Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-28 / 23. szám

PÉNTEK, 2005. JANUÁR 28. • MEGYEI TÜKÖR" 7 lufiszívek a légben Naponta több tucatnyian állnak meg a Dorozsmai úti börtön falainál. A kö­zeli bolt dolgozói elmondták, volt, aki hatalmas transzparenssel kívánt bol­dog születésnapot, volt, aki óriás léggömbszívet engedett a magasba, és olyan is, aki tűzijátékot rendezett kedvesének. ja a nő, és visszafordul férje felé, aki megkérdezi, kivel beszélge­tett. Nevét nem árulja el, azt mondja, ilyet ne is kérjek. Két rövid dudálás A parkolóba rángatózva bezö­työg egy kis Polski. Fiatal férfi ül a kormány mögött, hátul fiatal nő, cumisüveget szorongató kis­babával. Kettőt dudálnak, az asz­szony a gyermekkel a kezében el­indul a fal felé. Odalépek az au­tóhoz és megkopogtatom a sofőr felöli ablakot. A férfi előbb lete­keri az ablakot, majd kinyitja az ajtót és kiszáll. Elhadarom, hogy miért vagyok itt, bólint, nyújtja a kezét. Kiderül, a nő a felesége, a kisbaba a gyermekük. Egy Szegedhez közeli település­ről jöttek. Láthatóan zavarban van. Amikor erről kérdezem, bó­lint. Kezdetben nem akar beszél­ni arról, hogy kihez jöttek, de né­mi gondolkodás után elárulja, fe­leségének a testvére van a 4-5 méter magas falon túl, a rácsok mögött. Az asszony mellénk lép, azt mondja, nem látja a testvé­rét, újra dudálni kellene. Az én kocsim közelebb áll, felajánlom, megnyomom én a dudát. - Kettőt, két rövidet - ad hasz­nálati utasítást. Érdekes egybeesés: a fiatalasz­szony testvére is kábítószerügy­be keveredett. Két hónapja tar­tóztatták le. A nő egymás után kétszer, háromszor is elmor­molja, hogy testvére nem bű­nös, soha senkinek nem adott el kábítószert. Közben mered­ten nézi az egyik ablakot, majd szeme felcsillan és integetve ki­áltja! - Szia ..., itt vagyunk, itt van ... is! Közben egy pillanatra felém fordul, kéri, a neveket ne írjam le. „Távolsági" beszélgetésüket félbeszakítja egy Pest felől érkező kamionkonvoj. Kihasználom az alkalmat, megkérdezem, milyen gyakran jönnek ide. - Amikor csak tehetjük, hetente többször is. Kevés a havi egy óra. Pár per­cet vagyunk itt, bátorítjuk a test­véremet, délelőtt itt-volt anyu­kám is - válaszolja készségesen. Férje nem hisz abban, hogy így lehet lelket önteni a fogva tartott sógorba, azt sem titkolja, hogy őt rendkívül zavárja ez a helyzet. Ismét csend támad, az asszony az ablakok felé fordulva üvöltve kérdezi: „Láttad anyut? Itt volt délelőtt!" A férfi nemmel vála­szol, majd megkéri testvérét: „Az újságírónak semmit ne mondj!" A nő elengedi a kérést a .füle mellett, és integetve elindul a kis Polski felé. Közben azt kia­bálja, hogy „nagyon szeretünk, majd újra eljövünk, írtam leve­let". Elkísérem őket az autójukig, fi­gyelmeztetve, nagyon erös ben­zinszag érződik az utastérben. Bólintanak, ők is érzik, de nem tudják, mitől, most tankoltak. Nem tudnak elindulni. A férfi egy kannával a kezében elindul a közeli benzinkút felé, szerinte el­folyt a benzin. Az asszony „visz­szamegy" a testvéréhez. Kérések, utasítások a kintieknek Két nő közeledik a börtön felé. Egyikük férjéhez jöttek. - Lopás miatt tartóztatták le, pedig istenemre, semmit nem követett el - mondja az alacso­nyabb. - Ne mondj semmit a köcsög­nek - üvölt egy férfi a legfelső szintről. A nő rám néz, nem szól semmit. A férfi megismétli. A fiatal nő erre már felcsattan: ­Mit gondolsz, elárulom a