Délmagyarország, 2005. február (95. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-10 / 34. szám

16 •KAPCSOLATOK" CSÜTÖRTÖK, 2005. FEBRUÁR 10. AZ UGYVED VALASZOL ia ^^v^j Or. Juhász György Tibor Veszélyben a magánnyugdíjam Tisztelt Szerkesztőség! 1998. 05. 29-én beléptünk a cégnél egy magán-nyugdíjpénztárba, (amit szorgalmasan fizettünk is, azaz levonták a bérünkből) annak reményében, hogy öregségünkre talán mi is hozzájuthatunk egy kis nyugdíjhoz. Ez most bizonytalanná vált, ezért kerestem meg a szerkesztőségüket, mert nem találunk a kollégáimmal kiutat erre a problémára. Történt ugyanis, hogy a cég, ahol dolgoztunk, csődbe ment, ekkor tudtuk meg, hogy semminemű járulékot nem fizettek be a dolgozók után (ha ezt tudjuk, akkor 2000-ben visszalépünk az állami nyugdíjfolyósítóhoz, bár ezt sem fizették utánunk.). A felszámolóbiztos úr közölte velünk, hogy a magánnyugdíjak kifizetése a csődeljárás folyamán „E" kategóriába esik, így ha marad pénz, akkor esetleg ez is ki lesz egyenlítve, bár kevés rá az esély, de feljelentést tehetünk az illetékes rendőr-felügyeleti szervnél, ahol komolyan foglalkoznak majd a problémánkkal. Ezután megkerestük a magán-nyugdíjpénztárt is, ahol az ötödik kapcsolás után egy hölgy közölte, hogy majd átadják az APEH-nak, amely behajtási kötelezettséggel élhet. A mai napig arról azonban nem tájékoztattak bennünket, hogy ez megtörtént-e. Kérdeni én, a magán-nyugdíjpénztár 1998 óta miért nem kereste a tagdíjakat, vagy miért nem kezdeményezte már a behajtatását ! Ez nem az ó érdeke is! Kétévente esetleg kaptunk értesítést, hogy a bevallásban „x" összeg szerepel, de a befizetés nem történt meg. Úgy gondolom, az országban ez nem egyedüli problémánk, nem csak a mi cégünk ellen indítottak csődeljárást. Ezek az összegek nem hiányoznak a magán-nyugdíjpénztáraknak ? Vagy az állam miért nem engedi meg, ht>gy ilyen esetben visszalépjünk az állami nyugdíjpénztárhoz! Vagy ók sem tudják már akkorra finanszírozni a nyugdíjunkat! Nem az az érdekünk, hogy feljelentgessünk bárkit is, csak arra kérjük önöket, hogy segítsenek a megoldáshoz közelebb jutnunk. Szeretnénk egy kis biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a tőlünk levont öszszeget majd nyugdíjas korunkra fel tudjuk venni. Tisztelettel és köszönettel egy olvasójuk. (név és a cím a szerkesztőségben) Tisztelt Olvasó! Problémája valóban sokakat érint. Sajnos igen gyakori, hogy a felszámolási eljárás során a magán-nyugdíjpénztárak követelését már nem tudják kielégíteni vagy csak részben. Ez esetben a későbbi járadék vagy egyösszegű kifizetés összegének megállapításánál csak a ténylegcsen befizetett tagdíjakat veszik figyelembe. Természetesen az az időszak, ami után munkáltatója nem fizette be a tagdíjat, az is szolgálati időnek minősül, azaz emiatt nem szerez később jogosultságot az előbb említett szolgáltatásokra. Leveléből nem derül ki, hogy munkáltatója milyen szervezeti formában működött. Amennyiben betéti társaságként, úgy a társaság beltagja saját vagyonával is korlátlanul felel a társaság vagyonát meghaladó tartozásaikért, a magán-nyugdíjpénztár a követelését rajta is behajthatja. A hasonló esetek elkerülése érdekében a magán-nyugdíjpénztár tagjának joga van tájékozódni a pénztár működésével és gazdálkodásával kapcsolatban, valamint az egyéni számlájának egyenlege felől, így megtudhatja, hogy munkaadója befizette-e a járulékokat. A pénztárak erre a célra telefonos ügyfélszolgálatot is fenntartanak. Az tény, hogy általános esetben a magán-nyugdíjpénztárból kilépni nem lehet, legfeljebb egy másikba átlépni. Helyzete azonban ugyanez lenne akkor is, ha megmaradt volna a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben. Arra - a konkrét tények ismerete nélkül - nem tudom a választ, hogy a magán-nyugdíjpénztár miért nem kezdeményezte a díjak behajtását. A magán-nyugdíjpénztári tartozásokat adók módjára lehet behajtani. Ez viszonylag gyors és egyszerű eljárás, ami ha eredménytelen marad, a cég felszámolásához vezet. Felmerül még a munkáltató vezető tisztségviselőinek büntetőjogi felelőssége is (csődbűntett, sikkasztás stb.). Egy esetleges büntetőeljárás során is kérhetik felmerült káruk megtérítését. A bűncselekménnyel okozott kárért a cégvezetők a társasági formától függetlenül felelősek. Javaslom, hogy a felszámolóbiztossal egyeztessenek, tesznek-e feljelentést, bejelentést, mivel ő ismeri a pontos részleteket. A felszámolónak egyébként is kötelessége jelezni az illetékes hatóságok felé, ha bűncselekmény gyanúját észleli. Altalánosságban elmondható, hogy egy cég felszámolása sok munkavállaló, beszállító, üzleti partner helyzetét keserítheti meg vagy „ránthatja őket magával". A károsultaknak az sem jelent vigaszt, ha a tagokat, vezetőket utóbb a bíróság elítéli, ez legfeljebb mások számára jelenthet visszatartó erőt. Egy január 20-i, a mozdony- és trolivezetők baleseteiről szóló cikkre szeretnék reagálni. Barnáné Turcsoki Andrea vagyok, annak a 8 éves gyermeknek az édesanyja, aki tavaly márciusban halt meg egy trolibalesetben. A gyermekem nem a piros jelzőlámpánál ment át, ezt a 13 éves fiam, a férjem és az utcán közlekedő járókelők a balesetkor a helyszínen tanúsították, de a rendőrségi eljárás során ezt nem írták a jegyzőkönyvbe. Az emberek érdektelensége nagyon nagy csalódást okozott, igaz, a mai napig is helyeznek virágot a tragédia helyszínére. A jelzőlámpa a mai napig nincs rendesen beállítva, bár már egy keveset állítottak rajta. A 4 másodperces kivárási idő most már 1 másodperc. Rendőrség a vizsgálatot leállította. Az SZKT igazgatója azt mondta, hogy észre sem vette a gyermekemet a sofőr, meg azt sem, amikor keresztülment rajta, pedig mindenki dudált meg kiabált neki. Több kamionsofőrrel beszéltünk, akik egybehangzóan azt állították, hogy még egy kavicsot is észre lehet venni, mert a kormány ránt egyet. Ha egy 40 kilós gyermeken megy keresztül, mekkorát ránt a kormány? Ha akkor megállt volna, lehet, hogy a gyermekem a mai napig élne. De nem így tett. Észre sem vette, meg sem állt, keresztülment rajta, úgy az első, mint a hátsó kerék. Roncsot csinált a gyermekemből, egy ép porcikája nem maradt. Egy teljesen összetört gyermeket temettem el, akinek még az arcát sem lehetett felismerni. Gondoljanak bele: egy gyönyörű, egészséges gyermek ment el reggel és egy torz gyermeket kaptam viszsza. Kiszakadt a térdéből a lábszár, ami a kis szívét is átfúrta. Esélye sem maradt a mentősöknek, hogy bármit tehessenek a kisfiamért. 16 éve az egészségügyben dolgozom, mindennap az emberek életének megmentésén fáradozom az intenzív osztályon. Hogy miként éreztem magam, hogy az én gyermekemen senki nem tudott segíteni? 13 éves gyermekem egyik napról a másikra felnőtt, látnia kellett testvére halálát. Hogy mi milyen állapotba kerültünk? A mai napig pszichológus segítségére van szükségünk. A férjem minden gondolata még most is a baleset körül forog. Egy boldog családból összetört család lett. Csodálatos gyermek volt, akit elvettek tőlünk. O most már az angyaloknál van és ott boldog, csak mi maradtunk itt fájdalommal teli szívvel, melyet még élünk, hordozni fogunk. Egy kis odafigyeléssel viszont a balesetek 50%-a elkerülhető lehetne. Nekem megtört édesanyaként, akinek a szíve darabokban hever, másik két gyermekemért kell élnem és őket segíteni, Rolandka fentről figyel minket, és segítő kezeket nyújt minden nehéz percben, ezt a levelet is gyermekem védelmében kellett megírnom. Elég volt a sok szóbeszédből, belefáradtunk, hogy a gyermeket hibáztatják, de mivel mi kisemberek vagyunk, sajnos semmit sem tudunk tenni. Soha ne kelljen egy anyának ilyen fájdalmat átélni, soha ne kelljen gyermekük fehér koporsója mellett állniuk! BARNÁNÉ TURCSOKI ANDREA, SZEGED ,Vele elfutott a halál szekere.- Búcsú Pásztor Vilmosnétól Nagyon rövid idő telt el azóta, mióta együtt görnyedtünk az asztal fölé, s próbáltuk megfogalmazni búcsúzó szavainkat egy kolléganőnkről. S most itt vagyunk megdöbbenve, szótlanul, némán, tehetetlenül. Mert most Rólad kell írnunk. Ez hihetetlen. „Minden egész eltörött, /Minden láng csak részekben lobban. /Minden szerelem darabokban... /s Vele fut egy rossz szekér, s milyen szomorúak vagyunk, mert Vele elfutott a halál szekere." Világtalan szekér... egy végzetes pillanat, egy nagy család tragédiája. Ennek a nagy családnak mi, kollégák, pedagógusok, iskolánk tanulói, s azok a diákok is, akikhez hosszú pályád során áldozatos munkával kötődtél, tagjai vagyunk. Felfoghatatlan számunkra ez az értelmetlen halál. Ha Rád gondolunk, mindig az élet, a szenvedélyes élet jut eszünkbe: Pásztor tanárnő - izgalmas, változatos órák, zenehallgatás, az éneklés gyönyörűsége, bizalmas beszélgetések, jó tanácsok, emberi hang... Kata - a sokoldalú kolléganő, az erőskezű, aktív, szervező igazgatóhelyettes, a külföldi partneriskolái kapcsolatok ápolója, s a hétköznapokban a magyar nyelv és irodalom, az ének lelkes oktatója... Emlékképek, villanások, egy-egy szó, egy-egy mondat, mind élesen hasít belénk. Hatvanadik születésnap. Néhány hónapja ünnepeltük, s Veled örültünk, hogy megtaláltad a több mint 30 éves, kiemelkedő pedagógus munkád után nyugdíjas éveid értelmét, békéjét kis családod körében. S most „Minden egész eltörött..." Egy szekér, s minden álmod eltörött. A makói Kertvárosi Általános Iskola kollektívája és tanulóifjúsága Soha ne kelljen egy anyának ilyen fájdalmat átélni Még mindig visznek virágot a baleset színhelyére Fotó: Miskolczi Róbert A balkáni gerle és a karvaly Szegeden A fotót a közelmúltban a Rerrich Béla téren készítettem. Az áldozat egy vadgalamb, pontosabban balkáni gerle, antely halála előtt rieip sokkal túl sok kukoricát fogyasztott. A ragadozó egy karvaly, tojó. Ha sikerülne a karvalyokat rászoktatni arra, hogy a Dóm téri galambokat is fogyasszák, talán megoldódna a Dóm téri galainbügy is. A képet és a szöveget dr. Bor Zsolt juttatta el szerkesztőségünkbe Lakászöldkártya: mégis, kinek az érdeke ? Négyévente reményekkel telve vonul az urnákhoz a választók serege. Na, majd most! Most megválasztjuk azon erőt, amelyik segít rajtunk. Fellendíti a gazdaságot. Megszünteti az EU-szinten legmagasabb adószinteket, legyen az áfa, avagy üzemanyag jövedéki... Munkahelyeket teremt. Javít az egészségügyi helyzeten. Kiigazítja a nyugdíjakat. Növeli a közbiztonságot. A közlekedési helyzetet kihúzza a kátyú(k)ból, megállítja a népességfogyást... S jut még eszünkbe számtalan szebbnél szebb gondolat, ám végül mindig csak a rideg valóság marad emelkedő árak és adóterhek, amivel szemben romló utak, közbiztonság és egészségügyi helyzet. Több pénzért kevesebb szolgáltatás. Elviekben a vezető feladata a megoldások keresése lenne az embereket leginkább foglalkoztató, leginkább érintő problémákra, kérdésekre... Ha megkérdezzük az embereket a gondjaikról, elvárásaikról, akkor a levél elején olvasható kérdések, problémák hangzanak el. Ehhez képest a kormány olyan kérdésekre akar „megoldást" találni, ami a tömegeknek eszébe se jut! Nem hiszem, hogy a polgárok megkérdezése után az összesített „fő problémák listáján" az első 150 helyre bekerülne az eladásra kerülő lakások energetikai besorolásának a problematikája! Akkor miért az ezen új és „nagyszerű" rendelkezés? Miért kell majdan kötelezően, drága pénzért „lakászöldkártyát" csináltatni? Annyira még nem vagyunk buták, hogy ne látnánk át - új, burkolt adóteher ez, ami az ingatlanpiacot terheli. Az emberek többsége tud - a „lakászöldkártya" nélkül is - tájékozódni egy ingatlan adásvétele kapcsán. Aki akar, az önszántából felkérhet szakértőt. A kötelezővé tett drága minősítés alól kilóg a lóláb! Kinek jó ez? Kinek hoz ez és milyen hasznot? Szóval: Tisztelt miniszter úr! Köszönjük, de nem kérjük a lakászöldkártyát! Az álproblémák álmegoldásába bújtatott pluszadók helyett sokkal inkább várnánk a tényleges problémák listájának lévő gondok orvoslását, úgymint gazdaság, munkanélküliség, egészségügy, nyugdíjak, közbiztonság, kátyús utak... stb. Mert sajnos van stb. is. Egyelőre azonban azzal is nagyon elégedett lenne az ország, ha az első 5 helyen álló, és évről évre romló problémakör valamelyikére lenne megoldás. Ha ön komolyan gondolja miniszter úr, hogy a gazdagabb vállaljon nagyobb felelősséget, akkor a mindenkit sújtó bújtatott adók (lásd lakászöldkártya) helyett találjanak ki új luxusadókat. Pl. a 100 millió Ft érték feletti kastélyokra, villákra és luxusingatlanokra, a 20 millió feletti luxusjárművekre, mert ezen a szinten ez kevésbé érezhető meg, mint egy 15 milliós lakás árából az illetékeken, adókon és ügyvédi költségeken túl további 40 ezret kifizetni „lakászöldkártya" címen. Ez lenne a felelősségvállalás, a „lakászöldkártya" viszont túladóztatás. KOSZTA PÉTER, SZEGED