Délmagyarország, 2005. március (95. évfolyam, 50-74. szám)

2005-03-10 / 58. szám

NŐI TAKTIKÁK ÉS PRAKTIKÁK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN BIZALMASAN SZERKESZTI: LÉVA Y GIZELLA, SZABÓ CSILLA • 2005. MÁRCIUS 10. WWW.DELMAGYAR.HU SZEGEDI DIVATISKOLA Az öltöztető FOTÓ: FRANK YVETTE A Szegedi Nemzeti Színház művész­nőjét, Szilágyi Annamáriát Cseh Zsu­zsa (képünkön) öltöztette fel, aki har­madéves a Szegedi Divatiskolában, és nem utolsósorban szintén tagja a sze­gedi színháznak. Szóval modell és öl­töztető ez esetben kolléganők: jól is­merik egymást, a helyzet egyszerűnek tűnik. Vagy mégsem? Cseh Zsuzsát a színházba járók el­sősorban szerepeiről ismerik fel, hiszen pályakezdése óta, vagyis öt éve tagja a Szegedi Nemzeti Színháznak. Emellett pedig harmadéves a Szegedi Divatis­kolában. És hogy milyen meggondolás vezet egy színésznőt a divat világába? ­arra csak Zsuzsa szakmai előélete tud válaszul szolgálni. Az egri születésű Zsu­zsa érettségi után Hatvanban tanulta ki a népi bőrművességet, majd a fővárosban lószerszámkészítést tanult. Eredetileg a képzőművészeti főiskolára szeretett vol­na bejutni, de az irányt a színház felé vette és elvégezte a Nemzeti Színi­akadémiát. Ezután következett a szegedi színház. Mint mondja, mindig is izgatta a divat és a ruhák világa, ezért az egyik leghíresebb magyar stylist, An­dó Ildikó mellett töltött nyolc hóna­pot, hogy kitanulja a divatfotózás mi­kéntjét. - Sokan vannak sajnos, akiknek nem megfelelő a stílusérzékük, nem tudják, milyen ruha áll nekik jól - ecseteli a honi helyzetet Zsuzsa, aki éppen azért vá­lasztotta Annamáriát modellként, hogy általa bemutassa: egy molettságát vál­laló hölgy is lehet elegáns és szexi. A titok pedig a jól kiválasztott ruha. Éppen ezért találta Annamária részére meg­felelőnek a feketét, mivel ez a szín formásabbá varázsolja az illetőt. A térdig érő különleges díszítésű szoknya pedig magasabb hatást kölcsönöz a modell­nek. A piros sál és az alkalmi fiitteres retikül remekül kiegészíti a sötét tónusú öltözéket, éppúgy mint az ékszerek. Ilyen az, amikor egy extravagáns szí­nésznő színházba megy: feltűnő és va­lahogy mégis visszafogott. L.G. NAPI MELLÉKLETEK Péntek DÉLMADÁR Szombat SZIESZTA Hétfő A DÉL SPORTJA, A PÉNZ BESZÉL Kedd GYÓGY ÍR Szerda LÉGYOTT Partner A MODELL: SZILÁGYI ANNAMÁRIA, A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ SZÍNÉSZNŐJE DÉLMAGYARORSZÁG A DÉLMAGYARORSZÁG és a DÉLVILÁG m l|AL<l .. DÉLVILÁG kommunikációs partnere aT-Mobile Rt. T " "iViüDlie' A rubensi szépség szexepilje Két szegedi színésznő adott randevút egymásnak, amikor sorozatunk folytatásaként kérésünkre egyikük stílusában hozzáillő ruhát vá­logatott, és felöltöztette a másikat: Cseh Zsuzsa ugyanis színházi munkája mellett harmadéves a Szegedi Divatiskolában és könnyen eltalálta kolléganője, Szilágyi Annamária ízlését. Igazi örömmunka volt mindkettőjük számára. az ajtó, és egy rubensi szépség áll előttem teljes „vértezetben". Annamária nőiességéhez nem ke­vés kitartás, ügyesség, lelemény és kalandvágy is társul, hiszen pályája nem a színpadon kezdődött: Por­csalmán (szülőfalujában) árult már illatos kenyeret, majd a fővárosban dolgozott titkárnőként, három évig játszott a Harlequin Gyerekszínház­ban, onnan egy ugrással a Szív Té­vénél termett és rendezőasszisz­tensként próbálta ki magát. Közben többször jelentkezett a színművé­szeti főiskolára, sikertelenül, mely nem szegte kedvét: a békéscsabai színházban töltött nyolc év alatt el­végezte az ottani színészképzőt, és később kapta a jobbnál jobb sze­repeket. Azt mondja, több díjban is részesült, mindent elért, amit Bé­késcsabán el lehetett érni. - És a csúcson kell abbahagyni! - kacagja a színház- és városváltást magyará­zatként. Melyikünknek van igaza? Pedig nem kell magyarázkodnia, a szegediek már több darabban is lát­hatták, legutóbb többek között ép­pen Cseh Zsuzsával az Éjjeli me­nedékhelyben nagy sikerrel Vaszi­liszaként lépett színpadra. - Már nagyon vártam, hogy egy drámai szerepben is kipróbálhassam ma­gam, bár az előadásban kifejezetten ellenszenves figurát kell alakítanom - mondja, mire bólintok, és a pálya, valamint a vidéki színészi élet ne­hézségeire próbálom terelni a szót, ám Annamáriáról minden lepörög. ­Szinte minden nap reggel és este is dolgozom, ezt vállaltam, ezért élek. Számomra könnyű ez az életforma, el sem tudnám képzelni magam másként - hallom a választ, de azért nem adom olyan könnyen, és köz­bevetem: nagyon fáradtnak tűnik az arca. Megenyhül és elmondja, hogy valamilyen vírusos fertőzés kínozza, ami előadások alatt sem kíméli: a színfalak mögött és a színpadon a rosszullétet le kell győzni. De ezt ő velem ellentétben egyáltalán nem találja érdekesnek, szerinte nem tar­tozik a közönségre. Mint ahogy az sem, hogy kollégájának, Jakab Ta­másnak a kutya leharapta az ujját, már harmadjára műtötték, és az elő­adásokat csak fájdalom- és lázcsil­lapítóval bírja. Na, most melyikünknek van igaza? Szilágyi Annamária: Azt szeretem, ha egy ruha szexis és elegáns FOTÓK: FRANK YVETTE - dohogok magamban, de békepárti maradok. Ahogy beszélgetésünk előtt kol­léganőm elkészítette a fotókat, és Annamária izgett-mozgott, fordult, nyitotta az ajtót és csukta, játszott és nevetett, arra gondoltam, hogy igazi bohócalkat, a megmosolyogtató já­tékosság a vérében van. Megkér­deztem. A díva bent maradt - Mindenki ezt mondja, de én nem akarok mindig ilyen lenni - halkult el, és beszélgetésünk óta először vált szomorúvá a hangja, majd folytatta: talán azért vagyok ilyen, mert nem szeretek szomorkodni és bánkódni, ha valami rossz történik velem, megkérdezem magamtól: na, de eb­ből mi az én hasznom? Görgei Gábor egyik darabjában hangzik el ez a mondat: én nem szoktam turnézni a bánatommal. Valahogy így vagyok vele én is - teszi hozzá, miközben lesminkel és átöltözik, irány haza, hogy picit pihenjen előadás előtt. És hogy érzi magát a városban? - Amikor ide költöztem, egy hét után már úgy éreztem, hogy itthon vagyok. A dómba is beültem már párszor, nem vagyok az a tipikus misére járó, de néha jólesik oda bemenni. Megnyugtat. - És amikor nem nyugalomra vágyik, hanem ki­kapcsolódásra? - A színházi büfén kívül már vannak törzshelyeim. A premierbulikat pedig imádom: ilyenkor a feszültséget kitombolom magamból, hol az asztal tetején, hol pedig alatta táncolok - mint egy bakfis, homlokig lehúzott narancs­sárga sapkában és hosszú kabátban búcsúzik a színészbejáró előtt. A nagyvilági díva az épületben ma­radt. LÉVAY GIZELLA Várjuk kedvenc fotóikat rövid szöveggel! KÜLDJÉK BE és Ml KÖZZÉTESSZÜK! KCIÍKS OIHJC! i nwpietawsteí a beküldő tpytltriésén kiwi a kágn látható siemély (kiskorúaknál a iwvéiifes kepmeló; kouájirdása ratages. Először hosszan kitartott, életvidám kacaja ragadott meg: időnként olyan mélyről tört fel belőle a nevetés, hogy én is vele nevettem. Ilyenkor nemcsak a szeme mosolygott, ha­nem egész lénye sugározta a derűt. Igazi nő! - villant fel bennem, ahogy megláttam: dűs idomok és vörös hajzuhatag jellemzi Szilágyi Anna­máriát, a Szegedi Nemzeti Színház tavaly ide szerződött színésznőjét. Mint mondja, soha nem okozott szá­mára gondot az átlagosnál valamivel nagyobb, negyvennégyes ruhamé­rete: elfogadja önmagát. Miért is ne tenné, hiszen arányos testalkatát so­kan megirigyelhetnék. Titkos cinkosság - Azt szeretem, ha egy ruha picit szexis, elegáns, de nem túl kihívó ­mondja Annamária Cseh Zsuzsa szí­nésznőnek, aki a Szegedi Divatiskola harmadéves hallgatójaként kéré­sünkre ennek szellemében vállalta, hogy a szegedi Etincelle exkluzív női divatáruüzlet kínálatából felöltözte­ti kolléganőjét. A fotózáshoz a meg­felelő darabokat kiválogatva a szín­ház felé vettük az irányt. Azért van abban valami báj, ami­kor egy színésznő kedvére felöltöz­tet egy másik színésznőt: titkos cin­kosság érződik hangos nevetésük­ből, mely a magukra zárt öltözőből hallatszik. Majd nemsokára kitárul

Next

/
Oldalképek
Tartalom