neved? Hülye vagy! A férfi ezután azt kérdezi a fe­leségétől, beszélt-e az ügyvéddel, majd egymás után sorolja, kit hívjon és kinek mit mondjon. Az asszony a füléhez emeli a tele­font. - Ki van kapcsolva, később még hívom! - üvölti. Ez még két­szer megismétlődik. A két fiatal nő elmegy. A feleség még odave­ti, hogy nyugodjak meg, a férje ártatlan. Újabb és újabb nők érkeznek. Férfi egy se. A falakon túl már mindenki tudja, hogy ott vagyok. Van, aki azt üvölti, hogy ne be­szélj az újságíróval, van, aki azt, ne állj szóba a köcsöggel. A kisgyermekes nő férje idő­közben visszaérkezik, tankolás után elindulnak. Három nő ma­rad. Mint a vetésforgó, egymás után kérdezik férjüket, barátju­kat, elmondják, voltak-e ügyvéd­nél, beszéltek-e ezzel, azzal, ha nem miért nem. Mondataik vé­gén mindig elhangzik, hogy sze­retlek, szeretünk. Mindannyian meg vannak győződve férjük, ba­rátjuk ártatlanságáról. Még az az ápolónő is, akinek a férje újabb betöréseket követett el, pedig ha­sonló okok miatt volt már egy felfüggesztett szabadságvesztése. OLÁH ZOLTÁN A Kis Csillagban sínylődök a magas fal és a rácsok ellenére napi kapcsolatban állnak hozzátartozóikkal Üvöltözés a börtön árnyékában A Szegcdi Fegyház és Börtön Dorozsmai úti épületének, a Kis Csillagnak a kerítésénél rendszeresen felbukkannak a rácson túliak hozzátartozói. Üvöltve „beszélgetnek" egy­mással, azt mondják, azért kényszerűinek erre, mert ha­vonta csak egy órára léphetnek be a börtön kapuján, ami sze­rintük nagyon kevés. Fiatal nő áll a börtön felé fordul­va a szögesdróttal borított kőke­rítéstől néhány méterre. Valamit mond, de nem értem, csak szó­foszlányok jutnak el hozzám. Két kezével hatalmas szíveket rajzol. Közelebb lépek, megállok a kazánokat, radiátorokat, csöve­ket, csaptelepeket árusító bolt bejáratánál. Hogy ne lásson az ablakból kikiabáló férfi, akit a nő „meglátogatott". Jelek, szavak a bentieknek - Szeretlek, nagyon szeretlek! Jól vagyunk! A gyerekek is jól vannak. Ok is szeretnek! ­mondja a rövid, barna hajú, far­mernadrágos, kék dzsekis fiatal­asszony és közben a kezeit a feje fölé emelve rajzolja a földig érő, hatalmas szíveket. A férfi vissza­kiabál, ő is azt üvölti bele a kora estébe, hogy „Én is szeretlek, szeretlek benneteket!" A forgal­mas üzlethez érkezők a bejárat előtt néhány másodpercre meg­torpannak, nem értik, mit csinál a nő, miért kiabálja többször egy­más után, hogy „jól vagyunk, tarts ki!" A nő kisvártatva észreveszi, hogy nézem, hallgatózom, jegy­zetelek. Zavarba jön, nem szól semmit, de tekintete arról árul­kodik, kíváncsi, hogy ki vagyok, mit akarok. Láthatóan meg­nyugszik, amikor elárulom, hogy nem rendőr, és még csak nem is börtönőr. Elmondom ne­ki, pár napja erre jártam, és lát­tam, hogy nők és férfiak kiabál­nak a 30-40 méterre lévő bör­tön ablakában fel-felbukkanó fejeknek. Kiderül, férjét kábító­szer-kereskedelem gyanúja mi­att fél éve vették őrizetbe, a bí­róság pedig letartóztatta. Szege­diek, három gyermekük van, naponta eljön, gyakran gyerme­keit is magával hozza. - Havonta egy órát kapunk, csak ennyi időt beszélhetek a fér­jemmel. Ez pedig nagyon kevés. Azért jövünk ide mindennap, hogy bátorítsuk, hogy tudja, mi nem hisszük el, hogy bűnös. Mert szerintünk nem. az! Ez majd kiderül. Nagyon hiányzik nekem és a gyerekeknek - mond­Ott túl a rácson... A fogva tartottak integetnek az utcáról kiabáló rokonaiknak Fotó: Karnok Csaba Egzotikus állatok a Belvárosban Sünit, madárpókot és kajmánt is vásárolhatunk Szegeden Karon ülő agáma Fotó: Karnok Csaba Madárpókok, királypitonok, kaméle­onok és állatkertben is ritkán látható fajok várnak szerető gazdira egy Sze­ged belvárosában működő, egzotikus állatokat kínáló kereskedésben. A különleges élőlények kedvelői kedvükre válogathatnak a terráriu­mok lakói között - Szeged belváro­sában. Hüllők, rágcsálók, teknőcök, halak, pókok kelletik magukat, az egyik legérdekesebb lakó az afrikai hosszú fülű sün. Mostanában a pó­kokat keresik a legtöbben, de más időszakokban a siklók és a görények számítanak slágernek - tudtuk meg Nagy András tulajdonostól. A leg­több állatot csak üvegfallal körülvé­ve lehet tartani, de egyes példányo­kat szabadon engedhet a lakásban a gazdi. Veszélyes állatokat nem tar­tanak az üzletben, de rendelésre szinte bármit beszereznek. - Mosómedvét is akartak már ná­lunk vásárolni, de kajmánt is adtunk el - mesélte Nagy András. Ezek az állatok nem igényelnek túl sok törő­dést, egy héten háromszor kell enni adni nekik, vannak példányok, me­lyek egy hétig is bírják éhen. A pó­kok például tücsköt és egyéb ízeltlá­búakat fogyasztanak, a kígyók egy patkányt vagy egeret is eltüntetnek. A legdrágább a jemeni sisakos kamé­leon és a szakállas agáma, ezek érté­ke harmincezer forintra is rúghat. A színváltós kaméleonnal óvatosan kell bánni, hiszen ha megijed, in­farktust kaphat. A trópusi állatok nagyon kedvelik a meleget, a terrári­umok hőfokát izzókkal lehet szabá­lyozni. A szegedihez hasonló mennyiségű egzotikus állattal Magyarországon csak egy budapesti kereskedés dicsekedhet. TAMÁS ÁKOS Nehezen találnak állást a végzett jogászok A hazai jogászképzés vezetői, az egyetemek jogi kari dékánjai tanács­koznak Szegeden a képzés reformjá­ról. MUNKATÁRSUNKTÓL A felsőoktatási törvény elkészült terveze­téről is szó volt a Szegedi Tudományegye­temen tegnap megkezdődött tanácskozá­son, amelyen az ország jogi kari dékánjai vesznek részt. A kormány február végén, a parlament a tavaszi ülésszakon tárgyalja a tervezetet, amelyről a hazai jogászképzés vezetőinek véleményét is kérte Mang Bé­la. Az oktatási helyettes államtitkár rá­mutatott: a nyolc hazai jogi karon közel 15 ezren tanulnak államilag finanszíro­zott képzésben és egyre nehezebben tud­nak elhelyezkedni. Az ipar, a gazdaság, az államigazgatás igényei szerint kellene át­alakítani a képzést, ha szükséges, több­lépcsőssé. A helyettes államtitkár elmondta, hogy idén elindulhat a műszaki, az agrár, a rendvédelmi és a honvédelmi felsőokta­tásban a kétszintű képzés, míg a többi te­rületen 2006-ban. Az orvos, a művészeti és egyelőre a jogi képzés egyciklusú ma­rad. bal, előtte tudomány A Magyar Jogász Egylet Csongrád Megyei Szervezete ma este a Tisza Szálló kon­cert- és tükörtermében rendezi meg ha­gyományos jogászbálját. Az este nyolc órakor kezdődő eseményen fellép Zsédé­nyi Adrienn, valamint a Szegedi Nemzeti Színház tánckara és az Útközband együt­tes. A szervezőbizottság tagja, Hadfi János ügyvéd elmondta, hogy a hagyományok­nak megfelelően a bál napján, délután két órától tudományos előadást rendez­nek A hatályos polgári perrendtartás vi­szontagságai címmel a Szegedi Akadémi­ai Bizottság dísztermében. Előadó: Hor­váth Jenő, a Magyar Ügyvédi Kamara el­nöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom