Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-16 / 39. szám

6 •MEGYEI TÜKÖR» SZERDA, 2005. FEBRUÁR 16. Időutazás a Délmagyarországgal: 1921, a sikerek éve (12. rész) Szeged végre egyetemi város lett Az ország Trianon fémjelezte balsorsa Szegeden ellentmondásosan jelentkezett. Határváros lett, elveszítette éltető hátterét és menekültek ezreit kellett befogadnia, ugyanakkor a nemzetgyűlés június 16-án elfogadta az 1921:XXV. törvényt, amelynek alapján a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet (akkor még ideiglenesen) Szegedre helyezte, és Újszeged is felszabadult a szerb megszállás alól. A francia megszállók már 1920-ban kivonultak Szegedről. De Tournadre március 1 -jén adta át a város vezetését a magyar polgári és katonai szerveknek, Újszeged azonban egészen 1921 nyaráig szerb megszállás alatt maradt. Népünnepélyszámba ment, amikor a magyar csapatok az augusztus 2l-re virradó éjszakán bevonultak a szerbek által kiürített bal parti városrészbe. Idézzük hát a lap tudósítását: Újszeged újra szabad „Újszeged földjén - Egetverő éljenzés harsan fel, amikor Újszeged földjére lép az első magyar katona. Virágeső zúdul a derék fiúkra, ott tolong a felszabadult testvérváros apraja-nagyja, úgy, hogy az első pillanatokban csaknem felborul a rend. Síró anyák ölelik át a fiaikat, boldog hitvesek a rég nem látott férjeiket, akiket csaknem három hosszú esztendőn át, 1918. november 17-ike óta szakított el otthonuktól a bitorlók szívtelensége és komiszsága. Sírásba csuklik az éljen, amikor felhangzanak a Himnusz ünnepies akkordjai, Újszeged népe hároméves szenvedés után most hallja először a nemzeti imát... Azután előlép dr. Kószó István nemzetgyűlési képviselő, a felszabadult újszegedi háromszög kormánybiztosa és következőket mondja: - Polgármester úr! A magyar királyi kormány nevében és annak megbízásából Szeged városának azt a részét, mely közigazgatásilag és jogilag is Szeged városához tartozik, önnek vissza adom... »«I 1«»»ár j».. —E2——J • • ,1 ím C»martt>, u. évi., i »Um II —lY «lift -II «Will Megjelenik naponkint délután. UtKKOUtöitO I« KMftÓfttVATM. 95 EV- 95 NAPBAN ELBESZELVE Májusban lesz 95 éve, hogy megjelent lapunk, a Délmagyarország első száma. Az évforduló alkalmából egy kis múltbeli kalandozásra hívjuk olvasóinkat. 95 lapszámon át szemelvényeket közlünk a 95 évfolyam fontos és érdekes írásaiból. És bár az Ilyen válogatások szükségképpen esetlegesek, bízunk benne, hogy olvasóink örömüket lelik benne, és betekintést nyernek nemcsak az ország és Szeged közel egy évszázados történelmébe, hanem a Délmagyarország históriájába is. Kérjük, tartsanak velünk. Fogadja Újszeged népét szeretettel és kapcsolja be a régi Szegedbe." A megszállás hétköznapjaiból Ezután Újszeged lakóit idézi a lap: „Tulajdonképpen nem is mondanak ők semmit. Örülnek, boldogok. Ezer kérdéseitől alig tudunk szóhoz jutni. Hogy vannak? Mit csinálnak? Látták-e a fiamat, az édes apámat, a jó uramat? Mikor jöhetnek ők is át? A fölszabadítással kapcsolatos kérdésünkre csak egy választ kapunk. Sokkal fényesebben sikerült, mintsem reméltük. Elmondották az újszegediek, hogy az elöljáróságra nem panaszkodhatnak. Egy Djakov nevű jegyző volt csak, aki a legtöbb szenvedést okozta és a legtöbbet rabolt. Elmondották, hogy büntetés terhe alatt kötelesek voltak megjelenni a cukrászda épületében (szerb kaszinó) rendezett ünnepélyeken, ahol azonban igen szépen viselkedtek a szerb tisztek. Magyar és szerb nóta felváltva járta, a végén azonban csak a csárdás zárta be az ünnepélyt." Szeged régi vágya teljesült október 9-én, amikor Horthy Miklós kormányzó jelenlétében ünnepélyesen megnyitották az első egyetemi tanévet. A város Újszegeden 20 hold földet engedett át az intézménynek, örökös használatra, a füvészkert céljaira. Tanulságos a lap tudósítása. A részletes protokoll jól jelzi, mekkora fontosságot is tulajdonítottak az eseménynek. íme: A szegedi egyetem megnyitása „Horthy kormányzó látogatásának második napja. - Szeged, október 10. (Saját tudósítónktól! A kormányzói látogatás második napja alatt is talpon volt az egész város. Ez a vasárnap egyébként Szeged város történelmének egyik legjelentősebb dátuma: ünnepélyes keretek között megnyitották az egyetemet és átadták rendeltetésének. A szívet-lelket gyönyörködtető aktushoz Budapestről Szegedre érkezett dr. Vass József kultuszminiszter, dr. Tóth Lajos államtitkár, gróf Teleki Pál, a város nemzetgyűlési képviselője és Zadravecz István tábori püspök is. Az ünnepély istentisztelettel kezdődött a rókusi templomban, majd az egyetemi tanácsa, a tanári kar és a notabilitások csoportja az egyetem központi épülete elé vonult. A Dugonics-téren ekkor már többezer főnyi közönség és a középiskolai diákok sorfala várt zászlók alatt az érkezőkre, elsősorban Horthy Miklós kormányzóra." A tudósítás így folytatódik: „A rókusi templom felöl jövő fogatok egymásután gördültek a központi épület bejárója elé. Az elsőkből a festői díszruhákba öltözött dr. Menyhárt Gáspár rektor és a négy dékán szállt ki az egyetem tanárai kíséretében, az utánuk jövő kocsikból díszmagyaros urak léptek a kapu előtt csoportosulók közé és mind élénkebbé vált a sürgés-forgás. A városi urak, főispán, magyarruhás hölgyek, egyetemi hallgatók, a papság, katonaság és egyéb polgári meghívottak vártak elhelyezésre, ami nagynehezen sikerült is. Nemsokára feltűnt a kormányzónak és a kíséretének kocsisora. Elsőkül most is Szalay és Bottka főkapitányok ugrottak ki kocsijukból, kiket a szárnysegédet és Horthy Miklós Szegeden testőrök követtek. Néhány pillanat múlva, hangos éljenzés közben, folytonosan tisztelegve, feszes, katonás léptekkel ért a Nagyúr, a központi egyetemi épület aulájába, ahol a részére fenntartott helyet foglalta el. A vele szemben álló Zadravecz püspök nyomban belekezdett ünnepi beszédébe és megkezdődött a felszentelés. Utána Raffay Sándor református püspök szentelte fel a tudományok legújabb hajlékát. A második emeleten lévő díszterembe mentek ezután és az előzetesen beosztott helyeket foglalták el a kormányzó, kísérete, a helybeli notabilitások, az egyetemi tanács, a tanári kar és a több mint 100 főnyi közönség." Lassan a város is újra fejlődésnek indul. Ebben az évben hozták létre az Orion bőrgyárat, és megalakul a Kitartás Egyetemi Atlétikai Club. (Folytatjuk) ÖSSZEÁLLÍTOTTA: SZÁVAY ISTVÁN A vásárhelyi D. Nagy László útja a tolikapától a tájképig Lakatos maradt és festő lett Sok közös vonást fedezett fel a festészetben és a lakatosszakmában a vásárhelyi D. Nagy László, aki egyedül tanulta az ccsetkezclés fogásait, s most készül első önálló tárlatára. A lakatos kisiparos szerint mindkét szakmához szükség van alkotó képzeletre és ügyességre. Vállalkozói igazolványában szerepel is a tevékenységek között a „műalkotás-készítés". A vásárhelyi D. Nagy László sosem tanult festeni, leszámítva az általános iskolai rajzórákat, s azt a kis időt, amikor rajzolgatott bátyja mellett, aki Füstös Zoli bácsi Petőfi Művelődési Központban tartott rajzszakkörébe járt. A festészet iránti érdeklődése azonban folyamatosan jelen volt, hiszen rendszeres tárlatlátogatóként csodálta meg a kortárs mesterek alkotásait, míg az egykoriakét a Hires Festők sorozat reprodukcióin tanulmányozta. - Karosszérialakatosként dolgoztam majd tiz esztendeig az egykori AFIT-nál, aztán a belső Hódikötben voltam három évig trnk-s, azaz karbantartó. így kaptam meg a gyártói jogot, megszereztem az általános lakatosi igazolványt, amivel aztán 1987-ben önállósítottam magam - vázolta pályájának eddigi stációit D. Nagy László. Karosszérialakatossággal csak ritkán foglalkozott ezután, de gyártott tolikapát, önetető vályút, vetőgépet, műholdvevő forgatófejhez való tartót, lépcsőt, sokféle tárgyat, amit előbb meg kellett tervezni. Bár a lakatosság, az alapanyag drágasága miatt visszaszorulóban van, fejlesztéssel ma is szívesen foglalkozik. Most éppen egy gyerekszállftó bicikli-utánfutón töri a fejét. Ezzel kívánja megkönnyíteni a feleségének a két gyermekük szállítását. A tanárképző főiskolán a külső megjelenés is számított Szörényi József Horgernél tanulta a nyelvészetet A 96 éves Szörényi József a szegcdi tanárképző főiskola első évfolyamán tanult. Az idős szegedi férfi szívesen mesélt diákéveiről lapunknak. A 96 éves szegedi Szörényi József 1928-ban kezdett el tanulni a polgári iskolai tanárképző főiskola első évfolyamán. Az országban egyedülálló módon akkor indult el Szegeden a négyéves képzés. Felvételi vizsga ugyan nem volt, de az alkalmasságin még a külső megjelenés is számított. Ellátásuk költségeit az ösztöndíjukból fedezték. Ezért létfontosságú volt, hogy mindig ötösre vizsgázzanak. A diáklányok a Horthy-kollégiumban kaptak helyet, a fiúk pedig az akkor újjáépített saroktömböt vették birtokukba a Hősök kapuja mellett. - Nagyon előkelően laktunk akkoriban. Ketten kaptunk egy szobát, és tizenketten fértünk el egy emeleten. Luxusberendezés fogadott bennünket, sőt minden szinten külön férfialkalmazott gondoskodott a parkett fényességéről, és a szobáinkat is személyzet takarította. A falak mentén végig beépített szekrényekbe pakolhattunk, és mindannyian saját íróasztalnál tanultunk. Minden emeleten társalgót alakítottak ki, a folyosó végén volt a nagy közös mosdó. A szemközti épület alagsorának étkezdéjében tudtunk reggelizni, ebédelni és vacsorázni. Az előkelő kiszolgálás meglehetősen sokba, 25 pengőbe került havonta. Negyvenpengős ösztöndíjból gazdálkodtam, ám ezért végig ötösre kellett vizsgáznom. Amíg oda jártam, lassacskán benépesült a főiskola épülete. így például megfeleződött a kollégiumunk legfelső D. Nagy László a hegesztőpisztollyal is alkot Fotó: Tésik Attila - A festészet 1997-ben kezdett el ismét foglalkoztatni, de már az, hogyan lehet elkészíteni egy képet. Addig csak megnéztem a festményeket, de kicsinek éreztem magam, hogy ecsetet vegyek a kezembe, s kipróbáljam, mit is tudok. Ráadásul el sem tudtam képzelni, hogyan születik meg egy festmény - mondta. Aztán mégis rászánta magát, s temperával megfestette az első képét. Ez olyan jól sikerült, hogy azóta is a szekrény tetején, lefordítva porosodik. Három kép után tért át az olajra, melynek könnyebben rájött a technikájára. A maga tapasztalata mellett sokat merített idősebb Markó Károly festészetéből, s már eljutott odáig, hogy bemutatkozott a Csúcsi Olvasókör csoportos kiállításán. Most pedig önálló tárlatra készül. - Úgy láttam, meglepően sok a közös vonás a festészetben és a lakatosságban, bármilyen furcsán is hangzik - tette hozzá. Mindkettőnek a fogásait maga tapasztalja ki az ember, és mindkettőben lehet jól és hitványul dolgozni. A szakmai jártasság mellett szükség van a kreatív képzeletre is. D. Nagy László vállalkozói igazolványába bekerült a műalkotás-készítő tevékenység is, képeinek legjobb és legfőbb bírálója a felesége. Őt és két kislányát is portrén örökítette meg, de festett romos tanyát, virágcsendéletet, tájképet, legszívesebben pedig a lovakat ábrázolja. KOROM ANDRÁS emelete. Először a matematika, majd a kémia tanszék költözött oda - emlékezett vissza főiskolás éveire Szörényi József. A kollégistáknak más feltételt is kellett teljesíteniük az ösztöndíjért. Be kellett iratkozniuk egyetemi kurzusokra. Két indexet kaptak: egyetemi hallgatóként egy sárga, a főiskolán pedig egy bordó színűt. Szörényi József a német tanszéken Schmidt Henrik előadásaira, a magyaron pedig Sík Sándor klasszikus irodalomkurzusaira emlékszik viszsza szívesen. A lózsef Attila-versből is ismert Horger Antalnál nyelvészetet tanult. Szörényi tekintélyes szaktudású és következetes tanárnak tartotta Horgert. - Ha időnk engedte, szívesen jártunk úszni a gőzfürdőbe. Máskor meg gyalog kirándultunk a kollégistákkal Szatymazra, de sokszor eveztünk a Tiszán is. A vallási egyesületek rendszeresen tartottak ismerkedési és teaesteket, bálokat. Akkoriban a főiskola jelenlegi díszterme szolgált tornateremként, ahol minden szombaton este zenekar húzta a talpalávalót - mesélte a régmúlt időkről Szörényi József. DOMBAI TÜNDE HORTHY MIKLÓS LÁTOGATÁSA Szörényi Józsefet 1928-ban a szegedi főiskolásokkal együtt rendelték ki a szegedi nagyállomásra, Horthy Miklós fogadására. A főiskolások a lépcsőházban álltak sorfalat. Szörényi József felesége, Zabka Emília 1935-ben a Tömörkény gimnázium diákjaként fogadta ugyanott a kormányzót. Építkezés a Dóm téren (1928) Fotó: Móra Ferenc Múzeum fotótára