Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-16 / 62. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. MÁRCIUS 17. »MEGYEI TÜKÖR* 13 1988-ban a készenlétbe helyezett vízágyúval még több százan „biztosították" az ünnepséget Szegedi március 15-e a Kádár-korszakban A Kádár-korszakot búcsúztató 1988-as március 15-e az utolsó, még megtorolt ellenzéki ünnepség volt. Szegeden több százan „biztosították" a rendezvényt. Az állambiztonsági szolgálat, a rendőrség, az Ifjú Gárda és az önkéntes rendőrök mellett készenléti szolgálatot látott el a munkásőrség, a tiszthelyettesképző iskola, és kilátásba helyezték a Néphadsereg egy zászlóaljának bevetését. A koordinációs törzs operatív parancsnokságát a Klauzál téri Démász-székházban helyezték el, melynek parancsnoka köteles volt együttműködni a helyszínen lévő párt- és KISZ-vezetőkkel - írja lapunknak készített cikkében Révész Béla, a Szegedi Tüdományegyetem politologiai tanszékének tanára. IX JIZöyK Csongrád Hegyei Rendőr-főkapitányaiig ff fi 8 fi l a Számi A900. "Szigorúan titkost" páldány HK&KUDÚSI TERV A oárciun 15-oi Unnopsdg sorosat rendőri biztosítására As 104ö-49-ea magyar szabadoáflbarc 14o. évfordulóján megyénk városaibanős tübb kbasogőben omldkünncpaágro, koszorúzásra korill sor, A rondozványok zavartalansága őrdekábon a nyilt éa operatív rendőri erők - holyi torvek akapján - biztosítják a közrend, közbiztonság fenntartását. Egyértoliaüen nom zárbatá lei, hogy ollonsőges. ellenzéki elemek az ünnepségre egybogyültek körében a nohozodő ólotkörUlmányek alatti elégedetlenséget kihasználva állam ellőne a hangulatot igyekeznek kelteni. Az esetleges rendbontások augakadáiyozujju érdekében a biztosításon tuloonőon készenléti és tartalék szolgálatot képeztlnk. A rendezvényeken „oloőaorben a fiatalabb korosztály negjolenéso várhaté. KLetkorl sajátosságuk révén érzelalleg könnyen befolyósolhaték, az ilyen összetételű tömeg szélsőséges magatartást toaualthat. i. Ö

esetleges rendbontások megakadályozása érdekébon ciükösi területünkön az alábbi őröket vethetjük bo. 1.y Az opera el»* exetositás tíráokéhon uz .V' iftHeii/ueusagr ozorvtel 3o-an. a bUnilgyi szolgálattól 43-an tcljoaitenok szolgálatot a laapitányoági biztosítási tervokbon meghatározottak alapján. 2./ A nyílt rendőri biztosításokat 11C közbiztonsági és közlekedési beosztott, 66 önkéntes rendőr ós 77 ifjú gárdista hajtja végre. vr 1988-ban még ilyen intézkedési terv készült A hetvenes évektől új területen látta a megyei állambiztonsági szolgálat az ellenséges propagandaszervek tevékenységének, az „ideológiai diverziónak" hatását erősödni: „a korábbi éveknél (ti. 1972 előtt) erőteljesebben jelentkeztek az ifjúság egy szűkebb rétegénél a nacionalista jellegű tendenciák. 1972: Himnusz, Szózat, Kossuth-nóta (...) A nacionalizmus feléledésének egyik megnyilvánulását tapasztaltuk 1972. március 15-e megünneplése alkalmából. Az ünnepséget egyesek ellenzéki demonstrációra használták fel. Például a tanárképző főiskola hallgatói az előző évhez viszonyítva lényegesen nagyobb számban (600 fő) vettek részt Szegeden, a Kossuth-szobornál rendezett koszorúzáson, mely szervezettséget is feltételez". A további ellenséges tevékenység felderítésére és megakadályozására összpontosított a belső elhárítás: „gyors feldolgozó munkával, megfelelő operatív bizonyítékok birtokában kombinált intézkedéseket tettünk az ügyekben, vagy jelzésekben érintett fiatalok ellenséges személyekről való leválasztására, főleg nevelő jellegű beszélgetéseket folytattunk velük." Mindezek ellenére a „nacionalista jellegű tendenciák" a későbbiekben tovább erősödtek. (És nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy 1972-ben történt Budapesten is az első jelentősebb március 15-i demonstráció, ahogyan a BRFK jelentette: a rendzavarások - a korábbi évek szórványos megnyilvánulásaival szemben - szervezettek voltak.) Maradva a szegedi március 15-i demonstrációk történeténél, a következő évben az alábbiakról tesz említést a Belügyminisztérium III. főcsoportfőnöke: „Szegeden a koszorúzási ünnepségek végeztével kb. 250-300 fiatal, többségében egyetemi hallgató a Kossuthszobortól a Múzeum elé vonult, ahol a Himnuszt, a Szózatot, a Kossuth nótát kórusban énekelte és a Nemzeti Dalt szavalta." A Politikai Bizottság számára készült belügyminisztériumi feljegyzés pedig országos tapasztalatként állapította meg: „A márciusi 'külön ünneplést', különösképpen a rendbontókat az ifjúság nagyobb része elítéli, vagy hajlamos elítélni. Kérdés azonban, hogy sikerül-e a fiatalok körében tovább erősíteni a rendbontók leleplezésének a folyamatát, s ezáltal hatásukat visszaszorítani és elszigetelni őket." 1986: Ellenzéki gócok a Sárkányban, a Békében Az említett belügyi szándék szemlátomást nem valósult meg. 1986-ban - a korábbi évek eseményei nyomán - a Csongrád megyei III/III-as osztálynak már általánosnak mondott tapasztalata, hogy „a belső ellenség által befolyásolt fiatalok a hivatalos március 15-i események megzavarására törekednek és politikailag káros cselekmények elkövetésétől sem riadnak vissza. (...) A rendezvények zavartalanságának biztosítása mindenfajta ellenséges tevékenység időben történő megelőzése, megakadályozása, felderítése operatív intézkedések megtételét teszik szükségessé". A sokoldalas operatív terv talán legeredetibb, és mára csak némi nosztalgiával olvasható része az egyéb intézkedések című fejezet 9. pontjában található: „A koszorúzási ünnepségek befejezése után záróráig fokozott ellenőrzés alá kell vonni a szórakozóhelyeket, különösen a Sárkány Éttermet, Béke Bisztrót és Egyetem Éttermet!" Budapesten ugyanekkor tört ki a Lánchídi csata. Este a rendőrség lezárta a hidat a tüntető fiatalok előtt, akik a várba akarnak vonulni. A rendőrség bekerítette a tüntetőket, gumibotokkal támadtak rájuk, több személyt előállítottak. Számos fiatal ellen szabálysértési, illetve iskolai-egyetemi fegyelmi eljárást indítottak. A Kádár-korszakot búcsúztató 1988-as március 15-e az utolsó, még megtorolt ellenzéki ünnepség volt. A rendőrség a nemzeti ünnep reggelén ismét „preventív" őrizetbe vett ismert ellenzéki személyiségeket. Mintegy 15 ezren tüntettek Budapesten. Tamás Gáspár Miklós a Kossuth-szobor talapzatán Kádár János távozását követeli, az őrizetbe vett Demszky Gábor beszédét a Batthyány-örökmécsesnél Hodosán Róza olvasta fel. Azt már a szegedi jelentésekből lehet tudni (amelyet természetesen továbbítottak a BM ügyeleti osztályára is), hogy a pesti reggeli gyorsra mintegy 100-120 fiatal szállt fel, kokárdáikat látva a szolgálat azt sejtette, hogy az ottani rendezvényekre utaznak. 1988: Államvédelmi hatóság, Ifjú Gárda A szegedi intézkedési terv is a megelőzés jegyében készült, mivel „egyértelműen nem zárható ki, hogy ellenséges, ellenzéki elemek az ünnepségre egybegyűltek körében a nehezedő életkörülmények miatti elégedetlenséget kihasználva államellenes hangulatot igyekeznek kelteni." Fokozott ellenőrzés alá vonták a különnyilvántartásban szereplő, társadalomra veszélyes elemeket (az „F"- [Figyelő-] dossziéval rendelkezőket), a volt politikai elítélteket, akik ellenséges röplapszórás, falra írás, államellenes izgatásért voltak már elítélve és „aktivizálódásuk várható". Az állambiztonsági szolgálattól harmincan, a bűnügyi szolgálattól pedig negyvenhármán vettek részt az operatív biztosításban, míg a nyílt rendőri biztosítást száztizennyolc közbiztonsági és közlekedési beosztott, hatvanhat önkéntes rendőr, továbbá hetvenhét Ifjú Gárdista látta el. Készenléti szolgálatba helyezték a kiskunhalasi 6. határőr kerületparancsnokság egyik századát, hogy riadó esetén hatvan perc menetidő után Szegedre érkezhessen. Emellett készenléti szolgálatot látott el a munkásőrség megyei parancsnoksága, százharminc fős századdal a Szegedi Tiszthelyettes-képző Iskola, de kilátásba helyezték a Néphadsereg egy zászlóaljának igénybe vételét is karhatalmi feladatok végrehajtására. Ráadásul egy perc alatt elhagyhatta a tűzoltóság megyei parancsnokságát az a vízágyúval felszerelt túzoltókocsi, amely hatezer liter vízzel volt „felfegyverezve". A koordinációs törzs operatív parancsnokságát a Klauzál téri Démász-székházban helyezték el, melynek parancsnoka köteles volt együttműködni a helyszínen lévő párt- és KISZ-vezetőkkel. Minden rendkívüli eseményről, ellenséges cselekményről a BM csoportfőnökségen túl természetesen a megyei pártbizottság első titkárát is tájékoztatni kellett. A nagy készülődés ellenére a szolgálat kerülni akarta a túlbiztosítás látszatát, ezért felhívták a figyelmet arra, hogy a szolgálatban lévő rendőrök ne csoportosuljanak az utcán, és kerüljék a konfliktushelyzeteket, engedni kell a „spontán koszorúzást" és karhatalmi jellegű beavatkozást csakis a megyei főkapitány engedélyezhetett. A nyílt állomány előírt öltözéke - olvasható még a Parancsgyűjtemény irataiban - bőrköpeny, fésűs zubbony, pantalló, félcipő, fehér ing és zsinóros tányérsapka volt. Nagyjából így volt ez egy évvel később is. Azzal az apró különbséggel, hogy ekkor a hivatalos öltözékhez engedélyezték a nemzetiszínű kokárda viselését is. De ekkor már 1989-et írtunk. RÉVÉSZ BÉLA Szinte hihetetlen, hogy Parancsgyűjtemény, BM-utasítás, F-dossziés személyek Amikor ez év elején a Nemzetbiztonsági Hivatalból az 1980 és 1990 között keletkezett titkosszolgálati dokumentumok is átkerültek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, kiderült, hogy a történeti levéltárban fellelhető összes iratok túlnyomó része - 80 százaléka - a megfigyeltekre vonatkozik, és ennek mintegy a tizede - 8 százalék - az, ami az ügynökökre. Az iratok maradék 12 százaléka pedig az állambiztonsági szolgálatok működéséről szól. Az állambiztonsági szervek tevékenységének titkos természete magának a struktúrának a konspiratív szabályozásából ered. Irattári szempontjából ennek legfontosabb forrása a Belügyminisztérium zártan kezelt Parancsgyűjteménye volt. Intézménykutatási szempontból a Parancsgyűjtemény azért kiemelkedő jelentőségű iratállomány, mivel ez a Belügyminisztérium szervezetére és működésére vonatkozó parancsok, utasítások, intézkedések, ügyrendek és szabályzatok nyilvántartására szolgál. E forrásértékű anyagok a Központi Irattárban 1947-től állnak rendelkezésre, de az 1980 után keletkezett iratok kutatása egy BM-utasítás értelmében egyelőre korlátozott, minősítésük felülvizsgálata folyamatosan történik. A Parancsgyűjtemény politikailag és személyileg kevésbé érzékeny jellegű lévén viszonylag intakt maradhatott. Ez a magyarázata, hogy ha például a Csongrád megyében vagy Szegeden folytatott állambiztonsági munka szervezeti, működési helyzetének változásaira keresünk anyagokat, az alapvető dokumentumok nagyrészt megtalálhatók a BM földszinti trezorjában. A Kádár-korszakban a megyei rendőr-főkapitányságok állambiztonsági szervei a BM III. Főcsoportfőnöksége irányításával folytatták tevékenységüket. A helyi vezetők viszonylag kevés ügyben kaptak önállóságot, saját döntési jogkört. Ezek többnyire a politikailag kevésbé fajsúlyos helyi vagy regionális esetek voltak, mint a kémelhárítással kapcsolatos szűrő- és kutatómunka, az ifjúságvédelem, az államtitok-vcdelem, az izgatásos, röpcédula-terjesztési ügyek, a Figyelő, F-dossziés személyek ellenőrzése stb. A rendőr-főkapitányságok folyamatosan tájékoztatást adtak a területünkön tapasztalt ellenséges tendenciákról és módszerekről, ellenőrzésüket követően pedig a BM Kollégiuma tárgyalta meg éves jelentésüket. A hetvenes évektől rendszeressé vált a minisztérium csoportfőnökségei (hírszerzési, kémelhárítási, belső reakció elhárítási, operatív-technikai) részéről a megyék állambiztonsági szervei egy-egy osztályának ellenőrzése, majd az erről szóló jelentéseknek az adott csoportfőnökség értekezletén történő megvitatása. A kapcsolat meghatározó eleme a korszak egészében az a követelmény volt, hogy területi szinten is a központi elvárásoknak megfelelően alakuljon a kül- és belpolitikai helyzet, a társadalom állapotának a megítélése, valamint a párt és a kormány határozatainak értelmezése. Mindez az operatív tevékenység vonatkozásában az ellenségkép egységes szemléletének kialakítását igényelte. Nem véletlen, hogy - egy jóval korábbi példával élve - amikor 1954 őszén a Csongrád megyei főosztály beszámolt a terület operatív helyzetéről, a Belügyminisztérium neheztelve állapította meg, hogy éppen az ellenséges kategóriák elleni harc legfontosabb pontjain mutatkoznak lényeges hiányosságok: „(...) A kémelhárítás vonalán nem folyik elég eredményes és következetes harc az imperialista hírszerzőszervek aknamunkája ellen, nincsenek felderítve és ügynökséggel biztosítva az imperialista hírszerzőszervek behatolási csatornái. Alacsony színvonalú az operatív munka az angol-amerikai operatív vegyesbázis vonalán. A jugoszláv határ menti községekben az osztály nem rendelkezik megfelelő számú hálózattal, melynek következtében nem tudják elfogni az átdobott UDB-ügynökök zömét. (...) A belső reakció elleni elhárítás vonalán az imperialisták belső ügynökségét képező bázisok nincsenek kellően feltérképezve és ügynökséggel kellően átfogva. Gyenge a trockisták, jobboldali szocdemek, a klérus és a szekták elleni hálózati operatív munka. Nincsenek hálózati ellenőrzés alá vonva a volt horthysta erőszakszervek azon tagjai, akik a jugoszláv határ mentén levő községekben élnek, és bázisul szolgálnak a titóista hírszerzésnek. Nincsenek felderítve és ügynökséggel átfogva a belső reakció erőinek imperialista kapcsolatai és külső bázisainak csatornái. A kulákság és a velük kapcsolatban álló belső reakció erőinek ellenséges tevékenysége nincs megfelelően felderítve és minőségi ügynökséggel biztosítva." Mindezekre tekintettel arra utasította a BelügyRévész Béla, a cikk szerzője Fotó: Schmidt Andrea miniszter a megyei vezetést, hogy „állandóan és folyamatosan tanulmányozza a megye operatív helyzetét és az abban végbemenő változásokat, az ellenség elhelyezkedését, tevékenységének irányát, módszereibe beálló változásokat." Szembetűnő az ötvenes években, hogy a Jugoszláviával való viszony hektikus alakulásai folytán a szerb nemzetiségű csoport ellenséges minősítése is meglehetősen kiszámíthatatlanul változott a megyében. A Parancsgyűjtemény irataiból ugyanis kiderül, hogy nemcsak az 1954-es, de már az Államvédelmi Hatóság első évében, 1951-ben is hasonló okok miatt marasztalták el az ÁVH Csongrád megyei osztályának munkáját: „A Hatóság Vezetőjének 25. sz. parancsa értelmében az Osztály állítsa az operatív munkájának középpontjába a titóista hírszerzés elleni harcot!" R.B.