Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-03 / 28. szám

CSÜTÖRTÖK, 2005. FEBRUÁR 3. • AKTUÁLIS« 3 Külföldi újságírók, üse és Maríus cifra története a Balkánon Különös látogatók Szegeden Folytatás az 1. oldalról - Tavalyelőtt szeptemberben elutaztam Mariushoz, egymásba szerettünk - emlékezett vissza a kanadai nő. - Az első időszak sem volt könnyű: Marius nem vállalt el egy iraki kiküldetést, így később nem kapott megrendeléseket. Nehezen éltünk, de bíztunk abban, hogy együtt kitalálunk valamit. Úgy döntöttek, a balkáni kisebbségekről, kultúrájukról, helyzetükről készítenek fotós összeállításokat. Am szabadúszóként számolniuk kellett azzal, hogy nem találnak olyan újságot, amelyik megveszi a riportsorozatot. Ennek ellenére belevágtak. Már a román-bolgár határ átlépésekor kiderült: Lise nem térhet vissza Romániába, mert a megengedett három hónapnál több időt töltött az országban, így egy évre kitiltották. Ennek ellenére folytatták, amit elkezdtek, s bár több kulturális szervezettől kaptak ígéretet: Lise és Marius sohasem gondolta, hogy kilátástalan helyzetbe kerülhetnek Fotó: Schmidt Andrea pénzzel támogatják a munkájukat, a mai napig egyetlen fillért sem utaltak a számlájukra. BulKÖZEL A MEGOLDÁS Megkerestük annak a szegedi panziónak a tulajdonosát, ahol a két külföldi újságíró megszállt. Kálmán József segítőkész volt, felajánlotta, hogy a kanadai újságírónő útlevele ellenében kiadja a román fotoriporterét, hogy az hazautazhasson, és rendezze ügyelt. A tulajdonos azt Is elmondta, hasonló eset egy alkalommal már történt, akkor egy román vendég egy év alatt törlesztette le a szállásdíjat. gáriából Görögországba utaztak, majd Albániába, ám ott a teljes felszerelésüket ellopták. Innen Macedónia felé vették az irányt, de vízum nélkül nem engedték be őket. Végül egy olasz barátjuk küldött nekik pénzt, így Franciaországba utaztak, azonban ott sem találtak megélhetést. Később úgy döntöttek, Párizsból Bukarestbe mennek, és ott összeházasodnak. A nőt azonban nem engedték be Romániába, a határon leszállították a buszról. Marius nem akarta magára hagyni Lise-t, így vele tartott. Mindketten úgy vélik, ha házasok lennének, Lise-t beengedték volna az országba. Elismeri: nem kellett volna a munkát bizonytalan anyagi háttérrel elkezdeniük. Lise és Marius a határról Szegedre jött, a román konzulátushoz fordult segítségért. Ilyen esetekben azonban a hivatal nem tud támogatást adni. A férfi és a nő a hét végét egy szegedi panzióban töltötte, de a várt pénz nem érkezett meg, így nem tudták kifizetni a 33 ezer 770 forint szállásdíjat. Ezért a férfi útlevelét a panziós nem adta vissza. A két külföldi újságírót végül az Indóház téri átmeneti szállón fogadták be, ahol három napig maradhatnak. - A megoldás az lenne, ha ki tudnánk fizetni a panziónak a tartozásunkat, hogy Marius visszakapja az útlevelét. De nincs egy árva fillérünk sem. Marius haza akar menni Bukarestbe - a buszjegye még érvényes -, hogy megpróbálja rendezni helyzetét. Lise és Marius úgy tervezi, Szegeden házasodik össze, majd Bukarestben telepedne le. Bár Lise nem lépheti át a határt, bízik abban, hogy sorsuk rendeződik, mert egymás nélkül nem tudják elképzelni az életüket. NY. É. A közvélemény szerint példátlanul enyhe az ítélet Bíróság: szakmailag megalapozott a döntés Olvasóink és a szegedi közvélemény szerint példátlan, felháborítóan enyhe ítélet született a Mars téri baleset ügyében, amikor egy fiatal lányt halálra gázoló 33 éves férfit, Papp Tibort másfél év felfüggesztett fogházra ítéltek. A bíróság elnöke szerint, ha a döntés nem lenne szakmailag megalapozott, akkor nem emelkedett volna első fokon jogerőre. MUNKATÁRSUNKTÓL Lapunkban megírtuk, jogerősen másfél év felfüggesztett fogházra és egymillió forint pénzmellékbüntetésre ítélte a Szegedi Városi Bíróság a 33 éves Papp Tibort, aki egy éve a szegedi Mars térnél, a zebrán elgázolt két fiatal lányt. A bíróság ezenkívül négy évre eltiltotta a közúti járművezetéstől a rúzsai férfit. Az ügyész és a vádlott tudomásul vette, a balesetet túlélt lány és meghalt barátnőjének édesanyja enyhének tartotta az ítéletet. Az olvasóink és a szegedi közvélemény által példátlannak és felháborítóan enyhének tartott bírói döntés komoly visszhangot keltett. Lapunk internetes kiadása fórum rovatába szüntelenül érkeznek a hozzászólások, lapunk szerkesztőségébe többen panaszos levelet küldtek, valamint ingerülten hívták Csörög rovatunkat. - A véleménynyilvánítás szabadságát nem vonhatom késégbe, de sokan a konkrét tények ismerete nélkül alkotnak véleményt - kezdte magyarázatát Bálind Attila. A Szegedi Városi Bíróság elnöke hangsúlyozta, nem lehet sablonítéletekről beszélni, hiszen minden döntés más és más. Ha nem így lenne, nem volna szükség a bíróra. - Nem tartom célszerűnek, hogy minősítsem az ítéletet, mivel azzal sérteném a bírói függetlenséget. A bíró saját felelőssége, hogy a jogszabály adta keretek közt milyen döntést hoz. Az említett ítélet szakmailag mindenképpen megalapozott, hiszen azonnal, ott helyben jogerőre emelkedett. Az ügyészség képviselője is tudomásul vette, tehát nem tartotta sem enyhének, sem törvénysértőnek a döntést - magyarázta a bíróság elnöke. Egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége. A konkrét esetben a bírónő csak enyhítő körülményeket tudott figyelembe venni. Ugyanis Papp Tibor bár fogyasztott alkoholt, nem ittasan követte el a bűncselekményt. A véralkoholszintje nem érte el a 0,8 ezreléket, ami az ittasság büntetőjogi határa. Ugyanakkor beismerő vallomást tett, büntetlen előéletű és három kiskorú gyermeket kell eltartania. A bírónő döntése szerint az ítélettel megvalósulhatnak a büntetési célok, azaz sem más, sem pedig Papp Tibor nem követ el ehhez hasonló bűncselekményt a jövőben. Bálind Attila hangsúlyozta, régen rossz lenne, ha a bírót emberi érzései motiválnák ítélethozatalkor, hiszen akkor nem tudna objektív döntést hozni. - Nem lehet elvárni a bírótól tette hozzá a Szegedi Városi Bíróság elnöke -, hogy a felháborodása motiválja, hiszen kötik a jogszabályok. A. T. J. NEM KIRÍVÓAN ENYHE Kérésünkre a Szegedi Városi Bíróság megbízott elnökhelyettese, Kádár Gábor összegyűjtötte az elmúlt két évben történt tíz, halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége ügyében hozott ítéletét. A bírák 2004-ben öt ilyen ügyet tárgyaltak: volt olyan vezető, aki Szeged belterületén óránként 85 kilométeres sebességgel gázolt halálra gyalogost. A felsorolt, pontosan részletezett bírói döntéseket vizsgálva kiderült: a Mars téri gázolás ügyének lezárása a legszigorúbb ítéletek közül való. Eltérő vélemények a felgyői gázolás ügyében Szakértők vitatkoznak Vádemelés helyett a szakértői álláspontok csörtéjénél