Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-07 / 5. szám

MEGYEI TÜKÖR PENTEK, 2005. JANUAR 7. Garázskapuhoz olajfestményt Fények és árnyak a kortárs műtárgyak piacán Kvalitásos kortárs művészeti al­kotást vásárolni több évtizedre szóló befektetés, ezért kevesen áldoznak rá komoly pénzeket. A szegedi képzőművészek döntő többsége nem tudna megélni az önálló alkotómunkából, ezért va­lamilyen tisztes polgári foglalko­zással is rendelkezik: tanít vagy mérnökként, hivatalnokként dolgozik. A kvalitásos kortárs műalkotásoknak alig van piaeuk, az értő érdeklődőknek általában nincs elég pénzük, akik viszont megtehetnék, hogy festménye­ket, szobrokat vásároljanak, nem igazán érdeklődnek a művészet iránt. - Komoly gond, hogy hiányoz­nak a bejáratott galériák, a gaval­lér mecénások, és a közgyűjte­ményeknek is kevés a pénzük er­re a célra - mondja Aranyi Sán­dor festőművész, a főiskola rajz tanszékének vezetője, a legjelen­tősebb szegedi alkotókat tömörí­tő Szög-Art Művészeti Egyesület elnöke, aki szerint az értékrend­del is bajok vannak. A hipermar­ketekben tanyázó képkereskedők iszonyatos giccset kínálnak, már egy garázskapukat gyártó cég is azzal reklámozza a termékeit a KEPEK ES ARAK Ma egy közepes méretű, 60*80 centiméteres olajfestmény átlagos ára or­szágosan ismert, befutott művészek - például Schéner Mihály, F. Zámbó István, Galambos Tamás - esetében 200-400 ezer forint. A tíz-tizenkét legjobb szegedi festő azonos nagyságú képeit 100-200 ezerért lehet eladni. A kortárs képzőművészet csak a legbátrabb befektetőknek való, akik tisz­tában vannak azzal, hogy ez közép, sőt Inkább hosszú távon jövedelmező üzlet - állítja a hazai műkereskedelmet alaposan ismerő Nátyi Róbert mű­vészettörténész, aki szerint befutott művészektől nem nagy kockázat vásá­rolni. de az ő műveik szinte elérik az antik műtárgyak árát. Érdemes olyan tehetségek munkáit gyűjteni, akik még nem közismertek, de tizenöt-húsz éven belül biztosan felfedezik őket. Például Vinkler László és Zoltánfy Ist­ván képei ma már sokszorosukat érik. televízióban, hogy értékes erede­ti olajképet ad hozzájuk ajándék­ba. A bemutatott képekről vi­szont ordít a dilettantizmus. A művészek úgy vélik, Szege­den hiányzik egy nívós kortárs galéria. Erre az egyik magángalé­riás azt feleli: költséges, ráfizeté­ses szélmalomharc mai alkotók­kal foglalkozni. Nem ilyen ború­látó Leichter Ákos, a Gulácsy Galéria vezetője. Szerinte 100 ezer forint a lélektani értékhatár, ami fölött már tényleg nehezebb ma műalkotást eladni. Ezért a Kárász utcai üzletben - ahol csak zsűrizett munkákat kínálnak ­sok, olcsóbb kategóriába tartozó rézkarcot, grafikát, iparművésze­ti munkát, dísztárgyat is kínál­nak. A szegedi vásárlók konzer­vatívabbak, mint a fővárosiak, inkább a figurális képeket kere­sik, a bronz kisplasztikákból pe­dig az aktokat körülményesebb itt eladni. Helyi művészek mun­kái azért szerepelnek ritkán a kí­nálatban, mert őket inkább a műtermükben személyesen ke­resik fel a vevők. Az állami mecenatúra ma is fontos lenne a képzőművészet­ben. Nagy Imre, a Móra Ferenc Múzeum művészettörténésze elmondta: az intézmény költ­ségvetéséből ugyan nem tudnak kortárs műtárgyakat vásárolni, de a Nemzeti kulturális alap­programtól pályázattal 2003-ban kétmillió, 2004-ben pedig hárommillió forintot nyertek erre a célra. Most olyan szegedi alkotóktól - például Sej­ben Lajos, Aranyi Sándor, Lázár Pál, Berkecz Éva - szeretnének egy-egy alkotást venni, akiknek még nem szerepel egyetlen munkájuk sem a múzeum gyűj­teményében. A szegedi önkor­mányzat több mint nyolcszáz 20. századi alkotásból álló gyűj­teménnyel rendelkezik. A