Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-30 / 304. szám

8 •MEGYEI TŰKOR" CSÜTÖRTÖK, 2004. DECEMBER 30. Földrengés, árvíz, vulkánkitörés, szökőár Száz év természeti katasztrófái WT) NAGY PUSZTÍTÁST OKOZÓ FÖLDRENGÉSEK 1 A legtöbb áldozatot követelő katasztrófák a XX. században Időpont Helyszín Magnitúdó Áldozatok száma Kísérő jelenségek 1976. július 7. Kína, Tangshan 8,0 kb. 650 000 nagy repedések a felszínen 1927. május 22. Kína, Xininghez közel 8,8 200 000 nagy felszíni elváltozások, földcsuszamlások 1920. december 16. Kína, Khansu tartomány 8,6 200 000 nagy felszíni elváltozások 1923. szeptember 1. Japán, Kanto tartomány 8,3 143 000 tűzvész Tokióban 1908. december 28. Olaszország, Messina 7,5 100 000 szökőár 1932. december 25. Kína, Khansu tartomány 7,6 70 000 ­1970. május 31. Peru 7,8 66 000 kőomlások, áradások 1935. május 30. Pakisztán, Quetta 7,5 60 000 ­1990. június 20. Irán 7,7 50 000 földcsuszamlások I Forrás: Georisk-Földrengéskutató Intézet DM-grafika A legtöbb áldozatot a katasztrófák közül a földrengések szedték. A mostani cunami az okozott káro­kat tekintve az egyik legszörnyűbb Az emberiség történetét végig­kísérik az iszonyatos pusztítás­sal járó természeti katasztró­fák. A legtöbb áldozatot a föld­rengések szedték, ezután követ­keztek az árvizek, de a indiai­óceánihoz hasonló szökőárak is tízezerszámra követeltek em­beréleteket. MUNKATÁRSAINKTÓL Napról napra nagyságrendekkel nö a indiai-óceáni szökőár áldo­zatainak száma. A legutolsó becslések szerint több mint 70 ezren haltak meg a tenger alatti földrengés után mindent elsöprő sebességgel partra csapódó hullá­mok sodrásában Délkclet-Ázsiá­ban. A Vezúvtól Lisszabonig Az ember természettel szem­beni kiszolgáltatottságát a törté­nelem nagy katasztrófáinak sora bizonyítja. Időszámításunk után 79. augusztus 24-én a Vezúv ki­törése elpusztította Pompeji és Herculaneum városát. Pompejit a 63. évi földrengés után még nem is építették föl teljesen, és a váratlanul érkezett vulkánkitö­rés tizenhét évszázadra betemet­te. A kőzettörmelék és izzó láva után hatalmas hamufelhő borí­totta he a várost. Nagyon keve­sen menekültek meg Pompeji 20 ezer lakosából. Az 1755-ös nagy lisszaboni földrengés szinte teljesen elpusz­tította az alsóvárost, a mai belvá­rost (Baixa). Kísérteties, hogy a végítélet éppen halottak napján, november l-jén következett be. A város lakóinak száma megha­ladta a 275 ezret. A rengés hatá­sára Lisszabonban több tucat épület omlott össze, de ez csak a pusztulás kezdetét jelentette. A váratlan esemény nagy riadal­mat okozott a főváros lakói kö­zött, akik pánikszerűen próbál­ták elhagyni otthonaikat, mente­ni életüket és legfontosabb érté­keiket. Az összeomló házakban gazdátlanul hagyott, világításra használt gyertyák és a főzésre használt tüzek ha mai lángba bo­rították környezetüket. Az utcá­kat és köztereket ellepő menekü­lök miatt nem nyílt lehetőség az oltás megszervezésére. A tűz gyorsan terjedt és rövid időn be­lül Lisszabon nagy része lángok­ban állt. A tűzvész öt napon ke­resztül dühöngött a városban. Azok az épületek, amelyeket a földrengés nem pusztított el, a lángok martalékaivá váltak. Szökőár Ibériában Közvetlenül a földrengést kö­vetően sok lisszaboni lakos pró­bált menedéket keresni a tenger­parton és a Tejo folyó torkolatá­ban horgonyzó hajókon. Ám kö­rülbelül fél órával a rengést köve­tően, egy hatalmas hullám árasz­totta el a partvidéket. A szökőár (cunami) végigpusztította a ten­gerpartot és a folyótorkolatot. Az itteni épületeket egyszerűen