tart a tavaly augusztusi felgyői gázolás ügyében zajló nyomozás. A szolgálaton kívül ittasan volánhoz ülő rendőr egy három gyermekét egyedül nevelő férfit ütött el, aki szintén ittas volt a baleset idején. Habár az ügyészségi nyomozó hivatal részéről már decemberben lezárulhatott volna a felgyői halálos gázolás körüli nyomozás, a védelem egy magánszakértőt is bevont az ügybe. A tavaly augusztus 20-án éjjel történt tragédiáról eddig annyit lehetett tudni, hogy a szolgálaton kívül rendőrautóba ült rendőr ittas volt a baleset idején. Időközben az is bizonyossá vált, hogy a Csongrád és Felgyő között kerékpárral közlekedő férfi szintén fogyasztott alkoholt azon az éjszakán. Információnk szerint a kirendelt műszaki szakértő és a védelem által az ügybe bevont magánszakértő álláspontja ellentmond egymásnak, ezért a történtek tisztázására az utóbbi is megkapja az eset összes nyomozati anyagát, eddig ugyanis mindez nem állt rendelkezésére. Amennyiben ezt követően sem egyeznek az álláspontok, újabb szakértőt vonnak be a nyomozásba. B. D. Gyilkosok, határok nélkül BÁTYI ZOLTÁN Akkor most retteghetünk ismét?- kérdezte tegnap egy idós hölgy a barátnőjét a szegedi nagyposta előtt. Hangjából félelmet hallottam ki, s persze nagy tanácstalanságot. A megszólított sem nyugtatta meg, csak azt ismételgette: szörnyűség, ami Horgoson történt, éppen olyan bestiális gaztett, mint amit a Z. Nagy családdal müveitek a kilencvenes évek elején. Aligha csak ez a két asszony vont párhuzamot a horgosi családirtásról hallván a Z. Nagy-üggyel Csongrád megyében. Hiszen a gyilkosság módja, a kíméletlen leszámolás, amely végén éppen úgy haltak meg gyerekek is, mint 1993 januárjában Szegeden, a neves cukrász, Z. Nagy Bálint házában, bizony megmoccantja a félelmet itt, a déli végeken. Már csak azért is, mert Magda Marinkóra - bár sok gaztett miatt küldték a rácsok mögé - a Z. Nagy család kivégzését nem tudták rábizonyítani. Vagyis tulajdonképpen a Z. Nagy família megöléséért most senki nem tölti börtönbüntetését. Akár úgy is fogalmazhatnánk: Z. Nagyék gyilkosa szabadon sétál. Talán Szegeden, talán Horgoson. Tudom, szinte a nullával egyenlő annak a valószínűsége, hogy a két családot ugyanaz a személy, netán banda végezte ki. Az ügyek összefüzésének csak egyetlen alapja lehet, a bestiáhs elkövetési mód. Ám elég körbetekinteni mai világunkban ahhoz, hogy meglássuk: a bestialitás, a gátlástalanság közel sem csak Marinkát és csapatát jellemezte. Fegyőrök a megmondhatói, hogy a szegedi Csillagban ma már említésre sem méltó bűnelkövetőnek számít az, aki a gyilkosmesterség ősi szabályai szerint, mondjuk egyetlen fejszecsapással, netán késszúrással végzett áldozatával. Fondorlatosan kimunkált, az amerikai maffiát is megszégyenítő módszerekkel végrehajtott bűncselekmények tettesei lesik az eget a Csillag falai mögött. Olyanok, akik rabláskor csípőből tüzeltek, smég azt sem várták meg, hogy a kirabolt a megadás jeleként felemelhesse kezét. A horgosi gyilkosság újfent az ilyen gengszterekre irányította a figyelmet. No meg saját védtefenségünkre. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy olyan világban, ahol szinte játszi könnyedséggel lehet fegyverhez jutni, az alvilág csápjai átnyúlnak országhatárokon, s a feketegazdaságban olyan üzelmek folynak, amilyenek tíz-húsz éve még rémálmunkban sem jöhettek elő, bárki is felkészülhet efféle cselekmények kivédésére. Ez persze nem jelenti azt, hogy ismét rettegnünk kéne. Sokkal inkább azon gondolkodjunk el: vajon a bún elleni védelemre szakosodott erők, legyenek azok szerbek vagy magyarok, rendelkeznek-e megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy sikerrel lássák el feladatukat. Mert hallva a rendőrségek gondjairól, hajairól, most úgy tűnik: az alvilág egy-két lépéssel mintha előttük járna. Sokan úgy vélik: ez a lépés nem olyan kicsi. 540 millió a régiónak Országosan négymilliárd forint, a Dél-Alföldön 540 millió jut úgynevezett regionális innovációs támogatásra - hangzott el tegnap Szegeden, a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanács innovációs bizottságának megalakulásakor. A tizenkilenc fős testületet Frank József, a megyei közgyűlés elnöke vezeti. Az alakuláskor elhangzott, hogy az 540 milliós dél-alföldi decentralizált keretre is pályázhatnak a vállalkozások, éppúgy, mint az Innovációs Alap másik, több mint 20 milliárd forintos központi forrására. A Dél-alföldi Innovációs Bizottság és munkaszervezete, a Regionális Innovációs Ügynökség február végéig stratégiát készít, ami a három megye fejlődési lehetőségeit veszi számba. Ezt, illetve vázlatát a www.del-alfold.hu honlapon lehet megnézni. Amikor bekapcsolják a készüléket, mindig a Délmagyar jut eszükbe DVD-írót vásárolt a Wolford házaspár Nyereménylavina játékunk nyertese, a kisteleki Wolford házaspár, kipótolva lapunk ajándékát, a 30 ezer forintos vásárlási utalványt, egy DVD-írót vásárolt tegnap a szegedi Metró Áruházban. MUNKATÁRSUNKTÓL - Nemcsak olvassuk, előfizetői is vagyunk a Délmagyarországnak legalább harminc éve mondta a kisteleki Wolford Eerencné tegnap délelőtt a szegedi Metró Áruházban. Nyugdíjas olvasónk és férje ugyanis a legutóbbi Nyereménylavina játékunk szerencsés nyertese, így 30 ezer forintos ajándékutalványt költhetett el az áruházban. A házaspár már korábban is próbálkozott, eddig három alkalommal küldtek be szelvényt, s most, negyedik alkalommal nekik kedvezett Fortuna. - Ritka, hogy ilyen szerencsénk legyen - fogalmazott Wolford Ferenc, majd felesége mosolyogva rögtön hozzátette -: és még haza is visznek, háztól házig fuvaroznak minket. Amikor a kisteleki pár értesült arról, hogy a sorsoláson az ő szelvényüket húztuk ki, elkezdtek azon tanakodni, mire költsék a 30 ezer forintot. A Metróba többször ellátogattak, hogy szétnézzenek és válogassanak az árucikkek között. Kisteleki előfizetőink végül úgy döntöttek, nem élelmiszerre, hanem valami hasznosabbra fordítják az összeget. - Egy DVD-írót veszünk magunknak, hiszen sok olyan házi videofelvételünk van, amit archiválni kell. A szalag egy idő után tönkremegy, folyamatosan romlik a minősége, míg a DVD tartós, örök életre szól. Számtalan alkalommal meg lehet nézni DVD-író került a kisteleki Wolford házaspár kosarába Fotó: Schmidt Andrea magyarázta Wolford Ferenc. Az unokák felcseperedéséről készült felvételek mellett, a közös utazások alkalmával rögzített képek is DVD-re kerülnek majd. Az előre kiválasztott készülék gyorsan a kosárba került, a házaspár pedig pótolta az eladási árból a 30 ezer forintnyi nyeremény fölötti, még hiányzó összeget. - Amikor bekapcsoljuk a DVD-t - tették hozzá búcsúzóul -, mindig a Délmagyar jut majd eszünkbe. Generációkon át DÉL,MAGYARORSZÁG DÉIVU.AG ¿íj