fest­mények többsége az elmúlt évti­zedekben lektorátusi és minisz­tériumi adományokból került a városhoz. Az önkormányzat mútárgyvásárlási kerete az utóbbi évtizedben már nem tu­dott lépést tartani a/ emelkedő árakkal. Pappné Zánthó Rita képzőművészeti referenstől megtudtuk, tavaly egymillió fo­rintért öt új képet vettek. Általá­ban a jubiláló helyi művészeket köszönti a város azzal, hogy egy-egy munkájukat támogatás­képpen megvásárolja. H. ZS. „Akinek jó családja van, nem foglalkozik a korával" Piroska néni százéves Századik születésnapját ünne­pelte tegnap a szegedi Bczdán Józsefné. Piroska nénit család­jából csak fia tudta köszönteni, testvéreit és férjét már elvesz­tette. Mint mondta, nem gon­dolta volna, hogy megéri ezt a kort, hiszen nagyon nehéz élete volt. Jókedvűen, mosolygósan ünne­pelte századik születésnapját tegnap Bezdán józsefné Farkas Piroska. Egyetlen dolog hiány­zott csak neki ezen a szép napon: a jó idő. - Nem jó ez a tél, én a nyarat szeretem - mondta Piroska néni. Ezért örült annak a virágcsokor­nak, amelyet Kozma József alpol­gármester adott át neki. - Nem is láttam még ilyet! Hogy nő ilyenkor ilyen gyönyörű virág? ­lelkendezett. Piroska néni a cso­kor mellé egy oklevelet is kapott, amelyben születésnapja alkal­mából Szeged vezetői is gratulál­nak neki. Hasonló jókívánságot egyébként a köztársasági elnök is küldött. - Nem vagyok valami jól, már a lábaim sem akarnak elbírni ­panaszkodott az idős nő, amikor a hogyléte felől érdeklődtünk. ­Az életem is mmdig nehéz volt, •nem gondoltam, hogy megérem a száz évet - tette hozzá. Piroska nénin egyébként egyáltalán nem látszik a kora, sőt: ő maga is többször eltévesztette, és úgy fo­galmazott, gyorsan elszállt ez a hetven év. Amikor pedig kijaví­tották, csak legyintett: - Akinek jó családja van, nem foglalkozik a korával, csak azzal az örömmel, amit okoznak neki. Az idős nő egyébként évtizedek óta egyedül él 76 éves fiával, Jó­zseffel. Férjét 46 évvel ezelőtt ve­szítette el, már régen meghalt öt testvére is, unokái pedig nincse­nek. - Nagyon jó fiam van, min­dig azt kérdezi, mit hozzon ne­kem. Főz, mos, mindent megcsi­nál - dicsekedett a néni. - Ráadásul mindent nagyon jól kell elvégeznem, mert ha mond­juk nem sikerül jól az étel, nem eszi ám meg - mondta moso­lyogva lózsef. A férfi elmesélte, édesapja a paprikaföldön, munka közben esett össze. O a vállán cipelte ha­za az élettelen testet, és akkor megfogadta, soha nem hagyja magára édesanyját. ígéretét pe­dig be is tartotta. Csak négy évig volt távol, amikor katonásko­dott. - Akkor sirattam vég nélkül a fiamat, és abban teljesen ki is ké­szültem - mesélte Piroska néni. József azóta soha nem hagyta egyedül, manapság pedig már egy óránál többet nem is tölt az otthontól távol. - Azt az időt már sosem tudnám bepótolni - ma­gyarázta. - Ne menjenek még, olyan rit­kán vannak nálunk vendégek ­kérleltek bennünket távozáskor. Azt mondták, csak a díjbeszedő csönget be hozzájuk időről időre. Mindkettőjük számára a másik jelenti a családot. Azt kívántuk nekik, hogy éljenek még sokáig egészségben. TÍMÁR KRISZTA A közgyűlési frakciók vezetői 2004-ről és 2005-ről Kormánypárti és ellenzéki pillanatkép Szegedről A szegedi közgyűlés kormánypárti kép­viselői nyugodtabb politikai légkörre számítanak 2005-ben. Az ellenzékiek szerint viszont a március 6-i időközi önkormányzati képviselő-választás olyan alaphangot adhat, amely nem a megnyugvás irányába mutat. A frak­ciók vezető politikusait vissza- és elő­retekintésre kértük. Hűvös László, a Fi­desz-MPSZ frakcióve­zető-helyettese: - Ör­vendetes, hogy az el­múlt évben befejeződ­tek, illetve idén