Délmagyarország, 2005. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-19 / 15. szám

SZERDA, 2005. JANUÁR 19. • MEGYEI TÜKÖR« 7 KÉTSZÁZHETVENEN TANULNAK Wjj Senkit sem korlátoznak, ezért elsősorban elhatározás kérdése, hogy valaki tanuljon a börtönben. A felsőoktatási tanulmányok fi­nanszírozását - amennyiben nem tudnak ösztöndíjat szerezni - az elítélteknek ma­guknak kell megoldaniuk. Jelenleg nyolcan szeretnének jelentkezni a Szegedi Tudo­mányegyetem Tanárképző Főiskolai Karára. A Csillag 896 elítéltjéből összesen 270-en vesznek részt alap-, közép- vagy felsőfokú oktatásban. - Fehér Barnabás a Csillag mintaelítéltje, őt lehet a többiek számára példaként be­mutatni. Ha a fogva tartottak aktívan vesz­nek részt a büntetésük letöltésében, akkor sokkal könnyebb a dolguk. Be kell tartaniuk a szabályokat, de azon túl nem kell lojális­nak lenniük, hiszen szuverén egyéniségek. Nem a börtönnek, hanem önmaguknak kell megfelelniük - mondja Csapó József dan­dártábornok, a Csillag parancsnoka. Chippendale-mutatvány: Dávid tortából ugrott elő A matróz 18 ezerért vetkőzik a lányoknak Igényes, erotikus műsort kínál 23 ezer forintért a budapesti chippendale, szegedi kollégája olcsóbban dolgozik, és a műsor után is marad a buliban. Dávid ingyen vetkőzik, de már csak baráti körben. MUNKATÁRSUNKTÓL Internetes továbbküldős levelek, női magazinok a „Mit tegyél meg feltétlenül 30 éves korod előtt?" pontjai között rendszerint meg­említik a részvételt egy chippen­dale-műsoron. A vetkőző fiúk lánybúcsút, születésnapi partit, de akár ládagyári céges összejö­vetelt is emlékezetessé tehetnek 20-30 perces műsorukkal. Dávid figyelmét édesanyja hív­ta fel arra az újsághirdetésre, melyben chippendale-fiúkat ke­restek. Dávid ekkor szerelt le, és - mint mondta - régi vágya volt, hogy színpadon szerepeljen, mert szereti, ha sokan figyelnek rá. A táncosokat egy vállalkozó és egy koreográfus toborozta. Több mint harmincan jelentkeztek Szeged környékéről, és tizenhár­mán feleltek meg a követelmé­nyeknek. Dávid éppen hogy csak bekerült a csapatba, ugyanis kis­sé túlsúlyosnak találta a zsűri. - Elkezdtem enni a rizst meg a zabpelyhet, és sokat futottam. Két hónap alatt 14 kilót fogytam, és az egész testemet átalakítot­tam izommá. Ekkor már elége­dettek voltak velem, és a csoport három fő táncosa közé választot­tak. Büszke voltam magamra, sőt a barátnőm, és a családom is velem örült. A barátnőm később mégis úgy döntött, nem akarja, hogy más lányok között táncol­jak, és rövid idő után a csoport is feloszlott. Én azért baráti társa­ságban vállalok még fellépést. Kübekházán például egy tortából ugrottam elő, két céges buliban pedig levetkőztem és táncoltam. Nem vagyok szégyenlős típus, és ha 3-4 vodka bennem van, a ma­radék gátlás is elszáll. Dávid most házasodni készül. Elmondta: nem kifogásolná, ha a barátnője lánybúcsúztatóján mez­telen férfiak táncolnának, mivel megbízik menyasszonyában. Dávid baráti társaságban in­gyen „dolgozik", a hirdetésekben szereplő chippendale-ekért azon­ban fizetni kell. A Szegedi Estben hirdeti magát egy budapesti chippendale, akinek tarifája 23 ezer forint, plusz az útiköltség. Májusi lánybúcsúra hívtuk, és igényes, erotikus műsort ígért, ahol a „lényeg" nem látható, bár teljesen levetkőzik. A show két részből áll, ami közben a táncos át-, illetve felöltözik, majd újra vetkőzik. Budapesti kollégájánál olcsób­ban, 18 ezer forintért vállal 20-25 perces műsort egy szegedi táncos. A megrendelőnek átöltö­zési lehetőségről és CD-lejátszó­ról kell gondoskodni, a többi a fiú dolga. Igény szerint jelmezben is fellép, a lányok választhatnak, hogy rendőrt, kalózt vagy mat­rózt szeretnének látni. A fiú a műsor után, ha a vendégek úgy kívánják, marad a buliban is, de szigorúan csak táncolni. Többre nem hajlandó. Kommunikációt tanul a Sorbonne-on, de fizikából szeretne doktorálni A Csillag mintaelítéltje A szegedi Csillag börtön színtársulatának bemutatója előtt az egyik szereplővel be­szélgetve kiderült: távoktatási formában a párizsi Sorbonne Egyetem hallgatója. A 29 esztendős Fehér Barnabás felsőfokú nyelv­vizsgára készül, és eltökélt szándéka, hogy jó útra tér. - Tizenhat éves lázadó tinédzserként úgy éreztem, a szüleim rosszat akarnak, ezért al­bérletbe költöztem, hogy önálló életet élhes­sek. Ausztriába jártam petárdákért, pirotech­nikai eszközökért. Egyik alkalommal egy gázpisztolyt is hoztam, amivel csináltam egy rablást. Két év négy hónapot kaptam érte Tö­kölön - meséli lecsúszásának történetét a börtön könyvtárában Fehér Barnabás. - Előt­te Szolnokon szakközépiskolába jártam, gép­gyártás-technológusnak készültem. Két évet el is végeztem, de a szabadságvesztés miatt megszakadtak a tanulmányaim. A szüleimet nagyon megdöbbentették a velem történtek, hiszen a családunkban még közlekedési ki­hágásért sem kapott soha senki büntetést. Szegény anyu két év alatt legalább tízet örege­dett. Barnabás alig volt tizennyolc, amikor 1993-ban szabadult. Néhány év múlva egy al­ternatív gimnázium levelező tagozatán le­érettségizett, közben édesapja fémmegmun­kálással foglalkozó vállalkozásában dolgozott. - Továbbra is lázadtam, nem találtuk meg a közös hangot. Azután sokfelé dolgoztam ide­haza, sőt még Franciaországban is. Amikor hazatértem, hamar elszórtam, amit megke­restem. Nem éreztem a pénz értékét. Bele­csúsztam egy csalássorozatba: cégek számára ajánlottunk kedvező üzleti lehetőségeket, majd amikor sikerült őket rávenni a befekte­tésre, leléptünk a pénzzel. Több tízmillió fo­rintról volt szó. A rendőrség látókörébe ke­rültem, és hamar felgöngyölítették az ügyet. Amikor elkaptak, találtak egy pisztolyt is ná­lam. Szerettem a fegyvereket, ezért vásárol­tam egyet, amit mindig magamnál tartot­tam. A lőfegyverrel való visszaélés miatt lett ilyen súlyos az ítéletem: összesen öt és fél év szabadságvesztést kaptam. Ha nem lett vol­na a pisztolyom, már az idén szabadulnék. Fehér Barnabás a börtön könyvtárában készül a franciaóráira Fotó: Schmidt Andrea Amikor börtönbe került, Barnabás eldön­tötte: nem akar újra visszaesni. Volt egy el­ítélt társa, aki távoktatással Angliában ta­nult, az ő példáját követve elhatározta, ő is megpróbálja. - írtam a budapesti francia nagykövet­ségnek, azt kértem, segítsenek olyan fran­cia egyetemet találni, ahol matematikát és fizikát lehet távoktatással tanulni. Ilyet nem találtak, de elküldték a Sorbonne tájé­koztatóját. A kínálatból kiválasztottam a kommunikációt, és megírtam, hogy 2007-ben szabadulok, így addig nem tudok személyesen részt venni a vizsgákon. Na­gyon pozitív választ kaptam, okiratokat és igazolásokat kértek, amelyeket a 250 eurós tandíjjal és a jelentkezési lappal együtt vissza is küldtem. Édesapám először azt mondta: annyi pénzt elszórtam már éle­tem során, hogy ő már nem akar támogat­ni. Anyám azonban nem hagyta. Most, hogy látják a javuló tendenciát, mindket­ten maximálisan támogatnak. Van egy öcsém is, neki nincsenek ilyen gondjai, hi­szen gépészmérnöki és tanári diplomával is rendelkezik, most a cég üzleti részét irá­nyítja. Barnabás nemrégiben fejezte be az első ne­gyedévet a Sorbonne-on. A fénymásolatban megkapott tananyagot önállóan dolgozza fel. Egy francia nyelvű esszét kellett írnia vizsga helyett. Indult az egyetem ösztöndíjpályáza­tán is: a helyzetéről szóló írásával olyan si­kert aratott, hogy a következő tanévben már nem is kell tandíjat fizetnie. - A jövő tanévben valószínűleg már nem is a Sorbonne-ra járok majd, mert a francia nagykövetség munkatársai olyan rendesek voltak, hogy tovább keresték azt az egyete­met, ami jobban megfelel eredeti céljaimnak. Találtak is a svájci határ mellett egy olyat, ahol majd matematikát és fizikát tanulha­tok. Ez már hatéves képzés, szeretnék vala­melyikből majd doktorátust is szerezni, és Franciaországban alkalmazott matematikus­kéntvagy fizikusként dolgozni. Most magán­A FRANCIATANAR H - Meglepődtem, amikor gimnáziumi kollégáimtól hallottam, hogy egy elitélt magán-franciatanárt keres a Csillagban - meséli Németh Izabella. ­Mentálhigiénikus végzettséggel is rendelkezem, korábban is foglalkoztam deviáns fiatalokkal, ezért nem voltak előítéleteim. Tetszett az az el­szántság is, amivel Barnabás féléves procedúra után megszerezte a szükséges engedélyeket. Rendkívül okos, intelligens fiatalember, aki auto­didaktaként, könyvekből kiválóan megtanulta a nehéz francia nyelvtant, hatalmas passzív szó­kinccsel rendelkezik, de beszélni még kevésbé tud, ezért volt szüksége magántanárra. Nagyon tájékozott, az órákon már mindenről franciául társalgunk, így az én szókincsem is gyarapodott olyan szakkifejezésekkel, mint például a lőfegy­verrel való visszaélés. Barnabás nagyon motivált, biztos vagyok benne: ugyanazokat a hibákat nem követi el még egyszer. tanárral készülök a felsőfokú nyelvvizsgára. A börtön vezetésétől maximális támogatást kapok a terveim megvalósításához. Kisegítő­ként részt veszek a könyvtár 30 ezres állomá­nyának rendszerezésében, játszom a színkör­ben is - ezenkívül csak a tanulással foglalko­zom. Nemrégiben egy nagyobb, tízfős zárká­ba kerültem, ahol elítélt társaim is felfigyel­tek arra, milyen nagy lehetőségek vannak a tanulásban. Emlékszem, nagyon tetszett, amikor Szolnokon egy sokmilliós autóval ki­kanyarodtam a főútra, és a lányoknak el­akadt a lélegzetük. Hosszú távon azonban nem éri meg bűnözni. Az embernek lehet öt­ven jó éve, rájöttem, hogy abból nyolcat bör­tönben elpazarolni nagy butaság volt. Ami­kor előzetesbe kerültem, megszakadt a kap­csolatom a menyasszonyommal, lobb is így, mert mindig az járna a fejemben, kivel van és mit csinál odakint. Ez elvonná a figyelmem a tanulástól, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy új életet kezdhessek. HOLLÓSI ZSOLT A vetkőző fiúk 20-30 perces műsorukkal emlékezetessé tehetik a lánybúcsút. Képünk illusztráció Fotó: internet Vágó Istvánnal játszott a makói fitalember Nem lett milliomos, mégis nyert Kakuja Tamás Nyolcszázezer forintot nyert a Legyen Ön is mil­liomos! tegnap esti adásában egy makói fiatalember, Kakuja Tamás. Bár a milliókról épphogy lemaradt, a legkevésbé sem bosszankodik és örül, hogy Vágó Istvánnal játszhatott. Ma valamivel nehezebb dolga lesz: társasági jogból vizsgázik. Kakuja Tamás úgy került a játékba, hogy a műsor hol­napján feltett kvízkérdést megválaszolta. Nem sokkal később felhívták és egy tippkérdést adtak fel neki, majd miután jól tippelt, újból felhívták, és egy hosszabb, álta­lános műveltségi kérdéssort kellett megválaszolnia ­ezt követően került a stúdióba. Magáról a játékról azt mondta, eleinte attól tartott, hogy a sorkérdésre sem tud időben válaszolni, mert a próbajáték alatt bizony lassú volt. Aztán azon idegeskedett, nehogy nyeremény nélkül kelljen hazatérnie. Igazából a százezres kérdést követően tudott a feladatra koncentrálni, ám mire a nyolcszázezresig jutott, segítségei elfogytak, és utána olyan kérdést kapott - az amerikai elnökökről, ezt lát­hatták a nézők tegnap este -, amit csak megtippelni tu­dott volna, ezért inkább felállt a székből és megköszön­te a játékot. A rokonszenves szerénységgel játszó huszonhat esztendős makói fiatalember egyébként joghallgató a Szegedi Tudományegyetemen - ma éppen társasá­gi jogból vizsgázik. Van már egy közgazdászdiplo­mája, beszél angolul, németül és franciául, szabad­idejében szívesen olvasgat, néz filmeket, a hét végét pedig baráti társaságban tölti a leggyakrabban. Ha teheti, szombatonként focizni megy. Szinte termé­szetes: a kvízjátékokat is kedveli. Mostanában azonban nagyon sok idejét köti le a tanulás. Hogy mihez kezd az újabb diploma megszerzése után, még nem tudja. A legjobban annak örülne, ha olyan munkahelyet találna, ahol mindkét végzettségét és nyelvtudását is hasznosítani tudná. Kakuja Tamás azt mondja, annak ellenére, hogy nem vitt haza milliókat, sikerként könyvelte el a játékot. Örül, hogy a valóságban is részese lehetett az izgalmas szellemi kalandot jelentő televíziós kvízműsornak, egyúttal megtapasztalhatta: a stúdióban bizony más vá­laszolni a kérdésekre, mint otthon, a fotelből. Utólag visszagondolva kapott olyan kérdést, amit tévénéző­ként valószínűleg kapásból megválaszolt volna, ott vi­szont mindjárt az elején kizárta a helyes választ. Azt vi­szont - barátnőjével együtt - már sikerült eldöntenie, mire költi az elnyert nyolcszázezer forintot: a nyáron Egyiptomba utaznak. SZABÓ IMRE A kvízjáték után ma vizsgakérdésekre válaszol Kakuja Tamás - jogból Fotó Schmidt Andrea

Next

/
Oldalképek
Tartalom