Délmagyarország, 2004. december (94. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-24 / 300. szám

PÉNTEK, 2004. DECEMBER 24. •SPORT« 15 Balázs Tibor agy I Hazánk egyik legnagyobb ütemben fejlődő műhelye. A Makói SVSE sakkszakosztálya szép sikereket ért el az elmúlt öt évben. Az NB I egyik meghatározó csapatává nőtte ki magát, és kiváló utánpótlás nevelőmunka folyik a klubban. Az MSVSE sakkozói meghatározó szerepet töltenek be hazánkban. Elengedhetetlen érdemeket szerzett ebben az előrelépésben Balázs Tibor vezetőedző. A Maros-parti szakember kiváló közösséget formált a gárdából, így az eredmények sem maradtak el. Ezeknek az előrelépéseknek köszönhetően már nem a kiesés ellen kell küzdeniük a makóiaknak, hanem a minél jobb pozíció megszerzéséért hajtanak. Az egyesület komoly figyelmet fordít a fiatalok képzésére. Nem hiába tartják Magyarországon az egyik legjobb utánpótlás-nevelő klubnak az MSVSE-t. A leghíresebb sakkozójuk Erdős Viktor. A tehetséges versenyző továbbra is tagja a korosztályos válogatottnak, de egyre több fiatal bontogatja a szárnyait, egyre figyelemre méltóbb eredményeket érnek el a hazai és nemzetközi versenyeken. Balázs Tiborék továbbra is hatalmas lendülettel dolgoznak, az eredmények pedig bizonyitják: értenek a munkához, a képzéshez. A következő szezonban is komoly célokat tűztek a csapat elé, a tréner fanatizmusát ismerve ez mindenképpen megvalósulhat. KELLEMES KARACSONYI ÜNNEPEKET ES SIKEREKBEN GAZDAG, BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁN MINDENKINEK A SPORTROVAT! A jók között a legjobbak - 2004 büszkeségei A Délmagyarország és a Délvilág sportrovatának munkatársai - akárcsak 37 éve minden esztendőben - ismét összedugták a fejüket, tanakodtak, vitatkoztak, végül voksoltak és megválasztották 2004 legjeit. Idén talán még nehezebb - vagy talán könnyebb? - volt a feladat, hiszen Athénban olimpiát rendeztek, melyen remekül szerepeltek a Szegedet és a megyét képviselők. Döntésük alapján az alábbiak találtattak - teljesítményük, kiemelkedő produkciójuk alapján - az év legjobb szegedi és Csongrád megyei sportolóinak, akad címvédő (nem is egy!) és holtverseny is. A végeredményről a díjkiosztó ünnepség apropóján már értesülhettek olvasóink, s az arról szóló tudósításban a győztesek villámnyilatkozatait is böngészhették, tanulmányozhatták; ezekben természetesen már jövőre is előretekintettek az idei hősök. Most azonban - hagyományainkhoz hűen - ismerkedjünk meg a legjobbakkal részletesebben, elevenítsük fel, miért, milyen produkcióval érdemelték ki az elsőséget és az azért járó míves serleget. Mielőtt ebbe belemerülnénk, a drukkerek és az olvasók jó kívánságait tolmácsolva mondjuk: tiszta szívből, őszintén köszönjük a felejthetetlen pillanatokat, az olimpiai bajnoki címeket (Janics Natasa, Storcz Botond), érmeket (Vajda Attila, Béres Dezső), s a többi világraszóló, könnyfakasztó eredeményt! Jövőre is hasonló sikereket kívánunk mindannyiuknak! Vagyis, ahogy mondani szoktuk, legyen 2005 is a szegedi és a Csongrád megyei sport, a sportolók nagy ünnepe. Az Év sportolói a Délmagyarországnál: Az esztendő legjobb csapata: Pick Szeged (férfi kézilabda), legjobb férfi sportolója: Lékó Péter (Lékó Sportegyesület, sakk) és Storcz Botond (Démász-Szegedi VE, kajak), női sportolója: Janics Natasa (Démász-Szegedi VE, kajak), edzője: Fábiánná Rozsnyói Katalin (Démász-Szegedi VE, kajak), utánpótlás férfi sportolója: Sík Márton (Démász-Szegedi VE, kajak), utánpótlás női sportolója: Szél Friderika (Szegedi UE, úszás), mozgássérült sportolója: Béres Dezső (Szegedi Napfény SE, bocsa), életműdíjasa: dr. Thékes István (a Csongrád Megyei Testnevelési és Sporthivatal igazgatója). Az Év sportolója a Délvilágnál: Az esztendő legjobb csapata: Szentesi VK (női vízilabda), férfi sportolója: Bardóczky Kornél (Hód TC, tenisz), női sportolója: Risztov Éva (Bp. Spartacus, úszás), edzője: Balázs Tibor (Makói SVSE, sakk), utánpótlás férfi sportolója: Somogyi Balázs (Legrand-Szentesi VK, vízilabda), utánpótlás női sportolója: Huszka Zsuzsanna (Szentesi VK, vízilabda), életműdíjasa: Nacsa Imre (a megyei sporthivatal nyugalmazott igazgatója, testnevelő). A Délmagyarország és a Délvilág különdíjasa: Kiemelkedő események rendezője, támogatója: Szeged Városi Sportigazgatóság, közönségdíjas: Janics Natasa (Démász-Szegedi VE, kajak). Az év csapata: Szentesi VK Huszka Zsuzsanna Tizenhét évvel ezelőtt Szentesen született a Szentesi VK női vízilabdacsapatának jobb kezeses szélsője. Ha már úgy hozta az élet, hogy a Kurca-parti városban látta meg a napvilágot, az már csak természetes, hogy a pólót választotta a sportágak közül. Az lett volna furcsa, ha ez nem így történik, hiszen szerencsére évtizedek óta van kire felnézni a ligeti uszodában. A Csongrádon élő, ott a Batsányi János Gimnázium harmadik osztályát végző Zsuzsanna hat éve lett igazolt játékosa a Szentesnek. A 2000/200l-es évadban Csányi László edzőnél mutatkozott be az élvonalban, azóta kirobbanthatatlan onnan. Szívesen emlékezik vissza a mostani esztendőre, elvégre a Szentesi VK-val a felnőtt OB I-ben a toronymagas favorit Dunaújvárosi Főiskola mögött ezüstérmes lett, az országos serdülőbajnokságot megnyerte, és az ifik között is begyűjtött egy bronzmedált. A korosztályos válogatottal egy kicsit elmaradt a várakozástól, hiszen a tavalyi hollandiai ifi Eb-n szerzett ezüstérem után az idei junior Európa-bajnokságon meg kellett neki és a csapatnak is elégednie az ötödik hellyel. Somogyi Balázs Még csak 19 éves a kétméteres szentesi pólós, mégis már számos siker gazdája. Tehetségére hamar felfigyeltek a szakemberek, öt éve elképzelhetetlen nélküle a korosztályos válogatott. 2000-ben érte el pályafutásának eddigi legnagyobb sikerét: a Németországi Hagenben rendezett ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérem került a nyakába, majd két évvel később az isztambuli ifi Eb-n a második helyezett nemzeti gárdának volt oszlopos tagja. Már akkoriban a válogatott meghatározó játékosának számított, ez a megállapítás különösen igaznak bizonyult az idén nyáron Máltán lebonyolított junior Európa-bajnokság alatt. Azonban hiába játszott kiemelkedően Balázs, hiába szórta a gólokat, a csapat „csak" a harmadik helyen fejezte be a kontinensviadalt. Nem titkolta, csalódott, mert ő az aranyéremért utazott a festői szépségű szigetre. Nagyon nagy eredménynek tartja, hogy a napokban klubcsapatával megnyerte a 21 éven aluliaknak kiírt Komjádi-kupát. Az OB I-ben szereplő Legrand-Szentesi VK-val vegyes évet zárt: a 2003/2004-es évadban elért kilencedik helyre nem túl büszke, viszont a mostani hetedik hely nemcsak a Kurca-parti szurkolókat, öt is bizakodással tölti el. A Risztov Eva Bardóczky Kornél Akárcsak az elmúlt esztendőkben, az ideiben sem kellett sokat gondolkodunk, hogy melyik csapatnak ítéljük oda a Délvilágban az Év csapata díjat. Nem kellett sokat törnünk a fejünket, egyértelmű volt a Szentesi VK női vízilabdacsapatának elsősége. A Kurca-partiak a 2003/2004es évad alapszakaszát még a Dunaújváros és a Vasas mögött a harmadik helyen zárták, de a rájátszásban sokáig emlékezetes, nagy csatában, ötmérkőzéses párharcban jobbnak bizonyultak az angyalföldieknél. A fináléban nem volt sok esély a négy éve veretlen Dunaújváros ellen, de a remek helytállásért - akárcsak a Magyar Kupában szerzett bronzéremért, valamint a LEN-kupában történő vitézkedésért - mindenképpen dicséretet érdemelnek azok a szentesiek, akiknek a szakmai munkáját a nyárig Pengő László edző irányította. Azóta történt némi változás a klub életében. A tréneri feladatot immáron a pályája elején tartó Kozák László tölti be, a játékoskeret Kisteleki Dóra (tagja volt az athéni olimpián hatodik helyen végzett nemzeti gárdának) és Sípos Edit leigazolásával sokat erősödött, ellenben sajnos nincs már névadó szponzora a gárdának... Emiatt nem tudott elindulni az együttes a LEN-kupában. Az új elnökségnek a 2005-ös esztendőben az lesz az egyik legnagyobb feladata, hogy tőkeerős támogatót találjon a sokra hívatott társaság mellé. Mert pénz nélkül is elérhető az újbóli bajnoki ezüstérem (ha ez nem sikerülne, valljuk meg, az mindenkiben csalódástváltana ki), de annak érdekében, hogy Szremkó Krisztináék (ő is vízbe szállt a görög fővárosban rendezett ötkarikás játékokon) esetleg aranyos álmokat szövögessenek, nemcsak játéktudásban, az anyagiak terén is fel kell venni a versenyt a legnagyobb riválisokkal. A csapatért szorítok méltán reménykedhetnek a gárda további fejlődésében, erre ugyanis garancia a saját nevelésű fiatalok egyre acélosabb teljesítménye. Életműdíjas: Nacsa Imre nából sem -, „csak" azt ígérte, hogy mind a négy számban igyekszik majd élete legjobb időeredményét teljesíteni, s majd kiderül, ez mire lesz elég. Aztán nem úgy sikerűit, ahogy szerette volna, titkon remélte: 400 méter vegyesen 4., 200 m pillangón 8. lett, 400 m gyorson nem jutott a fináléba, a 800 m gyors küzdelmeitől pedig visszalépett. Teljesen összetört, még az is megfordult - szerencsére csupán futó gondolatként -, hogy 19 évesen befejezi pályafutását. Zárójelben: azt is csak Athén után tudtuk meg, hogy úgy készült (a Bp. Spartacus többi úszójával egyetemben), hogy a klub több hónapi fizetéssel tartozott. Pihent, nagyon mélyről felállva összeszedte magát és a rövid pályás országos bajnokságon Vásárhelyen már kedvvel, igazi önmagát idézve versenyzett: a jutalma három arany és egy ezüst. A bécsi rövid pályás Európa-bajnokságon újra láttuk mosolyogni, örülni: 200 m pillangón 4. lett, 400 méter vegyesen viszont megvédte dublini címét! Újra felért a csúcsra - és erre csak a legnagyobbak képesek. Ezért (is, no, meg a felsorolt fantasztikus éremtermés miatt, s az olimpiai 4. hely is óriási eredmény) lett 2004-ben a Délvilágnál az „Év sportolója". Három éve igazolt Hódmezővásárhelyre a válogatott teniszező, Bardóczky Kornél. A Hód TC vezetői nem hiába igazolták le hazánk jelenlegi legjobb játékosát. Bardóczkyval alaposan megerősödött a Csongrád megyei alakulat. Idén hatalmas csatában szenvedett vereséget a Vásárhely a csapatbajnoki fináléban. Kevésen múlott, hogy ne az aranyérmet akasszák a játékosok nyakába. A díjátadó ünnepségen a klub vezetői jó hírekről tudtak beszámolni. Bardóczky Kornél már hivatalosan is a Hód TC játékosa lett, így a következő szezonban a hazai versenyeken is klub színeit képviseli. Sőt: márciusban éppen a vásárhelyi teniszcentrum fedett pályáján Monaco ellen léphet pályára a magyar Davis Kupa-válogatott játékosaként. A teniszező elmondta, hogy nagyon jól érzi magát a Hód TC gárdájában, a vezetőkkel és a játékosokkal remek kapcsolatot sikerűit kialakítania, egy remek baráti közösség alakult ki. Éppen emiatt nem meglepő, hogy öt éve mindig sikerűi a dobogó valamely fokára felkapaszkodnia. Minden álma, hogy 2005-ben sikerűijön megszerezni a csb-aranyérmet, hiszen eddig ez az egy medál hiányzik a gyűjteményéből. Jelenleg a pihenés játssza a főszerepet, január elejétől kezdi meg a felkészülést a következő szezonra. A hetvenkettedik évében járó Nacsa Imrét a sporthoz kapcsolódók szinte kivétel nélkül ismerik. Lapunk most életműdíjat adott több évtizedes testnevelői, edzői és sportvezetői munkájáért. Azon kevesek közé sorolandó, aki azon a három területen, amelyen tevékenykedett, mindenütt maradandót alkotott. A makói Keriben kezdte testnevelő tanári pályáját, majd ugyancsak a szülővárosában, a József Attila gimnáziumban folytatta pedagógiai munkáját. Akiben egy parányi kis sporttehetséget is látott, azt rábeszélte a mozgásra. Tanárként és edzőként is úgy nevezték Makón, hogy a pályaépítő testnevelő. Hiszen az ő ötlete és szervezése, kilincselése révén épült meg a Maros-parti salakos bitópálya, majd később a Juhász Gyula szakközépiskolában a sportcentrum, s az Erdei Ferenc téren az atlétikai pálya. Edzőként is beírta nevét a magyar atlétikába, amelyet számtalan makói korosztályos válogatott bizonyít. Makói sportfelügyelőként mindig a szívén viselte a kistelepülések sportját, az utánpótlás-nevelés fontosságát, az iskolai sport szervezettségét. Majd a megyei sporthivatalban volt elnökhelyettes, ugyanott később az első számú vezetőnek nevezték ki. Mindig volt hasznosítható tanácsa, amely a bajba jutottakat újra talpra állította. A szövetségek utánpótlás-rendezvényebe különös figyelmet fordított, s ha csak tehette, anyagilag is segítette. Évekkel ezelőtt elhatározta, hogy feldolgozza Makó atlétikájának a történetét, s az idén elkészült vele. Mi azonb an bízunk abban, hogy más sportág dicsőséges múltjának felkutatására is lesz még ereje. A vásárhelyi-mártélyi Risztov Eva (Bp. Spartacus) nagyon készült 2004-re, sok és szép feladat várt rá ebben az esztendőben. Először a normál medencés (50 méter) Európa-bajnokság várt rá Madridban, ahol 400 méter vegyesen ezüstérmet szerzett, később a dán ¡acobsen kizárása miatt 200 m pillangón is gazdagodott egy bronzmedállal. Ezt követte az országos bajnokság, amely valóságos Risztov-gálát, tíz(!) aranyat hozott. De ő, s edzője, Túri György is hangsúlyozta: ezek, beleértve az kontinensviadalt is, az athéni olimpia felkészülési állomásai voltak. Mindenki faggatta: mit vár, bajnok lesz? Ő kerülte a választ, nem beszélt az éremről - babo-