tovább folynak azok a beruhá­zások - az Anna-fürdő és az egyetemi könyv­tár építése, valamint a csatornázás -, amiket az előző ciklusban készítettek elő. Fájdalmas viszont, hogy 2004-ben több száz munkahely szűnt meg Szege­den, növekedett a munkanélküliség a városban, ahol nyoma sincs a munka­helyteremtő beruházásoknak. A kabinet folytatta az önkormányzatok elszegé­nyítésére irányuló politikáját, aminek az árát az emberekkel fizettetik meg a drasztikus díjemelésekkel. Bízunk ab­ban, hogy a városvezetés munkahelyte­remtő programokat is beindít 2005-ben, mert ezzel eddig adós maradt. Kalmár Ferenc, az MDF-MKDSZ frakció­vezető-helyettese: Szegeden tavaly sem történt áttörés a mun­kahelyteremtés ügyé­ben. Fájó, hogy nem jöttek a városba azok a cégek, beruházások, amelyeket olyan régen várunk. 2004 ne­gatív szenzációja a leletcsereúgy volt, amellyel országos szintű botrányt szolgál­tatott Szeged. Ez nagyban rontotta a város imázsát. Pozitív viszont, hogy felújították a Tisza Lajos körutat és befejeződtek azok a beruházások, amelyek még az előző cik­lusban kezdődtek el. 2005-re vonatkozó­an szerintem a március 6-i időközi önkor­mányzati képviselőválasztás olyan alap­hangot adhat, amely nem a megnyugvás irányába mutat. Kormos Tibor, az SZDSZ frakcióvezető­je: - Számomra azért nehéz feladat az el­múlt évet értékelni és előretekinteni, mert szerintem folyamatá­ban, nem pedig egy adott időszakra vonat­kozóan - mondjuk január elsejétől de­cember harmincegyedikéig - kell nézni a dolgokat. A szabad demokraták frak­ciójának elképzeléseit támogatta a vá­rosvezetés 2004-ben. Reményeink sze­rint a tavaly elkezdődött és az idén bein­duló beruházások - a nyugati elkerülő út és a logisztikai központ építése, a Szent István tér és a kórház rekonstruk­ciója, valamint a repülőtér fejlesztése ­befejeződnek ebben a ciklusban. Mind­ezeken felül nagyobb fejlesztéseket be­vállalni már erőn felüli teljesítmény len­ne, de a terveket elő kell készíteni a 2006 utáni időszakra. Pászti Ágnes, a Cent­rum Párt frakcióveze­tője: - A várost irányító koalíció kiegyensúlyo­zottan működött az el­múlt évben. 2004 a fej­lesztés éve volt Szege­den. A Centrum ön­kormányzati képvise­lői saját körzetükben, Felsővároson és Új­szegeden elvégezték azokat a feladatokat, amelyekkel a választók megbízták őket. Mi mindvégig a szakmaiságra helyeztük a hangsúlyt, s igyekeztünk távol tartani magunkat a politikai vitáktól. Bár akad­tak kisebb hibák, azokat korrigáltuk. Szá­munkra az idén is a körzetben végzett te­vékeny képviselői munka az elsődleges feladat. A várost illetően 2005-ben befeje­ződnek, illetve folytatódnak a tavaly el­kezdődött beruházások, amelyek mellé újak is társulnak. Révész Mihály, az MSZP frakcióvezető­je: - Az uniós csatla­kozás igazi tartalmat adott a Szeged Európa kapuja szlogennek, az M5-ös autópálya továbbépítése pedig óriási lehetőséget biz­tosít a városnak. Tavaly az újjászületés évéhez rengeteg rendezvény kapcsoló­dott, amelyekkel egy rossz kedyú város­ból sikerorientált Szegedet tudtunk te­remteni. Lényeges elem volt 2004-ben a külső városrészek fejlesztése. Idén a nagy beruházások, a repülőtér és a lo­gisztikai központ fejlesztése, valamint az iskolafelújítások folytatása mellett fontosnak tartom a szociális háló továb­bi erősítését is. 2005-ben nyugodtabb politikai légkörre számítok a városban, illetve a képviselő-testület ülésein, mert úgy látom: „az emberek már belefárad­tak az akciózásba". sz. c. sz. Kortárs alkotások a Kárász utcai Gulácsy Galériában Fotó: Frank Yvette Piroska néni jókedvűen ünnepelt Fotó: Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom