Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-27 / 301. szám

HÉTFŐ, 2004. DECEMBER 27. 11 Ludányi Istvánéknak szerencséjük volt Nem gondoltak a karácsonyra Temesváron Ludányi István tizenöt éve gondolkodás nélkül cselekedett Fotó: Vidovics Ferenc A szomszédoktól kapott zsíros kenyér­rel indult tizenöt évvel ezelőtt Ro­mániába Ludányi István, a Vöröske­reszt szentesi szervezetének akkori tit­kára. Az elsők között érkezett a város segélyszállítmányával a fegyverek ro­pogásától zajos Tbmesvárra. Már ide­haza gondolt arra, hogy akár árván is maradhatott volna a családja. Nem felejti el Ludányi István azt a ti­zenöt esztendővel ezelőtti napot, ami­kor a romániai forradalom idején nem gondolkodott, csak cselekedett. A Vö­röskereszt szentesi szervezete akkori tit­kárának emlékezete szerint 1989. de­cember 22-én a kórház vérellátó állomá­sára volt hivatalos egy kitüntetéseket átadó ünnepségre, s ott érte utol a város vezetőjének, Szirbik Imrének a telefon­ja. Azt kérdezte a vöröskeresztes titkár­tól: mitévők legyenek, hogyan tudnák segíteni a romániai forradalmat. Rögtön mozdultak a szentesi cégek, intézmé­nyek és magánszemélyek, gyűjtötték az élelmiszert, ruhaneműt, gyógyszert meg vérkészítményt. Annyi adomány össze­jött, hogy a Volán nagy teherautója pár óra alatt megtelt vele, s még aznap dél­után indíthatta is a motort Gila István gépkocsivezető. A humanitárius szervezet titkára haza­rohant az útlevélért, a szomszéd kent ne­ki egy karéj zsíros kenyeret. A feleségé­nek, a tizenegy éves kislányának és az öt­esztendős fiának csak üzenetet tudott hagyni, hogy szállítmányt visznek Romá­niába. A Vöröskereszt megyei titkára, Pá­dár Lászlóné természetesnek vette a szen­tesiek kezdeményezését, s intézte a hiva­talos iratokat, meg tette, amit olyankor kell. Még Szegeden is megálltak Ludányi Istvánék, mert onnan szintén küldtek hasznos holmikat. A nagylaki határátke­lőn öleléssel várták őket, mehettek is to­vább. Gondolhatták az őrök, hogy a forra­dalom idején csak jó szándékú emberek merészkednek át az akkor még nyitott ál­lomáson. Azt mondja István, hogy Aradig veszélytelennek tűnt az út. A város főterére este 8 óra tájban ér­tek, s a tömegtől és a barikádoktól alig tudtak haladni. Egy magyarul beszélő román férfi azonban azt mondta a szen­tesieknek, hogy Temesvárra menjenek, mert ott nagyobb szükség van az adomá­nyokra. Az illető megígérte, hogy elveze­ti őket, csak menjenek utána. A hódme­zővásárhelyi Tóth Sándor tragédiájának ismeretében mondja Ludányi István: nekik szerencséjük volt, mert jó ember­rel hozta össze őket a sors. így jutottak el a temesvári megyei kórházhoz éjjel fél 10 körül. Akkor már folyamatosan ro­pogtak a fegyverek, a mentők meg jöt­tek-mentek, mint kaptárba a méhek. Rémálomnak nevezi azt az éjszakát Lu­dányi István, aki szerint még a kórház dolgozói sem tudták, hogy ki honnan és miért lő, kit akar eltalálni. Az viszont tény, hogy az adományok lerakodását az autóról háromszor kellett abbahagyni­uk, mert röpködtek a lövedékek. Az egészségügyi intézmény többségében ro­mán orvosai, nővérei a reménytelen helyzetben emelt fővel, tartással fogad­ták a szentesieket, akiknek hálásak vol­tak a segélyszállítmányért. Csak a rakomány átadása után döbben­tek rá Ludányi Istvánék, hogy veszélyes a visszaút. Aradon már felbőszült fegyveres csapatok állítgatták meg őket. Felugráltak a teherautó platójára is, ott mindent átku­tattak. Csak utólag tudták meg a szentesi­ek: azt gyanították a forradalmárok, hogy szekusokat próbálnak kimenekíteni az országból. Hol a puskát fogták Ludányi­ékra, hol a szemükbe világítottak, lökdös­ték őket, mert nem akarták elhinni, hogy humanitárius céllal érkeztek az országba, s megjárták Temesvárt. Nekik még sikerült Nagylaknál átlépni­ük a határt, a többiek már csak a volt Ju­goszlávián keresztül érkeztek haza. Ludá­nyi Istvánt hehívták a szegedi rádióba, s akkor vette észre, hogy remeg a keze. Most azt mondja: a tizenöt évvel ezelőtti spontán akció követendő példa lehetne mindenhol a bajok orvoslására. O se mér­legelte, hogy már a fenyőfát kellene venni karácsonyra, csak indult. Azt állítja Ludá­nyi István: a legszebb ajándék az volt szá­mukra, hogy szeretetben tölthette a csa­lád a karácsonyt. Máig őrzi egy nejlon­zacskóban azt az alaposan bepiszkolódott vöröskeresztes karszalagot, amelyet ­mint fogalmaz - a nehéz nap éjszakáján viselt 1989 decemberében. BALÁZSI IRÉN Baráti leltár Időmből haj, de kitelne a jól megrágott leltár is, a terjedelem azonban nagy úr, vágtára késztet. Ahogy éveim szaporodnak, úgy gyarapodnak barátaim is. Kikből is •Akikkel legjobban szót tudok érteni. Ahogy rakosgatom gyorsleltáram neveit, azok világítanak benne legjobban, akik megértik az én ökögő-bakogó szómat, és én is értem az övékét akkor is, ha tudományuk lassan-lassan a Nobel-díj környékén jár. Ki volt a legkedvesebb óvónőm • Istenem, de rég volt! Aki a leg­szebb mesét mondta. Es melyik volt a legszebb mese * Amelyiket legszebben mondta • Tanítóim, tanáraim, iskolaiak is, egyetemi­ek is mind szólnak hozzám ma is. Intelmeik közül is az ragadt meg bennem, de az aztán belém is gyökeresedett, amelyek hor­dozóanyaga a szó volt. Mérhetetlen mennyiségű betűből is az zsúfolódik lelkem-agyam bugyraiban, amelyekből hozzám szóló szavak lettek. Azon kapom magamat, közvetíteni, netán gyarapí­tani is azokat tudom legjobban. Avval, hogy tanár lettem, ez lett a kötelességem is. Ott csapkod már-már a Nobel-díj annak a barátomnak a lába kö­rül is, akivel a minap nyilvános vitám támadt. Természettudo­mányt tanít, és lefogadom, a lehető legmagasabb színvonalon teszi. Ha odaáll a tábla elé, vele szólal meg a kréta is, de még a szivacs is. Elvezet hallgatni minden szavát, és nincsen az a bonyolult fogalom, amelyik ne tisztulna ki a hallgató - jelen esetben az én - fejemben. Ebből támadt eddigi legnagyobb vitánk. Előtte hallottam már egyik tanítványától, irtózatosan szigorú az ő vizsgája. Rávágtam, eleveneket gyógyító orvos lesz belőletek, a minimum az, hogy tudjátok, hol kell keresnetek a bajt, és ho­gyan kell gyógyítanotok. Akkor derült ki számomra, ó is írásban vizsgáztat, és őrizze az Isten, akinek az nem sikerül. Mert akkor elkövetkezik a szemtől szembe való megnyúzatás. Mire lenne jó a barátság, ha arra nem, hogy szóvá tegyem legkö­zelebb. Azt mondta, nem mesére van szüksége, hanem a mérhe­tő tudásra. Ahhoz pedig bőven elég akár a kérdőíves módszer is. Szíves engedelmeddel, megdermedtem. Volt már alkalmam találkozni sótalan orvossal is. Nem azt vár­tam tőle, hogy mesét mondjon, amikor éppen kardot nyelet velem, de az jó lett volna, ha én is megtudhatom, mit keres bennem egyál­talán, aztán meg azt is, mit talált. Istennek legyen hála. ránkköszö­nőben van az a világ, amikor a legnagyszerűbb gépezetek segítik doktoraink bennünk való tájékozódásait, de amikor seregestül ta­lálkozom olyan „vizsgálati alanyokkal", akik egyébként erre a vi­lágra rendelt értelmes emberek, de fogalmuk se lehet arról, ami ép­pen velük történik, akkor kezdem érezni a dermesztő hideget. Azt mondtad, az az óvoda feladata, hogy beszélni megtanítsa a gyereket, és ezt tökéletesítse az alsóbb iskola. Neked az a dolgod, hogy a tudományra oktass. Szóról szóra igazad van, egyetlen bökkenő van csupán. Ha már orvosok kerülnek ki a kezeid köziil, legalább unokáidra is gon­dolj! Remélhető matuzsálemi korukig biztosan ők is találkoznak orvossal. Most veted el a magját annak is, hogy a doktorok tudják a szakmájukat elejétől végéig, de annak is. hogy az unokáiddal is szót tudjanak érteni nagypapakorukban is. Ha pedig meg se ta­nulják kimondható szavakba foglalni észrevételeiket és gyógyító igyekezetüket, akkor, be kell látnunk, színtelen, szürke világ előtt állunk. És ezt neked mondom, akit akár aranyszájúnak is mond­hatnék, olyan szépen beszélsz. Falanszterszelek csapkodását érzem. H. D. A legfontosabbak között Akár közéleti barométernek is fel­fogható a Haszon Magazin leg­frissebb számában közölt toplista a 100 legfontosabb magyarról, akik között két szegedi is szere­pel. Új név a palettán a szegedi BorZsolt lézerfizikus, aki a szem­sebészet és a szuperlátás célját szolgáló lézerek fejlesztésén mun­kálkodik. Az egy évvel ezelőtt még az ország meghatározó szemlélet­formálói között számon tartott Bolgár György nincs a listán, az indoklás szerint a rádiós műsor­vezető már csak egy kis tábort tud megszólítani. Hasonló sorsra ju­tott a szegedi származású Szabics Imre, a Vfb Stuttgart játékosa is. .oszontufö hogy 2004-ben hónapról hónapra minket választottak! t*» 2005-BEN IS ÉRDEMES ELŐFIZETNI LAPUNKRA etőihknek tervezett hűségakcióinkbók • ÚJÉVI GÁLAKONCERT Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged • TÉLI UTAZÁSI KEDVEZMÉNY és ausztriai nyereményét • ÚJÉVI SORSOLÁS, 2000 db havi fix + sorsjegyet sorsolunk ki • KALENDÁRIUM-JÁTÉK, értékes nyeremények minden hónapban • SZÍN-5-ÖS JÁTÉK, nagy siker volt, folytatjuk • DÉLMAGYARORSZÁG-NAP, 95 éves a Délmagyarország • DÉLVILÁG-NAP, ismét együtt töltünk egy napot •ySTRANDPARTI, a megye több városába elvisszük programunkat • NYEREMÉNYJÁTÉKOK. Játsszon velünk és nyerjen minden hónapban! • AJÁNDÉKKONCERTEK, sztárokat hozunk önökhöz • ELŐFIZETŐI KLUB, kedvezményes vásárlási lehetőségek partnereinknél • MEGNYITJUK A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG BUTIKOT, ügyfélszolgálatainkon kedvezményesen vásárolhat ajándéktárgyainkból • TELE-KOSÁR, közkívánatra folytatjuk • BABASZÉPSÉGVERSENY LEGYEN ELŐFIZETŐNK 2005-BEN IS, ÉS HASZNÁLJA KI AZ EZZEL JÁRÓ ELŐNYÖKET Jöjjön el programjainkra, vegyen részt nyereményjátékainkon

Next

/
Oldalképek
Tartalom