Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

Péntek, 2004. december 24. CSENDES ÉJ VII. TERMÉSZET- ÉS HITTUDOMÁNY UGYANARRA KERESI A VALASZT Isten mint címlapsztori „Minél mélyebbre hatolunk az anyag világába, annál inkább egybemosódnak és eltűnnek a biológia, a fizika és a kémia közötti határok, s kiderül: bizonyos méreteken túl már csak a 'van1 létezik. Ez a van, a 'vagyok, aki vagyok' az életet titokzatos módon formázza, alakítja, tökéletesíti' - olvasható a cikkrészlet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat lapjában. Bulvárlapokban pedig egyre több, tudományos témájú híradás bukkan föl, öszszefüggésben Istennel. Ismét másutt Isten címlapsztori lett. Kutatókat kérdezünk karácsony kapcsán, természettudományról és istenhitről. Kizárják egymást? „Nyolcvanegy éves korában „megtért a főateista", Anthony Flews brit filozófiaprofesszorolvasható egy bulvárnapilapban. Több mint hat évtizeden át volt az ateizmus élharcosa, és most Isten-hívő lett. „Egy szuperintelligencia az egyetlen jó magyarázat az élet eredetére, a természet összetettségére. Olyan értelemben lehet személy, hogy van értelmi képessége, s feltételezhetően célja is" - fejtegeti Isten és a filozófia című új könyvében. Különleges intelligencia? Flews szerint a DNS-kutatások kimutatta rendkívül bonyolult életfolyamatok is arra utalnak: valami különleges intelligenciának részt kellett vennie az élet megteremtésében. - Intellektuális spekuláció szintjén elképzelhető: kell lennie egy felsőbbrendű lénynek, aki az örökítőanyagot, azaz az életet teremtette, de létezésére semmiféle bizonyíték nincs mondja ennek kapcsán prof. Raskó István, az MTA Szegedi Biológiai Központ genetikai intézetének igazgatója. Arra viszont vannak kísérleti bizonyítékok - fejti ki -, hogy a Föld kialakulása bizonyos szakaszában, pusztán véletlenszerűen, a hőmérsékleti és molekuláris viszonyok változása következett be, elősegíthette egy kezdeti, primitív ribonukleinsav kialakulását, s létrejött a DNS, az élet örökítőanyaga. Vannak persze további elméletek is, például, hogy üstökösök jegébe zárva érkezett a primitív élet a Földre, erre azonban nincs kísérleti bizonyíték - miképpen a tudatos teremtésre sincs. Ha természettudományos alapon állunk, föl kell tenni a kérdést: a spiritualitásból, a hitből és a hozzá kapcsolódó magatartásformákból milyen „evolúciós haszna" származik a fajnak, illetve egyednek - föltételezhető, hogy származik, különben kiküszöbölődött volna ez a jelenség. Ez azért is érdekes, mert egy másik, szintén bulvárlapos hír is szerint az Egyesült Államok nemzeti egészségtudományi intézetének kutatója, aki régóta foglalkozik az emberi viselkedés genetikai alapjaival, megtalálta „a spiritualitásért felelős gént", s erről Az Isten-gén címmel (s ezt kissé, de csak nagyon kissé pontosító Miképp vésődött be génjeinkbe a spiritualitás? alcímmel) meg is jelentetett egy könyvet, ami világszerte gyorsan ismertté lett. - A kutató, Hamer, művében valóban leír egy gént, ez több más génnel együtt, és bizonyos környezeti hatások érvényesülése esetén befolyásolhatja az emberi spiritualitást, hozzájárulva kialakulásához vagy nem kialakulásához - mondja Raskó István. Részletezi: ez a gén részt vesz az idegrendszer működése szempontjából fontos monoaminok szabályozásában; néhány pszichoaktív gyógyszer épp a monoaminok szintjének szabályozása révén hat. A kutatás 226 ember kérdőíves vizsgálata és 2000 egyén DNS-mintája alapján történt. Mindez eddig rendben is van, de az eredményt csak akkor lehetne bizonyítottnak tekinteni, ha a vizsgálatot független laboratóriumokban, nagy emberanyagon, különböző földrészeken, különböző körülmények között élő népességek tagjaival kapcsolatban végezték volna el, s ugyanígy a DNS-minták is sok embertől származnának, sok helyről. Csakhogy ezt a vizsgálatot nem így végezték. Azt pedig Hamer is elismeri: azért adta a könyvnek Az Isten-gén címet, hogy többen vegyék. Ha azt a címet adja, amiről szól - mondjuk: A spiritualitás mint egy komplex emberi tulajdonság egyik genetikai tényezőjének meghatározása -, senki nem figyelt volna föl rá. így viszont a történet az októberi The Times címlapsztorija lett, onnantól aztán gyorsan bejárta a földkerekséget. Pszichoaktív hit Ettől függeüenül - mutat rá Raskó István - a hit valóban biztosíthat evolúciós előnyöket. Ugyanis annak föltételezésével jár, hogy a világ, benne velünk, alapvetően jó felé halad, és utódaink esetében is ez lesz a helyzet - tehát érdemes küzdeni az életben maradásért, s érdemes utódokat nevelni. A pozitív gondolkodás nemcsak észérvek révén, de sejtszinten is támogatja az életet: elősegítheti bizonyos pszichoaktív anyagok - például a már emlegetett monoaminok - termelődését. Ám hogy ezek miként befolyásolják a sejtek működését, miképp fejtik ki hatásukat, erről még Prof. Raskó István keveset tudunk - hívja föl a figyelmet a professzor. Nem bulvár-, hanem tudományos lapban, a Természet Világában jelent meg, szakcikk bevezetőjének részleteként: „Minél mélyebbre hatolunk az anyag világába, annál inkább egybemosódnak és eltűnnek a biológia, a fizika és a kémia közötti határok, és kiderül: bizonyos méreteken túl már csak a 'van' létezik. Ez a vari, a 'vagyok, aki vagyok', az életet titokzatos módon formázza, alakítja, tökéletesíti". Természettudósok fogalmazták meg, szakmájuk kiemelkedő képviselői, erre mit mondanak - más, szintén természettudósok, szintén szakmájuk kiemelkedő képviselői? Raskó István úgy látja: a tudományos eredmény a fontos, függetlenül attól, hogy ki miként gondolja el a kezdeteket. Prof Duda Ernő, az SZBK bioProf. Duda Ernő kémiai intézetének tudományos kutatója fölhívja a figyelmet: a Nobel-díjas tudósok között nagyon sok hívő, s nagyon sok nem hívő ember is van. Véleménye szerint a világnak a természettudomány által ismert tényei abszolút rendszerezhető, logikus, önmagában megálló rendszert képeznek, amit el lehet képzelni Istennel és Isten nélkül is. Minél jobban belelát az ember a természet komplexitásába, annál inkább rácsodálkozik, mennyire tökéletes a rendszer, s mennyire működik. - Ehhez nincs szükség egy természetfölötti lényre, de nem is zárja ki, van egy természetfölötti lény. Hit és tudás egymástól két, teljesen különböző dolog. Ha én tudom, van ez meg az, még hihetem, van ez is, meg az is - mondja a kutató, aki sok, további kutatót ismer, akik teljesen tisztában vannak a természettudományos tényekkel, s összeegyeztethetőnek tartják az anyagmegmaradás elvét Isten létezésével. Persze, ha valaki konkrétan „csodát lát", ha megjelenik előtte valami, ami a valóságban nincs, az nem hitkérdés, hanem a téves érzékelés kategóriájába tartozik. Innen már csak egy ugrás a terjedő „modern vallások", illetve az áltudományok témája. Mit mond ezekről Duda Ernő? A világ egyre bonyolultabb, a természettudományos képzés pedig mindinkább visszaszorul az iskolában. A hiányosan tájékozott ember a „készen kapható", terProf emeritus Somfai Béla mészettudományos műveltséget nem igénylő áltudományban könnyen megleli a megnyugtató magyarázatot. Egyébként a fizikai Nobel-díjas Niels Bohr hitt a szerencsepatkókban, és amikor szemére vetették, hogy babonás, közölte: nem ő babonás, hanem a szerencsepatkó hat. - A tudósok éppúgy emberek, mint bárki más, mindenkinek meglehetnek a gyöngeségeik, s nyilvánvaló, hogy Niels Bohr megítélésében nem azt kell alapul venni, mit tartott a szerencsepatkóról, hanem tudományos tevékenységét - hívja föl a figyelmet Duda Ernő, hozzátéve: a helyzetet bonyolítja, valóban lehetnek olyan természeti jelenségek, melyeket a tudomány ma még nem fejtett meg, s ezeknek a nem létező dolgokkal való öszszekeverése a sehová nem vezető áltudományok képviselői malmára hajtja a vizet. - Tudomány és vallás: valaha a kettő egy volt, amit a vallás a világról mondott, az minősült tudománynak - mondja prof. emeritus Somfai Béla, az S/. l h Hittudományi Főiskolájának oktatója, aki egyszersmind a bioetika területén is szakértő. Később, a racionalizmus kialakulásának korában, a frissen létrejött természettudományok korszakában, az ész mindenhatóságának bűvöletében, föltételezték: az ok-okozati összefüggések ismerete, a véletlenszerű fejlődés föltételezése mindenre választ ad. Nagyon sok mindenre adott is - erre jelen civilizációnk elképesztő mérvű tudományos-technikai fejlettsége a bizonyíték - ám a válaszok sok esetben további kérdéseket szültek. A kvantumfizikától a genetikán át a kozmológiáig sok minden arra mutat, hogy a világegyetem, illetve a szénalapú élet kialakulásának lehetőségét pusztán a véletlennel megmagyarázni nagyon nehéz, ennek valószínűsége végtelenül kicsi mondja az emeritus professzor. Hozzáteszi: a vallásnak, különösen a kereszténységnek a hozzáállása is megváltozott a természettudományhoz, ezt II. János Pál elég sok megállapítása is jelzi. Ezek szerint a természettudományos, illetve a vallásos kutatások között lényegi ellentét nem állhat fönn, mindkettő a valóságot keresi. A természettudomány halad, az ismeretek egyre bővülnek, s éppen ezért a megfigyeléseket értelmező föltevések egy ideig működőképesek, aztán azonban az újabb, további tények ismeretében át kell őket gondolni. Vallás és természettudomány olykor meglepően egybeindázik. Mint II. János Pál is többször rámutatott, a fejlődéselméletet most már nem lehet puszta teóriának nevezni, érvényessége megállapítást nyert. Az anyag átszellemülése Minden élet fejlődés eredménye, a legegyszerűbb molekuláris kapcsolatoktól a tudatos emberi életig, de ez egyszersmind a régi, skolasztikus egyházi filozófusok a teóriáját látszik bizonyítani, mely szerint az élet minden formája „az anyag átszellemülésének" bizonyos fokán áll mutat rá a hittudós. Ez egybecsöng Duda Ernő egy utalásával - kutatóknak sikerült csimpánzt jelbeszédre megtanítaniuk, s az állat például azt közölte gondozójával: „ma szomorúan ébredtem". Az ilyen tartalmú jelzéseket nehéz egy bizonyos fokú „tudattal" nem rendelkező élőlény megnyilvánulásának tekinteni, és ha a tudat vallási szempontból „lélek", akkor a csimpánznak lehet valamilyen fokú „lelke", esetleg a delfinnek is például. Mindez a tudomány és az egyház számára egyaránt érdekes kérdést jelenthet, más-más szempontból. De visszatérve az emberre: egyik szempontból sem látszik úgy, hogy az élet célja az ember lenne. A hittudomány azt mondja, a világ csodálatos sokszínűsége Isten dicsőségét hirdeti, a természettudományok szerint ismert törvényszerűségek érvényesülése - így Somfai Béla. - Bizonyos határt, lényegükből adódóan, nem léphet át sem vallás-, sem a természettudomány, mert egyik a hitből indul ki, másik a megismert tényekből - mondja végül az emeritus professzor. - A természettudományok a részletkérdésekre való válaszadásban jók, a hittudomány a végső kérdést célozza meg. Mindkettő keresi a választ - a maga eszközeivel. „Ember, küzdj és bízva bízzál", írja Az ember tragédiájában Madách. Ebben mindkét oldal benne van - s pillanatnyilag ez minden, amit tehetünk. fmkas csaba Az örökítöanyag - sejtosztódás közben Időszimbólum. Iniciálé a Mátyás Graduáléból