Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-12 / 60. szám

SZOMBAT, 2005. MÁRCIUS 12. •MEGYEI TÜKÖR" 7 CSAK GYURCSÁNNYAL TÁRGYALNAK Az Országos Demonstrációs Bizottság és a gazdák tár­gyalóküldöttsége tegnap dél­előtt úgy döntött, a további­akban csak a miniszterel­nökkel, vagy annak megbí­zottjával hajlandó tárgyalni. A döntést azért hozták, mert az agrárminiszter felfüg­gesztette a tárgyalásokat. Ügy vélik, hogy Németh Imre a továbbiakban nem kompe­tens az ügyben. Emellett semmiféle választ nem kap­tak felvetéseikre a megadott határidőig, pénteken délelőtt tíz óráig a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszté­riumból. zati pénzekre is várnak, „meg már be kellene adni az idei évit is" - hangzik el több felől. Bóka Ferenc szóvivő: kitartunk Közben megérkezik a szóvivő, Bóka Ferenc zákányszéki gazdál­kodó. A fiatal férfi azt mondja, azért döntöttek úgy, hogy az itte­ni gazdák nevében ő fogalmazza meg mondanivalójukat, mert ta­pasztalataik szerint a szövegkör­nyezetből kiragadva könnyen más értelmet kaphat egy-egy ki­jelentés, megjegyzés. - Azért vonultunk az utakra, hogy az emberek lássák, baj van, és lássák, hogy sokan vagyunk! ­hangsúlyozza Bóka Ferenc. Kis­vártatva hozzáteszi: - Azt szeret­nénk elérni, hogy a támogatá­sokra legyen garantált pénz a költségvetésben és azt fizessék is ki nekünk. A férfi megjegyzi, szombattól négy napra felfüggesztik a de­monstrációt, ha addig nem szü­letik megegyezés, szerdán ismét az utakon lesznek. - De ha közben bármi történik, ha a demonstrációs bizottság úgy dönt, hogy mégis menjünk az utakra, vagy Pestre, akkor jö­vünk, elindulunk - szól közbe a többiek egyetértő bólogatásától kísérve egy tagbaszakadt gazda. OLÁH ZOLTÁN Régiségek: velencei tükör és japán váza porfogónak A csodák kis boltja A gazdák mától négy napra felfüggesztik a félpályás útlezárásokat „Lássák, hogy baj van, lássák, hogy sokan vagyunk!" Antik porfogók között, gramo­fonzenére, egy titokzatos tulaj­donos régiségboltjában válogat­tunk tegnap. Egy másik üzletben megtudtuk, mit keresnek a vevők és miért kevés a szegedi régiség. 1924-es telefonon - a magyar ki­rályi posta tulajdona - fogadja a hívásokat és rugós Kohn-székre ülteti a vendéget Molnár Miklós régiségkereskedő. Aló négyzetméteres helyiség­ben a tulajdonos által csak porfo­gónak titulált velencei tükör és számtalan petróleumlámpa kö­zött a zöld gramofon még mindig működik. A mainál sokkal vas­tagabb, két világháború közötti lemezről tangó szól, a dallamot az össze-vissza járó órák kakukk­jai egészítik ki. Hatalmas japán váza, Zenit, Pajtás fényképezőgépek, és egy titokzatos tulajdonos. A kereske­désben mindent megnézhetünk, mindent megfoghatunk, de Mol­nár Miklós a tárgyak történeté­ről, egykori tulajdonosaikról nem beszél. Hogy miért hozza be valaki nagyapái, dédapái katonaképét, családi fényképeket, nem tudni. De Molnár Miklós szereti őket, mert bennük van a történelem. A vevőkörről végképp nem tud­hatunk meg semmit. Velük kap­csolatban annyit árul el, van ízlé­sük, tudják, mit akarnak, és azt is, mire költsenek. Nekünk Lenin összes művét ajánlja kétszáz forintért, de kol­légám fényképezőgépét rögtön felbecsüli, és közli, ő nem venné meg. Szerinte most a „retro" a divat, de változik, hogy mikor mit keresnek az emberek. Gyűjtószenvedéllyel és múze­ummániával magyarázza az an­tik tárgyak iránti szenvedélyét Kalmár Józsefné. Erzsébet a TIT tanfolyamain tanulta, a BÁV üz­letében gyakorolta a becsüsi szakmát és most saját üzletében kereskedik használt cikkekkel. Kedvencei a festmények, de mint mondja, Szegeden az aukciókon mostohagyermek a festészet, Nyilassy Sándor óta nincs elis­mert festőnk. - Csak képpel nem lehet foglal­kozni, az emberek ritkán vásá­rolnak festményt. Volt olyan idő­szak, hogy a vevők a feliratos fal­védőket vitték, később pedig a kerámiákat. A gyűjtők pedig réz­tárgyat, jelvényt, érmét keres­nek. Mindenki arra vágyik, hogy valami kincshez jusson. Sokszor csak benéznek, hogy megtudják, van-e valami érdekes. Sajnos azonban Szegeden nincs sok mű­tárgy, talán az árvíz miatt, talán azért, mert a várost jobbára sze­gény parasztok lakták - magya­rázta Erzsébet - A régiség a fel­nőttek játéka, szinte gyerekké válnak nézelődés, válogatás köz­ben. A bolt egyik féltett darabja a Varga Mátyás által készített kerá­miatükör, de a tulajdonos szá­mára az egykori Püspök-bazár ki­rakati babája is becses érték. A gipszből és papírmaséból készült bábura egy hagyatékban, véletle­nül talált rá Erzsébet. g. zs. Molnár Miklós és a kincsek boltja Fotó: Karnok Csaba Bár ismét félbeszakadtak a tár­gyalások, a gazdák mától négy napra szabaddá teszik az uta­kat. Hívó szóra azonban trak­torra pattannak, és ha kell, el­indulnak a fővárosba, illetve fél­pályás útlezárásokkal próbálják meg rákényszeríteni a kor­mányt a megegyezésre. Csongrád megyében tegnap is három helyszínen, a 43-as, a 47-es és az 55-ös úton folytató­dott a gazdademonstráció. Móra­halomnál mintegy hetven jármű zárta le a Baja felé vezető út jobb oldalát. Az ásotthalmi, bordányi, domaszéki, mórahalmi és zá­kányszéki gazdák múlt hét csü­törtökön vonultak ki először. Az­óta, az ország más pontjain de­monstráló társaikhoz hasonló­an, mindennap reggel kilenctől délután négy óráig próbálják ki­csikarni a megegyezést az agrár­tárcával. Földalapú támogatástól a fagykárig - Csak néhány perc türelmet kérek, most a szembe jövő for­galmat engedjük - mondja Mó­rahalom szélén, autónkat az út jobb oldalán felsorakozó gépjár­művektől alig tíz méterre megál­lító fiatal rendőr. A másfél kilo­méter hosszú, traktorokból, személygépkocsikból, mikrobu­szokból, kis- és nagyteherautók­ból álló konvoj városhoz közeli végét két piros színű traktor zár­ja. Senki nem ül bennük. Pár száz méterre a gazdák csoportba verődve beszélgetnek. Kiszállunk az autóból, gyalog folytatjuk utunkat. Feléjük tartva egy mik­robusz volánja mögül egy közép­korú férfi néz ránk. Gyenes Já­nos Bordányból jött, zöld­ség-gyümölcstermesztő. - Én már megkaptam a földala­pú támogatást, de már látom, a felvett hitelt nem fogom tudni törleszteni - válaszolja kérdé­semre, hogy miért csatlakozott a többiekhez, miért demonstrál. ­A barack elfagyott, más károk is értek - teszi hozzá. Közbeveté­semre, hogy a fagyról valószínű­leg nem az agrártárca tehet, mint ahogy a munkaügyi tárca sem hi­báztatható, ha például valakit el­bocsátanak, és emiatt lakáshite­lét nem tudja fizetni, Gyenes Já­nos azt mondja, fogjanak össze Gazda a bajai úton ők is és demonstráljanak. Ebben maradunk. Bizalmatlanság, feszült hangulat A sor harmadánál mintegy 15-20 gazda beszélget egy traktor és egy mikrobusz között. Topo­rogva, egyik lábukról a másikra támaszkodva, egymás után hagy­ják megválaszolatlanul a kérdé­seimet. Feszültnek látszanak. Nem is titkolják, nincs jó hangu­latuk. Halmos Ernő zákányszéki. A középkorú férfi azt mondja, egy egész újságoldal is kevés len­ne, hogy elmondhassák, mi a ba­juk, egyáltalán: miért demonst­rálnak. Ezt gyorsan egymás után Fotó: Frank Yvette többször is megismétli. Arra ösz­tökélem őket, hogy mégis próbál­ják elmondani, lei miért van itt, ki miért demonstrál, de nem áll­nak kötélnek. Ki is mondják, bi­zalmatlanok. - Van szóvivőnk, majd ő el­mondja - hallom innen-onnan. Pár perc múlva kicsit enged a fagyos hangulat. Az persze már eddig is kiderült, eltökéltek. Ad­dig maradnak, ameddig az Or­szágos Demonstrációs Bizottság és a gazdák tárgyalóküldöttsége nem jár sikerrel. Figyelik a híre­ket, várják a megegyezést. Kitar­tanak a végsőkig, hívó szóra azonnal elindulnak a fővárosba. Nem „csak" a földalapú támoga­tás miatt vannak itt, egyéb pálya­Húsz év szünet után Brüsszelben jelentkezik önálló kiállítással a Máté-Lantos házaspár Csongrádi szobrok az Európai Parlamentben Brüsszelben önálló kiállítás összeállítására kér­ték fel a Megtalált Európa csongrádi alkotóját, Lantos Györgyit és férjét, Máté Istvánt. A szob­rászházaspár huszonhat alkotását felvonultató tárlatot nemzeti ünnepünkön, március 15-én nyitják meg az Európai Parlamentben. Az elmúlt két évtizedben csupán köztéri szobraik révén ismerhette munkásságukat a közönség. „A kiállítás egy vásár, ahol senki nem vesz semmit" ­idézte férjével együtt egy korábbi mesterük mondását Lantos Györgyi, akit Tisza-parti otthonában keres­tünk fel. A profán megfogalmazás arra a kérdésre volt válasz, hogy egy ilyen alkalom mennyiben tud őszin­te visszajelzésekkel szolgálni egy képzőművész szá­mára. A feleletet követő magyarázatból kiderült: köz­téri alkotásainak jó híre szájhagyomány útján terjedt el az országban, s a megkeresések, illetve a megren­delések magukban hordozták azt azt elismerést, amire egy művész igényt tarthat. Ami ezen felül to­vábbi pozitívumot jelentett: sehol sem tették szóvá, hogy a megrendelő, legyen az önkormányzat vagy in­tézmény, másra is költhette volna pénzét. Minderre azonban a főiskola után tíz évet kellett várni. - 1985-ben a ravennai Dante biennálén a férjem elnyerte a harmincöt cven aluli művészek fődíját, II. János Pál pápa aranyérmét, egy évvel ké­sőbb pedig engem ugyanott első díjjal jutalmaztak — idézi fel Lantos Györgyi. - Nem sokkal ezután hat hazai jeligés pályázaton indultunk el, amiből ötöt megnyertünk. A váratlan siker a szakma fel­sőbb vezetését a pályázati feltételek módosítására késztette, de a gáncsoskodásig süllyedt bírálat sem tudta kedvünket szegni, inkább önfeledten dolgoz­tunk a magunk építette bronzöntőműhelyben. A lekicsinyített kohóra emlékeztető épületrész­ben régebbi alkotások, vagy azok egyes részei sora­koznak a polcokon, a helyiség közepén pedig egy Kossuth-mellszobor vár az utolsó simításokra. ­Miközben alkot az ember, már a következő mun­kán töri a fejét. Mire az új gondolat formát ölt, so­kat dolgozik a szobrász, de külön a folyamatot nem lehet idővel mérni, az alkotás annál sokkal össze­tettebb - magyarázta a művésznő. - Nem szeretek szerepelni, ezért is lettem alkotó­művész, de a múlt heti brüsszeli meghívást nem lehetett visszautasítani. A külügyi hivatalban egy hivatalos ebéden vettünk részt, ahol férjemmel együtt bemutathattuk közös katalógusunkat, melyben jelentősebb műveink szerepelnek. A Meg­talált Európa fogadtatásánál jóleső érzés volt, hogy a politikusok mellett a parlamentben dolgozó fiata­lok is elismerően nyilatkoztak a szoborról. Kedden nyíló kiállításunk anyagát kisplasztikáinkból és domborműveinkből állítottuk össze, huszonhat művet ismerhetnek meg az érdeklődők. A belga fővárosban hosszú ideig láthatók a csongrádi szobrászházaspár munkái, ugyanis az EP-ben kiállított gyűjteményre már a brüsszeli ma­gyar intézet is bejelentkezett. Ott április 11-étől te­kinthető meg a tárlat. BÍRÓ DÁNIEL Lantos Györgyi otthon, a műteremben: nem szeret szerepelni, de a mostani meghívást nem utasít­hatta vissza Fotó: Tésik Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom