Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-21 / 43. szám

HÉTFŐ, 2005. FEBRUÁR 21. «MEGYEI TŰKOR" 7 Ilyen rendőr kell nekünk! Igenis ilyen, pontosabban olyan rendőr kell nekünk sok, aki péntek délután fél öt körül a Károlyi utcában szolgált és védett, mint ahogy az a rendőrautók többségén olvasható is. Hogy milyen rendőrből kell nekünk sok 1 Hát olyanból, aki nem barátkozós, nem időfecsérlős, nem tisztelgős, nem köszönés, aki rögtön lényegre tőrös. És ezt - persze polgárbarát kollégáival ellentétben minden bevezető és átmenet nélkül - üvöltve teszi. Úgy, olyan hangon, hogy ne csak a letekert ablak mögött ülők, hanem a város legtávolabbi pontján is megértsék minden szavát és elkerüljék még a Károlyi utca környékét is. Az olyan rendőr megállít, „Nem látja a táblát! ?"-tal nyit, és arra a közbevetésre, hogy „Igaza van, de kérem, ne üvöltsön, mert anélkül is ehsmerem, hogy behajtottam", úgy folytatja: „Maga még nem tudja, milyen az, amikorén üvöltök!" Szóval ilyen üvöltős rendőr kell nekünk! o.z. Kovács László Pacsirtája a szentesi múzeumban Padlásokra mászott az öreg rádiókért Az első rádiót még nyolcéves korában kapta a derekegyházi tanyavilágban a szomszédtól Kovács László. A 62 éves férfi birtokában most ötszáznál is több régi készülék van, de már kiszemelte az újabb darabot is. A szentesi múzeumban rendezett kiállításon megszólaltatták az öreg Pacsirtát. Néhány év múlva a most használatos rádiók felett is eljár az idő, a jövő a digitális készülékeké lesz. Ezt állítja Kovács László, akinek gyűjteményéből a hét végén nyílt kiállítás a szentesi Koszta József Múzeumban. A derekegyházi tanyavilágban élő 62 éves férfi gyűjteményéből harminc darab látható a tárlaton, ahol meg is szólaltatták a mai készülékekhez viszonyítva nagyméretű Pacsirtát. Csodalxigárnak számít a kollekció tulajdonosa a szó pozitív értelmében. Olyan ember ó, aki képes volt több száz kilométerre is elmenni egy-egy szép darab kedvéért, (árta a padlásokat, és megszerezte magának, amin megakadt a szeme. Kevesen mondhatnak maguknak ennyi értéket a múltból. Kovács László elmondta, nyolcéves korában kapta az első rádióját a derekegyházi szomszédjuktól. Az a készülék még detektoros volt, antenna és fejhallgató kellett hozzá. Csak két-három állomást foghattak rajta, s a gyűjtő a szegény emberek rádiójának nevezi első szerzeményét. Magyarázatként azt említi róla, hogy nem kellett hozzá energiaforrás, ezért nem került sokba a működtetése. A derekegyházi férfi villanyszerelőnek tanult, majd aktív éveiben ebben a szakmában dolgozott. így aztán nagy szakértelemmel válogathatta és bütykölhette az újabb és újabb darabokat. Azt is elárulja: a szentesi múzeumban látható készülékek csak töredékét képezik a kollekciójának. Odahaza ötszáznál is több rádiója van, s mindegyik üzemképes. Rengeteg alkatrészt is tárol otthon a mester, így ha szükséges, bármikor képes megjavítani a masináit. Kovács László kedvence az Orion 111, amely középhullámon öt-hat állomást fog. Ez az 1930-as évekből való. Gyűjteménye legrégibb darabja azonban 1928-ban készült, a legújabb gyártmány pedig a már említett Pacsirta, 1958-ból. A férfi nem titkolja, hogy örömet szerzett számára a gyűjtés, amely az évtizedek során a szenvedélyévé vált. Egyébként pedig megint jegyben jár egy készülékkel, reményei szerint ez is az ő kollekcióját gyarapítja majd. A lelőhelyet persze nem árulja el, igaza is van, nehogy más elvigye előle. A mai rádiókat a derekegyházi gyűjtő szépnek tartja, szerinte sokat tudnak, ám mégis távol állnak tőle. BALÁZSI IRÉN Ötszáznál több muzeális rádiókészülék van Kovács László gyűjteményében Fotó: Vidovics Ferenc Attila, a halász - Lefagy a kezem - panaszkodott Attila, miközben egyre mélyebbre nyúlt: az áruház díszakváriumában a jéghideg víz már a felkarjáig ért. Az üvegkahekába zárt halak arrébb úsztak. Attila egyébként az akvárium mellett jégbe hűtött halszeleteket árul. - Nem sok lesz, de egy kávéra, remélem, elég - szorította erősen a vizes, csúszós fémpénzt. - Karácsony előtt látta volna, akkor százast is bedobáltak a gyerekek! Alig vártam, hogy továbbmenjenek, és kihalászhassam a pénzt. Hétfőn reggel csak egyforintosok, sőt, húszfilléresek akadtak az ujjai közé. - Inkább visszadobom - mondta kicsit csalódottan. - Jó lesz csalinak. Egymásra mosolyogtunk. - Úgy látszik, az éjszakások vagy a takarítónők résen voltak. DOMBAI TÜNDE Járművezetők tucatjai szabálytalankodhatnak büntetlenül Szegeden A tilalom nem akadály Folytatás az 1. oldalról B. Zs.-hez hasonlóan sokan joggal érzik úgy, hogy a rendőrök és a közterület-felügyelők tetszés szerint válogatnak a szabálytalan helyen várakozó autók között. Például pénteken, a Megállni tilos tábla ellenére szinte egész nap gépkocsik foglalták el a Fekete sas utca bal oldalát az Anna-kúttól a Kígyó utcáig, a jobb oldalát a Dugonics térig. Ez legalább 50-60 autót jelentett! Valamennyi a kerékpárúton parkolt. Ráadásul péntek reggeltől a polgármesteri hivatal mellett, a Fekete sas és a Kiss utca sarkán, ugyancsak a kerékpárúton, három hatalmas polgármesteri hivatalos szemeteskonténer és egy hagyományos kuka akadályozta a bicikliseket, akik emiatt szabálytalanul, az úton vagy a járdán közlekedtek. A hivatal szeméttárolóit még szombaton (!) sem vitte el senki a kerékpárú tról. Az még külön érdekes, hogy a tábla szerint a munkanapokon reggel 7 és este 6 óra között a polgármesteri hivatal dolgozói számára fenntartott, félig üres Fekete sas utcai parkolóból késő délután elszállítottak egy, egyébként érvényes parkolójeggyel várakozó Rovert. A túloldalon, a kerékpárúton várakozó autók közül pedig egyet sem! A Fekete sas utcában a biciklisek számára kialakított és felfestett, táblával jelzett útról a szabálytalanul várakozó járműveket soha nem szállítják el, és a rendőrök sem büntetik meg őket mondta egybehangzóan a környékbeli üzletek több eladója, felszolgálója, tulajdonosa. Ennek ellentmondani látszik a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferensének szerkesztőségünkbe eljuttatott reagálása, mely szerint: „A Fekete sas utcai kerékpárúnál kapcsolatos probléma nem ismeretlen a Szegedi A Bakay Nándor utca végén várják az autók tulajdonosait Fotó: Gyenes Kálmán Rendőrkapitányság előtt. A kapitányi fogadóórán az érintett szegedi polgárok már személyesen jelezték a kapitányságvezetőnek a kerékpárút forgalmát akadályozó tényezőket. A szegedi rendőrkapitány intézkedést tett arra vonatkozóan, hogy a Szegedi Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztálya és az Újszegedi Rendőrőrs munkatársai fokozott közterületi jelenléttel biztosítsák a jogkövető magatartás betartását. Tekintettel, hogy ez több szervet érintő kérdés, a rendőrség csak a rá vonatkozó jogszabályok alapján intézkedik, elszállíttathatja a járművet, szabálysértési eljárást kezdeményez, feljelentést tesz." Saját tapasztalataink nem igazolták a rendőrség álláspontját. A hét utolsó három napján meggyőződtünk arról, hogy a közterület-felügyelőket és a rendőröket valami miatt tényleg nem érTAR0LAS Szegeden egy átlagos napon 5-15 szabálytalanul parkoló gépjárművet vitet el a rendőrség vagy a közterület-felügyelet. Egy autó kiváltása 10 ezer forintba kerül, de ha aznap nem viszi el tulajdonosa vagy megbízottja, naponta 700 forint úgynevezett tárolási díjat is felszámolnak. A legtöbbet az a szegedi férfi fizette, akinek nyaralása alatt szállították el autóját, húsz nap múlva jelentkezett a Szepark telephelyén, s 24 ezer forintért kapta vissza személykocsiját. deklik a kerékpárutakat elfoglaló, és ezzel másokat veszélyeztető járművek. Ezt megerősítette a Szepark dolgozója, annak az egyik járműnek a vezetője, aki a közterület-felügyelők vagy a rendőrök utasítására szállítja el az autókat. - Pénteken is dolgoztam, jártunk a Fekete sas utca környékén is, szóltam, hogy a kerékpárúton, a Megállni tilos tábla ellenére várakoznak autók, de csak legyintettek - mondta a középkorú férfi, aki megjegyezte: szombaton és vasárnap csak ügyelet van, ilyenkor kizárólag akkor visznek el autókat, ha azt a rendőrség kéri. Tőle és az SZKT Bakay Nándor utcai telepének bejáratánál szolgálatban lévő portástól tudtuk meg, pénteken, szombaton és vasárnapi lapzártánkig a kerékpárutakon szabálytalanul várakozó több tucat autóból egyetlen egyet sem szállíttattak el. És máshonnan sem. OLÁH ZOLTÁN A vájdlingba kerülő kocafej mindig vigyorog, pedig az élő malacoknak komor az ábrázatuk Két disznót birkóztak le Horváthék Már pirkad, amikor a Horváth család férfi tagjai, kezükben egy-egy kupica jófajta szőlőpálinka, körbeállják a két, pörkölésre váró kétmázsás disznót: „Igyunk áldomást! Egészségetekre!" - emeli poharát ifjabb Horváth Géza és koccintanak. A böllér Osznovics Zoli, a sógor, akinek az idén ez már a tizenhetedik disznóvágása Röszkén. A böllér kezébe veszi a pörkölőt: feketedik a poca, orrától a farkáig. Ügyelnie kell, nehogy megkeményedjen a bőre, mert akkor szétreped. Ezért idős Horváth Géza bácsi, a házigazda, néha meglocsolja a jószágot. Fia és Márki Lajos, gyorsan ledrótkefézi a leégetett szőrt, aztán még egyszer megismétli a műveleteket és jöhet a mosás. Ekkor már bekapcsolódik ifjabb Horváth Géza 12 éves fia, Szabolcs is a munkába. Gőzölög a disznó teste, árad belőle a jóltápláltság illata. - Évek óta három disznót nevelünk. A legfejlettebbet mindig decemberben szúrjuk le. Most is jó zsíros volt, de ezt apa nem bánta mondja Géza. - Nincs is jobb az abált szalonnánál - veti oda kaparás közben Géza bácsi. Valamikor a Horváth család 25 disznót tartott, de már nem éri meg. A Pick alacsony áron, 180 forintért veszi kilóját, míg a mórahalmi vásárban egymázsás disznót 30 ezer forintra tartanak. A kismalacot egy éve még 8 ezerért árulták, ami mostanság 14-15 ezerbe kerül. - Nekünk is csak úgy éri meg nevelni, hogy a téeszbeli földünkért kapunk 15 mázsa takarmányt - mondja a konyhában sürgölődő Piroska néni, a házigazda felesége. Ágota, a menye, gyanús illatokra lesz figyelmes: majdnem odaégett a hagyma, amit már a reggelihez készítenek elő. A vér megfőtt, s az asszonyok arra várnak, hogy a disznó feje elváljon a testétől, mert ilyenkor a tokaszalonnából legjobb a töpörtő. - A zsírsütés tudományát a lányom nászasszonya, Veronka nagyon érti - fedi fel a családi titkot a tűzhely mellett ülő 88 éves nagymama, aki ritkán szólalt meg, de mindig jókor. Ágota anyukája, Veronka néni azt a trükköt alkalmazza, hogy először kisüti a hájat, majd azt beleönti az üstbe, és arra rakja rá a szalonnadarabokat. Vizet tilos ráönteni, de végig óvatosan kavargatni kell, nehogy lekozmáljon. így aztán olyan lesz a zsír, mint a tükör. Ahogy ifjabb Horvát Géza saccolja odakint, a négy lábát ég felé meresztő coca mellett, harminc liter zsír most is összejön." Ennek nagyon örül, hisz a sült krumplit meg nem eszi, ha olajban készítik. A hátsó sonkák, amiket majd fölfüstölnek, lehetnek vagy 20 kilósak. Az elsők kisebbek, azok húsvétkor kerülnek az asztalra. A hozzáértő a disznók bélrendszeréből látja: nem szárazat ettek, hanem kevertet. A vékonybél tisztításával azonban Horváthék nem vergődnek, inkább néhány száz méter kocabelet vettek, mert abban a kolbász nem szárad ki és nyárig eltart. - A varsliját megtartjuk, mert az a disznósajtnak való: a húst, fület, bőrt, minimális zsiradékot ebbe töltjük - magyarázza Géza, aki azt is elárulja, hogy legalább 60 kiló jó csípős kolbászt készítenek, de csak másnap, mert hagyják, hogy a feldarabolt húsból a víz kicsurogjon. Fél tízre mindkét bontott disznó bekerül a verandára, ahol már várja az embereket a gőzölgő forralt bor. A Horváth család tagjai koccintanak, s a konyhában kezdődhet a reggeli lakoma. Az asztalon sült vér, máj, töpörtő, házi készítésű savanyúság - cékla, káposzta, uborka, csaiamádéval töltött paprika -, frissen sütött cipó, bor és az elmaradhatatlan meggyes, diós és túrós rétes. - Nekem a reggeli a disznóvágás fénypontja - szólal meg Géza az asztalfőnél, mire a többi családtag bólogat. - Lányom, a cicust becsuktatok? Nehogy ő is jóllakjon odakinn, és disznóvá váljon - kérdezi bölcsen Piroska mama, aki már az esti filkózást is emlegeti, mert Horváthéknál Röszkén a kártyázás is a disznótorhoz tartozik. CS. GÁT LÁSZLÓ A 12 éves Szabolcs a húsvéti sonkával Fotó: Frank Yvette