Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-28 / 23. szám

10 DÉLMADÁR 2005. január 28., péntek Most már tényleg itt az igazi tél Tizenhat mondat, amitől egy nő megőrül 1. Nem igaz, hogy mindenhonnan elkésünk miattad! 2. Már egy órája bent vagy a fürdőszobában, én is bejuthatnék egy percre? 3. Miért kell neked idén új csizma, amikor tavaly vettél egy magas sarkú feketét! 4. A telefon gyors információcserére való, és nem arra, hogy életed regényét átbeszéld a barátnőddel! 5. Csak nem képzeled, hogy végignézzük ezt a limonádéfilmet, amikor meccs van a kettesen! 6. Ha valaki ennyire elkényezteti a gyerekeit, ne csodálkozzon, hogy egy bögrét sem mosnak el maguk után! 7. Válts már sebességet, nem hallod, hogy szenved a motor? 8. Mi a csudának vennél új ruhát, amikor nekem ebben az itthoni kis sortban tetszel legjobban? 9. Finom lett a töltött csirke, de legközelebb kérdezd meg anyut, hogy ő mivel fűszerezi! 10. Én költözzek el a lakásból vagy a virágaid? 11. Persze, hogy szeretlek! 12. Persze, hogy csinos vagy! 13. Egy kétgyerekes anya ne tegye-vegye magát idegen pasasoknak! 14. Azt akarod, hogy éhen haljak, vagy előadsz valami rágnivalót? 15. Dehogy horkoltam, már megint képzelődsz! 16. Atyaúristen, csak nőkkel ne kezdjen az ember! Vadnak születtem Barátok Két barát összetalálkozik a másvilágon. Meglepetten bámulják egymást, majd az egyik megkérdi: - Hát te hogyhogy meghaltál? Mi történt veled, hogyan haltál meg? - Én úgy, hogy megfagytam. Hát veled mi történt? Mindig egészségesnek tudtalak - valami baleset? - így is mondhatnám - feleli a másik. - A szívem mondta fel a szolgálatot. - Meséld el, hogy történt! - Hát az úgy volt, hogy kiküldetésen voltam, de egy kicsivel hamarabb sikerült visszatérni, úgyhogy volt időm beugrani a szeretőmhöz. Képzeld el, mindketten meztelenül voltunk az ágyban, s már közeledtünk a dolog közepéhez, amikor egyszerre csak megszólal a csengő! A barátnőm ijedten kiáltotta: „Ez biztos a férjem! Bújj el!", majd kiugrott az ágyból, felkapta a szemetesvödröt, aztán úgy, meztelenül ajtót nyitott. Tényleg a férje állt ott. A nő örömteli hangon felkiáltott: „Jaj de jó, drágám, hogy pont most jössz. Éppen a szemetet akartam levinni... Nem vinnéd le te helyettem? Látod, nem is vagyok rendesen felöltözve!" A férj szó nélkül fogta a szemetet, s elment. Ezalatt én gyorsan felöltöztem, s hazamentem. De a nagy ijedségben valahova elkavarhattam a kulcsaimat, így csengetnem kellett az ajtón. Hát amikor kinyílik az ajtó, mit látok? Ott áll az asszony mosolyogva az ajtóban, Éva-kosztümben, kezében a szemetesvödör! Azt mondja: „Jaj de jókor jössz szívem, pont most akartam levinni a szemetet. Vidd le, kérlek te helyettem, én nem is vagyok rendesen felöltözve." Hát én erre nagyon megdühödtem. Lekevertem neki vagy két istenest, majd elkezdtem kiabálni rá, mondtam, ne nézzen engem hülyének; azt hiszi, nem tudom, hogy a szeretőjével van? Neki is fogtam a keresésnek, miközben elmondtam őt mindennek, szajhának, riherongynak. De hiába kerestem-kutattam át vagy háromszor is a lakást, semmiféle szeretőt nem találtam. Amikor láttam, hogy teljesen ártatlanul bántalmaztam és sértegettem, annyira elbúsultam magam, hogy a szívem felmondta a szolgálatot. Hát így történt. Mire a barát: - Te hülye barom! A hűtőszekrénybe miért nem néztél bele?! Most mindketten életben lennénk! Hopkins időjós volt az egyik tévétársaságnál. Bár képzett meteorológus volt, gyakran téves előrejelzéseket adott. Miután az egyik helyi lap cikket írt róla, hogy az elmúlt évben háromszáz alkalommal tévedett, kirúgták az állásából. Hopkins elutazott egy másik államba, ahol szintén időjósnak jelentkezett egy tévétársasághoz. A jelentkezési lapon a következő kérdés állt: - Miért hagyta ott előző munkahelyét? így válaszolt: - Mert nem felelt meg nekem az időjárás. Címszavak az Aser Enciklopédiából NYAKÉK: Fojtogatástól megkékült giga. BÉRBEADÁS: Havi fizetés beszolgáltatása. MÁJFOLT: Lyukas méregtelenítő szerv megstoppolásával keletkező flekk. MALÁRIA: Mocsárlázat okozó operarészlet. HERVAD: Kornyadt eidei állat. Egy házasság stádiumai Első év: „ó, drágaságom, nagyon aggódom ezek miatt a kis tüsszögések miatt! Szerintem beviszlek a kórházba egy kis kivizsgálásra, csak hogy biztos ne legyen baj. Tudom, milyen rosszul főznek bent, majd viszek neked ebédet a kedvenc éttermedből. Adok egy kis jattot a nővérnek, hogy viselje gondodat." Második év: „Figyelj, drágám! Csúnyán köhögsz, kihívom a dokit, hátha ad rá valami orvosságot. Amíg kiérkezik, szerintem bújj be a jó meleg ágyba." Harmadik év: „Jobb lenne, ha lefeküdnél, betegnek látszol! Majd csinálok neked valami vacsorát. Van itthon zacskós leves?" Negyedik év: „Látod, sosem úgy öltözködsz, ahogy azt az időjárás indokolja. Ha megfürdetted a gyerekeket és lefektetted őket, akkor szerintem feküdj le." Ötödik év: „Miért nem veszel be egy Aszpirint?" Hatodik év: „Inkább gargalizálj valamivel, minthogy itt harákolsz, mint egy disznó!" Hetedik év: „Fejezd már be ezt a tüsszögést, azt akarod, hogy én is elkapjam? Inkább menj és vegyél egy csomag papírzsebkendőt!" Bátorság - A bátorság családunk ősi hagyományai közé tartozik dicsekszik a vadász. - A nagybátyám például bátran megküzdött két oroszlánnal. - Ezt ő mondta el, miután hazakerült? - Mondtam én, hogy hazakerült? Belami jövőképe Akkor most esik odakint az eső, netán a hó hull bele az összes nyakunkba, vagy csak a felhők kergetőznek, mint a birkák, hogy eltakarják a napot? - gondolkodott alig hangosan Smúz apu a Zsibbadt brigádvezetőről elnevezett kisvendéglő félhomályában. Merthogy bámult ki az ablakon, mint akit a meteorológiai helyzetnél jobban momentán semmi nem érdekel. - Na, szépen vagyunk. Maga néhány hópelyhen van fennakadva, amikor Amerikában ítélet az idő, meg autósok fagynak bele a kocsijukba, máshol árvíz pusztít, s akár még azt is mondhatnám: megbolondult az időjárás, maga se tudja, mit akar csinálni - kapcsolódott a beszélgetésbe Firnájsz Egon. - Mi van a politikusokkal? - ébredt fel ez utóbbi mondatfoszlányra Cink Enikő a körömlakkozásból, de gyorsan megnyugtatták, szó sincs itten politikáról. Sokkal inkább azon aggódik a vén Smúz mondta Snájdig Pepi -, hogy az Antarktiszról le akar szakadni egy jéghegy, s még a végén ez a fagyos tömb léket üt a Smúz család spájzán röhögött Snájdig, míg nem kapott két combrúgást. Merthogy beszólását Bika Jenő ekképpen honorálta, hogy aztán Snájdig jajongását megszakítva kifejthesse véleményét. - Tudják, mi a baj? Hogy nem csak ez a félig gyagya Snájdig, de még komolynak mondott emberek is csak vigyorognak, jobb esetben hümmögnek a Föld sorsán, holott akkora már a veszély, hogy megrendelhetjük a koporsóinkat. Vagy maguk nem is hallották a múltkor a televízióban, hogy negyven év alatt akár 8 fokot is melegedhet a hőmérséklet. Akkor pedig elolvadnak a jéghegyek, megemelkedik a tenger szintje, a Kalahári sivatag meg felköltözik Kiskunmajsára, és éhen is pusztulunk, legjobb esetben - hadarta Bika Jenő. Bika szavait ugyan néhányan sörözve és kételkedve fogadták, de a vihogás veszített erejéből. Különösen akkor komorultak el a tekintetek, amikor Belami is szólásra jelentkezett. - Mondok én maguknak valamit, emberek. Nehogy már csodálkozzanak ezen a várható katasztrófán, amikor az ember az elmúlt néhány száz évben, de különösen a XX. században mást sem tett, mint megpróbálta elpusztítani azt, amit a természet évmilliárdok alatt létrehozott. Nem kell ide már égből becsapódó meteorit, amikor autók százmilliói okádják bele a füstöt a légbe, gyárak kéményéből száll égbe a szenny, miközben megmérgeztük a vizeinket, elvékonyítottuk az ózonpajzsot - mondta ki egyetlen szuszra Belami. Plüss Eta ugyan közbevágott, hogy neki az ózonpajzshoz semmi köze, merthogy legfeljebb a sarkán jelentkező bőrkeményedések elvékonyítására vállalkozik, de ez a közbevetés már nem tudta feldobni se Béla legyet a falra, se a hangulatot. A zsibilakók egymást túlüvöltözve szidták a brazíliai esőerdők kürtőit éppen úgy, mint azokat, akik a sándorfalvi út mellé rakják le illegálisan a szemetet. - A pillepalack, az is veszélyes - ugrott fel akkor az asztalra Minek Dönci. S bár többen úgy érezték, elvesztek a gondolatok erdejében, merthogy a leszakadó jéghegy meg a plllepalack közötti öszszefüggést valahogy nem tudta feldolgozni az agyuk, a rémséges jövőkép volt olyan erős, hogy rögvest rendeljenek még egy kör sört. - De ha ezt még maga is tudja, aki közel sem arról híres, hogy hetente tart felolvasó ülést a tudományos akadémián, vajon miért nem lépnek nagyokosaink, hogy megmentsék unokáinkat? kérdezte rettentően nagy naivitást festve fel arcára egy kis szemránckrémmel Cink Enikő. Közbeszólása újfent elgondolkodásra, no meg egy kis káromkodásra késztetett többeket. Olyannyira, hogy Belami sörüzemű beszélőkéje újra elindult. - Nézzék, én jómagam sem értem, hogy amikor a világ politikusai összefutnak, s szóba hoznak vámot, hitelt, kölcsönt, valuták lebegtetését, meg még ezernyi kérdést, vajon ezzel a globális problémával, mégis, miért nem foglalkoznak. Vagy ha igen, mi, pórnépek és halandók, miért nem tudunk e vitákról? Mert én azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valahol már készül a megoldás képlete, csak elrejtik előlünk. Netán még azt is tudják, hogy mi lesz unokáinkkal, amikor nejlonharisnyánál is vékonyabb lesz az ózonpajzs, s egymilliárd autó szaladgál a világ útjain, de a földben annyi nafta sem rejtőzik majd, amennyiből egy Trabant tankját meg lehetne tölteni. - Szóval maga ebben reménykedik? - bámult újfent kifelé a fején és az ablakon Smúz apu. És megnyugodott. Azt ugyan nem tudta, ötven év múlva mit kezd majd a majsai sivataggal, de oly szép nagy pelyhekben kezdett el hullani a hó, hogy nem csupán a járdát, de minden félelmét is betakarta. BÁTYI ZOLTÁN