Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-27 / 301. szám

HÉTFŐ, 2004. DECEMBER 27. 11 Ludányi Istvánéknak szerencséjük volt Nem gondoltak a karácsonyra Temesváron Ludányi István tizenöt éve gondolkodás nélkül cselekedett Fotó: Vidovics Ferenc A szomszédoktól kapott zsíros kenyérrel indult tizenöt évvel ezelőtt Romániába Ludányi István, a Vöröskereszt szentesi szervezetének akkori titkára. Az elsők között érkezett a város segélyszállítmányával a fegyverek ropogásától zajos Tbmesvárra. Már idehaza gondolt arra, hogy akár árván is maradhatott volna a családja. Nem felejti el Ludányi István azt a tizenöt esztendővel ezelőtti napot, amikor a romániai forradalom idején nem gondolkodott, csak cselekedett. A Vöröskereszt szentesi szervezete akkori titkárának emlékezete szerint 1989. december 22-én a kórház vérellátó állomására volt hivatalos egy kitüntetéseket átadó ünnepségre, s ott érte utol a város vezetőjének, Szirbik Imrének a telefonja. Azt kérdezte a vöröskeresztes titkártól: mitévők legyenek, hogyan tudnák segíteni a romániai forradalmat. Rögtön mozdultak a szentesi cégek, intézmények és magánszemélyek, gyűjtötték az élelmiszert, ruhaneműt, gyógyszert meg vérkészítményt. Annyi adomány összejött, hogy a Volán nagy teherautója pár óra alatt megtelt vele, s még aznap délután indíthatta is a motort Gila István gépkocsivezető. A humanitárius szervezet titkára hazarohant az útlevélért, a szomszéd kent neki egy karéj zsíros kenyeret. A feleségének, a tizenegy éves kislányának és az ötesztendős fiának csak üzenetet tudott hagyni, hogy szállítmányt visznek Romániába. A Vöröskereszt megyei titkára, Pádár Lászlóné természetesnek vette a szentesiek kezdeményezését, s intézte a hivatalos iratokat, meg tette, amit olyankor kell. Még Szegeden is megálltak Ludányi Istvánék, mert onnan szintén küldtek hasznos holmikat. A nagylaki határátkelőn öleléssel várták őket, mehettek is tovább. Gondolhatták az őrök, hogy a forradalom idején csak jó szándékú emberek merészkednek át az akkor még nyitott állomáson. Azt mondja István, hogy Aradig veszélytelennek tűnt az út. A város főterére este 8 óra tájban értek, s a tömegtől és a barikádoktól alig tudtak haladni. Egy magyarul beszélő román férfi azonban azt mondta a szentesieknek, hogy Temesvárra menjenek, mert ott nagyobb szükség van az adományokra. Az illető megígérte, hogy elvezeti őket, csak menjenek utána. A hódmezővásárhelyi Tóth Sándor tragédiájának ismeretében mondja Ludányi István: nekik szerencséjük volt, mert jó emberrel hozta össze őket a sors. így jutottak el a temesvári megyei kórházhoz éjjel fél 10 körül. Akkor már folyamatosan ropogtak a fegyverek, a mentők meg jöttek-mentek, mint kaptárba a méhek. Rémálomnak nevezi azt az éjszakát Ludányi István, aki szerint még a kórház dolgozói sem tudták, hogy ki honnan és miért lő, kit akar eltalálni. Az viszont tény, hogy az adományok lerakodását az autóról háromszor kellett abbahagyniuk, mert röpködtek a lövedékek. Az egészségügyi intézmény többségében román orvosai, nővérei a reménytelen helyzetben emelt fővel, tartással fogadták a szentesieket, akiknek hálásak voltak a segélyszállítmányért. Csak a rakomány átadása után döbbentek rá Ludányi Istvánék, hogy veszélyes a visszaút. Aradon már felbőszült fegyveres csapatok állítgatták meg őket. Felugráltak a teherautó platójára is, ott mindent átkutattak. Csak utólag tudták meg a szentesiek: azt gyanították a forradalmárok, hogy szekusokat próbálnak kimenekíteni az országból. Hol a puskát fogták Ludányiékra, hol a szemükbe világítottak, lökdösték őket, mert nem akarták elhinni, hogy humanitárius céllal érkeztek az országba, s megjárták Temesvárt. Nekik még sikerült Nagylaknál átlépniük a határt, a többiek már csak a volt Jugoszlávián keresztül érkeztek haza. Ludányi Istvánt hehívták a szegedi rádióba, s akkor vette észre, hogy remeg a keze. Most azt mondja: a tizenöt évvel ezelőtti spontán akció követendő példa lehetne mindenhol a bajok orvoslására. O se mérlegelte, hogy már a fenyőfát kellene venni karácsonyra, csak indult. Azt állítja Ludányi István: a legszebb ajándék az volt számukra, hogy szeretetben tölthette a család a karácsonyt. Máig őrzi egy nejlonzacskóban azt az alaposan bepiszkolódott vöröskeresztes karszalagot, amelyet mint fogalmaz - a nehéz nap éjszakáján viselt 1989 decemberében. BALÁZSI IRÉN Baráti leltár Időmből haj, de kitelne a jól megrágott leltár is, a terjedelem azonban nagy úr, vágtára késztet. Ahogy éveim szaporodnak, úgy gyarapodnak barátaim is. Kikből is •Akikkel legjobban szót tudok érteni. Ahogy rakosgatom gyorsleltáram neveit, azok világítanak benne legjobban, akik megértik az én ökögő-bakogó szómat, és én is értem az övékét akkor is, ha tudományuk lassan-lassan a Nobel-díj környékén jár. Ki volt a legkedvesebb óvónőm • Istenem, de rég volt! Aki a legszebb mesét mondta. Es melyik volt a legszebb mese * Amelyiket legszebben mondta • Tanítóim, tanáraim, iskolaiak is, egyetemiek is mind szólnak hozzám ma is. Intelmeik közül is az ragadt meg bennem, de az aztán belém is gyökeresedett, amelyek hordozóanyaga a szó volt. Mérhetetlen mennyiségű betűből is az zsúfolódik lelkem-agyam bugyraiban, amelyekből hozzám szóló szavak lettek. Azon kapom magamat, közvetíteni, netán gyarapítani is azokat tudom legjobban. Avval, hogy tanár lettem, ez lett a kötelességem is. Ott csapkod már-már a Nobel-díj annak a barátomnak a lába körül is, akivel a minap nyilvános vitám támadt. Természettudományt tanít, és lefogadom, a lehető legmagasabb színvonalon teszi. Ha odaáll a tábla elé, vele szólal meg a kréta is, de még a szivacs is. Elvezet hallgatni minden szavát, és nincsen az a bonyolult fogalom, amelyik ne tisztulna ki a hallgató - jelen esetben az én - fejemben. Ebből támadt eddigi legnagyobb vitánk. Előtte hallottam már egyik tanítványától, irtózatosan szigorú az ő vizsgája. Rávágtam, eleveneket gyógyító orvos lesz belőletek, a minimum az, hogy tudjátok, hol kell keresnetek a bajt, és hogyan kell gyógyítanotok. Akkor derült ki számomra, ó is írásban vizsgáztat, és őrizze az Isten, akinek az nem sikerül. Mert akkor elkövetkezik a szemtől szembe való megnyúzatás. Mire lenne jó a barátság, ha arra nem, hogy szóvá tegyem legközelebb. Azt mondta, nem mesére van szüksége, hanem a mérhető tudásra. Ahhoz pedig bőven elég akár a kérdőíves módszer is. Szíves engedelmeddel, megdermedtem. Volt már alkalmam találkozni sótalan orvossal is. Nem azt vártam tőle, hogy mesét mondjon, amikor éppen kardot nyelet velem, de az jó lett volna, ha én is megtudhatom, mit keres bennem egyáltalán, aztán meg azt is, mit talált. Istennek legyen hála. ránkköszönőben van az a világ, amikor a legnagyszerűbb gépezetek segítik doktoraink bennünk való tájékozódásait, de amikor seregestül találkozom olyan „vizsgálati alanyokkal", akik egyébként erre a világra rendelt értelmes emberek, de fogalmuk se lehet arról, ami éppen velük történik, akkor kezdem érezni a dermesztő hideget. Azt mondtad, az az óvoda feladata, hogy beszélni megtanítsa a gyereket, és ezt tökéletesítse az alsóbb iskola. Neked az a dolgod, hogy a tudományra oktass. Szóról szóra igazad van, egyetlen bökkenő van csupán. Ha már orvosok kerülnek ki a kezeid köziil, legalább unokáidra is gondolj! Remélhető matuzsálemi korukig biztosan ők is találkoznak orvossal. Most veted el a magját annak is, hogy a doktorok tudják a szakmájukat elejétől végéig, de annak is. hogy az unokáiddal is szót tudjanak érteni nagypapakorukban is. Ha pedig meg se tanulják kimondható szavakba foglalni észrevételeiket és gyógyító igyekezetüket, akkor, be kell látnunk, színtelen, szürke világ előtt állunk. És ezt neked mondom, akit akár aranyszájúnak is mondhatnék, olyan szépen beszélsz. Falanszterszelek csapkodását érzem. H. D. A legfontosabbak között Akár közéleti barométernek is felfogható a Haszon Magazin legfrissebb számában közölt toplista a 100 legfontosabb magyarról, akik között két szegedi is szerepel. Új név a palettán a szegedi BorZsolt lézerfizikus, aki a szemsebészet és a szuperlátás célját szolgáló lézerek fejlesztésén munkálkodik. Az egy évvel ezelőtt még az ország meghatározó szemléletformálói között számon tartott Bolgár György nincs a listán, az indoklás szerint a rádiós műsorvezető már csak egy kis tábort tud megszólítani. Hasonló sorsra jutott a szegedi származású Szabics Imre, a Vfb Stuttgart játékosa is. .oszontufö hogy 2004-ben hónapról hónapra minket választottak! t*» 2005-BEN IS ÉRDEMES ELŐFIZETNI LAPUNKRA etőihknek tervezett hűségakcióinkbók • ÚJÉVI GÁLAKONCERT Hódmezővásárhely, Szentes, Szeged • TÉLI UTAZÁSI KEDVEZMÉNY és ausztriai nyereményét • ÚJÉVI SORSOLÁS, 2000 db havi fix + sorsjegyet sorsolunk ki • KALENDÁRIUM-JÁTÉK, értékes nyeremények minden hónapban • SZÍN-5-ÖS JÁTÉK, nagy siker volt, folytatjuk • DÉLMAGYARORSZÁG-NAP, 95 éves a Délmagyarország • DÉLVILÁG-NAP, ismét együtt töltünk egy napot •ySTRANDPARTI, a megye több városába elvisszük programunkat • NYEREMÉNYJÁTÉKOK. Játsszon velünk és nyerjen minden hónapban! • AJÁNDÉKKONCERTEK, sztárokat hozunk önökhöz • ELŐFIZETŐI KLUB, kedvezményes vásárlási lehetőségek partnereinknél • MEGNYITJUK A DÉLMAGYARORSZÁG/DÉLVILÁG BUTIKOT, ügyfélszolgálatainkon kedvezményesen vásárolhat ajándéktárgyainkból • TELE-KOSÁR, közkívánatra folytatjuk • BABASZÉPSÉGVERSENY LEGYEN ELŐFIZETŐNK 2005-BEN IS, ÉS HASZNÁLJA KI AZ EZZEL JÁRÓ ELŐNYÖKET Jöjjön el programjainkra, vegyen részt nyereményjátékainkon