Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-05 / 3. szám

6 • MEGYEI TÜKÖR­SZERDA, 2005. JANUÁR 5. NÉVJEGY g Göblyös Róbert 1959-ben született Budapesten. A kép­ző- és iparművészeti gimnázi­um grafika szakán érettségi­zett. A Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola rajz szakán 1985-ben Lelkes István és Szathmáry Gyöngyi növendé­keként szerzett diplomát. 1990-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bráda Tibor, Patay László és Szabados Árpád volt a mestere. A szegedi Tömör­kény művészeti szakközépis­kola rajz- és művészettörté­net tanára, a Magyar Alkotó­művészek Országos Egyesüle­tének tagja. Szabó Csaba meghökkentő kiállítása Szentesen Dögök a pincében, tárlat a föld alatt A szentesi fiatal alkotó művészete mindenkitől eltér. A kifeszí­tett állattetemek siratója mélységes sötét pincébe vitte le a munkáit, a borzalom és az emelkedettség egymással elegyített érzete elvezet a megértéshez. Szabó Csaba hosszú évek óta al­kot, de most megérkezett: a föld alá való anyagokat a föld alatt foglalta keretbe. Gatyára, magyar! Egy „jó befektetésre" koccint bikinis társnőjével a fürdőkád­ban a gatyájától játékosan megfosztott, korosodó férfi, míg a vele pancsoló lány inkább egy egzotikus útról ábrándozva ürí­ti pezsgőspoharát. A tévében és kirakati bankreklámon is lát­ható párról első ránézésre is világít, hogy az incselkedő nőt a tohonya ember szépségénél jobban vonzza a bankszámlája. A jutalomutazással kecsegtető hirdetés dupla fenekű üzenete tehát így szól: ha pénzed van, az álmodozó is jóllakik és a be­fektetés is megmarad. NY. P. A községekben már kapják az italt a diákok -A városokban közbeszerzés kell Később csorog be a tej pénz Az öttömösi diákok szeretik a sulitejet, néha kakaót is kapnak az iskolában Fotó: Gyenes Kálmán Noha az iskolatejjel kapcsolatos, 2005-re szóló rendeletet csak megkésve vehették kézbe az érintettek, az első tanítási napon a kisebb településekre már elindulhattak a szállítások. A nagy lélekszámú városokban azért maradtak tej nélkül a diákok, mert az önkormányzatok csak közbeszerzési eljárás meghirdetését követően köthetnek szerző­dést. Folytatódik a 2004 májusában bevezetett is­kolatej-akció, viszont a szerződéseket fél­évente meg kell újítani. Ezt a lépést hátráltat­ta, hogy a Magyar Közlöny csak december 28-án jutott az iskolák és a tejipar illetékesei­nek kezébe. Az eltelt napokban tehát a Sole Hungária Rt.-nél - a szegedi központú cég szállított eddig a Csongrád megyei települé­sek többségébe iskolatejet -, valamint a ön­kormányzatoknál is lázas munka folyt. Persze csak azoknál az önkormányzatok­nál, amelyek testületi döntés birtokában megköthették a szerződéseket. A nagyváros­ok ugyanis kénytelenek közbeszerzési eljá­rást kiírni. Emiatt többek között Szegeden, Makón és Vásárhelyen még nem ihatnak te­jet az általános iskolások. Solymos László, a szegcdi polgármester kabinetfőnöke elmond­ta, mivel a legközelebbi közgyűlést január 28-ára hívják össze, legkorábban február kö­zepén juthat el a poharas tej 5 ezer 600 alsó tagozatos kisdiákhoz. Információink szerint Csongrádon, Kisteleken és Mindszenten 2004-ben nem is volt iskolatej-akció. A meg­állapodások száma ugyan napról napra emel­kedik, de még így is csak a fele a tavalyinak. Csongrád megyében hezitálnak a legtöbbet, a Bács-Kiskun déli részére is szállító Sole a szomszédban nagyobb érdeklődést tapasztal - tudtuk meg Nagygyörgy Évától, a cég kom­munikációs vezetőjétől. Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere elmondta, még alig száradt meg a tinta a Só­iéval aláírt szerződésen, aminek köszönhető­en mindennap 700 gyerek kap majd ingyen két deci tejet. Mórahalom a támogatás teljes összegére számíthat, vagyis csak az áfát kell kifizetnie. Darázs Sándor, Sándorfalva pol­gármestere szerint a községnek vannak tarta­lékai, amelyekből a támogatás megérkezéséig állják az iskolatej-akció árát. Sándorfalván 600 gyerek már január 3-án menetrendsze­rűen megihatta a tejet, amelynek árát az ön­kormányzat teljes egészében visszakapja. Sok falunak azonban gondot okoz, hogy a támogatást csak utólag igényelhetik az ag­rártárcától - mondta el Nagygyörgy Éva. A tejfeldolgozó hetente számláz, az összegre 30 napos fizetési határidőt ad: vagyis január 10-én küldi az első számlát, amelynek el­lenértékét február 10-ig kell megkapnia. A települések viszont mindig félév közepén ­2005-ben először március végén - hívhatják le a támogatás összegét, majd 2-3 hónapig várhatnak a pénzükre. Addig maguknak kell állni a cechet. EK. KETDECINKÉNT 30 FORINT H Az FVM-rendelet az önkormányzatokat az egy fő­re eső szja- és helyiadó-bevételek alapján négy csoportba sorolta. A legkevesebb forrással ren­delkezők kaphatják meg a legmagasabb támoga­tást, kétdecinként maximum 30 forintot. Ez az összeg fedezi a poharas tej önköltségét, valamint a szállítást. A többiek 20,26,15,39, vagy 12,47 forintot igényelhetnek majd az államkasszából azt követően, hogy benyújtják pályázatukat, mel­lékelve hozzá a tejfeldolgozóval kötött szerző­dést. A támogatás mértéke 2005-ben sem válto­zik, a Sole azonban 2 forinttal megemelte árait, a korábbi 26 forint helyett 28-ért adja a kétdecis tejet, de így is a 30 forinton belül maradt. A keretben kipusztult fa kérge látható. Háttérben az alkotó, Szabó Csaba Fotó: Tésík Attila A szegedi megyeházán láthatók a festőművész különleges akvarelljei Göblyös Róbert hallható tájképei Amint kinyílik a szentesi Árkád Galéria alatti pince ajtaja, és a leve­zető lépcső korlátja láthatóvá válik, a tárlatlátogató előbb nem akarja megfogni azt: a falon sorban egymás mellett képkeretbe helyezett bé­katetemek sorakoznak lefelé. Az első pillanatokban előtör az undor, később a kíváncsiság. A legalább négyszáz négyzetméteres alagsorban farácsos rekeszek között barangolva rengeteg alkotás tűnik fel gyenge fényben, melyet a sötét tégla amúgy is elnyel. A kiállítás helyszíne és tartalma kriptára emlékeztet, börtöncellákkal tagoltan. Doh árad a falakból, és tárlatlátogatás közben érdemesnek tűnik emlékezetben tartani, merre is van a kijárat. A református egyház épületének pincéje a város főterén található. Szabó Csaba két hétig talicskázta ki a szemetet, míg létrehozta a szá­mára legmegfelelőbb teret. Az ifjú művész kiállított már több helyszí­nen a föld felett, de most megérkezett. A hozzá való viszonyulásra ed­dig a borzalommal vegyes udvariasság lehetett csak leginkább jellem­ző, amint a fiatalember képben és szóban, társaságban beszélt az üze­netéről. A létezés áldozatainak állít emléket, foglal keretbe állati tete­meket, békákat, denevéreket és sünöket - az alacsony rendű élőlé­nyek Krisztus keresztjének formájában nyerik el a végső kompozíci­ót. Az egyházközség vezetője, Kovách Péter református lelkész előbb a műteremben maga győződött meg arról, hogy Szabó Csaba nem gya­lázza a keresztet. A fiatalember úgy jellemzi beszélgetésüket, melyen az egyházi ember megértette az ő üzenetét, olvasatát a megváltásról. A pincében ezért kaphatott helyet. A termek a fából készült rácsok miatt rekeszek benyomását keltik - egyikükben csak órák járnak, a mutató ketyegése hallható a csendben. Balra tekintve Jézus alakja do­hányfüsttől megfeketedve némán tekint a belépőre. A mellbevágó él­mény máris ott tartja a tárlatlátogatót. A barátai által Csabó Szabi­nak nevezett alkotó az utolsó előtti perceket számolja. Azt mondja, ami úgyis a föld alá került volna, annak igyekezett méltó megformá­lást adni. Szerinte a bolygón az élet veszélyben van. Értői szerint a megváltás előtti másodpercet örökítette meg. Azt a pillanatot, ami­kor még adódik az utolsó esély. A felső erők nélkül ez már nem megy. Az imádságban az szerepel, hogy Isten ne vigyen a kísértésbe, itt vi­szont világossá válik: ha hívják, ott is elérhető. Ebben nyilvánul meg a lehetőség a végtelenre, melyben az újrakezdés, a sérülékeny termé­szet újjáéledése elképzelhető lesz. Mindaddig, amíg ellentétesen cse­lekszik az ember, persze nehéz. Szabó Csaba kertész, kenyerét nem a művészetével keresi. Egyelőre nem sokan vásároltak tőle, de készül erre. Látogatóinak száma leg­alább nyolcszáz. Az önálló kezdeményezésből létrejött kiállítóhelyre a szomszéd nagyvárosokból is érkeztek, de a szentesi iskolák diákjai tanáraik irányítása mellett csapatostul keresik fel a pincét. Január vé­géig még meg lehet nézni a tárlatot, ahol Csabó Szaba szinte vala­mennyi munkája látható. BLAHÓ GABRIELLA pangott bennem, valószínűleg a szakma és a közönség számára is egy új korszaknak tűnhet ­mondja Göblyös Róbert. - A fes­tő életében mindig vannak olyan dolgok, amiket nem tud azonnal teljes erővel kifejezésre juttatni, meg kell várnia a meg­felelő pillanatot, amikor a külső kép és a belső benyomás talál­kozik, ugyanakkor technikailag sem okoz már problémát létre­hozni azt, amit szeretne. Utazá­saim során sok vázlatot készí­tettem, amiket később a műte­remben fejeztem be. Nem kiállí­tásra készülve festettem a képe­ket, hanem minden darabot a neki járó tisztelettel alkottam meg az elmúlt négy hónapban ­nem hagyományos angol akva­relltechnikával, hanem tempe­rával, gouache-sal, kevert tech­nikával. Az volt számomra a legfontosabb, hogy azt a belső intenzitást, csöndet, expresszi­vitást, amit a tájélményeim kapcsán megtapasztaltam, olyan képi formában tudjam megjeleníteni, hogy a nézők számára is átélhető legyen, és arra motiváljam őket, hogy ha­sonló hangulatokat keressenek. Magyarországon is különleges hatásokat lehet felfedezni, csak el kell menni olyan eldugott he­lyekre - Bakonybél, Káli-meden­ce, Duna- és Tisza-part, a Bala­ton környéke -, amelyek miszti­kusak. A nagy ívű perspektivi­kus hatásokat próbáltam variál­ni a mikrokörnyezet ábrázolásá­val. Amikor pár kavics vagy fa tükröződő árnyéka látszik, az is lehet olyan érdekes számomra, mint egy hegykoszorú vagy egy hatalmas tengeröböl által kel­tett légköri hatás. Göblyös Róbert a csöndet, a csobogást, a víz áramlását is megfesti - mint mondja, arra tö­rekszik, hogy tájképei hallhatóvá váljanak. Legközelebb február­ban Budapesten, a Volksbank ga­lériájában lesz bemutatkozó tár­lata, ahol most látható akvarell­jeit olajfestményeivel egészíti ki. H. ZS. A Bakonybél, a Káli-medence, a Duna- és a Tisza-part tűnik fel sajátos formában Göblyös Róbert festőművész meditativ, kü­lönleges, a keleti festészeti hagyományokra is építő tájképein. Tárlata január 15-ig látható Szegeden, a megyeházán. „A semmiből, az ismeretlenből jön föl valami kis parányi re­ményszikra, amely naggyá fénye­sedik. És ebben a nagy örök léleg­zetvételben egyetlen ccsetvonás­sal kerül kijelölt helyére a szín, békül meg a nyugtalan forma" ­Pataki Ferenc festőművész fogal­mazott így „fénykeresó" barátja és kollégája, Göblyös Róbert kiál­lításának megnyitóján a megye­házán, ahol huszonnyolc, nem hagyományos értelemben vett tájképét mutatja be a szegedi al­kotó. - Ez az anyag már régóta lap­Az alkotó a megyeházi tárlaton DM/DV-fotó

Next

/
Oldalképek
Tartalom