Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-25 / 47. szám

SZOMBAT, 2005. FEBRUÁR 26. • MEGYEI TÜKÖR­7 Lengyel András új könyve a „másik" Móráról A szerelmes szabadkőműves Verseket ír Tóni bácsi, a 70 esztendős nótagyűjtő hegedűs Saját lagziján is zenélt Betilthatják a higanyos hőmérőt és lázmérőt az Európai Unió országaiban, mivel a nehézfém a szervezetbe kerülve egészség­károsodást okozhat. Magyarországon legtöbben ma is higanyos lázmérőt vásárolnak. A nehézfémek súlyosan károsít­hatják az emberi szervezetet és a környezetet, ezért a higanyos hő­és lázmérőket néhány éven belül betilthatják, ha az Európai Unió elfogadja a beterjesztett javasla­tokat. - A higany önmagában nem mérgező, csak ha oxidálódik. Ak­kor viszont nagy mennyiségben olyan erős méreg, hogy valami­kor kivégzéshez is használták ­tudtuk meg Seres Lászlótól, a szegedi egyetem professzorától. A régi rómaiak is beszámoltak higanymérgezésről, Irakban és Oroszországban pedig halak köz­vetítésével tömeges megbetege­dés történt. A higanymérgezés okozhatja az autizmus egy fajtá­ját, agyi és vesesérüléseket is. A fém a mikrobákat is elpusztítja, ezért a szépségápolásban és fül­csepp készítésénél is használták. Ha egy lázmérő eltörik, a ki­ömlő higany szétgurul, mivel a sűrűsége tizenkétszer nagyobb a víznél. Ha nem szedjük össze maradéktalanul, a résekben ma­radó fém párolog, s a higanygőz azokra veszélyes különösen, akik allergiásak rá. - A higanyra való érzékenysé­get több tényező befolyásolja, többek között a nem és az életkor is - folytatta a professzor. - Az uniós szabályozás célja, hogy fo­lyamatosan tisztábbá tegyük környezetünket, és ahol nem szükséges, ne használjuk a hi­ganyt. A szobahőmérőben példá­ul a higany helyettesíthető etil-alkohol festett oldatával is. G. ZS. AZ ÁR DÖNT A többség ma is higanyos láz­mérőt vásárol, mivel jóval ol­csóbb, mint elektronikus tár­sa. A kisgyerekesek viszont szívesebben választják az utóbbit, vagy a fülhőmérőt, mert használata egyszerűbb és biztonságosabb - hallottuk a szegedi gyógyszertárakban. Labozár Antal több mint két és fél ezer dalt jegyzett fel Fotó: Tésik Attila csak otthon vette észre, hogy valaki egy szá­zast gyömöszölt a mellénye zsebébe. - In­kább elővettem a hegedűt, minthogy táncol­jak, mert azt nem igazán szeretek - nevetett. Miután 1990-ben nyugdíjba ment, jött egy újabb szenvedély: a versírás. Eleinte a család­tagok, valamint ismerősök név- és születés­napjára születtek rövid köszöntők. Idővel azonban minden rimfaragásra buzdította. Például 2004 őszén felavatták a kutasi tej­házat, hát Tóni bácsi versbe szedte ezt. Ked­vence a brazil foci, Ronaldo, a futballkirály címmel megszületett a mű. De írt már az igá­si Koccintóról, különféle foglalkozásokról, a családjáról is. Lendületes kormányaink című költeménye pedig Gyurcsány Ferenc minisz­terelnökről szól. Az új szerzemények első olvasója a fia. Mi­vel gyermeke Sopronban dolgozik, a kutasi faluházból (amit szintén rímbe szedett) e-mailen küldi el neki. - Sokat számít a véle­ménye - mondja mosolyogva. S míg fia az osztrák határ mellett olvasgatja verseit, addig Tóni bácsi Kutason iszogatja a tőle kapott, saját készítésű bort, a tréfásan csak Labika­vérnek nevezett soproni kékfrankost. Az idős verselő zenész Almást István vásár­helyi alpolgármestertől kapott egy ötszáz ol­dalas nótáskönyvet. Ebbe írogatja be a dalo­kat. Miután még a zene is verselésre csábítja, nem egyszer fordult elő, hogy egy-két újabb strófával toldotta meg a nótát. 2004-ben át­vehette a Székkutasért díjat. KORMOS TAMÁS Az eltartási szerződés felbontását kéri az idős házaspár Perben, haragban a szőregi Vargáné A két évvel ezelőtt megkötött el­tartási szerződés felbontását kéri a bíróságtól a szőregi Varga Györgyné. Az idős asszony azt ál­lítja, hogy az eltartó nem gondos­kodott róluk, sőt meglopta őket. - A kálváriánk 2002 decemberé­ben kezdődött. Akkor kötöttünk eltartási szerződést egy hódme­zővásárhelyi asszonnyal - kez­dett történetébe Varga Györgyné. Elmondta: az eltartójuk nem gondoskodott róluk, nem törő­dött velük, semmit nem vitt ne­kik, sőt még meg is lopta őket. Két és fél évvel ezelőtt egy házaló asszony egy kisgyermekkel csen­getett be a Szőregen élő Vargáék­hoz. A hódmezővásárhelyi nő paplant, zoknit és papucsot árult. - Bár mondtam a nőnek, hogy nem kérek semmit, a kisgyerme­ket marasztaltam, mert nekünk sajnos nem született gyerme­künk - mesélte Erzsi néni. Vargá­né és a házaló beszélgetni kezd­tek. Az idős asszony elmondta, hogy beteg férje mellé elkélne a segítő kéz. A terveket tett követ­te, 2002. december 17-én aláír­ták az eltartási szerződést, amelyben a vásárhelyi nő vállal­ta, hogy gondoskodik Vargáékról, s haláluk után - az eltartásért cserébe - megkapja az idős há­zaspár házát. Eddig a pontig mindketten ha­sonlóan emlékeznek a történtek­re. Később azonban - legalábbis Erzsi néni szerint - az asszony nem törődött velük, nem segített sem a háztartásban, sem a beteg férj ápolásában, sőt több alka­lommal meg is lopta őket. Kabá­tot, kesztyűt, készpénzt vitt el a házból. Az eltartást vállaló vásárhelyi asszony - aki kérte nevének ti­tokban tartását, tekintettel arra, hogy az ügy még a bíróság előtt van - viszont azt állította, hogy Erzsi néni nem mond igazat. Szerinte az idős asszony az ösz­szes szomszédjával haragban áll, mindenkivel veszekszik. Annak idején figyelmeztették is a szom­szédok, hogy jól gondolja meg, mit vállal, ö azonban megkötötte a szerződést Vargáékkal. Erzsi néni tavaly nyáron adta be a bírósághoz a kérelmét, hogy az eltartási szerződést bontsa fel a testület. Az ügyet hamarosan tárgyalja a szegedi bíróság. NY. É. Nem élhet nótaszó nélkül a 70 esztendős székkutasi Labozár Antal; egy ötszáz ol­dalas könyvben több mint két és fél ezer dalt jegyzett már fel. Ha álmából feléb­resztik, legalább ötszázat el is tud énekelni közülük, s a mai napig hegedül. Másik különleges adottsága, hogy szinte nincs olyan téma, ami ne ihlette volna már vers­írásra. Székkutason, a vasúti síntől nem messze lé­vő házból mindig vidám muzsikaszó hallat­szik. A 70 esztendős Labozár Antal még most is előveszi az 1800-as évek végén ké­szült öreg hegedűjét, s játszik valamit óriási repertoárjából. - Zeneszerető családból származom. Nagy­apám az 1920-as években neves citerás volt. Édesapám cimbalmozott, édesanyám pedig a maga által gyűjtött nótákat énekelte - mesél­te. Tóni bácsi az ötvenes években már egy öt­fős bandában hegedült. Az ifjú Antalt 1955-ben katonának vitték. Bakaként részt vett az 1956-os mohácsi árvíz okozta károk helyreállításában, majd októ­berben a budapesti forradalomban is. A zené­lésről azonban egyenruhában sem mondott le. - Az egyik tisztünk szólótáncos volt, s őt kísértük mindenfelé a katonazenekarral ­folytatta. Több mint 150 zenésszel lépett már fel eddig, s csak Székkutason 1972 és 1978 között nyolcvanhárom nótaénekest kí­sért. A sóshalmi tanyavilágból származó férfi a faluba 1962-ben került. Az ÁFÉSZ üzemel­tette vendéglőben játszott egy zenekarral. ­Eleinte kontrásként szerepeltem, aztán Tóth Pista bácsi kiöregedett, s én lettem helyette a prímás - tette hozzá. A többi zenésszel ellentétben ő nem óvta az ujjait. Éjszaka hegedült, nappal pedig kőmű­vesek mellett keverte a maltert. Később a ku­tasi gépállomásra került betanított villany­szerelőként, s a majorokba vezették be az áramot. Hat évig a téeszben raktárosként al­kalmazták, s 1972-től lett belőle „főállású" zenész. Egyik legemlékezetesebb, s leghosszabb fel­lépése az Arad melletti Pécskán és Kispere­gen egy lakodalmon volt. - Pénteken délután háromkor kezdtünk el játszani, egészen szombat hajnali kettőig. Délelőtt már az ut­cán húztuk, s a lagzi vasárnap délig tartott ­árulta el. Saját lakodalmán is hegedült, s SZÉKKUTASI TEJHÁZAVATAS 2Ö04-BEN 1» „Falu szélén az út mellett áll a régi tejház, Belől újítani kellett, diktált az EU-láz. Mindennapos vendégeit ünneplőbe várja, Kettős ajtót ütközésig előttünk kitárja. Nagy esemény zajlik most a megszépült kis ház­ban, Munkával telt dolgos napok nem voltak hiába. Jó emberek, dolgos kezek egységes erővel E munkára szövetkeztek jó egynéhány fővel..." Elektromos hőmérőt kisgyerekesek vásárolnak Higanyellenes az Európai Unió Bevásárolhat lapunkkal Lapunk népszerű Telekosár-játékának e heti nyertese Hilák Lajosné szegedi olvasónk, aki 30 ezer forintos vásárlási utalványát jövő héten szerdán költi el a Metró Áruházban. A megbeszélt időpontban autó­val megyünk érte, és haza is visszük. A játékra az újságban megjelenő jelentkezési szelvény kitöltésével és elküldésével nevezhetnek a Dél­magyarország és a Délvilág nyugdíjas előfizetői. A higanyos lázmérő digitálissal helyettesíthető Fotó: Frank Yvette tulajdonába kerültek. A doku­mentumokból - Lengyel András megfogalmazásában - kiderül: a versek íve a játéktól, a fürdőhe­lyen szokásos flörtöléstől, a be­teljesedett szexualitáson át egé­szen a kapcsolat révén kibonta­kozó, s az egész személyiséget megérintő egzisztenciális élmé­nyig terjed. Az ívnek ez a teljes­sége adja e szerelem jelentőségét Móra életében; teszi többé una­loműző, időmúlató románcnál. Móra betegségéről és az azt övező társadalmi környezetről is érdekes adalékokkal szolgál a kö­tet. A régész-író állapota 1933 nyarán súlyosbodott, sárgaságot kapott. Ez már a hasnyálmirigy­rák következménye volt, de erről még sem ő, sem orvosai nem tud­tak. A Délmagyarország adott hírt először Móra romló egészsé­géről. A nyilvánosság innen tudta meg, a múzeumigazgató sárga­ságban szenved. Néhány nappal később meg is mű­tötték - epekő gya­nújával. A műtét so­rán kiderült, na­gyobb a baj, minder­ről azonban Mórát nem tájékoztatták, sőt Lengyel András szerint beindult a nyilvános félreveze­tés. Az is ismeretes, a beteg még egy má­sik emberből szár­mazó epekövet is ka­pott sajátja gyanánt. Az orvosokon kívül mindenki úgy gon­dolta, Móra Ferenc epebeteg, s emiatt kapta a sárgaságot. A szabadkőműves Móráról írt tanul­mány túlmutat a személyiségrajzon és a szabadkőműves gondolkodásról, a szimbólumaik és fo­galmaik hátteréről is eligazítást ad. Eddig ismeretlen oldaláról mu­tatja be Móra Ferencet új kö­tetében Lengyel András, a sze­gedi múzeum irodalomtörténé­sze. A napokban megjelent könyvből a szabadkőművest, a modern médiaszemélyiséget, a szerelmes és a beteg írót is­merhetjük meg. •MUNKATÁRSUNKTÓL Lengyel András A „másik" Móra című új kötetének egyik legizgal­masabb fejezete a polihisztor író utolsó szerelméről szól. Móra Fe­renc 1932 nyarán Balatonföldvá­ron írta az Aranykoporsó című regényét. Ekkor ismerkedett meg a nála két évtizeddel fiatalabb Kalmár Ilonával. A szerelmi tör­ténet annak köszönhetően re­konstruálható, hogy a múzsa 1986-ban bekövetkezett halála után Móra Ferenc hozzá írott le­velei, versei a szegedi múzeum A kötet borítólapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom