Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-11 / 59. szám

PÉNTEK, 2005. MÁRCIUS 11. \| H i ii ¥11 t. «aktuális* 3 Ha kell, a polgári engedetlenségtől se riadnak vissza Teljes útzárat terveznek a feldühödött gazdák Megyénkben a szervezők alig bírják meg­fékezni a feldühödött gazdálkodókat, akik azt fontolgatják, hogy teljesen lezárják a főutakat. légnap sem született megegyezés az agrártárca és a demonstráló gazdák kép­viselői között, bár egy pontot sikerült ren­dezniük. MUNKATÁRSUNKTÓL Továbbra is tart az országos gazdatüntetés. Az 55-ös főúton Mórahalom után, Baja irá­nyában hetven gép foglalta el a fél pályát. - Ha a kormányzat továbbra is játssza az eszét, és nem hajlandó kifizetni jogos követe­léseinket, akkor keményebb lépésre szánjuk el magunkat - fakadt ki Dóri Ferenc zákány­széki gazdálkodó. Mórahalomnál, valamint a dél-alföldi régió több helyszínén is a szervezők már alig tud­ják megfékezni az egyre elkeseredettebb tün­tetőket. A gazdák kitartanak, s fontolgatják, hogy ha most sem születik eredmény, akkor a főutakat teljesen lezárják, megbénítják a közlekedést. Hosszú győzködés után sikerült arról lebe­szélni a gazdákat, hogy traktorjaikkal ke­resztbe álljanak az 55-ösön. - Ha továbbra is így bánnak velünk a mi­nisztériumban, akkor polgári engedetlenség­gé is fajulhat a gazdatüntetés - folytatta a zá­kányszéki gazdálkodó. A 47-es főút kopáncsi szakaszánál tünte­tő gazdák kicsit békésebbek voltak homok­háti társaikhoz képest tegnap. Itt negyven­négy gép foglalta el öt óra hosszára a fél pá­lyát. - Szomorú hírt kaptunk a fővárosból: nem sikerült megállapodni a minisztériummal ­tudtuk meg Huszár Lajostól, a Hódmezővá­sárhelyi Gazdasági Egyesület elnökétől. Ad­dig maradnak az utakon, míg nem kapják meg jogos követelésüket. A tegnapi sikertelen tárgyalások után az ország számos pontjáról összesen ötszáz újabb traktor indult el Budapestre. A vá­sárhelyiek tizenöt, a homokhátiak pedig négy géppel képviseltetik magukat. Csongrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna és Somogy mellett Szabolcs-Szat­már-Bereg megyéből is útnak indultak a traktorok. Tegnap sem született meg a megállapodás a felek között, bár délutánra a legvitatottabb három kérdés közül egyet sikerült rendezni. A minisztérium vállalta, hogy június végéig valamennyi május végéig intervencióra fel­ajánlott gabonát átvesznek. A felek nyilatko­zatai szerint ma még lehet esély a megállapo­dásra. A nyírségi gazdálkodók ugyanakkor ha­tékonyabb fellépést sürgetnek. Szerintük a traktoroknak ki kellene jönniük a Felvo­nulási térről és a városba vezető utakon és a belvárosban kellene lassítaniuk a forgal­mat. A népi tapasztalás szerint fagyos lesz az idei húsvét A gólyák dacolnak a hóval Karácsonykor „nagylányosan", kigombolt kiskabátban lehe­tett sétálni. A népi megfigyelés szerint ilyenkor a következő évben húsvétkor hideg várható. A madarak viszont a tavasz kö­zeledtét érzik: a rigók nászéne­kétől hangos a határ, és a bát­rabb hím gólyák is megérkez­tek. Több mint ezer olyan növényt és állatot ismerünk, amelyek némileg talán segíthetik a me­teorológusokat abban, hogy rö­videbb-hosszabb időre, töb­bé-kevésbé pontosan előre je­lezhessék az időjárást. Ha a sár­garigó gyöngyözően fütyül, az azt jelenti, hogy jó idő lesz. Ha viszont macskanyávogásra ha­sonlító hangot bocsát ki magá­ból, akkor megváltozik az idő. A hóvirág, a bolyhos leánykökör­csin és a szellőrózsa megjelené­se azt jelenti, hogy megjött a ta­vasz. Kókai Károly, a Magyar Madár­tani és Természetvédelmi Egye­sület (MME) Csongrád megyei csoportjának titkárhelyettese azt mondja, hogy a februári hideg igen nehéz helyzetet teremtett az áttelelni próbáló vízimadarak­nak. Viszont találkoztak néhány Ttrepszemle a hóban. Tbjóra várva... Fotó: Gyenes Kálmán rekord hoviz Kilenc köbkilométer térfogatú hóvízkészlet halmozódott fel a Tisza Szegedig tartó, 138 ezer négyzetkilométernyi víz­gyűjtő területén, ami rekord­nak számít. Ebben a kora ta­vaszi időszakban hasonló mennyiségű hó még nem gyűlt össze a vízgyűjtőn ­közölte kovács Sándor, a Kö­zép-Tisza Vidéki Környezet­védelmi és Vízügyi Igazgató­ságának vízrajzi osztályveze­tője. A szolnoki vízmércét alapul véve a 900 centiméter feletti vízállással járó árhul­lámot már ötnapos, területi átlagban 50 milliméter eső­zés is kiválthatja. énekesmadárral, amelyek még egy átlagos télen is ritkán fordul­nak elő. - Szinte hihetetlen, hogy a sze­gedi Fehér-tavon életben maradt egy barna rétihéja, amely végig kitartott, pedig a kemény fagy el­zárta a táplálék lelőhelyeit - tű­nődik a madarász. - Ugyan még hideg van, de már hallani az énekesmadarak nászénekeit, ami egyértelműen a tavasz jele. A mezei pacsirták is megszólaltak Zsuzsanna-nap­kor és az első gólyák is megér­keztek tegnap Magyarországra. Aktivistáink Baks környékén már felfedeztek egyet - meséli az MME másik titkárhelyettese, Bakóczi Csaba. Megtudjuk: elő­ször a hímek keresik fel régi fészküket, a tojók csak később jönnek. A szakértők szerint egy hét múlva madárzajtól lesz han­gos a vidék, hiszen folyamato­san érkeznek a kanalas gémek, a daruk, a böjti récék, a bíbicek, a piros lábú és pajzsos cankók, a csilpcsalp füzikék. Persze meg­lepődnek, ugyanúgy mint az emberek, amikor azt észlelik, hogy egyik percben szakad a hó, a másikban süt a nap. A következő napokban is vál­tozékony időjárás várható, de a nappali felmelegedés lassan eléri az öt-hat fokot. Az biztos, hogy idén márciusban - nem úgy, mint tavaly - nem kell a fűnyí­rással foglalkozni. Ha pedig a né­pi megfigyelésnek hihetünk, ak­kor a húsvétunk is hideg lesz. Ahogy nagyapáink mondták: ha karácsony locsog, húsvét kopog, azaz, az enyhe karácsonyt általá­ban fagyos húsvét követi. Márpe­dig tavaly decemberben kigom­bolt kabátban lehetett az utcán sétálni. CS. G. L. Szegeden április 22-én, a Vásárhelyi Pál utcában (a volt konzervgyár területén) nyíló ^BVBJi- , I J RUHÁZATI ÁRUHÁZBAN ÜZLETHELYISÉGEK KIADÓK Érdeklődni napközben, 9-18 óra között a 30/388-5370 telefonszámon. Koszorúznak Tápén MUNKATÁRSUNKTÓL Március 15-ére, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékének megünneplésére készülünk - de akadnak, akik már 11-én emlékeznek. Tá­pén, az országzászló-emlék­műnél koszorúznak 12 órakor, 13 órától ünnepségre várják a helyieket a Bálint Sándor Alta­lános Iskolában. Petőfitelepen ugyancsak ma 12 órától ren­deznek emlékünnepséget és koszorúzást a művelődési ház udvarán. Magyar íz a piacon SZABÓ IMRE A magyar gazda nem arról híres, hogy az együttműködést keresi a többi termelővel. Talán nem véletlenül: mondják, hogy a lengye­leknél az ilyesmi azért nem ütközik ellenállásba, mert ott nem volt erőszakos téeszszervezés, a kolhoz mint fogalom a törtérielem­könyvek lapjairól sem ismerős arrafelé. Ám ha továbbra sem lesz hajlandó gazda a gazdával összefogni, a kínálkozó lehetőségektől elesik - mondogatják évek óta a különböző agrárfórumokon. Egy makói hagymakereskedő most azt mondja: óriási lehetőség előtt állnak, akik a fokhagymával foglalkoznak, a közös eürópai piacról ugyanis nagyrészt kiszorul a kínai, a spanyolországi vi­szont - a távolság, a nagy szállítási költség miatt - a hagyományos közép-európai'piacokon nem versenytársa a magyarnak. Azt is hozzáteszi: ez csupán lehetőség. Az elvesztett piacokra újra be kell törni, új fajtákra, jobb technológiára is szükség van ahhoz, hogy élhessünk vele. A Nemzeti fejlesztési terv kertészeti fejeze­tébe például kitűnően beilleszthető az ilyesmi. Lévén szó hunga­rikumról, amelynek az évszázados termesztési kultúrája ráadás­ként csak Makó térségében élő hagyomány, az itteniek joggal szá­míthatnának némi központi segítségre is. Csakhogy: ehhez megint szükségeltetne némi kooperáció, pél­dául közös pályázatírás. Enélkül ma már nem megy. Mágori Jó­zsefné azt mondja, most azért nagyobb az esély arra, hogy össze­jön, mert most tényleg volna miért összefogni. Akik eddig próbál­koztak, csak a gondjaikat és a nincstelenségüket oszthatták meg egymással, piacot nemigen találtak és komolyabb központi segít­séget is hiába reméltek. Ha ezúttal oldódik a bizalmatlanság és ko­moly támogatás is érkezik a makói vidékre, azzal mindenki jól jár­hat. Még az unió is: újra felfedezhet egy jellegzetesen magyar ízt. Diákok Gergely-járása MUNKATÁRSUNKTÓL Gergely-járást tartottak tegnap az ópusztaszeri általános iskolá­sok. A hagyományőrző rendez­vény az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark első ta­vaszköszöntő eseménye volt. Nagy László, a park ügyvezető igazgatója a néprajzi esemény eredetéről elmondta, a közép­korban a diákok körében szokás volt adományokat gyűjtögetni, medikálni. A XVI. század máso­dik felében már nem csak ma­guknak, hanem tanáraik számá­ra is kéregettek és új diákokat toboroztak. A reformáció korá­ban már a tanárok toborozták a tanulókat. A mostani iskolások diáknak, tanítónak öltözve dob­bal járták a falu házait, verset mondtak és tojást, szalonnát, gyümölcsöt gyűjtöttek. Az ado­mányokat az emlékparkban kö­zösen fogyasztották el. A vöröshagyma napja leáldozott - állítja a felvásárló A fokhagyma lehet Makó jövője Ha a gazdálkodók központi se­gítséget is kapnak, megállhat a fokhagymatermesztés tíz éve tartó csökkenése, sőt: a fűszer­növény a makói mezőgazdaság jövőjét jelentheti - állítja egy ismert helybeli felvásárló és ter­melő, Mágori Józsefné. A vö­röshagyma esetében ugyanak­kor nem lehet kedvező fordu­latra számítani. Mágori Józsefné a napokban ki­elemezte, táblázat formájában is összefoglalta az egyik gazdasági kutatóintézet adatait a vörös­hagyma és a fokhagyma export­járól és importjáról - a kép pedig, mint fogalmaz, felerészt lehan­goló. Mindkét növény esetében a kivitel folyamatos csökkenésé­ről, illetve a behozatal növekedé­séről árulkodnak a számok. A fokhagyma esetében például tíz évvel ezelőtt több mint 11 ezer tonna exportot regisztráltak, ami később hatezer tonna körüh mennyiségre állt be - majd 1999-től meredek esésnek in­dult. Ebben nyilván szerepet ját­szott az időjárás kedvezőtlen ala­kulása is, ám még inkább a hazai termelők kül- és belföldi piac­vesztése. A fokhagyma esetében a kedve­zőtlen tendencia a rendkívül olcsó kínai áru megjelenésével magya­rázható - mondja a makói terme­lő-kereskedő. Az óriási távol-kele­ti országból származik például a 2003-as hazai behozatal 2400 tonnás mennyiségének döntő többsége. Ara kilónként száz-százhúsz forint, miközben ez a hazai termelés önköltségét sem fedezi. Ennek ellenére az egyik leg­ismertebb makói zöldségfelvásár­ló azt mondja, a magyar fokhagy­ma helyzete nem reménytelen. Ezt pedig érdekes módon az EU-csatlakozásnak köszönhet­jük. A közösség ugyanis szigorú, 13 ezer tonnás éves kvótát szabott a kínai fokhagyma-behozatal te­kintetében, a huszonöt tagállam­ra összesen. Ez pedig azt jelenti, hogy szinte eltűnik a piacról az ázsiai versenytárs, Magyaror­szágra pedig mindössze egy-két­száz tonna jut. Európában a ma­gyaron kívül a spanyol fokhagy­ma marad komolyabb mennyi­ségben, ez utóbbival szemben azonban a hagyományos kö­zép-európai piacokon - földrajzi közelségünk miatt - előnyben le­szünk. Ezt a lehetőséget azonban - hangsúlyozza Mágoriné - csak akkor fogják tudni kihasználni a magyar, főként a Makó környéki termelők, ha segítséget kapnak új fajták meghonosításához, kor­szerű technológiák bevezetésé­hez. A vöröshagyma esetében ugyanakkor kizárt a hasonló po­zitív fordulat - állítja a piaci vi­szonyokat jól ismerő kereskedő. Ennek oka pedig az, hogy a né­metek beváltották az újraegyesí­téskor tett ígéretüket, és a kelet­német területeken korszerű, ha­tékonyan és olcsón termelő bur­gonya- és hagymatermesztő gaz­daságokat alakítottak ki, melyek az ottani piac teljes lefedésén túl már exportálnak is. Bár a vörös­hagymaexportot hosszú ideje jel­lemző csökkenés három évvel ezelőtt megtörni látszott, ezt csak a körülmények számunkra szerencsés alakulása hozta: ab­ban az esztendőben a német te­rületeken a hosszan tartó esőzé­sek tönkretették a termést, így szükség volt a magyar árura. Ilyesmi egyszer-egyszer, ritkán a jövőben is előfordulhat, ám Má­gori Józsefné szerint a makói vö­röshagymára komolyabb meny­nyiségben tartósan már soha nem lesz szükség - akkor sem, ha mi különleges terméknek tartjuk. SZABÓ IMRE FOKHAGYMAEXPORT ES -IMPORT 1994-2003, tonna tooco 1994 1995 19% 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 Forrás: Kopint-Datorg DM-grafika

Next

/
Oldalképek
Tartalom