Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-24 / 46. szám

8 • MEGYEI TÜKÖR« CSÜTÖRTÖK, 2005. FEBRUÁR 24. Tető nélküli házban vitatkozik a bérlő a református egyházközséggel Fogvacogtató perlekedés a Belvárosban XXI. századi inkvizícióval vádolja egy szegedi férfi a szegedi Honvéd téri református egyházközséget, amit annak vezetője visszautasít. A vita a Kárász utca 15. számú, részben tető nélküli ház mostani felújítása miatt robbant ki közöttük. MUNKATÁRSUNKTÓL - Decemberben lebontották a háztetőt, majd fóliával betakarták, lakásunk beázik, hiába állítjuk a fűtést a legnagyobb fokozatra, éjszakánként 8-12 fokra sülylyed a hőmérséklet - fakadt ki a szegedi, Kárász utca 15. szám alatti, első emeleti lakás bérlőjének, Czimber Istvánnénak a fia, Czimber Tibor. A férfi idős, 85 éves édesanyjával, Erzsike nénivel vezetett körbe a szerinte 49, a tulajdonos szegedi Honvéd téri református egyházközség hivatala szerint 43 négyzetméteres hideg lakásban. A berendezést ők is fóliával védik. Az idős asszony azt mondta, ha kapna megfelelő cserelakást, fiával azonnal elköltözne, de eddig nem kínáltak számukra elfogadható megoldást. - Arra kényszerülünk, hogy hideg, vizes lakásban lakjunk. Rajtunk kívül még három család él itt, valamennyien tiltakoztunk a téli felújítás ellen, mégis elkezdték. Közvetlen szomszédunk, egy fiatal házaspár 5 éves gyermekkel, már napok óta nem mutatkozik. Valószínűleg nem bírták tovább elviselni a lehetetlen körülményeket és rokonokhoz menekültek - panaszolta Erzsike. Czimber Tibor megjegyezte: lakásukat az életveszélyesnek nyilvánított függőfolyosón tudják megközelíteni. A férfi szóban is megismételte, ami az egyházközségnek írt levelében olvasható: „a A lakásokban kelendő lett a nejlonfólia Fotó: Frank Yvette Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség eljárása XXI. századi inkvizíció". Súlyos állítását azzal magyarázta, hogy a közelmúltban tartott lakógyűlésen egyik lehetőségként azt javasolták számukra, hogy az idősebb lakók a lakásért kapott pénzből, vagy annak egy részéből „menjenek szociális otthonba, a pénzt meg osszák szét a gyerekeknek, unokáknak". Kereskényi Sándor református lelkész ismeri -Czimberék panaszait, vádjait. Mielőtt kitért a részletekre, megjegyezte: ahelyett, hogy személyesen tennének kísérletet a szerinte is súlyos problémák megoldására, a férfi e-maileket küld, pedig alig néhány méter választja el őket egymástól. A lelkész elismerte, egyik javaslatként valóban elhangzott, hogy az idősek otthonba is mehetnének, hisz ott nagy odafigyeléssel viseltetnek irántuk, de szerinte ezt nem kell kiforgatni. Kereskényi Sándor hangsúlyozta, a Református Egyházkerülettől igényelt és kapott hitelt a 3/5 részben az egyházközség tulajdonában lévő ház felújítására. (Az épület 2/5-e az államé.] A tető felújítását nem halogathatták tovább, azért kellett decemberben elkezdeni, mert a tetőszerkezet és a Czimber-lakáshoz vezető függőfolyosó életveszélyessé vált. - A függőfolyosót lezártuk, Czimber nénit és fiát megkértük, a másik lépcsőházból közelítsék meg lakásukat, ők azonban ezzel nem törődnek, életüket kockáztatják - tette hozzá a lelkész, majd azzal folytatta: a lakóknak, szintén hitelből, segítenének megoldást találni, készek vásárolni az önkormányzattól bérleti jogot. De csak annyit tudnak erre áldozni, amennyit az itteni ingatlanok érnek, egy fillérrel sem többet. - A lakóknak többféle lehetőséget is felkínáltunk, eddig őszinte sajnálatunkra Czimberéknek sem találtunk számukra elfogadható megoldást. Egy lakóval már megállapodtunk, és úgy néz ki, napokon belül egy másikkal is sikerül dűlőre jutnunk. Czimber Tiborék nem -panaszkodnának, ha nem lett volna februárban nagyon hideg, ha nem esett volna hó, amit néha olvadás váltott fel. Azt pedig, hogy eljárásunk XXI. századi inkvizíció lenne, a leghatározottabban viszszautasítom. Nekem is megírta Czimber Tibor, de vádja felháborító és igaztalan - tette hozzá. Kereskényi Sándor arra a kérdésre, hisz-e a viták elcsitulásában és a probléma megoldásában, az válaszolta: „Lelkészvagyok, ki higgyen, ha én nem!" A programtervező matematikusból lett kereskedő asszony állja a versenyt a multikkal Előremegyünk vagy meghalunk" Három évvel ezelőtt egy művészellátó boltban találkozott az üvegfestés kellékeivel Mohácsi Renáta. A szegedi nő megszerette az üveg természetét, még korábbi szakmáját is feladta a kézművességért. - Az üveg kéri magának a festéket, de túl sokat nem bír el - fogalmazta meg az üvegfestés természetrajzát Mohácsi Renáta. A szegedi képzőművész három évvel ezelőtt ismerkedett meg ezzel a technikával, ma pedig már az ő munkái tartják el az öttagú családot. Ápolónőként dolgozott, amikor az egyik művészellátó boltban meglátta az üvegfestékeket. Megvette a szükséges eszközöket és festeni kezdett. Később Sugár Ibolya tanfolyamán kapott bátorítást, akitől nem csupán a technikáról tanult sokat, de a formákról és az üvegfestés szemléletmódjáról is. A kicsi műhelyben külön polcon állnak a zsűrizett termékek: az üveg teáskészlet mellett bordó mintákkal festett váza áll. Egy másik asztalon savazott, matt üvegből készített búrák pihennek a kovácsoltvas mécsestartó tetején. Egy szív alakú tálka felületének a repesztőlakk ad érdekes mintázatot. Fülbevalóból, nyakékből is sokfélét készít. - A fiatalok körében nagyon kelendőek a bizsuk - mondta Renáta. - Nyáron Kékkúton jártunk, egy fiatal lány most írt levelet, hogy elvesztette az egyik függőt. Fotót küldött, hogy készítsek egy újat neki. Az idősebbek inkább a vázákat, poharakat vásárolják. A családi vállalkozásban Renáta fest, a beszerzést és a kereskedést a férje, Mohácsi Gábor végzi. A gyerekek közül a 19 éves Blanka szívesen besegit édesanyjának. Az üvegpoharakat és -tárgyakat a gyártótól vásárolják, vagy a nagykereskedésekben szerzik be. Hat darab festett borospohár hétezer forintba kerül. A zsűrizett tárgyak ára magasabb. Renátát az üvegben az anyag természete fogta meg, a fény játéka a felületen. Szerinte ebben rejlik az üvegfestés nehézsége is: ha egy üvegtárgy túldíszített, akkor giccsessé válik. A megfestett üveget 150-170 Celsius-fokon égetik ki. Mohácsiék azt tervezik, hogy az idén részt vesznek a fővárosi Mesterségek Ünnepén. NYEMCSOK ÉVA KA-DO 3000 Kft. több mint száz dolgozót foglalkoztat. - Nem sikertörténet az enyém, hanem szívós munka eredménye - rögzíti álláspontját Kanyó Mária. - A titok nyitja a csapatmunkában és a vezetéselméletben rejlik. A társam, a munkatársaim, a boltvezetők, a dolgozók mind kiváló emberek, akik ma már néhány mondatból megértik, mit szeretnék. Ezért is sikerült például négy nap alatt felújítani és kibővíteni a tizenegy évvel ezelőtt még rossz hírű boltként emlegetett üzletet a Radnóti utca sarkán. Legfontosabb alapelvünk: első a vevő. Szinte mindennap azt sulykolom, hogy mi vagyunk a kuncsaftért és nem fordítva mondja az üzletasszony, aki azt is elárulja, hogy központi raktárukból saját teherautókkal szállítanak, s az éves forgalmuk több mint egy milliárd forint. A multik közül csak egyet emleget, amely igazán konkurencia, mert azt mondja, a többiek rossz szellemben dolgoznak, de ez legyen az ő dolguk. Hazánkban három láncolat - a Reál, a CBA és a COOP - magyar tulajdonú. A kereskedők szerint, ha ez a három társulás összefogna, akkor lehetne érdemben felvenni a versenyt a multikkal. Ez azonban úgy tűnik, belátható időn belül nem valósul meg, mert még mindig a „dögöljön meg a szomszéd tehene is" effektus érvényesül. - Ha valakinek nincs hálózata, akkor egy boltból képtelen megélni. Csak a berendezés legalább öt millió forint és ehhez jön az árukészlet, amiért a kezdőnek készpénzben kell fizetnie. Ezt nem lehet kitermelni. Mi is csak úgy élünk meg, hogy több boltunk a CBA-láncolathoz tartozik - figyelmeztet a 15 éves szakmai tapasztalattal rendelkező nő, aki elárulja: egyelőre nem tervezi hálózata bővítését, megvárja, hogy az új multik megjelenése milyen piaci helyzetet teremt Szegeden. CS. G. L. Forma, anyag és fény Mohácsi Renáta alkotásaival Fotó: Gyenes Kálmán A programtervező matematikus végzettségű Kanyó Mária a rendszerváltás évében gondolt egy merészet és beállt kereskedőnek. Tizenöt év alatt bolthálózatot épített ki, s cége ma már több mint egymilliárd forintos forgalmú. A multik zavarják, de közülük csak egyet tekint igazi konkurenciájának. Az volt a terve Kanyó Máriának, hogy közel négyszáz négyzet méter alapterületű élelmiszer-áruházat épít a Fő fasor és a Radnóti utca sarkán. Körülbelül 120 milliós beruházást szeretett volna megvalósítani, azonban megtudta, hogy Újszegeden hamarosan - nagy valószínűséggel - multinacionális cég várja majd a vásárlókat. Az üzletaszszony nem ijedt meg, csak józanul mérlegelt, s úgy döntött, inkább kibérli az élelmiszerboltja melletti üzletházat, amelyben hentest, zöldségest és videotékát alakított ki. A környéken a friss húsáru bevezetése a nagy erőpróba, hiszen ezzel a profillal eddig szinte mindenki megbukott. A programtervező matematikus, aki korábban tanított a szegedi orvostudományi egyetemen is, 15 éve dolgozik a kereskedőszakmában. Az Elikernél számítástechnikusként kezdte, de a rendszerváltás évében már egyéni vállalkozóként üzemeltette első boltját a Kálvária téren, miközben az egyetemen óraadó maradt. Innen nézve is látványos az ugrás: jelenleg nyolc élelmiszerüzlet tulajdonosa, s cége, a A tulajdonosnő egyik boltját négy nap alatt átalakíttatta Fotó: Gyenes Kálmán