan világosan megértik ezeket a jelzéseket. A kutatócsoport más tanulmányaiban már korábban megállapította, hogy a nagymértékben domináns férfiakat a nők főleg fogamzásképes napjaikon részesítik előnyben, míg a „nőiesebb férfiak" inkább hosszú távú kapcsolatként jönnek számításba. Ez azonban nem kognitív síkon zajlik, hanem tudat alatt. Mielőtt azonban mindezek ismeretében a tükör előtt kezdené gyakorolni a figyelemfelkeltő járást, készüljön fel rá: rossz tapasztalatokat is szerezhet. Grammer szerint ugyanis kiderült, hogy a nők felismerik, ha valaki csak színleli a domináns testbeszédet vagy magatartást, és ilyen esetben a férfi nem számíthat semmi jóra. Akkor már célszerűbb a tesztoszteronszintet fekvőtámaszokkal emelni. Tükröm, tükröm... A nőknek csak két százaléka tartja magát szépnek egy nemzetközi „tükröm, tükröm, mondd meg nékem" felmérés alapján. MTI Bécsi híradások szerint a felmérésbe 3200 nőt vontak be Brazíliából, Kanadából, Franciaországból, Olaszországból, Japánból, Hollandiából, Portugáliából, Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból. A megkérdezettek döntő többsége úgy vélekedett, hogy manapság a tömegtájékoztató eszközök és a hirdetések olyannyira irreális képet festenek a női szépségről, hogy az a legtöbb nő számára elérhetetlen. A túlságosan is idealizált szép nő fogalma ezért szinte teherként nehezedik a nőkre, és jelentősen befolyásolja az önmagukról alkotott képet. A kinézetükről faggatott nők közül a legtöbben a természetes jelzőt használták külsejük leírására. A válaszadók 31 százaléka tartozott ehhez a csoporthoz. Az átlagos kinézetű meghatározást a válaszadók 25 százaléka találta a legmegfelelőbbnek külseje meghatározásához. Az Ausztriában készített hasonló felmérés azt mutatja, hogy az osztrák lányok és asszonyok viszonylag elégedettebbek a külsejükkel, mint a nemzetközi átlag. Egy februári felmérésben ugyanis a szebbik nem ausztriai képviselőinek a 22 százaléka nagyon elégedettnek vallotta magát a külsejével kapcsolatban, míg nemzetközi átlagban a nők csupán 13 százaléka van ezen az önvéleményen. Az osztrák nők 23 százaléka azt tartja magáról, hogy általában „jól néz ki", míg a nemzetközi felmérésben ezt csak a megkérdezettek 7 százaléka állította magáról.