ösz­szelapította, a lakónegyedeket el­öntötte, a hajókat felborította és elsüllyesztette. A tengerparti te­rületeken a cunami nagyobb pusztítást okozott, mint maga a földrengés. A vízoszlop magassá­ga Lisszabonnál 6 méterre tehe­tő, de egyes partszakaszon - a becslések szerint - ezt többszörö­sen meghaladhatta. Hatását a környező országokban is érzékel­ték. A hármas természeti csapást követően a pusztítás leírhatatlan volt. A kataklizma 60 ezer halá­los áldozatot követelt és letarolta a virágzó portugál fővárost. A délkelet-ázsiai vasárnapi földrengés emlékeztet a Krakatoa vulkán kitörésére, amely 1883 augusztusában több mint 36 ezer embert ölt meg. A Krakatoa robbanása 27 kilométer magas­ságba lövellt köveket, hamut és füstöt, 160 kilométeres körzet­ben mindent elborított a hamu és teljes sötétségbe burkolta a térséget. A legnagyobb károkat azonban a kitörés által keltett szökőár okozta, amely ügy keletkezett, hogy a víz bezúdult a kráter he­lyén a tengerben támadt hatal­mas mélységbe. Jáva és Szumát­ra alacsonyabb partjain 40 méter magasságú hullámok söpörtek végig, egész falvakat és városokat nyelve el. Ez volt a történelem egyik legnagyobb katasztrófája. A földön a természeti kataszt­rófák közül a földrengések köve­telik a legtöbb áldozatot. Ennek oka az, hogy legtöbbször hirte­len, váratlanul érik az embere­ket, nincs idő a menekülésre. A földrengések nemcsak az épüle­teket és más felszín feletti épít­ményeket, hanem a teljes inf­rastruktúrát károsítják. 100 év - 4 millió áldozat A természeti katasztrófák a XX. század során közel 4 millió áldozatot követeltek, melynek több mint felét földrengések okozták A XX. században 9 olyan föld­rengés fordult elő, amikor az ál­dozatok becsült száma megha­ladta az 50 ezret. Sok esetben az áldozatok magas számát nem­csak a földrengés miatti épület­károk, hanem a rengés hatására bekövetkezett tűzvész és földcsu­szamlások okozták. Valamennyi földmozgás mag­nitúdója elérte vagy meghaladta a 7,5-es értéket. Az utóbbi évek nagy rengéseinek (Köbe: 1995, Törökország: 1999, Tajvan: 1999) magnitúdója is 7 fölött volt. A földrengések XX. századi tör­ténetét tanulmányozva megfi­gyelhető, hogy a lakosság és a gazdaság sebezhetősége a föld­rengések hatásaival szemben nö­vekszik. Ennek oka a népesség­növekedés, a nagyobb városok bi­zonytalanabb talajú részeinek beépülése, az egyre bonyolultabb infrastruktúra és az olyan létesít­mények növekvő száma, me­lyeknek sérülése katasztrófát okozhat, Jelenleg olyan, viszony­lag gyengébb vagy közepes erős­ségű földrengések is súlyos kö­vetkezményekkel járhatnak, amelyek nem okoztak komo­lyabb károkat a múltban. A földrengéseket megbízható­an előre jelezni nem lehet, de a megfelelő biztonsági intézkedé­sek megtételével, az épületek megfelelő tervezésével és kivite­lezésével az áldozatok száma és a károk jelentősen csökkenthe­tők. Szívroham okozta a halálát Tfcgnapi lapunkban beszámol­tunk róla, hogy egy út menti árokban Békéscsabán holtan ta­lálták a Csaba lélevizió főszer­kesztőjét. Az igazságügyi bon­colás alapján kijelenthető, hogy természetes megbetegedés, szív- és légzési elégtelenség okozta halálát - közölte a me­gyei rendőr-főkapitányság saj­tóreferense szerdán. Szombati Andrea elmondta: a kedden, egy árokban holtan talált Csaba Televízió főszerkesztője ha­lálának okát vizsgáló államigazga­tási eljárásban a halálesetet meg­előző tizenkét óra történéseit re­konstruálják. A vizsgálat fényt de­ríthet arra, hogy az elhunyt a halá­lát megelőzően mennyi alkoholt fogyasztott, és a tulajdonában lévő autó hol és hogyan sérült meg. Hozzátette: az igazságügyi bonco­lás alapján kijelenthető, hogy a fő­szerkesztő halálát szív- és légzési elégtelenség okozta. A lefolytatott vizsg álat megál­lapította, hogy idegenkezűség, bántalmazás és így a bűncselek­mény gyanúja kizárható, és köz­lekedési baleset sem okozta a te­levíziós szakember halálát. Kutyák és petárdák Magyarországon egyes becslések szerint kétmillió ebet tartanak. Az év végi vigadalomban elsütött petárdák és tűzijátékok követ­keztében a településeken tartott kutyák százai szaladnak világgá. A legtöbb elkóborolt kedvenc az ünnepek után hazatalál, de so­kuk sohasem kerül elő. A kutyák a közeli petárdarob­banások pillanatában akár gaz­dik kezéből a pórázt kitépve is el­szaladhatnak a vakvilágba. Elő­fordulhat, hogy hetekig bolyon­ganak, majd legyengülve meg­fagynak, elpusztulnak. Nem rit­ka, hogy autók gázolják őket ha­lálra. Zoltán János könyve a mai nagymamák bálványáról Németh Lehel a magyar Sinatra Aradszky László „a magyar Frank Sinatrának" nevezte a mai nagymamák egykori bálványát, Németh Lehel táncdalénckcst, akiről Zoltán János újságíró írt könyvet Csak egy kis emlék... címmel. MUNKATÁRSUNKTÓL Németh Lehel 1932-ben az erdé­lyi Sepsiszentkirályon született. Édesapjának falusi kiskereskedé­se volt, ami hamar tönkrement, amikor a családfő 1937-ben vá­ratlanul elhunyt. Az özvegy négy gyermekkel egyedül maradt, ezért a két nagyobbat árvaházba adta, a harmadikat rokonokhoz küldte, és a legkisebb Lehellel az ismert erdélyi írónőnél, Ágoston Máriánál vállalt házvezetőnői munkát. 1944-ben menekültek Magyarországra. Németh Lehel a háború után néhány hónapig Ausztriában is szerencsét próbált, majd Buda­pestre hazatérve bútort szállí­tott, évekig a képzőművészeti főiskolán modellkedett, mellet­te műszerésznek tanult. 1952-ben kezdett énekelni: miután bakaruhát öltött, két áriát adott elő a néphadsereg kultúrversenyén. Az operettpri­madonna Németh Marika ja­vaslatára Simándy lózsef ének­mesterénél, Possert Emíliánál próbált szerencsét, aki opera­énekest próbált faragni belőle. Ez nem jött be. Üstökösszerű táncdalénekesi karrierje az 1956-os forrada­lom után indult. Egy-két év alatt körülrajongott sztár lett, nevét együtt emlegették Honthy Hannáéval és Latabár Kálmánéval. Legnépszerűbb slágereit - Lehet, hogy szép nem vagyok, O Serenella, Resz­ket a Hold a tó vizén, Halló, Irén! - milliók énekelték. 1963-tól támadások érték a sajtóban, nehezen fegyelmez­hető renitensnek tartotta a ha­talom, ezért hosszabb-rövi­debb időre el is tiltották a fel­lépésektől. Feleségével ezért felcsapott artistának, és 1965-ben egy bécsi fellépcsso­rozat után Kanadába emigrált. Választott hazájában eleinte gyári munkásként dolgozott, majd saját céget alapított Montrealban. A rendszerváltás évében ha­zatérve két telt házas koncertet adott az Erkel Színházban. Egy új szerelem is ismét Magyaror­szághoz kötötte. Kanadai vál­lalkozását felszámolta, itthon kezdett új életet. A habszivacs­gyártás itt is jó üzletnek bizo­nyult. Zoltán fános Csak egy kis em­lék... című kötetében korabeli új­ságcikkek, dokumentumok, fo­tók segítségével rajzolta meg „a magyar Frank Sinatra" - aho­gyan Aradszky László nevezte ­rendhagyó pályaképét és kalan­dos élettörténetét. A pénzügyi befektetők megjelenése segítheti a hazai filmgyártást Bizakodnak a filmproducerek Akár másfél-kétmillió nézője is lehet a decemberben és januárban mozikba kerülő négy új magyar közönségfilmnek - jósolja Kálomista Gábor producer. Kollégája, Kol­tai Gábor szerint jót tesz a hazai film­gyártásnak a pénzügyi befektetők megje­lenése. Nem hisz a művész- és a közönségfilm meg­különböztetésében az egyik legsikeresebb ha­zai producer, Kálomista Gábor, a Megafilm Kiadó Kft. ügyvezető igazgatója, aki első film­jét, a Zimmer Ferit szakmán kívülről próbál­kozva javarészt saját pénzből csinálta meg. Ma már tizenhárom játékfilmet kötnek a ne­véhez, köztük olyanokat, mint a 6:3, az Ám­bár tanár úr, a Hamvadó cigarettavég, a Sobri vagy az Apám beájulna. - A magyar filmgyártás hihetetlen fel­emelkedő szakaszába érkezett, olyan minő­ségű filmek, olyan számban, mint mostaná­ban, nem nagyon jelentek meg egyszerre az utóbbi húsz évben a hazai mozikban. A Nyócker és a Világszám! után január végén kezdjük vetíteni világhírű operatőrünk, Ra­gályi Elemér első rendezését, a görög-ma­gyar koprodukcióban készült Csudafilmet. Producereként úgy vélem, színvonalas, nagyszabású filmet sikerült összehoznunk, amelynek női főszereplője a neves görög szí­nésznő, Katerina Didaskalou, akit például a Corelli kapitány mandolinja és a Hár­masügynök című világsikerű filmekből is­merhet a hazai közönség. A férfi főszereplő - és a társ-forgatókönyvíró - Kern András, aki egy hajléktalant alakít. A további szere­pekben Rudolf Pétert, Kovács Lajost, Re­viczky Gábort, Derzsi Jánost, Jordán Tamást és a Kontroliban feltűnt Badár Sándort lát­hatják majd a nézők. Azután jön Tímár Pé­ter új filmje, a Le a fejjel! is - sorolja Kálo­mista Gábor, aki szeret tippelni, ezért több fogadást is kötött arra, hogy a Nyóckernek négyszázezernél is több nézőié lesz. - Biztos Koltai Gábor és Kálomista Gábor a szegedi Belvárosi moziban vagyok benne, hogy a Világszám! is legalább három-négyszázezer embert becsábít majd a mozikba, így a négy új magyar filmnek leg­alább másfél-kétmillió nézője lesz. Nagy örömmel tapasztalom: immár nem egymás­sal szemben állnak a közönségfilmesek, ha­nem igazi összefogás kezd kialakulni közöt­tünk. Egyetért ezzel a Világszám! producere, Kol­tai Gábor is, aki mentorának és barátjának vallja Kálomistát. Koltai Róbert fia tizenegy évig különböző multinacionális cégeknél pénzügyi vezetőként dolgozott, mert nem szerette volna, ha ugyanazon a pályán elin­dulva mindig a szüleihez hasonlítják. Ma már túllépett ezen, és kifejezetten büszke ar­ra, hogy filmproducerként együtt dolgozhat édesapjával. - A Világszám! az első olyan mozi, ami a filmtörvény elfogadása után pénzügyi befektető részvételével jöhetett lét­re - magyarázza Koltai Gábor. - Nagyon há­lásak vagyunk a szegedi KESZ Kft.-nek, Fotó: DM/DV amely a cégek közül elsőként szállt be egy forgatás finanszírozásába. A közös munka során igazi barátság alakult ki közöttünk Var­ga Mihályékkal. Mindkét fél számára elő­nyös megállapodást kötöttünk. Bízom ben­ne, hogy az együttműködésünk folytatódhat a továbbiakban is. A Világszám! költségveté­se hozzávetőlegesen 380 millió forint volt. A filmtörvény alapján a Magyarországon fel­merülő forgatási költségek - ez most elérte a teljes költségvetésünk négyötödét - 20 száza­lékát fedezhetik a befektetők. Mi még járat­lan úton indultunk el, az utánunk következő produkcióknak már könnyebb a dolguk, mert a filmiroda egyre flottabbul adja ki a be­fektetői igazolásokat, remélhetőleg az előfi­nanszírozás kérdését is - ami egyelőre még nincs korrektül rendezve sikerül mielőbb megoldani. A hazai filmgyártás számára így nagy segítséget jelenthet a pénzügyi befekte­tők megjelenése. H.ZS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom