Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-12 / 60. szám

12 SZIESZTA 2005. március 12., szombat PIERROT: „NINCS TELEVÍZIÓM, ÉN CSAK BENNE VAGYOK" A Megasztár is egy valóságshow .Azzal, hogy körbenyaljuk a versenyzőket, egyáltalán nem segítjük őket" Akasztották a hóhért, ugyanis a Megasztár zsűrijének egyik tagja, Marosi Z. Tamás, azaz Pierrot nemrégiben egyik koncertjén úgy járt, mint a tehetségkutató verseny döntősei közül jó páran: betegség miatt „nem volt a hangjánál". A közönségnek mégsem kellett csalódnia, torokfájósan is megmutatta, hogyan old meg egy ilyen helyzetet egy profi. Akik a Megasztárból ismerik, azokat meglepheti, hogy az éneklés mellett szakácskönyvet ír, fotózik, számítógépes kalandjátékot készít. Mindeközben egyetlen dolog hajtja: az alkotásvágy. - A televízióban mint a felfedezésre váró énekes tehetségek segítője látható, előadóként ritkábban mutatkozik be nagyobb nyilvánosság előtt. Fél az összehasonlítástól? - Nekem nincs is televízióm, én csak benne vagyok. Zenei producerként, zsűritagként ellátom a feladatom, amivel megbíztak. Nincs köze a televíziónak az alkotói énemhez. Tudatosan és sokat dolgozom azért, hogy ne kapjanak fel a bulvárlapok, a tévéshow-k. Nagyon örülök neki, hogy az elsó igazán minőségi kereskedelmi televíziós tevékenységhez kötődik a nevem és nem valami máshoz. Egyébként az elmúlt öt évben aktívan játszottam mindenféle klubokban. Igaz, hogy vidéken kevesebbet, és valóban azzal találkozom, hogy nem tudják, mit csinálok. Viszont abban a pillanatban, hogy bármi a képernyőre kerül, az az evidencia. Aki annyira a televíziótól függ, hogy nem válogat mást, magát minősíti: csak azt eszi, amit elé raknak. - Ehetünk mást is? - Persze, csak keresni kell. Arra gondolok, hogy bizony nem csak azok a zenék, programok, eszmék léteznek, amivel találkozunk az ostoba televízió által. Ha utánamegyünk egy picit - és most már az internet sokat segít ebben -, akkor nagyon gyorsan találunk olyan alternatívákat, amik színesebbé teszik a kínálatot és amik számunkra is érdekessé tehetik a világot. Nem kell uniformizálódnunk, nem kell megfelelnünk annak a képnek, amit a média kialakított rólunk és ami alapján nekünk próbálja eladni az összes szemétjét. A teremtés vágya - Akik főként a Megasztárból ismerik, azokat meglepheti, hogy nem csak énekléssel foglalkozik. Szakácskönyvet ír, fotózik, számítógépes kalandjátékot készít, filmzenét szerez, együttesek lemezeit adja ki többek közt. Van valami közös ars poeticája ezeknek a tevékenységeknek? - Az alkotás, a teremtésvágy. Nagyon jól érzem magam, ha szinte a semmiből tudok teremteni valamit. A zene az egyik legfontosabb és leglátványosabb megoldás erre, hiszen az első pillanatban még csend van, tehát semmi nincsen, a következőben meg egy zongora vagy bármely hangszer segítségével, akár énekhanggal zene teremtődik arra a helyre. Egészen odáig, hogy a hangjátékkal egy virtuális világot tudunk létrehozni, amelyben ugyanúgy tudunk közlekedni, élni és gondolkodni, mint a valóságban. Engem ez a dolog izgat leginkább. - Nem túlzás ennyi mindennel foglalkozni? - Időben tényleg nagyon pocsékul sikerül megoldani. Viszont nem gondolom azt, hogy mindenhez értek. Egyszerűen arról van szó, hogy van egy közös attitűd, amit az összesben megtalálok. Mindegyikben van egy olyan öszszetett feladat, olyan kihívás, ami kifejezetten izgat, ezt az összetettséget, az alkotási periódust szeretem leginkább. - Miért működik a Megasztár másodszor is? - Érdekes, új dolgot hozott. A kereskedelmi televízióban egyszer csak megjelent egy zenével foglalkozó műsor, ami bemutatott jó néhány új zenei műfajt is, amit már nagyon régóta nem hallottunk. Végre olyan tehetségek válhattak sztárrá, akik valóban tettek valamit az asztalra azért, hogy őket szeresse a nép. Igaz, hogy azért az a nép nem feltétlenül a teljesítmény alapján szerette meg őket, csak éppen a teljesítmény legalizálta a működésüket. A közönség, akárcsak egy valóságshow-ban, folyamatosan a szimpátia alapján értékeli a „hősöket" és így választ magának egy „főhőst". Az egész világon működnek a valóságshow-k, azoknak egy szélső elhajlása a Megasztár, de nekem sokkal pozitívabb a többinél, mert zenei teljesítmény van mögötte és tehetséges emberek a szereplői. A semmiből, a szomszéd udvarból jött fiú vagy lány egyszer csak a szemünk láttára sztárrá vált. A magyar embernek tetszik, hogy a szürke verébnek is lehet szép ruhája egyszer. - A zsűri is műsorszámmá vált, már tagjai közös sziluettje is szimbólum. Számított erre? - Igen, lehetett arra számítani, hogy ha öt jellegzetes figurát kitalálnak és hosszú ideig mutatják őket a képernyőn, akkor a népszerűségi elv alapján egyszer csak többek leszünk, mint amik vagyunk. De ez az a típusú népszerűség, ami nem nagyon váltható be másra, még konkrétan aprópénzre sem. Ez addig tart, amíg a műsor. Ez a népszerűség nem ad el lemezeket, maximum a hitelünknek árt vagy használ. Közvetlenül az embert teszi népszerűvé és nem a művét. Kemény bírálatok - Gondol arra, mikor ítéletet mond, hogy egy keményebb bírálat hosszú időre befolyásolhatja az életét a fiatal tehetségnek? Nem kegyetlen a kieséses rendszer? - Nem mérlegeljük ezt nagyon. Ez a szabály, amit elfogadtunk, amikor szerződtünk, és nem érzem magunkat kegyetlennek. Még Barna ominózus kijelentését sem tartottam kegyetlennek. Akkor dolgoznánk rosszul, ha nem mondanánk meg a véleményünket. Egyrészt joggal vonnák meg a fizetésünket és a megbízásunkat, másrészt azzal, hogy körbenyaljuk a versenyzőket, egyáltalán nem segítjük őket. Tele van a poppiac - Mikor valakit nagyon dicsérnek, biztatnak, az megint csak ijesztő. Az sem biztos ugyanis, hogy a legjobbak elférnek a poppiacon. - Annyi hely sincs a poppiacon, amennyi tehetséget az előző szériában az országra szabadítottunk. Ez a műsor csak megmutatja a tehetséget. Lehetőséget biztosít arra, hogy kinyíljon és megmutassa magát, de nem helyezi el őt a poppiacon. Amikor jó kritikát mondunk, az a teljesítményre vonatkozik, ami azon az estén megnyilvánult. De nem azt jelenti, hogy ezáltal eldöntöttük az életképességét a piacon. - Mennyien maradhatnak az énekesi pályán? - Szerintem már most is látszik, hogy négyen-öten az első szériából, és feleannyian a másodikból. - Van kedvence? Ki nyerhet vagy kinek kellene nyernie? - A második széria inkább a fiatalok versenye, nemcsak a versenyzők, a rajongók tekintetében is. Sok fiatal, tini keres magának idolt, de az első széria hatására főként idősebbek mozdultak meg. Számomra ezáltal a második szériában kerül normál kerékvágásba az egész, mert a Megasztárral egy megasztárt, egy olyan előadót emelünk ki, akiért a közönség rajonghat. Na most, rajongani az idősek nem szoktak. Alapvetően ez egy rózsaszín-kék, fiataloknak szóló műsor. Olyanoknak szól, akik a popzenét szeretik. Az a természetes, hogy a második szériában a közönség inkább a fiatalok közül kerül ki, az igazán rajongók közül, ezért valószínűleg fiatal popsztárocska fog nyerni. Nem úgy, mint tavaly, amikor az első három helyezett ebből a szempontból lényegében tekintve antisztár lett. RIMÁNYI ZITA GERGELY-JAROS DIAKÜNNEP ...rakd szűröd ujjába, vidd az oskolába" A manapság dívó, az alma matertől elköszönő - szalagavatóbalos, ballagásos - szokásokat favorizálók, azokat túlzó családi népünnepéllyé avanzsáltatok közül keveseknek jut eszébe, hogy régen más diákünnep is lehetett. Pedig volt: évszázadokig az iskolába kerülés, a diáknak toborzás ment ünnepszámba, március 12. volt a jeles napja, s Gergely-járásnak titulálták a jelmezes falujárással, tanulásra buzdító karénekkel, dramatikus játékokkal, jókedvű adománygyűjtéssel bíró szokást, amit a diákok nagyon kedveltek. A népi gergelyezés csángó szokásának középkori emlékeit, a réges-ré; gi hagyományt mostanában a skanzenekben turistaprogramként felidézni próbálók közül is kevesen ismerik, pedig a szövegük azéval sokban megegyezik. Mondván: „Szent Gergely doktornak, híres tanítónak, az ő napján, régi szokás szerint, menjünk Isten szerint iskolába... Nem jó tudatlanul, felnőni parasztul e világra, mert így emberségre, nem juthatunk tisztre ez országban... Hogyha nem adhattok minekünk diákot házatokból, papírosra valót adjatok, adományt jóságtokból". „Szent Gergely vitézei" toboroztak-kéregettek, népszerűsítve az iskolát, adományokat gyűjtve annak és tanítójának javára - bizonnyal a IV. Gergely pápa által 830-ban elrendeltekhez kötődve, miszerint e napon védőszentjük Szent Gergely tiszteletére tartassanak iskolai emlékezések. A diákok ünnepévé vált Gergely-járásban „vitézkedést" valaha ki kellett érdemelni, szerephez a jól tanulók, a jól énekelők juthattak. A legnagyobb tisztesség a püspököt csúcsos papírsüvegben megszemélyesítőt, a vitézség jelképeként fakardot hordozót érte (még akkor is, ha némely vidékeken a kardra paprikás szalonna tűződött, hogy jelezze, a gyereksereg célja a háziakat alamizsnálkodásra késztetni). A „katonák" rangját emelendő a kalapjukra pántlikát kötöttek a rokon leányok. A gergőgyerökök minden házba bementek, előadták az iskolák pártfogójához szóló éneküket. Voltak vidékek, ahol ezt jókívánság-mondókákkal, tréfás adománykérésekkel toldották meg, s volt, ahol vidám verbuváló szöveggel fejezték be (pl. „Nosza, Petit, Palkót, Jankót tarisznyára, Andrást, Martzit, Gyurkát vesz pajtás vállára, tyúk kergető Ferkót rakd szűröd ujjába, vidd az oskolába, mesterünk számára"). A verseket betanító mester számára élelmiszereket (kolbászt, zsírt, szalonnát, babot, borsót, kölest, tojást) és pénzt gyűjtöttek. A tanítók délben szalonnás rántottával kínálták meg gergelyezőiket. Némely vidékeken a rántottát valamely gyermek édesanyja sütötte, s tett mellé pogácsát, kalácsot, aszalt gyümölcsöt is az asztalra. Ha „Gergely megrázta a szakállát", azaz hóesés volt vagy hideg március 12-én, a „vitézkedók" egy-egy pohárka bort is kaphattak. Későbbi időkben, amikor a tanítók már nem fogadták el az összegyűjtött élelmiszert és pénzt, szétosztották azokat a gyerekek között, illetve a szegény diákok megsegítésére fordították. A falusi tanítók közül régen sokaknak szívügye volt az iskolához való kedvcsinálás, sok gondot fordítottak a Gergely-járásra - különösen azon időkben, amikor a kötelező népoktatás bevezetése ellenérzéseket váltott ki, hiszen elvonta a gyereket mint munkaerőt a családi gazdaságból, a kenyérkeresetből. A „gergelytanítók" magyar-latin kevert nyelvű mondókái közül számos igen szórakoztató, a hagyományokat idézgetőknek érdemes lenne a sablonszövegek mellett ezekből is feleleveníteni. SZABÓ MAGDOLNA